Ellenzék, 1924. augusztus (45. évfolyam, 171-196. szám)
1924-08-01 / 171. szám
ellenzék Utcára a kenyértelettekkel A zsilvölgyi munkásság memoranduma Tata résen miniszterhez Petrozsény. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az a nyomasztó gazdasági helyzet, amely egy idő óta Románia gazdasági életét sújtja, mind szélesebb körben szolgáltatja ki a munkanélküliség réme számát, az ország ipari vidékeit. Hivatalosan erről nem szeretnék tudomást venni, szeretnék, ha a tényt nyilvánosan nem feszegetnék, közben azonban állandóan szaporodik az áldozatok száma. És szaporodik nemcsak a szükség, hanem egy súlyos lakiismeretlenség következtében is. Olyan vidékeken, az utcára lökik a munkásság százait, atol az semmikép sem indokolható. A Zsilvölgyet naponta keresik fel szomorú embercsapatok. Letört kis exisztenciák, máshonnan utcára került, kenyérnélküli munkáskezek kilincselnek munka megélhetés után s amíg a részvénytársaságért közpényben levő bányák többé-kevébé felszívják őket, a kincstári üzemek, amelyek minden időben nélkülözték a helyes és észszerű organizációt, felkatriererfurdalás nélkül rúgják utcára munkásaikat. Így legutóbb százszámra mondtak fel olyanoknak, azóta 10 élő éve állnak az állam szolgálatában s most értesítették őket arról, hogy Családjaikkal együtt télen az utcára kerülnek, mert az igazgatóság mint nem alkalmazottaktól megvonja tőlök a lakást is. És itt említjük még, hogy az elbocsátásnak nyomatékosabb és lényegesebb old nincs. Csupán átcsoportosítanak ott, illeve amint hírük, vállalkoznak kiadni azokat a munkákat, amelyeket eddig házilag végeztek. Emiatt kerülnek azután a munkások százai az utcára a tó hidege előtt. Egész életüket robotban eltöltött munkások nézhetnek új kereseti lehetőségek után, ha egyáltalán elhelyezkedniök sikerül, aho a mai munkaviszonyok mellett nagyon kétséges. A munkásság tehetetlen ezekkel az állapotokkal szemben s egyetlen fegyvere a panasz. A zsüvölgyi munkásság elhatározta, hogy memorandummal fordul Tatarescu miniszterhez a munkanélküliek érdekében.szágra való kiküldetése előtt a mozgalom németországi vezértitkára volt, hosszabb beszéddel üdvözölte a jelenlevőket. Beszédét mondatonként tolmácsolták a magyar hallgatóságnak. — Meg kell mondanunk mindenkinek — fejtegette —, hogy mit akarunk mi, mik a céljaink és miért dolgozunk? A világon nagyon sok félrertés került már a mi nevünkkel kapcsolatba. Vannak, akik azt hitték rólunk, hogy új egyházat alapítunk, vannak, akik kóbor színésztruppnak néznek, mások viszont azt mondották, hogy rajongó szekta vagyunk, amely a bűnbocsánatot akarja elnyerni. Hát ez nem igaz. Mindenki önmagáról mondhatja meg legjobban, hogy kicsoda és mit akar és mi, ha őszintén megkérdeznek bennünket, nem mondhatunk magunkról egyebet, mint ezt: hadsereg vagyunk, férfiak és nők hadserege, akiket az Úr kegyelme megváltott és akik azért menőink ki az emberek közé, hogy őket is megváltsuk. Ennél többet nem tudunk, ennél többet nem akarunk és boldogan áldozzuk életünket erre a munkára. — Én német ember vagyok és németek velem jött tiszttársaim, a kapitánynő és hadnagynő is. Mi azonban, amikor eljöttünk ide, teljesen elfelejtkeztünk Németországról, teljesen beleéltük magunkat abba a gondolatba, hogy életünk Magyarországé és a magyar testvéreké és én lélekben máris egy vagyok a magyar néppel és azt kívánom, hogy amíg még el nem adatik, itt dolgozhassam Magyarországon. Rothstein ezredes beszéde után, amelyet gyakran szakított meg a jelenlevő hívők „Halleluja" kiáltása, köszönetet mondott azoknak, akik a magyar mozgalomban idáig érdemeket szereztek maguknak. A megnevezettek egymásután állottak fel, hogy a köszönőszavakat elfogadják. Az egyik közöttük, akit mint legbuzgóbb hívőt dicsért meg Rothstein ezredes, a magyar nemzeti hadsereg uniformisát viselte. Karénekek élénkítették az estét és a két Németországból jött tiszt, Koch Paula kapitánynő és Saak Lívia hadnagynő mandolinkíséret mellett válásos dalokat énekeltek. ** Az Üdv hadserege meg akarja váltani Magyarországot Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Üdv hadserege, amely néhány hónap óta Budapesten is felállította irodáját, vasárnap délután tartotta első nyilvános konferenciáját. Az Üdv hadserege, amely a Dohány utcában szerzett helyiséget magának összejövetele