Ellenzék, 1924. május (45. évfolyam, 98-121. szám)

1924-05-01 / 98. szám

jpplllllpfl^ Csütörtök Ckij-Kolozsvár, 1924. május L­XLV. évfolyam /O* szám, kJ* *f ~~'.r­ ' V kf'*'^/^!*'.. .c^/7. ’iZ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jff jfnmKPm­* SZERKESZTŐSÉG: Str. 1. Bratiani Egy hónapra 50 lej. Negyedévre 140 lej. £fMl*fiirm.MKMlIfi, (v. Király­ utca) 22. szám. — Telefon: 9 Félévre 260 lej. Egész, évre 500 lej. vs .,■­­ ___,_ J* __ is 204. — KIADÓHIVATAL: Str. I EGYES SZÁM­ÁRA 2 LEJ. jffiT&Js jfJ gJVMBMjéfB Mo/h'u p/. Szentegyház­ utca) 1. szám. — A régi királyságban 2 lej 50 báni.________ m m m* s. er MKB _________________Telefonszám: 109.__________ ii iii ii i i ii iiiiih'iiii in mii nm mim ml iiiniurTHTnmr1 tipii i ■ imii n iiiiiiniiiiMtuiiimiinminiiiiin i iiiii—immimi—nm m iiwmi w" 1 ■minin mi ií ~irrrr i rmirTnTiiiT"iiiii ■ inni iiiinin 11 n m rn i Kisebbségek: leölés frontja Románia kisebbségi nemzeteit az imperiumváltozás korábbi helyzetükből egyaránt az uralkodóvá lett román nemzetnek alávetettség állapotába kényszerítette. A politikailag uralkodó volt magyar nemzet csak úgy kény­­teleníttetett a románság politikai ve­zetését elfogadni, mint a németség, amely korábban is kisebbségi sorsban volt ugyan, emiatt azonban éppen nem panaszkodhatott. Ennek dacára ma is minduntalan e kisebbségi sors­ban állítólag osztályrészül jutott szen­vedésekre szeret hivatkozni a hatalom­mal szemben, mintha bizony annak emlegetése, hogy a múltban a román­ság testvére volt a közös mostoha el­bánásban, a hatalom mai embereit valami különösképen meghatná. A politikai vezetésre jutottakat, a hatalom mai letéteményeseit ez ép oly kevéssé indítja meg és birja más c'bánás'd, ''.h­ii" a szász nemzeti k­­­' .bbség részéről a Romániához én­­iites csatlakozást való hivatkozás. Hát ezzel is tisztában tehetnek ma már, hogy a m­ed­gyesi csatlakozási határozat sem olyan varázsvessző, amely a bukaresti kősziklákat megin­dítaná, hogy a rideg visszautasítás helyett a kisebbségi jogok iránti meg­értés áldásaival boldogítsák a rá vá­­rakozókat. Közös ilyenformán az összes nagy­romániai kisebbségeknek az a szo­morú sorsa, hogy a többségi nemzet, vagy legalább ennek hivatalos képvi­selete teljességgel képtelenek meg­érteni a kisebbségek államfentartó és erősítő jelentőségét. Ezeknek minden­nemű életnyilvánulásai iránt teljesen érzéketlenek. Sőt kulturális megnyilat­kozásaiktól kezdve gazdasági tevé­kenységükig minden megnyilatkozá­sukban a román államra és nemzetre valami szükségképen veszélyeztetőt,­­az állam biztonságát és a románság szupremáciáját aláásót látnak. Magára az államra a legnagyobb fokban ve­szedelmes, abszurd álláspont ez, amely mögött végeredményben az a szint­­oly mindenképen lehetetlen felfogás áll, hogy csak a románok igazi tag­jai ennek az államnak, a többiek ide­genek. És szinte hitetetlen lenne ez a mentalitás, ha a le nem tagadható tények annak egész tartalmát folyto­nosan nem igazolnák. Közös meg nem értettsége és kö­zös mostoha sorsa a kisebbségi jogok meg nem adásánál fogva a nemzeti kisebbségeket önként arra látszik utalni, hogy amit külön-külön mind­eddig nem tudtak elérni, egyesült erővel igyekezzenek a megvalósulás­hoz közelebb juttatni. Kisebbségek blokkja, kisebbségek kultúrközpontja — amint újabban javasolták — lenne az az összes kisebbségi nemzeteket közös érdekeik védelmében összefog­laló szervezet, amely a hatalom urait a jobb belátás útjára lenne hivatott vezérelni. Az eszme az első tekintetre