Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)

1924-06-20 / 136. szám

ELLENZÉK 7 A bűvös nyaklánc Regény. Irta: Rider Haggard 32 — Ide hallgassatok. Mi nyugodtan, minden bántódás nélkül visszatérhe­tünk a kaszárnyába és ezért az éjsza­kai harcért nem fognak minket sem a polgári-, sem a haditörvényszék elé állítani. Tizenkét előkelő, általunk ki­választott túsz fog kezeskedni róla, hogy ezt az ígéretet megtartják. To­vábbá három hónapon belül kiléphe­tünk a szolgálatból, kikapjuk egy ne­gyedévi zsoldunkat és minden bántó­dás nélkül hazamehetünk. Ezzel szem­ben azt kívánják, hogy engedjük sza­badon a császárnőt és adjuk ki ne­kik Olaf tábornokot, akit haditör­vényszék elé akarnak állítani, de ígé­rik, hogy a legnagyobb méltányos­sággal fognak vele szemben eljárni. Az Augusta saját szavaival fogja meg­erősíteni ezeket az ígéreteket. Nos, mit szóltak ezekhez a feltételekhez, barátaim ? — És mi történik, ha visszautasít­ják? — kérdezte valaki. — Ebben az esetben, körül fognak és kiéheztetnék, ha valamelyikünk el­menekülne, azonnal felakasztanák. A vezérek most félrevonultak ta­nácskozni. Egy kis idő múlva vissza­tértek és tudatták elhatározásukat az ellenféllel. — Mi részben elfogadjuk a feltéte­leket. A császárnőt szabadon bocsát­juk, de Olaf tábornokot semmi szín alatt sem adjuk ki nektek, inkább mind meghalunk. — Helyes! — jegyezte meg Jedd. — Ezt elvártam tőletek. Azután társaival megint a két gö­rög tábornokhoz ment, akik Staura­­ciussal tárgyaltak. — A tábornokok nem kívánják, hogy Olaf tábornokot kiszolgáltassuk, de Stauracius ragaszkodik hozzá, — jelentette ki Jedd. Heliodorehoz fordultam. — Láthatod szerelmem, hogy hogy állanak a dol­gok. Vagy kiszolgáltatom magamat nekik, vagy ezeknek a derék embe­reknek velünk együtt, el kell pusztul­tok. Ami engemet illet, én kész va­gyok meghalni, de nem akarom, hogy te és ők meghaljatok. Mit tanácsolsz, mit tegyek ? kérdeztem tőle. — Hallgas a szívedre Olaf, mondta határozott hangon Heliodore. A be­­csület mindenek előtt való. — Én mindenüvé követlek. Megszorítottam a kezét és előre léptem. — Bajtársak,ezt a játszmát nekem kell eldöntenem. Mindent hallottam és át­gondolva a dolgokat, azt hiszem a legokosabb lesz, ha az Augusztával együtt kiadták a görögöknek, mondtam. — Nem, nem adunk ki– hangzott fel a tiltakozás kiáltása. — Bajtársak, most még a táborno­kotok vagyok és azt parancsolom, hogy adjatok ki a görögöknek. Azután arra kérlek, hogy vigyázzatok a meny­asszonyomra és ha egy közületek életben maradna, annak kötelességévé teszem, hogy úgy őrködjön felette mintha testvére, vagy leánya volna. Megígéritek ezt nekem ? Erre a kérdésre egy hatalmas „igen“ volt a válasz. — Hallod ezt, Heliedore? kérdeztem. Most már ebből láthatod, hogy bár­milyen hatalmasok is ellenségeid, nem maradsz elhagyatva, barátok nélkül Még azt akarom nektek mondani, fordultam most a mieinkek felé, hogy amíg nem halljátok, hogy rosszul bán­nak velem a palotában, maradjatok nyu­godtan, de ha egyszer azt hallanátok, hogy nem tartják meg az ígéretüket, akkor minden