Ellenzék, 1924. augusztus (45. évfolyam, 171-196. szám)

1924-08-01 / 171. szám

ellenzék Utcára a kenyér­­telettekkel A zsilvölgyi munkásság me­moranduma Tata résen mi­niszterhez Petrozsény. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az a nyomasztó gazdasági hely­zet, amely egy idő óta Románia gaz­dasági életét sújtja, mind szélesebb körben szolgáltatja ki a munkanélkü­liség réme számát, az ország ipari vidékeit. Hivatalosan erről nem szeret­nék tudomást venni, szeretnék, ha a tényt nyilvánosan nem feszegetnék, közben azonban állandóan szaporodik az áldozatok száma. És szaporodik nemcsak a szükség, hanem egy súlyos lakiismeretlenség kö­vetkeztében is. Olyan vidékeken,­­ az utcára lökik a munkásság százait, atol az semmikép sem indokol­ható. A Zsilvölgyet naponta keresik fel szomorú embercsapatok. Letört kis exisztenciák, máshonnan utcára került, kenyérnélküli munkáskezek kilincsel­nek munka megélhetés után s amíg a részvénytársaságért közpényben levő bányák többé-kevébé felszívják őket, a kincstári üzemek, amelyek minden időben nélkülözték a helyes és ész­szerű organizációt, felkatriererfurdalás nélkül rúgják utcára munkásaikat. Így legutóbb százszámra mondtak fel olyanoknak, azóta 10 élő éve áll­nak az állam szolgálatában s most értesítették őket arról­­, hogy Család­jaikkal együtt télen az utcára kerülnek, mert az igazgatóság m­­int nem al­kalmazottaktól megvonja tőlök a lakást is. És itt említjük még, hogy az­ elbo­csátásnak nyomatékosabb és lényege­sebb old nincs. Csupán átcsoportosí­tanak ott, illeve amint hírük, vállal­koznak kiadni azokat a munkákat, amelyeket eddig házilag végeztek. Emiatt kerülnek azután a munkások százai az utcára a tó hidege előtt. Egész életüket robotban eltöltött mun­kások nézhetnek új kereseti lehetősé­gek után, ha egyáltalán el­helyezked­ni­ök sikerül, aho a mai munkaviszo­nyok mellett nagyon kétséges. A mun­kásság tehetetlen ezekkel az állapo­tokkal szemben s egyetlen fegyvere a panasz. A zsüvölgyi munkásság elha­tározta, hogy memorandummal fordul Tatarescu miniszterhez a munkanélkü­liek érdekében.­szágra való kiküldetése előtt a moz­galom németországi vezértitkára volt, hosszabb beszéddel üdvözölte a jelen­levőket. Beszédét mondatonként tol­mácsolták a magyar hallgatóságnak. — Meg kell mondanunk minden­kinek — fejtegette —, hogy mit aka­runk mi, mik a céljaink és miért dol­g­ozunk? A világon nagyon sok félre­­rtés került már a mi nevünkkel kap­csolatba. Vannak, akik azt hitték rólunk, hogy új egyházat alapítunk, vannak, akik kóbor színésztruppnak néznek, mások viszont azt mondották, hogy rajongó szekta vagyunk, amely a bűnbocsánatot akarja elnyerni. Hát ez nem igaz. Mindenki önmagáról mondhatja meg legjobban, hogy ki­csoda és mit akar és mi, ha őszintén megkérdeznek bennünket, nem mond­hatunk magunkról egyebet, mint ezt: hadsereg vagyunk, férfiak és nők had­serege, akiket az Úr kegyelme meg­váltott és akik azért menőink ki az emberek közé, hogy őket is megvált­suk. Ennél többet nem tudunk, ennél többet nem akarunk és boldogan áldozzuk életünket erre a munkára. — Én német ember vagyok és né­metek velem jött tiszttársaim, a kapi­tánynő és hadnagynő is. Mi azonban, amikor eljöttünk ide, teljesen elfelejt­keztünk Németországról, teljesen bele­éltük