Ellenzék, 1923. december (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

ELLENZÉK ELLENZÉK ______________________________________ Cluj-Kolozsvár, 44. év, 273. szám Bernády György nagy beszédben válaszolt az Universul rágalmaira „Hazugságok és ferdítések". — Marosvásárhely mindig magyar volt. — A kisebbségek és az állam kötelességei. — Melegen ünnepelte a székely fő­város polgársága Bernády Györgyöt mussolini megegyezést keres a munkássággal A fascizmus balfelé orientálódik — Ferri nyilat­kozatai Mussolini új politikájáról — Az Ellenzék tudósítójától — Mussolini már nem egy meglepe­téssel szolgált a világnak. Legújabb álláspontja is olyan, amilyet a világ nem várt volna a fascizmus lefolyt esztendeje óta. Mussoliniban váratla­nul felébredtek a demokratikus érzel­mek és feltámadt az alkotmányos ér­zék. Nemrégiben például bejelentette külpolitikájának teljes revízióját a sze­nátus előtt, de csak nagy vonalakban tette ezt, mert a részleteket a kamara számára tartogatta. Különös a ka­­kam­ara súlyának ez az elismerése azok után, amiket a diktátor a lefolyt egy év alatt az olasz törvényhozó testület fejéhez vágott. Szenzációs Mussolininak az a ki­jelentése is, hogy Olaszországot csak­­tízévenként egyszer akarja kitenni a választások megrázkódtatásainak s ezért már a mostani kamara életét 1931-ig meghosszabbítja. Ez annyit jelent, hogy 1931-ig csak harmincöt fascista fog a kamarában ülni és a mandátumok kilencvenhét százaléka megmarad a régi pártok kezében. Mussolini inkább akar a régi pár­tokkal kormányozni, mint saját híveivel Legfontosabb azonban az a hír, mely néhány hét óta az olasz politikai kö­rökben kering s amely arról tud, hogy Mussolini politikája rövidesen egészen balra fordul. Ez a balrafordulás olyan nagy lesz, hogy tulajdonképen a mun­kássággal való teljes kibékülést jelenti és nagy munkástömegeknek a fasista kormányzatba való bevonását. Termé­szetesen ez nem megy a munkásság elvi követeléseinek és szocialista meg­győződésének legalább részben való elfogadása nélkül. A hírek szerint azonban Mussolini erre is kész, ami megteremtené a kapcsolatot múltja és jelenlegi álláspontja között. A szocia­listák egy része örömmel fogadja a diktátor gondolatát s egyik legneve­sebb vezérük, Enrico Ferri, a világhí­res büntetőjogász, az együttműködés­ről a következő nyilatkozatott tette: " Ami a fascistáknak a szocialis­tákkal való együttműködését illeti, amiről utóbbi időben annyit beszélnek, azt hiszem, hogy lassanként afelé ha­ladunk. A szocialisták között van egy új mozgalom, amelynek része vagyok s amelyet girondistáknak neveznek, megkülönböztetésül a jakobinusoktól, kik elvi ellenségei az együttműködés­nek. A nemzeti szocialista pártnak elve, hogy ne helyezkedjék szembe Mussolini kormányzási rendszerével, sőt hogy az együttműködés útját egyengesse Olaszország, nemzeti újjá­építése érdekében. A szocialisták egy része ezen állás­­foglalásának magyarázatát ugyancsak Ferri nyilatkozatában találjuk meg:­­ Mussolini együttműködésre irá­nyuló politikáját — mondta Ferri — őszintének találom. Mint antropológus nem feledkezhetem meg Mussolini személyes jellemvonásairól a politikai — Az Ellenzék marosvásárhelyi szerkesztőségétől . Abból az alkalomból, hogy Bernády György dr. kamarai képviselő hosszan­tartó betegségéből felgyógyult, a ma­rosvásárhelyi polgárság csütörtök este a Központi Szálló nagytermében társas vacsorát rendezett, ahol melegen ün­nepelték Bernády György dr.