céljára, meglepően nagyszámú katonájával vonult fel már az első napon. A termet a szószék osztotta két részre. A szószék mögött ültek a katonák és tisztek, a mozgalom hívei, míg a szószék előtt a terem az érdeklődők számára volt fentartva, akik a bejárat elé állított uniformisos katona is egyre invitált a terembe, azzal, hogy a belépés vallásfelekezetre való tekintet nélkül szabad. Ennek az invitálásnak meg is lett az eredménye. Hét órára, amikorra az ünnepség kezdetét hirdették, a teremben már mozdulni sem lehetett A széksorok között az Üdv hadseregének nőuniformisába öltözött fiatalasszony a mozgalom magyar nyelvű lapját, a Segélykiáltást árulta. Hét óra után Rothstein Ferenc üdvhadseregbeli ezredes, a magyarországi mozgalom vezetője, aki Magyaror 0*000*000000**0*0*0*0*0*000*0*0*0*000*0*0*000*000*0*** Miért lett öngyilkos Farkas Simon Nem az általános gazdasági krízis, hanem az adósságok miatt akart meghalni. — Az öngyilkossági kísérlet gazdasági háttere (Az Ellenzék tudósítójától.) Kedden az esti órákban futótűzként terjedt el a hír a városban, hogy Farkas Simon, a Városi Téglaipar és az „Iris“ kerámiai gyár vezérigazgatója öngyilkosságot követett el. Erzsébet úti villájának kertjében felvágta ereit. Az öngyilkossági kísértet híre váratlanul érte az embereket, mert tudták ugyan, hogy a gyárigazgató súlyos anyagi nehézségekkel küzd, de mindenki abban bízott, hogy az átmeneti válságon üzleti élelmességével túlteszi magát. Az egyszerre összetorlódott nehézségek azonban ezúttal nagyobbak voltak ügyességénél. Farkas Simon összeroppant s a kétségbeesés öngyilkosságba kergette. Egy háborús karrier Farkas Simon jó néhány éve fontos szerepet játszik Erdély és Kolozsvár közgazdasági életében. Ezt a pozíciót amerikaias lendülettel úgyszólván pár hónap alatt vívta ki magának. A gyalui havasok aljában meghúzódó Rekete községből mint egyszerű bocher indult el pályájára és Bánffyhunyadon korcsmáros lett. A háború alatt került be Kolozsvárra, ahol még 1914-ben megszerezte a Friedmann-féle téglagyárat, amelynek tulajdonosa akkor a harctéren volt. Ebből az ügyletből, mikor a régi tulajdonos hazakerült, hosszas pereskedés támadt, amely még ma sem ért véget. Friedmann még most is visszaköveteli a téglagyár tulajdonjogát. A téglagyár átvételekor rengeteg tégla volt felhalmozva a gyár telepein, amelynek értéke folyton emelkedvén, a háború végén Farkas Simon hatalmas vagyon tulajdonosának mondhatta magát. Az impérium átvétele után téglagyárához a város érdekeltségét is megszerezte s ettől kezdve a Friedmannféle téglagyár a Városi Téglaipar Rt nevet vette föl. A Téglaipar megalakítása után Farkas Simon mozgékony üzleti szelleme uj üzleti területek után nézett s meg is alapította az „Iris“ kerámiai gyárat, amelynek termékei jól beváltak ugyan, de az üzem folytatása rengeteg pénzt emésztett föl. A delgn ember egyszerre zárkózottá vált. Az utóbbi napokban zárkózottsása búskomorsággá sötétült. Kedden délután 4 órakor elbúcsúzott családjától, megcsókolta gyermekeit, akik abban a hitben voltak, hogy apjuk a városba megy. Farkas tényleg a kapu felé indult, azonban feleúton visszatért és a telek hátsó részében lévő kertbe ment. Egy padon elhelyezkedve itt követte el az öngyilkosságot. Karjának több helyén felmetszette az ereket. Egy a házban lakó katona vette észre először a vértócsában heverő elalélt igazgatót és segítségül hívta a házbelieket. A szerencsétlen embert bevitték lakásába s csakhamar megérkeztek a mentők is, akik ideiglenesen bekötözték sebeit és beszállították a magyar utcai Erzsébet Mária szanatóriumba. Itt Steiner Pál dr. sebészprofesszor műtétet hajtott végre s remény van rá, hogy visszaadják az életnek. Ma délelőtt is érdeklődtünk állapota iránt s azt az információt kaptuk, hogy a beteg — bár a vérveszteség legyengítette — feltétlenül fel fog gyógyulni. Az öngyilkossági kísérlet gazdasági háttere A gazdasági kríziseknek jellemző tünetei az öngyilkosságok. Az ez évi budapesti és bécsi tőzsdeválságokban ép oly gyakoriak voltak az öngyilkosságok, pont a múlt század hetvenes éves tőzsdekrachjaiban. Sőt! Bizonyos mértékig az öngyilkosságok fokmérői is a válságok nagyságának. Amint a viharban hánykolódó hajón az emberek feszült idegekkel, de még reménykedéssel várják a szerencsés kimenetelt, de