eskü és ígéret alól fel vagytok mentve és azt tehettek,­ amit akartok. A többire — ami ezután történt — már csak homályosan emlékszem. Mintha a császárnőt meg­esküdtették volna a Krisztus kiontott vérére, hogy semmi bántódásom sem lesz. Úgy rém­lik előttem, hogy mindnyájuk előtt megcsókoltam Hérodoret, hogy Jodd­­nak a fülébe súgtam, hogy kutassa fel Barnabás püspököt és kérje meg, szabadítsa ki innen Heliodoret atyjá­val együtt és vigye őket magával Egyiptomba. Aztán ahogy Augustát vezetve előre mentem, az egész csa­pat tisztelgett nekem és keresztatyám, Stauracius alattomos mosollyal üd­vözölt. VII. Nem tudom már, mennyi id­ő múlva kerültem a haditörvényszék elé, de a tárgyalás lefolyására úgy emlékszem, mintha csak ma lett volna. Mintha most is magam előtt látnám a csak gyengén világított, hosszú, alacsony szobát, freskókkal a falakon és a Krisztust és Pilátust ábrázoló képet a bitói emelvény felett. A tárgyalást vezető bizottság jórészt az északi csa­pat által szétvert ezredek menekült tisztjeiből állott. Minthogy a tárgya­lás nyilvános volt, a terem zsúfolásig megtelt hallgatósággal. Az udvar tag­jai között láttam Stauraciust és Mar­tinát is. A részvétből, amely a Mar­tina csillogó szemeit most olyan bá­natossá homályosította, kiolvastam sorsomat. Tudtam, hogy mi vár rám, de nyugodtan állottam biráim előtt. — Miért nem köszönsz nekünk ? förmedt rám egy vézna görög kapi­tány, aki a palotaforradalom éjszaká­ján úgy futott, mint egy nyúl. — Én magasabb rangban vagyok, mint ti, ami tehát a köszönést illeti, nektek kellene köszönnötök. Ezekre a nem várt szavakra szótlanul meredtek rám. A terem végében álló katonák helyeslő kifejezéseket hallattak. — Jobb, ha nem is veszünk tudo­mást erről az arcátlanságról, jelentette ki az elnök. Térjünk a tárgyra. Erre egy fekete ruhás ember felol­vasta a vádat, amely szerint én, Mi­hály tábornok, a császárnő külön gárda ezredének a parancsnoka és udvari kamarása, leszúrtam a csá­szárnő embereit, őt magát letartóztat­tam és megöléssel fenyegettem, a császári ezredet északi csapatom se­gítségével szétvertem, százakat ölve és sebesítve meg. — Mit tudsz felhozni mentségedül ? kérdezte a bíró. — Nem vagyok bűnös, válaszoltam egyszerűen. Azután a tanukat szólí­tották. Az első tanú, egyike volt an­nak a négy embernek, akiket Irén ellenem felbérelt és akinek sikerült kardom elől elmenekülnie. Mikor val­lomását befejezte, az elnök megen­gedte, hogy néhány kérdést intézzek hozzá. — Miért rendelte el a császárnő, hogy megöljetek? kérdeztem. — Azt hiszem azért, mert látta, hogy te megcsókoltad az egyiptomi leányt. Egy-egy elfojtott kacagás hal­latszott. — Tehát meg akartatok ölni engem ? — Igen tábornok, mert a császárnő úgy parancsolta — És azután mi történt? — Te jobban értettél a kardforga­táshoz uram, mint mi és hármat közülünk megöltél, engem megsebe­­sítettél, de én szerencsésen elmene­kültem. — Mondd meg, hogy vétettem-e azelőtt valamit ellenetek? — Ellenünk nem, uram, de a csá­szárnő ellen vétkeztél, mikor megcsó­koltad a szép egyiptomi leányt. Legal­ább