Ellenzék, 1923. november (44. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-01 / 248. szám
1923. november 1. csütörtök Szerkesztőség: Strada ( Bratianu Király u.) 22. szám. Kiadóhivatal: Sís-palota. Telefonszámok: Szer- 3* - fej.: 9. sz. Kiadóhivatal: 109. Alapította: BARTHA MIKLÓS Cluj-Kolozsvár. 44. év, 248. Számonként 2 lej. Bukarestben 250. Előfizetés: havonta 50, negyedévre 140, félévre 260, évente 500 lej. Megjelenik hétfő kivételével mindennap angol-német szövetség Angliában járt utazók beszélik, hogy a szigetország közvéleménye merész fejlődésen ment keresztül. Messziről, a hírlapokból, nem igen lehet a közvélemény imponderabiliáit megérezni, mert ezer és egy ok befolyásolja az újságíró tollát, amely éppen a politikai világban inkább hatni akar, mint a hatásokat egyszerűen feljegyezni. A sajtó tehát nem hű tükröződése annak, amit ma a brit nép érez és gondol és ami a világban bármely percben fontos hatóerő lehet. A szigetországban járt mázok beszélik, hogy az angol közvélemény politikai elgondolásai már erélyben szakítottak az utóbbi évek folytin megszokott menettel és a hivatalos világ tanácstalanságán túl egészen új utakat keresnek. Tervek, elképzelések élnek az angol közönségben, melyek az eddigitől merőben különböző politikát kívánnak meg és a brit nép hatalma és tekintélye nevében a háború által teremtett csoportrendszernek likvidálását sürgetik. Arról van szó, hogy az angolok annyira mennek a francia politikával szemben érzett ellenszenvükben, hogy nemcsak a régi szövetséggel vallssza-kitást, hanem új szövetséget kívánnak. Sőt ez az új szövetséges nem volna más, mint a régi szövetséges halálos ellensége: Németország. Egy angolnémet szövetség terve ma már nem lehetetlenség széles angol rétegek előtt és nagy tömegek csakis ebben látnak méltó választ a Franciaországtól szénvedett sorozatos diplomáciai visszautasításokra. A tömegek ellenszenve mindig gyorsabban reagál a vezetők meggondolásainál s amit ma hivatalosan nem is említenek, amiről alig egy-két újság tesz említést, az angolnémet együttműködés terve ma már megszokott gondolat az angol közönség körében. Társaságokban erről beszélnek, az újságok megjelenése után ezt tárgyalják s míg a diplomaták Franciaországhoz intézendő figyelmeztető jegyzékeket izzadnak ki, a nép gondolatban már rég elvégezte a szakítást, sőt levonta annak messzemenő következményeit is. Tényleg, ha egy esetleges szakítás következményeit mérlegeljük, a francia fegyverkezés tekintetbe vételével logikusnak tűnhet fel az angol-német szövetkezés. A szakításnak nem volna értelme, ha Anglia utána erélyesen meg nem kísérelné azon állapotok orvoslását, amelyek miatt annyit szenved s amelyek a franciák ellen Angliában az ellenszenvet kihívták. Az angol ipar válsága, a munkanélküliség, mind annak a politikának következményei, mely a német gazdasági élet tönkretételével az egész világ gazdasági életét megzavarta s a szegénység fokozása révén elvonta az angol piac vásárlóit. De ha Anglia komolyan megkísérelné ennek a politikának megakadályozását, olyan éles ellentétbe kerülne a francia sovinizmussal, melynek elintézése csak teljes visszavonulás, vagy fegyveres megmérkőzés útján volna lehetséges. A szárazföldön gyenge Angliának azonban ehhez segítőtársakra volna szüksége s természetes támogatója elsősorban Németország lehetne. Mégis nagyon is valószínűtlen, hogy egy ilyen szövetség a közeljövőben megalakuljon. A nép fantáziája gyors lábon jár, de a komoly megfontolás világánál a dolgok már sokkal nehezebbnek tűnnek föl. Mert ha szüksége volna is Nagybritanniának szövetségesre az európai kontinensen, mit nyerne Németország szövetségével ? Egyedül a franciák olthatatlan gyűlöletét, könyörtelen bosszúvágyát és egyéb semmit, mert Németország ma nem hatalmi