Ellenzék, 1924. március (45. évfolyam, 49-73. szám)

1924-03-02 / 49. szám

IC04. március 2. vasárnap Chis-Kolozsvár, 45. év, 49. ELLENZÉK Szerkesztőség: Strada 1. Bratiano (Kirély-u.) 22. szánt. Kmerthivatali Státuspalota. Telefonszámok: Szerkesztőség: 9. kiadó avatal: 199 sz. Alapította: BARTHA MIKLÓS 8 oldatos szám ? L. Bukarestben 2*99 18 oldatos szám 4 L. Bukarestben 9 L. Előfizetés: borosta 59, negyedévre 140, félévre 260, egész évre 500 lej. Kamatot fizetünk a saját pénzünkért A bukaresti nagybankok trezorjaiba vándorolnak az erdélyi és bánsági legjobb iparvállalatok részvényei, amelyeket saját pénzünkön vásárolnak össze. A liberális párt kormányrajutása óta minden báni, amelyet kormányrendeletekkel kipréselnek az erdélyi lakosságból, de még az is, amelyet elhunyt generációk örököseik megélhetésére kuporgattak össze. Bukarestbe megy, ott olcsó betétenként elhelyezik a nagybankokban. Erdély pedig csak nagy utánajárással, magas kamatokkal és gazdasági megkötöttségekkel kapja vissza. Bukarestbe megy az adó. Amíg azelőtt az adóhivatalokban állandóan nagy összegek hevertek a napi állami kiadások és tartozások rendezésére, ma itthon a legszükségesebb kiadásokra sincs fedezet. Bukarestbe megy a posta pénze és Erdélyben napokig kell várni, amíg a posta egy párszáz lejes utalványt ki tud fizetni. A munkásbiztosítási pénztárakba befizetett erdélyi és bánsági járulékokból csak egy év alatt 158 millió lejt vittek fel Bukarestbe és a rokkantnyugdíjasoknak 18 milliót űzettek belőle vissza. Elviszik az árvaszékek gondozására bízott erdélyi és bánsági kiskorúak száz és száz milliónyi betéteit, amelyek eddig az ottani pénzintézetek csatornáin keresztül a mai gazdaságunkat táplálták éltető nedvvel, tőkével. Felszívják az állami árlejtéseknél és szállításoknál letett, több száz millióra menő kaució-összegeket. A legenyhébb számítás szerint is legalább egy milliárd lej az az összeg, amelyet Erdély és Bánság — kormányhatósági intézkedésekre — Bukarestbe szállít kamatmentesen, avagy olcsó kamat mellett és csak magas kamatokra, súlyos feltételekre, bankjai és iparvállalatai függetlenségének feladásával kap vissza. Gyarmat vagyunk, amelynek patakokban ömlő verejtékes izzadtsága csak arra való, hogy a bukaresti nagytőke malmait hajtsa. Súlyos kamatot fizetünk a saját pénzünk után, el kell adjuk részvényeinket, gazdasági önállóságunk, legértékesebb javainkat, hogy visszakaphassuk kölcsönbe a saját tőkéinket. Nem kisebbségi sérelem ez, hanem inkább az erdélyi románság életelemeinek aláfűrészelése, gazdasági gáncsvetéssel való földreteperése. Az erdélyi román gazdasági élet, amely az impertit átváltozás után hatalmas bankok, új iparvállalatok, kereskedelmi társaságok és fűrészüzemek alapításával nagyszerű lendülettel vitte elő az erdélyi román intelligencia vagyonosodását és teremtett számukra független, biztos exisztenciát, a tőkék elvitele folytán olyan vérveszteséget szenvedett, amely már minden téren érezteti hatását. Az új pénzügyi és ipari alapítások, a régiek nacionalizálásai már mind regális liberális tökével történnek. És ez a liberális töke a mi pénzünk. Centralizálási jelszavak alatt, de tényleg gazdasági kizsákmányolás céljából Bukarestbe hurcolt erdélyi pénz. IBadgearu bombája a parlamentben Leleplezi a Banca Romaneascat, hogy az Averescu-komány alatt rágalmazó brosúrákat terjesztett Franciaországban — A pénzügyminiszter cinikus válasza — Az Ellenzék tudósítójától — Napok óta titokzatos közlemények jelennek meg