a leg­­plauzibilisabb, a kérdésnek ez a meg­oldási módja a legegyszerűbbnek lát­szik. De a hasonló kérdésekben a legegyszerűbbnek látszó nem ugyan­ oly könnyen megvalósítható és eset­leg nem is legcélravezetőbb az érde­keltek némelyike részére. Természe­tes dolog, hogy akik maguk megérte­tésére ily közös munkára vállal­ozná­­nak, azoknak mindenekelőtt egymást kellene megérteniük. Ez a közös meg­értés pedig a romániai kisebbségek közt ma még nincsen meg. Sőt arra, hogy meg­legyen, nem is történt eddigelé számottevő lépés egyik rész­ről sem. Úgy látszik, a közös kisebb­ségi sorsnak még mostohábbnak, a kisebbségek életére felülről mért csa­pásoknak még keményebbeknek kell lenni, hogy azokból első­sorban az egymást megértés szilváját kicsiholja s az erőegyesítés szükségességének azt a tettre serkentő meggyőződését revelálja bennök, amely egy közös frontalkotásnak mellőzhetetlen előfel­tétele. (B.) Írország után Skócia akar autonómiát GLASGOWBÓL jelentik. Tegnap Skócia fővárosában nagy tünte­tések voltak Skótország teljes belpolitikai függetlenségének érdekében. A tüntetések előtt gyűlést tartottak, amelyen független skót parlamen­tet és teljes belpolitikai törvényhozási hatalmat követeltek. A gyűlés folyamán határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítják az angol alsóház skót tagjait, hogy Skócia autonómiájáért törvényjavasla­tot terjesszenek be. A román—magyar tárgyalások megteremtették a heves szomszédi viszony alapjait Magyar hivatalos jelentés a tárgyalások sikeréről — A kereskedelmi megállapodások a legnagyobb kedvezményes elbánás elvén épültek föl Budapesti tud­ósítónk közli a ma­gyar kormány hivatalos szócsövének, a Magyar Távirati Irodának a román —magyar tárgyalásokról kiadott je­lentését. A jelentés ismét összefoglalja a létrejött egyezménynek ismert ada­tait s a hozzájuk fűzött konklúzióban a két ország közötti gazda­sági kapcsolatok szorosabbra­­fűzését, a békés szomszédi vi­szony alapjainak megteremté­sét állapítja meg. Mint tudósítónk táviratozza, Ma­gyarország és Románia között tavaly novemberben megkezdett és a most húsvét előtt lezárt tárgyalások ered­ményéről a „Magyar Távirati Iroda" a következő tájékoztató jelentést adta ki: A két állam között folyó tárgyalá­sokon megvitatták a még rendezendő kérdéseket, amelyek részben a béke­­szerződésből folynak s ezzel kapcso­latban a következő egyezményeket írták alá: A polgári jogsegély, bíró­sági iratok, telekkönyvek és anya­könyvek kölcsönös kicserélését érdeklő kérdések elintézése. Természetbeni visszatérítések, letétek felszabadítása, régi osztrák-magyar koronákban lé­tesült tartozások és követelések, biz­tosító társaságok, új határ által ketté­szelt vármegyék, városok és községek vagyonának megosztása. Határ által kettészelt vizek ügyeinek elintézése, árvízmentesítő társulatok felszámolá­sának rendezése. Kereskedelmi meg­állapodások. Gyámpénztárak által ke­zelt vagyonok összeírásáról jegyző­könyvek felvétele. A megbízott delegátusok levéltári kérdésekben is tárgyaltak, de ebben 11 az ügyben nem jutottak megállapo­dásra. A kettős megadóztatás elkerü­lése körüli intézkedésekben a szak­értők szintén megállapodtak, de az erről szóló egyezmény-tervezet még nem került aláírásra. Az egyezmények közül a kiadatásról szóló egyezmény a szokásos keretekben mozog. A pol­gári jogsegélyről szóló egyezmény biztosítja a két állam polgárai részére a perképességet. Életbe lépteti a két állam között a hágai házassági jogot és a gyámügyi