Ellenzék, 1924. augusztus (45. évfolyam, 171-196. szám)
1924-08-01 / 171. szám
A londoni kátyú Hetek óta tart már a londoni konferencia. Határozatokat hoztak, határozatokat változtattak meg, bizottságokat választottak és bizottságokat szüntettek meg, de eredményről eddig még nincs hír. Még semmi se biztos, csak a vita folyik részletkérdések redőibe rejtve, végeláthatatlanul és unalmasan. Kompromisszumformulák fölött vitatkoznak a világ urai, szavakban botlik meg a tárgyalás és ha lesz is eredmény, a világ azt nem fogja nagy örömmel ünnepelni. A világ valami egészen mást várt a londoni konferenciától. Nem csak az anyagi eredmény kellett, nem csak egy tűrhető viszony teremtése Franciaország és Németország között. A világ azt várta, hogy a londoni konferenciánszakítanak a régi szellemmel, elűzik a most kísérteteit és eltökélt szándékkal emelik a romok felé a béke ideálját, inkább volt szükség ennek az elhatározottságnak kimutatására, inkább volt szükség a gesztusra és a szellemre,mint a szakkérdések többé-kevéssé kiélésítő rendezésére. A londoni konferenciától azt a lelki alapot várta a világ, melyre az igazi béke és a békés munka felépíthető, mert a szomorú évek alatt mindig újból és újból bebizonyult, hogy pszichológiai alapvetés nélkül nincs-- jövő és nincsen élet. Ehelyett Londonban kompromissziumformulák között támolyognak. Csupa taktika, csupa ravaszság, csupa „reális politika" az egész társaság. De nem mozgatja őket az a lélek, nem lebeg felettük az az ideál, amely egyedül teremthet jövőt és életet. Lehet, hogy egyikük-másikuk mást gondol és másra vágyik, lehet, hogy vannak, kik szeretnének ott is elsősorban csak emberek és nem politikusok lenni, de valamennyiük tekintetét egyetlen pontra szegezi valami igézet. Míg odakint szabadságot, reményt, örömöt, békés munkát és életet várnak tengerek és szárazföldek, falvak és roppant metropolisok, a londoni konferencia párnázott ajtói mögött formuláikat csiszolgatják a delegátusok. A kérdés pedig nem egy jegyzőkönyv szövege, hanem a döntés a világ sorsa fölött. Erőszak vagy jog? ez a kérdés és ezt nem lehet kompromisszumokkal eldöntetni. Vagy-vagy, a világnak választania kell és választania kellene a londoni konferenciának is, ha új korszakot akar teremteni Európában. A londoni konferencia azonban ezt nem meri, hosszú tárgyalásokba menekül és későn veszi észre, hogy közben elsikkad a lényeg. Kétségkívül Poincaré szelleme még jelen van és sakkban akar tartani minden jóakaratot. Amint Poincaré két évvel ezelőtt szabotálta a génuai konferenciát, úgy szeretné most a londoni terveket keresztülhúzni. De választani kell Poincaré dacára is, nehézségek ellenére is, mert ezt várja a világ, mely a fájdalmak és a gyűlölet őrjöngése után megtalált józanságában két kézzel szeretne kapaszkodni az egyszerű, békés élet, a nyugodt munka, a zavartalan, csöndes örömök reménységébe. A választás helyett a londoni konferencián eddig óvatos összeegyeztetésekre van kilátás. Valami langyos, se nem hideg, se nem meleg megoldást készítenek elő, mely pacifistának is látszik, de amely Poincaré munkáját sem áldozza föl. Ha ez így lesz, a világ népei ismét csalódni fognak és a londoni konferencia is csak egy elmerülő mozzanat lesz az idő tengerében. De akkor is jönni fog és jönnie kell egy új pillanatnak, mely szakít a véres múlttal és szakít a rombolók építésével. Jönnie kell egy eseménynek, mely bátran, nyiltan és visszavonhatatlanul inaugurálja az új szellemet, amelyre a világ, a megkínzott, tépett és mégis reménykedő világ vágyik és amelynek elkövetkezésére az idők megértek. Péntek Árajdlef.] Cluj-Kolozsvár, 1924. augusztus 1. XLV. évfolyam 171* * szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ___________ OZERKctó. r uSav. or/. /. Boltiam Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej, sirtUlPHUTMI (v. Khedy-utca) 22. se. Telefon: 9. és 204. * Félénre 320 lej. Egész évre 600 lej. mn -^77" ”KIADÓHIVATAL: Str. I. Maiuu (v E'3 YES SZÁMARA 3 LEJ. l3fff%lfri&MIKI Szntegyház utca) l. st. Tektotuxan: 109 Incidens Titulescu és Macdonald között Nollet tábornok lemondással fenyegetőzik a Ruhr-vidék kiürítésének terve miatt London. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Echo de Paris szerint Románia képviselője, Titulescu és Macdonald között váratlan összekoccanás történt a londoni konferencián. Titulescu ugyanis feltette a kérdést, hogy a kisállamok véleményét is kikérik-e, mikor afölött határoznak, hogy a németeket meghívják-e a konferenciára. Macdonald erre a következőket válaszolta: — Épp az imént kérdeztük Önt erről. Elvi álláspontunk kész, a nagyhatalmaknak legföljebb két percnyi megbeszélésre van szükségük. Titulescu erre keserűen felelte : — Örömmel hallom, hogy a nagyhatalmak két perc alatt is képesek megegyezni. Macdonald ingerülten válaszolta : — Ha egyszer megint nem találunk megoldást, biztos lehet, hogy segítségül hívjuk Romániát. — Ilyen segítségre bármikor kész lesz Románia — felelte