Ellenzék, 1924. február (45. évfolyam, 25-47. szám)
1924-02-08 / 30. szám
1924. február 8. péntek Httj-Kolozsvár, 45. év, 30. szám .jegyeetőség: Strada L Bratianu 8 oldalas szirr. 2 L, Böbében 2100 ■- Li Majara-’ Alapította: BARTHA MIKLÓS színség: 9, kiadóhivatal: 109 sz. 140, félévre 280, egész évre 500 lej. ■ -___________ - ■ ■■iiiMWMiiiia iiiiai iái m innia IMT lllllt rwiMIJIiifriMiFlTíirnTlTlI i'WT WMIfTIIf II1 ÍTTTT i ÍTrnr ~ ~~ ~~ « Változás a kisebbségi politikában? A kormányok kisebbségi politikájától — mert ebben a tekintetben az előzők is egy utat követtek a mai liberális kormánnyal — a magyarság, enyhén szólva, épen nem lehet elragadtatva. Miniszterek, politikusok olykor elfelejtenek ugyan egy-egy nyilatkozat, hogy a románság és a felelős kormánytényezők az itteni kisebbségek kielégítésére törekszenek. Sajnos azonban, a szép szavak biztatásait teljesen elértékteleníti a tények rideg valósága és alig múlik el nap, hogy a magyarság szellemi és anyagi birtokállományának megtámadását jelentő intézkedéseket ne kellene elkönyvelnünk. Most aztán történt valami, amiből, ha optimisták lennénk, arra lehetne következtetni, hogy a kormány mégis elérkezettnek látta az időt arra, hogy eddigi kisebbségi politikáját revízió alá vegye. De nem vagyunk optimisták és így nem fűzünk a történtekhez valami messzemenő következtetéseket. Arról van ugyanis szó, hogy Marzescu igazságügyminiszter egy ITO-rá intézett kérdésre a kisebbségi kérdés szempontjából figyelmen kívül nem hagyható kijelentést tett. Kijelentette, hogy az állampolgárok gazdasági, társadalmi és nemzeti léti alapon is egyesülhetnek. Tette pedig ezt a kijelentést az erkölcsi személyekről szóló törvényjavaslat most bezárult kamarai tárgyalása során és azzal okolta meg, hogy az alkotmánytörvénynek az egyesülési szabadságra vonatkozó rendelkezései ezt a szabadságot az állampolgároknak nemzetiségre való különbség nélkül megadják. Ebből következik, hogy a polgárok a jelzett célokra nemzeti alapon is egyesülhetnek. Nagyon jól tudjuk, hogy a miniszternek a parlamentben tett kijelentése nem jogforrás. De végül is a kormány felfogásának kifejezése. Ebben az esetben pedig annak, hogy mi a kormány álláspontja, fokozott jelentősége van. Hiszen egyesületi ügyekben épen a kormányé, illetve a belügyminiszteré a döntő szó. Mi eddig se tartottuk kétségesnek, hogy az alkotmánytörvény megadja a magyar kisebbséghez tartozó román állampolgároknak azt a jogot és szabadságot, hogy magyar társadalmi, gazdasági és nemzeti utónegyesületeket alakíthassanak és ezek az egyesületek szabadon működhessenek. De sajnos, a kormány és épen a mai liberális kormány, nem ezen az állásponton volt. Ha ezt vallotta volna, akkor a ..Magyar Szövetséget nem tehette volna lehetetlenné. Pedig tudvalevőleg ezt tette. Az igazságügyminiszter ugyan hozzátette, hogy az ilyen alapon létrejött egyesületek működése se támadhatja meg a közrendet és az állam biztonságát. Ez magától értetődő. De hogy a Magyar Szövetség működése mennyiben támadta volna meg akár a közrendet, akár az állam biztonságát, annak megmondásával a kormány mai napig adós maradt Akármilyen nyújtható, elasztikus és az arbitrárius megítélésnek a legnagyobb fokban alávetett legyen is az államellenesség fogalma, mégsem hisszük, hogy ezt arra a nemzeti alapon megszervezett magyar egyesületre alaposan rá lehe tett volna sütni a legnagyobb igyekezettel is. Ily előzmények után a kisebbségi politika irány- és mentalitásváltoztatásának jeléül vehetjük-e a miniszteri nyilatkozatot ? Szeretnék, ha úgy lenne. De épen ma, amikor a magyar iskolák ellen folyik a döntő hadjárat, nem