magunkat abba a gondolatba, hogy életünk Magyarországé és a ma­gyar testvéreké és én lélekben máris egy vagyok a magyar néppel és azt kívánom, hogy amíg még el nem ada­tik, itt dolgozhassam Magyarországon. Rothstein ezredes beszéde után, ame­lyet gyakran szakított meg a jelen­levő hívők „Halleluja" kiáltása, kö­szönetet mondott azoknak, akik a magyar mozgalomban idáig érdeme­ket szereztek maguknak. A megneve­zettek egymásután állottak fel, hogy a köszönőszavakat elfogadják. Az egyik közöttük, akit mint legbuzgóbb hívőt dicsért meg Rothstein ezredes, a ma­gyar nemzeti hadsereg uniformisát vi­selte. Karénekek élénkítették az estét és a két Németországból jött ti­szt, Koch Paula kapitánynő és Saak Lívia had­nagynő mandolinkíséret mellett vál­­ásos dalokat énekeltek. ** Az Üdv hadserege meg akarja váltani Magyarországot Budapest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az Üdv hadserege, amely néhány hónap óta Budapesten is felállította irodáját, vasárnap délután tartotta első nyilvános konferenciáját. Az Üdv had­serege, amely a Dohány­ utcában szer­zett helyiséget magának összejövetele céljára, meglepően nagyszámú kato­nájával vonult fel már az első napon. A termet a szószék osztotta két részre. A szószék mögött ültek a katonák és tisztek, a mozgalom hívei, míg a szószék előtt a terem­ az érdeklődők számára volt fentartva, akik a bejárat elé állított uniformisos katona is egyre invitált a terembe, azzal, hogy a be­lépés vallásfelekezetre való tekintet nélkül szabad. Ennek az invitálásnak meg is lett az eredménye. Hét órára, amikorra az ünnepség kezdetét hirdették, a teremben már mozdulni sem lehetett A széksorok között az Üdv hadseregének nőuni­formisába öltözött fiatalasszony a mozgalom magyar nyelvű lapját, a Segélykiáltás­t árulta. Hét óra után Rothstein Ferenc üdv­hadseregbeli ezredes, a magyarországi mozgalom vezetője, aki Magyaror­ 0*000*000000**0*0*0*0*0*000*0*0*0*000*0*0*000*000*0*** Miért lett öngyilkos Farkas Simon Nem az általános gazdasági krízis, hanem az adósságok miatt akart meghalni. — Az öngyilkossági kísérlet gazda­sági háttere (Az Ellenzék tudósítójától.) Kedden az esti órákban futótűzként terjedt el a hír a városban, hogy Farkas Si­mon, a Városi Téglaipar és az „Iris“ kerámiai gyár vezérigazgatója öngyil­kosságot követett el. Erzsébet­ úti villájának kertjé­ben felvágta ereit. Az öngyilkossági kísértet híre vá­ratlanul érte az embereket, mert tud­ták ugyan, hogy a gyárigazgató sú­lyos anyagi nehézségekkel küzd, de mindenki abban bízott, hogy az át­meneti válságon üzleti élelmességével túlteszi magát. Az egyszerre össze­torlódott nehézségek azonban ezúttal nagyobbak voltak ügyességénél. Far­kas Simon összeroppant s a kétségbe­esés öngyilkosságba kergette. Egy háborús karrier Farkas Simon jó néhány éve fontos szerepet játszik Erdély és Kolozsvár közgazdasági életében. Ezt a pozíciót amerikaias lendülettel úgyszólván pár hónap alatt vívta ki magának. A gyalui havasok aljában meghúzódó Rekete községből mint egyszerű bocher indult el pályájára és Bánffyhunyadon korcsmáros lett. A háború alatt került be Kolozsvárra, ahol még 1914-ben megszerezte a Friedmann-féle tégla­gyárat, amelynek tulajdonosa akkor a harctéren volt. Ebből az ügyletből, mikor a régi tulajdonos