az első recsegésre, hajóbordabetörésre hanyatt-homlok menekülnek, úgy a gazdasági életben is az ilyen erőszakos esetek a végtánc kezdetét jelzik és általános pánikot idéznek elő. A tegnap délutáni órákban is Farkas Simon öngyilkosságának hírére az emberek fontoskodó arccal gazdasági életünk összeroppanását állapították meg. És épen ez teszi szükségessé, hogy az öngyilkosság hátteréül szolgáló gazdasági okokba bevilágítsunk. Semmi sem árthat többet piacunknak, mint egy gazdasági krachtól félő pánik, amely e magántőkéseket arra indítaná, hogy tőkéiket a kereskedőktől és iparvállalatoktól visszaköveteljék és ezáltal a válságot növeljék. Le kell szögeznünk, hogy Far- Az öngyilkosság Farkas Simon már hónapok óta látta, hogy az összeomlás aligha kerülhető el. A mindig jókedvű, vigke 3 Cfuj-Kolozsv5r. 11. \r, 1 71. s-^-n kas Simon öngyilkossági kísérletének oka nem annyira az általa vezetett vállalat, sazdasági válsága volt, mint saját vagyoni viszonyainak rendezetlensége és tőkéjét meghaladó adósságai. Farkas Simon megszerezte a Városi Téglaipar és az Iris porcellángyár részvényeinek többségét a hitelbe. Ezekre lombardkölcsönöket vett fel, amelynek kamatai természetesen többszörösen túlhaladták a részvények osztalékait és így állandóan alámosták Farkas anyagi helyzetét. Kölcsönei egy részét váltókkal fedezte, ezeknek meghosszabbításánál törlesztenie kellett és erre képtelen volt. Farkas Simon összeroppanása azért sem tekinthető a kolozsvári piac szignumának, mert nem tartozott annak régi, oszlopos vezető tagjai közé. A háború konjunktúrája által meggazdagodott ember, akinek ambíciója, tőkefelhalmozási szenvedélye és vezető szerepre való vágyódása nem álltak arányban képességeivel. Tisztviselőivel, munkásaival szemben rideg, sőt szívtelen volt, alig pár hete egyik napról a másikra az utcára tett 600 munkást. Mindezt minden, a helyzet által követett kiméretünk dacára is meg kellett írjuk — a magasabb érdekek kedvéért. Téves ugyanis — és nagyfokban ártalmas gazdasági életünkre — minden olyan beállítás, amely az esetet akként állítja be, mintha Erdély gazdasága olyan súlyos volna, hogy egy zseniális ember is a halálba kényszerült menekülni előlük. Felesleges a pánikot, a magántőkések bizalmatlanságát növelni. Farkas Simon öngyilkossági kísérlete bizonyára összefüggésben van a pénzkrízissel, a magas aquatív ételekkel, a hitel megszorításával, de mégsem tekinthető gazdasági összeomlásnak. 0*0*0*0000***MMMMMMÉ Két letartóztatás a jószáshelyi templomrobbantás ügyében Aradról jelentik; A jószáshelyi zsinagóga felrobbantásának tetteseit a nyomozás még nem derítette fel. Ma délelőtt két gyanúsítottat vittek be erős csendőrt fedezettel az aradi királyi ügyészségre. Mindkettőt Jószáshelyen fogták el. Egyikük, egy Szerb Pál nevű cementgyári munkás a csendőrök előtt bevallotta, hogy ő helyezte el a bombát a zsidótemplom falában. Az ügyészségen azonban visszavonta ezt a vallomását és azt mondta, hogy csak félelmében vallott. Szerbet azonban egyelőre fogva tartották, mert sok bizonyíték van amellett, hogy tényleg ő a tettes, aki felbujtásra követte el a merényletet. A másik gyanúsított Iva Pál kolozsvári egyetemi hallgató, aki a nyári vakációt tölti otthon, jószáshelyen. Őt azonban az ügyészségről szabadon engedték, mert tagadja a vádat és eddig semmiféle komolyabb, adat nem merült föl ellene. A csendőrség azonban erélyesen folytatja a nyomozást és remény van rá, hogy a merénylet értelmi szerzője is hamarosan kézrekerül. Egyébként a robbanással kapcsolatosan a csendőrszázadparancsnokság a következő hivatalos jelentést adta ki: F. hó 25—26-ra virradó éjszaka bűnös kezek megkísérelték, hogy dinamittal a gurahonci zsidótemplomot a levegőbe röpítsék. A berendezés és az ablakok teljesen leromboltattak, emberáldozat nem volt. A károk még nincsenek megállapítva. A nyomozást a csendőrszázadparancsnok vezette és annak adatai még nem ismeretesek. A rettenetes merénylet a közigazgatási hatóságokat a legmélyebben fölháborította és azok is a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy a nyomozást elősegítsék. Lázár Ágoston dr. alispán, aki jelenleg a vármegye ügyeit vezeti, a mai nap folyamán szintén a helyszínére sietett, hogy ott az alárendelt közigazgatási hatóságokat utasítsa a nyomozó hatóságok támogatására.