hihetjük. Egyet azonban mindenesetre nagyon érdekesen illusztrál Marzescu kijelentése. Azt, hogy nálunk milyen kirívó, minden jogérzetet felzaklató az ellentét elmélet és gyakorlat között Az elmélet a jog, a gyakorlat a kormány hatalmi tényei. (B.) Bratianu Vintiia és Constantinescu vetélkedése A liberális párt kulisszatitkai. — Megmozdul Iorga pártja — Az Ellenzék tudósítójától — Mialatt ellenzéki körökben, ha nem is nehezen, de legalább is lassan halad az úgynevezett blokk megalakítása, azalatt a liberálisok részén a legtökéletesebb belső egység és összhang vált valósággá. Az olyan kisebb elégületlenségek, amilyen a Florescu volt igazságügyi miniszteré, nem számítanak. Nagyobb jelentősége volt annak az ellentétnek amely a vintilisták és Constantinescu földmivelésügyi miniszter barátjai közt állott fenn. Ezek most egységesen hangoztatják, hogy Bratianu Vintila és Constantinescu közt teljesen helyreállott a harmónia. A megegyezés állítólag olyan formula alapján jött létre, amelynek értelmében Constantinescu megadta magát. Eszerint a földmivelésügyi miniszter Constantinescu Tancréd közvetítésével kijelentette azt az elhatározását, hogy minden feltétel kikötése nélkül elismeri Bratianu Vintilát pártfőnök iránt,továbbá, hogy semmiféle nőséget sem fog okozni a kormánynak a gazdasági javaslatok tárgyalása és életbeléptetése alkalmából. Ezeknek a kijelentéseknek az a feladatuk, hogy a pénzügyminiszter követeléseit kielégítsék. Az első Bratianu Vintila régi s egyáltalában nem is titkolt vágyát elégíti ki, a másik viszont minden esetleges bonyodalmat elhárít a gazdasági törvényjavaslatok törvényerőre emelése útjából. Bratianu Jones és Vintila arról vannak meggyőződve, hogy a gazdasági reformokat csak a párt kebeléből támadó bonyodalmak veszélyeztethetik. Az ellenzék részéről támadható veszedelmet sokkal jelentéktelenebbnek látják. Természetes volt tehát, hogy a Constantinescu kijelentéseit csakis lelkesedéssel fogadhatták, tétját a bratianisták teljes erejükből támogatni is fogják. Másfelől — írja az Adeverul — ezért tartanak össze az ellenzéknek az agrárkérdésekben való támadásaival szemben, ezért fordulnak elő egyes összetűzések Bratianu Vintila és némely Constantinescu-ellenes képviselő között, amelyek felől a nagyközönség tudomást sem szerezhet. Ebből meglepetések is keletkeztek, mivel ezek a képviselők azt gondolták, hogy Constantinescu támadásával jó szolgálatot tesznek Bratianu Vintilának. Constantinescu nézőpontjából ítélkezve, nyilvánvaló, hogy ő a legjobb utat választotta magának. Pártfőnökségi vágyai nincsenek, de az ellenzék heves ostromának lévén kitéve, könnyű volt megéreznie, hogy a Bratianu Vintila főnökségének elfogadásával és politikája további támadásának abbanhagyásával hátralevő politikai életét nyugalmassá teheti. Meglepte Constantinescut s fájdalmasan is esett neki az a heves támadás, amelyet az ellenzék intézett ellene. Harmincéves politikai pályája folyamán most érte először ilyesmi. Logikus feltevés lett volna, hogy az ellenzék kímélje a liberális párt kebelében azt a politikai erőt, amely a vintilista politikának magában a pártban szolgált kerékkötője gyanánt. Azt remélte, hogy ezúttal sem lesz másképen. Amikor azonban látta a fordulatot és meglátta a pártban ellene irányuló erőfeszítéseket, azonnal átlátta a helyzetet s a maga intelligenciájával és tapasztalataival jobbnak találta Bratianu Vintila karjaiba vetni magát. Constantinescu földmivelésügyi miniszter ma Bratianu Vintila kegyét élvezi, utóbbi pedig biztosra veszi, hogy gazdasági politikája megvalósul és a pártfőnökséget is elnyeri, mihelyt megüresedik. A Jorga professzor vezetése alatt álló Nacionalista-Demokrata Párt állandó delegációja vasárnap gyűlést tartott, amelyen a bizottság tagjai kevés kivitellel részt vettek. Beható eszmecsere után a következőket határozták : 1. Kerületenként nagy, nyilvános népgyűléseket tartanak, amelyeken a párt vezetői részt vesznek és közreműködnek. Ilyen pártgyűlések lesznek: március havában Krajovában és Csernovicban; áprilisban Temesváron, májusban Kisenevben és Bukarestben, júniusban Kolozsváron. 