hazakerült, hosszas pereskedés támadt, amely még ma sem ért véget. Friedmann még most is visszaköveteli a téglagyár tulajdonjogát. A téglagyár átvételekor rengeteg tégla volt felhalmozva a gyár telepein, amelynek értéke folyton emelkedvén, a háború végén Farkas Simon hatalmas vagyon tulajdonosá­nak mondhatta magát. Az impérium átvétele után téglagyá­rához a város érdekeltségét is meg­szerezte s ettől kezdve a Friedmann­­féle téglagyár a Városi Téglaipar Rt nevet vette föl. A Téglaipar megala­kítása után Farkas Simon mozgé­kony üzleti szelleme uj üzleti terüle­tek után nézett s meg is alapította az „Iris“ kerámiai gyárat, amelynek termékei jól beváltak ugyan, de az üzem folytatása rengeteg pénzt emész­tett föl. A delgn ember egyszerre zárkózottá vált. Az utóbbi napokban zárkózottsása búskomorsággá sötétült. Kedden dél­után 4 órakor elbúcsúzott családjától, megcsókolta gyermekeit, akik abban a hitben voltak, hogy apjuk a városba megy. Farkas tényleg a kapu felé in­dult, azonban feleúton visszatért és a telek hátsó részében lévő kertbe ment. Egy padon elhelyezkedve itt követte el az öngyilkossá­got. Karjának több helyén fel­metszette az ereket. Egy a házban lakó katona vette észre először a vértócsában heverő elalélt igazgatót és segítségül hívta a házbelieket. A szerencsétlen embert bevitték lakásába s csakhamar meg­érkeztek a mentők is, akik ideiglene­sen bekötözték sebeit és beszállítot­ták a magyar­ utcai Erzsébet­ Mária szanatóriumba. Itt Steiner Pál dr. sebészprofesszor műtétet hajtott végre s remény van rá, hogy visszaadják az életnek. Ma délelőtt is érdeklődtünk állapota iránt s azt az információt kap­tuk, hogy a beteg — bár a vérvesz­teség legyengítette — feltétlenül fel fog gyógyulni. Az öngyilkossági kísérlet gazdasági háttere A gazdasági kríziseknek jellemző tünetei az öngyilkosságok. Az ez évi budapesti és bécsi tőzsdeválságokban ép oly gyakoriak voltak az öngyilkos­ságok, pont a múlt század hetvenes éves tőzsde­krachjaiban. Sőt! Bizo­nyos mértékig az öngyilkosságok fok­mérői is a válságok nagyságának.­­ Amint a viharban hánykolódó hajón az emberek feszült idegekkel, de még reménykedéssel várják a szerencsés kimenetelt, de az első recsegésre, hajóbordabetörésre hanyatt-homlok menekülnek, úgy a gazdasági életben is az ilyen erőszakos esetek a végtánc kezdetét jelzik és általános pánikot idéznek elő. A tegnap délutáni órákban is Far­kas Simon öngyilkosságának hírére az emberek fontoskodó arccal gazdasági életünk összeroppanását állapították meg. És épen ez teszi szükségessé, hogy az öngyilkosság hátteréül szol­gáló gazdasági okokba bevilágítsunk. Semmi sem árthat többet piacunknak, mint egy gazdasági krachtól félő pá­nik, amely e magántőkéseket arra in­dítaná, hogy tőkéiket a kereskedőktől és iparvállalatoktól visszaköveteljék és ezáltal a válságot növeljék. Le kell szögeznünk, hogy Far- Az öngyilkosság Farkas Simon már hónapok óta látta, hogy az összeomlás aligha ke­rülhető el. A mindig jókedvű, vigke­ 3 Cfuj-Kolozsv5r. 11. \r, 1 71. s-^-n kas Simon öngyilkossági kísér­letének oka nem annyira az általa vezetett vállalat, saz­­dasági válsága volt, mint sa­ját vagyoni viszonyainak ren­dezetlensége és tőkéjét meg­haladó adósságai. Farkas Simon megszerezte a Városi Téglaipar és az Iris