tényező. A lerongyolódott, éhező, egymással marakodó szerencsétlen németek egy font értékű anyagi támogatást sem tudnának nyújtani, hanem akár fegyveres, akár fegyvertelen, de komoly küzdelem esetén inkább csak terhére lennének szövetségesüknek. Az angol-francia viszonyok határozottan háború felé tartanak, de a helyzet megítélésénél lehetetlen megfeledkezni az angol államférfiak visszatartó működéséről, kik elejét akarják venni, vagy legalább is késleltetni akarják a világ készülőben levő új nagy válságát Mindezek ellenére az angol —német szövetkezés gondolata olyan történelmi tendencia, amelyek — ha nem is a közeljövőben történő — megvalósulása a valószínűségek sorába tartozik. Ebben a szövetkezésben nem valósulna meg más, mint az a történelmi törvény, hogy Anglia nem bírja el valamelyik kontinentális hatalom túlsúlyát Európában. A háborúban Anglia eltért háborús politikájától, mikor az európai egyensúly elvét félretéve, az egyik felet megsemmisítő győzelemhez segítette. A tradíció feladásával nagyon rosszul járt, mert most szövetségese, kit ő segített versenytárs nélküli helyzetébe, nagyon is érzékenyen adja tudtára, hogy vele szemben tehetetlen. Egészen bizonyos tehát, hogy Anglia vissza fog térni az egyensúly hagyományos politikájához, mellyel a nagyságát megalapozta s ezt a visszatérést, ha nem is mint külpolitikai aktualitás, de mint messzire kiható tényező, az angol nép már beállott hangulatváltozása elősegíti és előkészíti Anglia nem tűri Németország szétdarabolását Baldwin miniszterelnök beszéde. — A feldarabolás a békeszerződésbe ütközi. — A német katonai alakulatok felvonulást terveznek észak felé Az Ellenzék londoni távirata — Az angol kormány szokatlanul erélyes hangon beleszólt a német—francia vitába. Anglia politikai körei már eddig is egészen rendkívüli érdeklődéssel figyelték a német szeparatista mozgalom alakulását, a nép pedig óriási felháborodással fogadta a francia politika nyilvánvaló kétszínűségét. A szeparatista mozgalom ügye úgyszólván angol belpolitikai kérdéssé lett, annyira izgatta Angliában a kedélyeket. Általában véve az volt a vélemény, hogy minden ilyen különválási törekvés döntő fontosságú a szigetbiodalom helyzete szempontjából és hogy Anglia ilyen törekvésekhez nem járulhat hozzá. A közhangulat ilyen alakulása megkönnyítette a kormány állásfoglalását. Baldwin miniszterelnök beszédben foglalkozott a német helyzettel és kijelentette, hogy Németország bármely részének különválása a versaillesi szerződés megszegését jelenti, mert a jóvátétel megfizetését évekre kitolná. A versaillesi szerződésnek ilyen értelmezése lehetetlenné teszi a francia tervek megvalósítását. Hervay amerikai nagykövet búcsúbeszédet tartott, amelyben hangsúlyozta, hogy az északamerikai Unió és Nagybritannia között az összes függő kérdések tisztáztattak, úgyhogy a két hatalom most már egymás oldalán haladhat. A Bausenban megszűnt a villany és víz és szolgáltatás. Általános sztrájkról azonban nincs szó, mert az állami üzemek nem tettek eleget a sztrájkra való felhívásnak. A lapok is megjelennek. Kahr és Hitler kibékültek Berlinből jelentik . A birodalmi gyűlés szocáldemokrata pártjának kőnyomatosa szerint a titkos katonai alakulatok észak felé felvonulást terveznek. Úgy látszik, hogy a csapatok közös bázisa Bamberg. A hadmozdulatok főképen a thüringiai ipari városok és Weimar ellen irányulnak. Nagy jelentőségű változás történt Bajorországban. A Völkischer Beobachter jelenti, hogy a bajor nehéztüzérek országos szövetsége rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy zárt sorokban csatlakozik Hitlerhez. Ez annak a jele, hogy , a bajor nemzeti mozgalom és a nemzeti szocialisták, von Kahr és Hitler kibékültek. Az ellentétet eddig közöttük az okozta, hogy, von Kahr a Wittelsbach