egyezményeket. Ezen­kívül határozmányokat tartalmaz az ingó hagyatékokról, örökbefogadásról, törvényesítésről, anyakönyvi iratok kölcsönös rendelkezésre bocsátásáról. A természetbeni visszaszolgáltatások­ról szóló egyezmény a békeszerződés erről rendelkező pontjain alapszik. Magyarország Romániának természet­ben köteles visszaszolgáltatni mindama ipari anyagokat és élőállatokat, ame­lyeket a háború alatt Romániából el­vittek és ezek Magyarország területén a békeszerződés aláírásának napján feltalálhatók, illetve felismerhetők vol­tak. Megállapodtak továbbá abban, hogy hatvannégyezer arany lejben meghatározott összegért vasúti mozdonyokat szállít Magyar­­ország Romániának. A különböző tartozásokat és követe­léseket a keletkezésük ideje szerint két csoportban különbözőképen valo­rizálják. A kereskedelmi megállapodás biztosítja a két állam részére, hogy termékeiknek egymás határain való bevitelénél a legnagyobb kedvezményes elbánást nyújt­sák. Ugyanezeket az elveket léptetik életbe a vasúti forga­lomban is. A határforgalomról szóló egyezmény lehetővé teszi, hogy a határtól tíz kilo­méterre lakók a másik állam területén fekvő földjeiket akadálytalanul meg­művelhessék és termékeiket elszállít­hassák. Az egyezmények eredménye előre­láthatóan hamarosan meg fog mutat­kozni. Már eddig is a kölcsönös forgalomban a ne­hézségek mindinkább megszűn­nek, a két ország közötti gaz­dasági kapcsolat egyre élén­kebbé és szorosabbá válik s igy végre-valahára meg lesz az alapja a békés szomszédi viszonynak. Theunis és Poincaré találkozása Paris. (Az Ellenzék távirata.) Theunis belga miniszterelnök és Hymans mi­niszter Párisba érkeztek, hogy a jóvátételi kérdést Poincaréval meg­beszéljék. Belgium ugyanis elfogadta a szakértők programját és ezzel elvált a francia politikától, mely a jóvátételi bizottság határozatától tette függővé állásfoglalását. A belga és a francia miniszte­rek most arról tárgyalnak, ho­gyan lehetne a francia és belga politikát összhangzásba hozni. A belgák valószínűleg kapacitálják Poincarét, hogy az egész világ közvé­leményével szemben kevésbé makacs magatartást tanúsítson. A tárgyalásoknak valószínűig sikere is lesz. Legalább is az „Echo de Pa­ris", mely a francia külügyminiszté­rium álláspontjáról kitűnően infor­málva szokott lenni, azt írja, hogy a jóvátételi bizottság kedden hozandó döntését össze lehet egyeztetni az angol, olasz és belga kormány köz­vetlen tárgyalásainak azonnali meg­kezdésével. Poincaré ugyan ragasz­kodik álláspontjához és nem akar vég­legesen kötelezettséget vállalni, míg nem kapott teljes felvilágosítást, hogy a jóvátételi bizottság mibe megy bele, annyira azonban még­sem megy, hogy félhivatalos eszmecserét is el­hárítana. A francia kormány azt kívánja, hogy már most állapítsanak meg szankciókat arra az esetre, ha Németország nem teljesíti a szakértők javaslatát. Viszont az angol kormány azon az állásponton van, hogy a szankcióknak előzetes megállapítása nagyon kedve­zőtlenül befolyásolná a németországi választásokat. Ezért azt kívánja, hogy a szankciók megállapítását későbbre halasszák, mikor azoknak szüksége gyakorlatilag felmerül. Pák­sban vi­szont azt tartják, hogy a szankciók azonnali megállapításának semmiféle káros hatása nem volna, ha a szövet­ségesek hamarosan megállapodásra juthatnának fölöttük. Erre azonban alig van remény. Egyébként a belga miniszterelnök minden valószínűség szerint Macdonalddal is találkozni fog s meg fogja kísérelni a francia és angol álláspont között közvetíteni

Next