-t. Az üdvözlő beszédek Dr. Hajdú István, a Marosvásár­­helyi Magyar Párt ügyvezető elnöke mondotta az első tesztet Bernádyra. Vadady F. Sándor, dr. Nemes Mór, Radó Sándor volt városi főmérnök felszólalásai után dr. Bernády György emelkedett szólásra. Bernády beszéde Bernádyt percekig ünnepelték a megjelentek. A tapsvihar elülte után Bernády megköszönte az üdvözlést, majd így folytatta: — Nem áltatom magam hiú remé­nyekkel. Beteg vagyok, teljes erővel nem rendelkezem. Nem tudok olyan energikus lenni, mint amilyennek len­nem kellene azért, hogy viszonozzam, megháláljam azt a bizalmat, amellyel a polgárság megtisztel. Azt határoztam el, hogy nem fogok politikáról be­szélni. De az a rendszer, amely ebben a városban uralkodik, kény­szerít arra, hogy a politikára is rátérjek. Novem­ber 16-án gyűlést tartottunk ebben a teremben. Nemcsak tiltakoztunk a mód és rendszer ellen, amelyet alkalmaz­nak, hanem kifejezést adtunk az ál­lam iránti lojalitásunknak is. Nemcsak véleményt mondottunk, hanem a gyű­lés a legnagyobb méltósággal muta­tott rá a mi nagy sérelmeinkre. A hatóságok kiküldöttei jelen voltak s az ő jelenlétükben állapítottuk meg, mondottuk ki, hogy azok az állapo­tok, amelyek ebben a Városban ural­kodnak, emberileg nem tűrhetők. En­nek dacára a bukaresti Universul-ban megjelent egy tudósítás, amely az uralkodó személyének bevonásával igyekszik bennünket bemártani. A félrevezetett Universul Mielőtt rátérnék az Universul cik­kének tulajdonképeni méltatására, vég­telen fájdalommal tölt el, hogy Romá­nia egyik legelőkelőbbb lapját ilyen módon felültették és így a konszoli­dáció alapjait megrendítették. Ez az újság november 23-iki kelettel „Az erdélyi magyarok provokálnak" cím­­­mvel a tényekkel ellentétes tudósítást közöl. A cikk a következőket tartalmazza: „Egy m­arosvásárhelyi gyűlésen a ma­gyar szónokok támadták az állam te­kintélyét, inzultálták a román népet. Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti, hogy a helyi Magyar Párt ülésén az összes szónokok helyénvalónak talál­ták a román néppel annak autoritásá­val szemben meg nem engedett han­got használni. Ez a gyűlés november 16-án délután négy órakor folyt le dr. Hajdú István elnöklete alatt. Az egyik szónok, Bernády György,­­Marosvásár­hely volt polgármestere a magyar éra alatt, a többek között kijelentette, hogy a mostani primár megengedte magának azt a merészséget, hogy ro­ntani zárja a várost s a városi admi­nisztrációnál a magyar hivatalnokokat románokkal cserélje fel. Bernády pa­naszkodott, hogy az iskolákban kény­szerítve vannak a magyar gyermekek olyan nyelven tanulni, amelyet nem ismernek. Ez ellen a kényszer ellen az összes erdélyi magyarok heves harcot indítanak még életük árán is. Továbbá ugyanez az úr megen­gedte magának, hogy kijelentse, hogy a román nép lelkiismeretlen, sokban alatta áll a magyarnak. Egy másik szónok, Kovács Elek újságíró kije­lentette, hogy a román nép értelmet­len és a helyi polgármesteri hivatalt szolgák vezetik és nem hivatalnokok. Aztán Ferenczy Mihály Zsigmond mu­tatott rá arra, hogy a magyarok nem fogják Maros­vásárhely