én igy gondolom, mert a csá­szárnő minden­ csókod után dühösebb lett és végül megparancsolta, hogy mindkettőtöket öljünk meg. Most már kitört a kacagás, a tisz­tek sem bírták fékezni jókedvüket és a hölgyek a kezükbe rejtették ar­cukat. — Vezessétek ki ezt a bolondot! ÍF*L*E*G»L»E‘R{ a. Tapétázó, szobafestő, zománcfényező és mázoló vállalata. a. Vidéki megrendelést is vállal. ¡^‹ GLUI, Strada I. Ratiu (volt Kötő-utca). ^ bgtvtfcrtk, MMtaM tartan* mer Imre Lajosnál, ’iiiii­i~T'iii'Tziii'iiiiiiiMiiT'iiiiiiiiTfr,inTi*ig*HnMBiiiMHiM Wesselényi-u. és Szép-utca sarok kiáltotta az elnök, mire a szegény fickót megragadták és kivitték. Más és más tanuk következtek, akik elfer­dítve adták elő az éjszakai harc tör­ténetét. Bosszankodva a sok valót­lanság miatt, végre megszólaltam. (Folytatjuk.) ********************* La /­jaCopsa / • V /Megnyílt} \ I /# %\ I /Jr \ / * női divat \ / áruháza 1ELU2, Piafa Hírei 17. flBLÓBl PEHZSflSZŐHYES gyönyörű mintával, elsőrangú minőség, jutányos árban szöpgősen eladó volt WEISZ-féle régiségke­reskedése Unió-u. sarok. Erasí Pasteruach, BerlinSo, Michael­­hirchjilatz 13. Abtellung XV. Kérjen mutatványszámot az Iparosok Lapjától. Cluj, Ipa­rosegylet, Főtér 23. |S ■ ■ z7 kerti Cafe Restaurantban kedden, csütörtökön. i® I 11 li fi |S’" szombaton és vasárnap délután grimfónikus zené­lj!" I ji |J U II kar és mindennap este Szentkirályi Alá­— *■■ * i ii dár cigányzenekara hangversenyez. Reggel angol reggeli, délelőtt villásreggeli. Színházi vacsora. Strada Laguna (v. Bartha Miklós-utca) 13. a Magyar Színház mellett. | \ A nyári divat / \ összes selyem / \ újdonságai / A gyönyörű // A%\ válasz- ///# \%A ték- Aw ■ 'H'A1/fii* \/£ Gyárlerakat. Kérjen Ajánlatot! Beteg idegek mindenféle bajnak okozói, ideges fejfájás, gyo­morbaj, izomran­g, gyengeség/’ ingerlékenység, munkakedv hiánya, gyenge emlékezőtehetség, álmatlanság, nyugtalanság és életuntság. Egészséges idegek forrásai az erő nagyszerű érzésének, életöröm­eiéit, jó alvásnak, munkakedvnek, kitartásnak , energiának. Kimerült Idegzet ismét munkaké­pessé lesz Kóla és Lecithin szedése által. Olyan anyag ez, amely az agyvelő, gerincvelő és az ideg legn­élkülözhetetlenebb alkatrésze. Az én valódi Kola-Lec­thin tablettáim nem titkos sze­rek és az orvosok ezrei írják fel az idegek az életre keltése céljából. Szigorúan tudományos eljárással állítattnak elő. Nagyszerűen és gyorsan hatnak. Európa valamennyi országában levő összes képviselőim útján 20.000 grátisz dobozt küldök széjjel e­ső folyamán a Dr. Liehtnek könnyen érthető előadásával a helyes ideg­ápolásról. Írjon még ma erre a címre: Clui"Kolo%svár, H, 'Vr, 136. sz$m I divat | A legjobb ruha- I kelme és se- I V lyem divat- I szenzációi , I mi gazdag vá- I | T lasztókban | I Bárdos Jenő­­ (Au Bon Gout) női divat különleges­ségek áru­házában (Főtér 4. szám.) Grenadinok, zefirek, de-I" lének, vász­nak és sif­­fonok állan­dó nagy vá­lasztékban 11 | Apusit­á­s­unk gon olcsó ára­­­­kon történik. 9 hői divatszakmából intelligens, jó eladót azonnal felvesz Vadas, nagyvárad.

Next