a bukaresti lapokban, amelyek arról szólnak, hogy egyyik bukaresti nagybank románellenes propagandát űzött a külföldön. A lapok azonban elhallgatták, melyik nagybankról van szó. A kormány szigorú vizsgálatot helyezett kilátásba, de még ekkor sem pattantották ki a nagy titkot, melyik bukaresti bank volt a hazaáruló Tegnap aztán a bomba erejével hatott Madgearu parasztpárti képviselőnek a felszólalása, aki visszafordította az ismeretlen bank ellen kovácsolt vádat és a liberálisok bankjára, a Roma Romaneascara olvasta rá, hogy hazaáruló brosúrákat terjesztett-ranciaországban. Mindenesetre jellemző, hogy Bratiano pénzügyminiszter petit tudott mással védekezni, hogy ez az Averescu-kormány alatt történt abból a célból, hogy Averescuékat megbuktassák. Védekezésének ez a cinikus módja nagy feltűnést, ugyanakkor azonban nagy felháborodást is keltett a parlamentben. A kamara szenzációs üléséről egyébként a Rador a következőket jelenti: A kamara tegnapi ülésén Madgearu Virgil Mandrescu liberális képviselő tegnapi felszólalásával kapcsolatban szintén eljárást követel az ellen a román bank ellen, amely románellenes propagandát fejtett ki külföldön. A kormány hivatalos lapjai is megbélyegzik ennek a banknak az eljárását, amely francia nyelven itt brosúrát terjeszt az ország megrágalmazásával és jelentették, hogy a kormány azonnal szigorú rendszabályokat léptet életbe a szóbanforgó intézetnek vezetői ellen, mihelyt tudomására jut, melyik az a bank. Madgearu felolvassa az inkriminált brosúra több részletét, majd kijelenti, hogy az nem más, mint a Banca Romaneasca évi jelentése francia nyelven és aláíró Bratianu Vintila és Daca miniszterek. Reméli, hogy a kormány, most hogy tudja a bűnösök nevét, el is fog ellenük járni. Bratianu Vintila pénzügyminiszter szólal fel ezután és kijelenti, hogy a brosúra két évvel ezelőtt kelt, amikor az averescanusok voltak uralmon. Rámutat arra, hogy Madgearu ezzel az ügygyel bizonyos pénzintézet románellenes propagandájáról akarja a fielmet elhárítani. Madgearu visszautasítja a miniszter vádjait és megállapítja, hogy a liberálisok ellenzéki minőségben olyan eszközökhöz fordulnak, amelyeket — ha kormányon vannak — hazafiatlannak deklarálnak. Bratianu Vintila csak annyit kíván válaszolni: Mi támadtuk az Averescukormányt és sikerült is megbuktatnunk. Önök is ilyen céllal támadnak, de siker nélkül. A szenátus ülésén folytatták a hadsereg reorganizálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Bartolomeu püspök az első felszólaló, aki kifogásolja, hogy háború idején a hadseregfőparancsnokot a király nevezi ki. Helyesebbnek tartja, ha a királyt mentesítenék ettől a túl nagy gondtól és a kinevezést a legfőbb haditanács hatáskörébe utalnák. Mardarescu tábornok hadügyminiszter válaszol a felszólalásokra és kijelenti, hogy a hadsereg kéz a kézben fog haladni az iskolával és biztosítja az országot, hogy a román hadseregben nincsen kasztszellem. szág katonai ellenőrzése kérdésében állapította meg az angol álláspontot. A brit kormány a jegyzék értelmében egyetért szövetségeseivel abban, hogy a versaillesi szerződés lényeges katonai rendelkezéseihez ragaszkodni kell és hogy nem lehet elfogadni a január 9-iki német jegyzéknek azt az állítását, hogy nincs szükség Németország további katonai ellenőrzésére. Inkább arra mutatkozik hajlandóság, hogy visszatérjenek az 1920. őszén, tehát még a Ruhr-vidék megszállását megelőzően tett javaslathoz. Ezen javaslat szerint a katonai ellenőrző bizottságot