városának ro­­manizálását tűrni, mert az magyar, mert a magyar nemzet nagyon sok vért ontott és fog ontani nyelve vé­delmére. A Magyar Pártnak Maros­­vásárhelyen tartott mindezen beszédei bizonyítják azon népnek mentalitását, amely helytelenül értelmezi a béke­­szerződéseket, azt hiszi, hogy sza­bad neki olyan magatartást tanúsí­tania, a román állammal szemben, amely a biztonságot rendkívül veszé­lyezteti". „Hazugság és rágalom" Egészen közönséges hazugság és rágalom mindez. Azért örvend a mai összejövetelnek, hogy ezt felemelt fő­vel jelenthesse ki. Ugyanakkor, ami­kor mi panaszkodunk, hogy tisztvi­selőinket nem az állam rendelkezése szerint csapták el, hogy műveinket veszélyeztetve látjuk, odaadtuk fillé­reinket a katonaszoborra. A Petőfi szobor talapzatára akarják azt tenni, amikor mi megmondottuk, ne bánjátos­ Petőfi emlékét. Petőfit az egész világ becsüli, nemcsak nemzetiségileg, ha­nem emberileg is, nem méltó az is­meretlen román katonához, hogy ilyen talapzatra helyezzék el, sokkal jobban becsüli az ismeretlen román kato­nát, mintsem ilyen talapzatra tegyék. A román néppel szemben tiszteletlen­séget nem hangoztattak, csak az in­tenciókat kifogásolták mindig, amik történtek, nem a román állam, ha­nem kizárólag a helyi nagyhatalmas­­ságok hetvenkedései. Az Universul cikke polemizál az ő beszédével. Azon kijenlezés, hogy a tisztviselők olyan módon dobattak ki, úgy vegzáltattak, mint egy államban sem történt meg, nem kapták még ma sem nyugdíjaikat. A rendelet úgy szól, hogy csak akkor van helye az elbo­csátásnak, ha a tisztviselők renitens­­kednek. Bernády élesen kifogásolja, hogy huszonötévi szolgálat után most elbocsátottak embereket. Mért kellett elbocsátani a siketnéma Zsombori Adél tisztviselőnőt ? A humanizmus árnyéka sem lehet itt látni. Román vagy székely város Marosvásárhely ? Ámde a primár, mint már beköszön­tőjében elmondotta, kellemetlen érzések­kel jött ebbe a városba. A­ rom­án kultúra egyik központjává kívánja tenni ezt a várost Dandea, mert az ő mondása szerint a magyar kormányok erősza­kosan magyarosítottak. Ezzel szemben Bernády utal Vitéz Mihály vajda le­velére, amely éppen Dandea lapjában, az Orasulban jelent meg. E levél több, mint háromszáz éve jelent meg. Várjon, ha akkor már román lett volna Vá­sárhely, akkor Székelyvásárhelynek hívták volna-e ? Ez a levél magyar nyelven szólt Marosvásárhely népé­hez. Ez a város kezdettől fogva ma­gyar volt. Integráns része most Ro­mániának, jellegét azért örökre meg­tartja. Az iskolakérdésben csak a primár basáskodásait tette szóvá. A józan ész ellen cselekedett volna, ha mind azt elmondta volna, amit az Univer­sul írt. Ezután pontonként megcáfolta az Universul cikkének adatait. Ezek a cikkek — folytatta — semmi egyebet nem szolgálnak, mint egy nagyobb zökkenést kívánnak beharangozni, de akármilyen megrázkódtatás is jön, en­nek a városnak a maga nagyközön­sége nem fog megfeledkezni köteles­tényezők között. Egy annyira őszinte és szókimondó embernek, mint ő, aki egyike volt a legfigyelemreméltóbb szocialistáknak, nem lehet reakciós temperamentuma. Mussolini nem egy­szer tényleg ki is jelentette, hogy sose fog olyasmit tenni, ami feláldozná a munkásosztály jogos vívmányait. Már 1900— 1914-ig Giolitti megvédelmezte a munkásszervezetek