2. Feszült figyelemmel kíséri a párt delegációja a többi ellenzéki pártoknak a jelenlegi politikai helyzetben való magatartását, ezúttal is hangoztatva a nacionalista-demokrata pártnak régi álláspontját, hogy a megnagyobbodott Románia részére csak pontosan megállapított programm alapján létrejövő együttműködéssel lehet méltó, hatalmas kormányt megalakítani. magyar—jugoszláv egyezmény Páris, február 7. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Magyarország és Jugoszlávia kiküldöttei között a függőben maradt kérdések tisztázására tárgyalások folytak báró Korányi Frigyes és a párisi magyar követ vezetésével. A tárgyalások eredménnyel végződtek, a magyar—jugoszláv megegyezés eredményét egyezményekbe foglalták, amelyeknek jegyzőkönyveit mindkét állam képviselői aláírásukkal megerősítve a jóvátételt bizottság elé terjesztettek. Diplomáciai affér Amerika és Németország között Wilson halála miatt Páris, február 7. A párisi reggeli lapok Washingtonból különös diplomáciai affért jelentenek, amelynek okozója Wilson halála. A washingtoni német nagykövet azzal az indokolással, hogy Wilson a német külügyminisztérium nézete szerint csak egyszerű magánember volt, a követség palotáján a zászlót a gyász jeléül nem eresztette félárbócra. Az amerikai lapok óriási felháborodással írnak a washingtoni német követség magatartásáról s egyes lapok arról cikkeznek, hogy Amerika és Németország között a viszony gyökeresen meg fog változni, ha a német nagykövet nem adja meg az elhunyt elnöknek a végső tiszteletet. Mikor fog érvényesülni a miniszteri ígéret? Az erdélyi magyar oktatás krónikájába újra szomorú adatokat kell bejegyeznünk. Szatmáron a még működő középiskolákat egy csapásra bezárták. A kegyetlen elbánásban három középiskola osztozik: az apácák vezetése alatt álló tanítónőképző és polgári leányiskola, továbbá az ősi református főgimnázium. A bezárás okául a szokott kifogást hozzák föl: a szóbanforgó iskolák nem fordítottak elég gondot a román nyelv tanítására. Az érdekelt szülők és iskolafentartók persze mindent meg fognak kísérelni, hogy a minisztert jobb belátásra bírják. Hivatkozhatnak a miniszternek arra a kijelentésére, amely az iskolák működési jogának elismerése ügyében a jövőre több figyelmet és megértést ígért. Az elemi oktatás is érzékeny veszteséget könyvelhet el: legújabban a szolnokdoboka megyei Doboka község református elemi iskoláját is bezárták. Ruppert nem kerül mentelmi elé Budapest, febr. 7. A nemzetgyűlés mai ülésén Pesthy Pál alelnök nyilatkozatot tett, amelyben visszavonta azt a Ruppertre vonatkozó indítványát, hogy Ruppertet a belügyminiszterrel szemben elkövetett sértés miatt a mentelmi bizottság elé állítsák. A javaslat visszavonásának oka az, hogy a mentelmi bizottság elé való utalás határozatát házszabályellenesen hozták. Ruppertet azért a sértésért, hogy: „a belügyminiszter nem gentleman11, utólag rendreutasította. A mára bejegyzett interpellációk sorában Kiss Menyhért Prónay ismeretes becsületsértési ügyében, Hebert Ede pedig a politikai foglyok névsorának és rájuk vonatkozó egyéb adatok közlésének megtagadása tárgyában interpellált.