Titulescu gúnyosan. Az incidens tehát meglehetősen parlamentáris formák között, de ingerült szellemben folyt le. — Titulescu fellépését Macdonald nagyon rövid úton visszautasította. Logan bankár új javaslatot terjesztett elő az első bizottságban. A javaslat szerint Németország mint adós, a bankárok mint hitelezők, a jóvátételi bizottság pedig mint kölcsönbiztosító megbízottakat küldenének ki, akik megvitatnák a nyolcszázmilliós kölcsön feltételeit. Logan javaslata fölött nem tárgyalhattak, mert a franciák negyvennyolc órai halasztást kértek. Theunis belga miniszterelnök erélyesen állást foglalt a javaslat mellett. A Ruhr-kiürítés kérdésében Herriotnak nagy nehézségei vannak. A francia delegációval megbeszélte a Ruhr-vidék kiürítését, Noilet hadügyminiszter azonban kijelentette, hogy kénytelen lemondani, hacsak Angliával valami egyéb biztosítékot nem találnak Franciaország számára doskodni fog. Ezenkívül, mihelyt erre módja lesz, a Vajdaságban meg fogja ejtetni a községi választásokat. A kisebbségek sajtója a törvényben biztosított összes jogokat élvezni fogja. A szabadkai magyarság, valamint az ottani bunyevácok a legnagyobb örömmel fogadták a kormányváltozást. A bánsági és vajdaságiimagyarok erősen bizakodnak abban, hogy a kormány a Magyar Párt működését újra meg fogja engedni. A magyarság vezetői ebben az ügyben érintkezésbe léptek a kormánnyal. Fontos tárgyalások folynak a horvátok vezéreivel is. A kormányalakítás idején a horvát parasztpárt vezetői közül egy se tartózkodott a fővárosban s ezért akkor Davidovics nem tárgyalhatott velük. A horvátok számára azonban három tárcát tartott fenn. Az új kormányt általában véve úgy tekintik, mint a horvátokkal való kibékülés kabinetjét. Davidovics ugyanis már régóta a horvát-szerb kiegyezés érdekében fáradozott. Jórészt neki köszönhető, hogy Radics pártja, mely évekig távoltartotta magát a jugoszláv törvényhozástól, márciusban bevonult a skupstinába. Ezzel a bevonulással Pasics kisebbségbe került s néhány hónapi hiábavaló fondorkodás után lemondani kényszerült. A külpolitikában is várható, hogy az új kormány le fogja vonni a nagy demokratikus áramlat konzekvenciáit. Legalább is Marinkovics, az új jugoszláv külügyminiszter erre utalt a sajtó képviselői előtt . Arra fogok törekedni, — mondotta a külügyminiszter — hogy céljainkat összhangba hozzuk Európa demokráciájának sikereivel. Az ország külpolitikájában ugyan a főirányelvek ugyanazok maradnak, a módszerekben azonban változások lesznek. Az új kormány a még ezután kinevezésre kerülő három parasztpárti miniszteren kívül a demokrata párt hat tagjából, négy szlovén klerikálisból, három boszniai mohamedánból, egy radikális disszidensből és egy semlegesből (a hadügyminiszter) áll. Davidovics Ljuba, az új miniszterelnök, már a háború előtt nagy politikai szerep játszott Szerbiában. Az önálló radikális párt vezére volt, amely a hivatalos radikális párttal s annak vezérével, Pasiccsal a legélesebb harcban állott. Jugoszlávia megalakulása után Davidovics többször miniszter volt s elnöke a megalakult új demokrata pártnak. 1920-ban az egységes demokrata kabinet élére került. Majd mikor Pasics ismét miniszterelnök lett, az ellenzék legtekintélyesebb vezére volt, kit Pasics is többször igyekezett bevonni a kormányba. Ez azonban mindannyiszor meghiúsult és most Davidovics vette át Pasics örökét." /■ Új kisebbségi politika Jugoszláviában Davidovics ki akar egyezni a horvátokkal Belgrád. (Az Ellenzék távirata.) Az új kormány hétfőn délelőtt fölesküdött. Ezzel évtizedekig tartó uralkodás után Pasics és klikkje elhagyták az uralmat. A változás, amint a legújabb jelentések tudatják, többet jelent egyszerű kormányváltozásnál és új éra készül Jugoszláviában. Az új kormány különösen a belpolitika terén szakítani akar a régi rezsim számos eljárásával. Az új kormány tagjainak nyilatkozatai remélni engedik, hogy a kisebbségek felett is megváltozik az idők járása. Davidovics, az új miniszterelnök Kraft német pártvezérnek a következőket mondta: — Meg lehet győződve Ön és mindenki, hogy amíg én kormányon leszek, a legteljesebb polgári egyenjogúságot fogom biztosítani a nemzeti kisebbségeknek. A Pasics-kormány által feloszlatott kisebbségi szervezeteknek újra visszaadom működési jogukat. — A szenvedett sérelmeket a legsürgősebben orvosolni fogom. Kraft mindezek alapján megígérte a miniszterelnöknek, hogy ő és pártja a legmesszebbmenő támogatást nyújtják a kormánynak. Petrovics Nászta belügyminiszter a Deutsches Volksblatt munkatársának adott nyilatkozatot a kisebbségek kérdéséről. Kijelentette a miniszter, hogy a kisebbségekkel szemben a kultúrkövetelményeknek és a nemzetközi szerződéseknek megfelelően fog eljárni. A kormány érvényesíteni fogja a legteljesebb egyenjogúságot és súlyosan megbünteti az ez ellen vétő közegeket. Ami a kisebbségek jogtalanul feloszlatott szervezeteit illeti, a kormány az összes eseteket sürgősen megvizsgálja és a sérelmek orvoslásáról gon