partikularizmusának volt híve, míg Hitler nagynémet eszméket írt a zászlójára. Még nem tudni, hogy a kibékülés milyen alapon történt, félni lehet azonban, hogy legfőbb oka a döntő támadásra való készülés volt. Drezdából jelentik Freithallban és Chemnitzben részleges sztrájk tört ki. Meghalt Bonar Law London, október 31. Bonar Law, Anglia volt miniszterelnöke és Lloyd George megbuktatója, meghalt. Halálának oka rákos daganat, mely a táplálkozást lehetetlenné tette.Bonar Law-val az angol konzervatív párt egyik vezető embere dőlt ki a küzdők sorából. Bonar Law, bár a toryknak volt vezetője, mégis egyszerű sorból emelkedett a miniszterelnöki székbe. 1818-ban született Kanadában. Gasgowban végezte iskoláit és egészen más pályát szánt magának, mint a ponituit. Vaskereskedő mnu lett segéd, de csakhamar kitűnt képességeivel és az egyszerű kereskedőt a skót fővárosban képviselőnek jelölték, majd miniszter lett Lloyd George koalíciós kormányában. Birtokoséra az optálók között A Vajdaságba telepítik a magyarországi szerbeket — Kilencvenöt százalék szerb optált Magyarországról — Az Ellenzék jugoszláviai tudósítójától — A Magyarországon élő szerb anyanyelvű földmivesek közül eddig mintegy tízezer optált az S. H. S. királyság javára. Felmerült az a terv, hogy a Jugoszláviából Magyarországba szándékozók és a Szerbia javára optáltak között birtokcserét létesítsenek a hazavándorlók elhelyezése kérdésének megoldása végett. A kérdés azonban nem olyan könnyű. Ugyanis — hivatalos megállapítások szerint , amíg az S. H. S. királyságban élő magyarságnak mindössze egy százaléka optált Magyarország javára, addig a Magyarországon lakó szerbeknek kilencvenöt százaléka kérte az opció alapján az S. H. S. állampolgárságot Ennek a föltűnő aránytalanságnak következtében a birtokcsere aligha lesz mindenkire nézve megvalósítható. Magyarországon ma még főleg Budapest környékén : Budán, Pomázon, Szentendrén, továbbá több pestmegyei községben: Vecsésett, Monoron és Szeged környékért, valamint a fehér megyei Ercsi községben laknak nagyobb tömegben szerbek. Ezeknek családjai már évszázadok óta Magyarországon élnek és most az újonnan alakult Szerb— Horvát—Szlovén Királyságba vágyakoznak. A magyarországi szlávoknak Jugoszláviába való áttelepítését a szerb hatóságok tőlük telhetően elősegítik és a repatriált szerbeket elsősorban a Vajdaságban fogják letelepíteni. A kerületi agrárreform-hivatalok már értesítést is kaptak a kormánytól, hogy a repatriáltak közül azoknak, akiknek már nem fog jutni az eltávozó magyarok cserebirtokából, az agrárreform útján földet kell juttatni. Ezek a Magyarországból áttelepülő szerbek dolgos, intelligens, földmivelési tekintetben magasan kulturált nép, amellyel az agrárhivataloknak nagyon kevés dolguk lesz, legnagyobb részük vagyonos és teljes gazdasági fölszerelésével és jószágállományával jön át. Az arárreform minisztere kijelentette, hogy minden, Magyarországba hazarepatriáló szerb családnak nyolc hold jóldőt ad a kormány a Vajdaság területén, amely elhatározásáról már értesítette is az összes agrárreformügyi hivatalokat. A miniszter előadása szerint nem tízezer, hanem újabb jelentések szerint körülbelül 18.000 ember hazavándorlásáról és elhelyezéséről lesz szó, akik nagyrészben a Csepelszigetről, Ráckevéről, Szőregről, Baranyából, Pécsről és Bajaszentistvánról fognak átköltözködni. Ezeknek az optáló családoknak átszállítási és az elhelyezésükig való 'eltartási 'költségeikről a szociálpolitikai minisztérium fog gondoskodni. Végül kijelentette még a miniszter, hogy a telepítendő családok azzal:* Jönlétéire! ‘kapják a földet,hogy amennyibért a kapott nyolc holdan tét, később újabb földet vásárolnának, ebben az esetben erre a nyolc holdra kapott igényüket más szegény családok javára elveszítik.