szabadságát. Ma pedig az olasz konzervatívok is, akik megőrizték a hajdani tapasztalatok emlékét, a balrafordulás elé teljes nyugalommal tekinthetnek és biza­lommal fogadhatják. ségéről. Mi itt maradtunk gond, ke­serűség és nyomor közepette. Úgy, ahogy a­ gond, vihar, keserűség nagy része elmúlt, úgy múlik el az a kor­szak is, mely nyomást gyakorol reánk. Drummond szavai Drummond, a Népszövetség főtit­kára a múlt napokban azt mondta ne­künk, hogy nemcsak az államnak vannak kötelességei a kisebbségekkel szemben, hanem a kisebbségeknek is az állammal szemben. Mi kötelessé­­geinket az állammal szemben teljesít­jük, jöjjenek és ellenőrizzék, mi nem bánjuk. Azonban azt látjuk, hogy mindent elkövetnek, hogy lerombolják, amit felépítettünk. Ma is az a régi vagyok, aki voltam, nem adom föl azt a reményemet, hogy az az állapot, ami itt uralkodik, minél erősebb lesz az agresszivitás, annál hamarább meg­szűnik. Minden inzultus dacára, rövid időn belül beáll az a változás, amely megteremti a megértést, amelyre az államnak és a kisebbségeknek szük­sége van. Őriti poharát ebben az ál­lamban lakó népek egymás melletti boldog fejlődésére, amelynek biztosí­tékát a konszolidáció kell, hogy meg­adja. Percekig tartó taps után Kovács Elek, Osváth Kálmán mondott beszé­det, azután ismét Bernády szólalt föl. Végül Jaross Béla római katholikus apátplébános mondott magas szár­­nyalású beszédet, kifejtvén, hogy a magyar éra alatt a román népből származó egyének magas polcra emel­kedtek. Nemzetiségi különbséget a magyarság nem ismert. Beszédét vi­haros tetszés követte. A görög király Athén­ban várja be a válasz­tások végét Bukarest, nov. 30. A Dimineata jelentése szerint György király Görögországban marad a vá­lasztások befejezéséig. Ezt a görög király közölte a román udvarral. Hivatalos helyen a legkategoriku­­sabban megcáfolják azt a külföldön elterjedt hírt, hogy Románia esetleg interveniál a görög király érdekében. Illetékes helyen kijelentették, hogy Románia semmiesetre sem avatkoz­­hatik bele Görögország belügyeibe. Udvari körökben már megtették az előkészületeket a görög királyi pár el­helyezésére. György király és felesége előbb a neamtzmegyei Bikaz-kas­­télyban fognak lakni, ahol a háború idejében a királyi család is lakott, azután berendezik számukra a cotro­­cenii királyi palota egyik szárnyát. Marx a kancellárjelölt Berlin, nov. 30. Stegerwald kormányalakítási kísér­letei is kudarccal végződtek. Ebert elnök a centrumpárt elnökét, Marxot bízta meg kormányalakítással. Ha A Marx vállalkozása is meghiúsul, nem marad más mód a­ kibontakozásra, mint a birodalmi gyűlés feloszlatása. Ezért azonban ettől húzódozik, mert a megszállt területeken nem lehet vá­lasztani. Ha ugyanis most elrendelnék a választást, ez azt a látszatot erő­sítené, hogy a megszállott területek már nem tartoznak a birodalomhoz. A gyulafehérvári határoza­tok évfordulója December elsején vár­ a gyulafehér­vári határozatok évfordulója. A kor­mány a jelentős dátum megünneplé­sére nemcsak, hogy nem­ tesz semmit, hanem tudomást sem akar venni róla. Csak a nemzeti párt és az erdélyiek ünnepük meg az egyesülés leglénye­gesebb tényének évfordulóját. Kolozs­várt szombaton este a román Nemzeti Színházban lesz ünnepély, melyet az Universitatea Libera rendez.

Next