porcellángyár részvényeinek többségét a hitelbe. Ezekre lombardkölcsönöket vett fel, amelynek kamatai természetesen több­szörösen túlhaladták a részvények osztalékait és így állandóan alámosták Farkas anyagi helyzetét. Kölcsönei egy részét váltókkal fedezte, ezeknek meghosszabbításánál törlesz­tenie kellett és erre képtelen volt. Farkas Simon összeroppanása azért sem tekinthető a kolozsvári piac szig­­numának, mert nem tartozott annak régi, oszlopos vezető tagjai közé. A háború konjunktúrája által meggazda­godott ember, akinek ambíciója, tőke­felhalmozási szenvedélye és vezető szerepre való vágyódása nem álltak arányban képességeivel. Tisztviselőivel, munkásaival szemben rideg, sőt szív­telen volt, alig pár hete egyik napról a másikra az utcára tett 600 munkást. Mindezt minden, a helyzet által kö­vetett kim­éretünk dacára is meg kel­lett írjuk — a magasabb érdekek kedvéért. Téves ugyanis — és nagy­fokban ártalmas gazdasági életünkre — minden olyan beállítás, amely az esetet akként állítja be, mintha Erdély gazdasága olyan súlyos volna, hogy egy zseniális ember is a halálba kény­szerült menekülni előlük. Felesleges a pánikot, a magántőkések bizalmatlan­ságát növelni. Farkas Simon öngyil­kossági kísérlete bizonyára összefüg­g­ésben van a pénzkrízissel, a magas aquatív ételekkel, a hitel megszorításá­val, de még­sem tekinthető gazdasági összeomlásnak. 0*0*0*0000***MMMMMMÉ Két letartóztatás a jószáshelyi templomrobbantás ügyében Aradról jelentik­; A jószáshelyi zsi­nagóga felrobbantásának tetteseit a nyomozás még nem derítette fel. Ma délelőtt két gyanúsítottat vittek be erős csendőrt fedezettel az aradi ki­rályi ügyészségre. Mindkettőt Jószás­­helyen fogták el. Egyikük, egy Szerb Pál nevű cementgyári munkás a csen­dőrök előtt bevallotta, hogy ő helyezte el a bombát a zsidótemplom falában. Az ügyészségen azonban visszavonta ezt a vallomását és azt mondta, hogy csak félelmében vallott. Szerbet azon­ban egyelőre fogva tartották, mert sok bizonyíték van amellett, hogy tényleg ő a tettes, aki felbujtásra követte el a merényletet. A másik gyanúsított Iva Pál kolozsvári egyetemi hallgató, aki a nyári vakációt tölti otthon, jó­­száshelyen. Őt azonban az ügyészség­ről szabadon engedték, mert tagadja a vádat és eddig semmiféle komolyabb, adat nem merült föl ellene. A csend­őrség azonban erélyesen folytatja a nyomozást és remény van rá, hogy a merénylet értelmi szerzője is hamaro­san kézrekerül. Egyébként a robba­nással kapcsolatosan a csendőrszá­­zadparancsnokság a következő hiva­talos jelentést adta ki: F. hó 25—26-ra virradó éjszaka bűnös kezek megkí­sérelték, hogy dinamittal a gurahonci zsidótemplomot a levegőbe röpítsék. A berendezés és az ablakok teljesen leromboltattak, emb­eráldozat nem volt. A károk még nincsenek megállapítva. A nyomozást a csendőrszázadparancs­­nok vezette és annak adatai még nem ismeretesek. A rettenetes merénylet a közigazgatási hatóságokat a legmé­lyebben fölháborította és azok is a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy a nyomozást elősegítsék. Lázár Ágoston dr. alispán, aki jelenleg a vármegye ügyeit vezeti, a mai nap folyamán szintén a helyszínére sietett, hogy ott az alárendelt közigazgatási hatóságokat utasítsa a nyomozó ha­tóságok támogatására.

Next