kisebb bizottsággal fogják helyettesíteni, amelynek költségei kisebbek volnának s amely előkészítené, hogy a Népszövetség vállalja el a bizottság teendőit. Stresemann megállapítja Németország fizetésképtelenségét nemzetközi katonai ellenőrzést készít elő az antant — Az Ellenzék berlini távirata — Az európai helyzet gyökeres megváltozását jellemzi az a beszéd, melyet Stresemann német külügyminiszter a napokban a birodalmi gyűlésen tartott. Egy-két hónappal ezelőtt még felelős állásban lévő német vezető ember nem mert volna ilyen kijelentéseket tenni, hanem egyre csak Németország fizetésre való készségét bizonygatta volna. Stresemann most kereken kijelentette, hogy belátható időn belül nem lehet gondolni arra, hogy Németország a saját erejéből fizessen jóvátételt. Minden erőt elsősorban a valuta stabilizálására kell összefogni, mert az ország nem volna képes elviselni még egy valutaromlást. Úgylátszik, a szakértők is meggyőződtek, hogy a moratóriumra szükség van. A moratórium ideje alatt Franciaországot nemzetközi kölcsönnel kell kárpótolni a német fizetések szüneteléséért. Április 15-ike, mikor a franciáknak a német nagyiparosokkal kötött szerződései lejárnak, válságos időpont lesz, mert a szerződésekben kikötött szolgáltatások folytatása a német nagyipar részéről lehetetlen. A viszonyok a jóvátételi kérdés szabályozát sürgetik, a szabályozást azonban nemzetközi alapra kell fektetni. A nagykövetek értekezlete megelégedését fejezte ki annak a brit jegyzéknek hangja felett, mely Németor- Vandervelde miniszterelnök-jelölt Súlyos válság Belgiumban — Szakítanak a francia politikával — Az Ellenzék brüsszeli távirata — A belga válság olyan fordulatra vezetett, mely gyökeresen új irányt adhat Belgium politikájának. Meglehet, hogy a fordulat következtében Belgiumban is a második internacionálé emberei veszik kezükbe a hatalmat s Belgium, szakítva Franciaország politikájával, Angliához csatlakozik. A francia-belga egyezménynek a kamara által történt leszavaztatása sokkal jelentősebb esemény, semhogy a következményképen beállott válság egyszerű kormányváltozásnak volna tekinthető. Erre utalt Theunis miniszterelnök is, aki a szavazás után kijelentette : — Ma este Berlinben kivilágítást rendezhetnek! Ez annyit jelent, hogy megbukott az a belga politika, mely a francia imperializmus leghűségesebb szövetségese volt s amely Poincaréval együtt a Ruhr-megszállást rendezte. A fordulat főként annak következménye, hogy a flamandok, akik programmja a flamand nyelv védelme a franciával szemben és a katholikus frakciók egyesültek. A fordulat a legnagyobb zavart és tanácstalanságot keltette az eddigi politika híveinek táborában. A király is ragaszkodik ahhoz, hogy Theunis újból vállalkozzék kormányalakításra. Theunis azonban arra kérte a királyt, hogy nevezze ki minél hamarább az utódját, mert az eseményekért semmi felelősséget se vállalhat. A párisi Matin szerint a király választása nem eshet másra, mint Vanderveldére, a szocialista párt vezetőjére, aki mögött a parlamentben hatvannyolc szocialista és öt aktivista áll. Valószínűtlen azonban, hogy Vandervelde a mai viszonyok között vállalkoznék kormányalakításra s ebben az esetben a király kénytelen lesz a flamand-katholikus párt elnökét bízni meg a kormányalakítással. A flamandokat azonban németbarátsággal vádolják s uralomrajutásuk az ország legsúlyosabb belső kérdésnek a felvetését jelentené. A helyzet tehát a legsúlyosabb és a külpolitikában is jelentős fordulatra vezethet.