Ellenzék, 1924. szeptember (45. évfolyam, 197-220. szám)

1924-09-01 / 197. szám

I-LLENZÉK Halálra ítélték a chicagói milliárdos gyilkosokat Az ügyvédek kieszelt mesék vallására tanították ki a gyilkos fiukat.­­ A közönség betört a tárgyalóterembe és meg akarta lincselni a két gazfickót Chicagóból jelentik. Több hetes tárgyalás után a chicagói büntetőbíró­ság halálra ítélte a kis Robert Franks bestiális gyilkosait. Náthán Leopold és N. Leb, a milliárdos suhancok, akik az ottani egyetem diákjai voltak, tud­valevőleg előre megfontolt szándék­kal­­- állítólag tudományos kísér­let céljából — meggyilkolták és végül a felismerhetetlenségig megcsonkítot­ták a kis 12 esztendős Robert Frank­­sot. A gyilkosok szülei óriási anyagi áldozatot hoztak, hogy az akasztófá­tól megmentsék gyermekeiket. De minden hiábavalónak bizonyult. A legkiválóbb pszichiáterek tettek val­lomást mellettük, hogy beszámítha­­tatlanok, azonkívül Amerika legelső védő ügyvédjei szálltak csatasikra érettük. A tárgyaláson Clarence S. Darrow, a fiuk védője elővett egy könyvet, felolvasta belőle, mik az elmebeteg­ség jellemző tünetei, bizonygatta, hogy mindezek a tünetek ráillenek a gyil­kos fiukra és előadását így fejezte be: — Ezek után pedig meg fogom mondani, kinek a könyvével bizonyí­tottam, hogy a fiuk nem épelméjűek. A könyvet dr. James Whitney Hall írta. Moral futott végig a hallgatóság soraiban, mindenki az ügyész emel­vénye felé nézett. Ott ült az ügyész balján dr. James Whitney Hall,­­ a vád orvosszakértője, aki eddig köröm­szakadtáig erősítgette, hogy a két fiú beszámítható. Dr. H. S. Hulbert, a védelem egyik orvosszakértője, azt fejtegette, hogy az egyik fiú, Loeb, azért követte el a gyilkosságot, mert a csecsemőkor képzelgéseitől n­em tudott megszabadulni. Amint dr. H. S. Hulbert befejezte szakértői véleményét, engedelmet kért a másik gyilkos fiú, Leopold, hogy ezzel kapcsolatosan elmondhasson va­lamit. Carvely bíró az engedélyt meg­adta és akkor a fiú zavarosan, ku­szált mondatokban, egyszer kiabálva, másszor suttogva körülbelül ezeket adta elő: — Nekem is van még csecsemőko­romból ilyen ferdült képzetem. Nem tudok megszabadulni még ma sem a király-rabszolga álomképtől. Ha két percre magamra maradok, már nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy én vagy király vagyok, vagy rabszolga. Hűséges rabszolgaként kö­vettem testvéremet és segédkeztem neki a gyilkosságban. * Az ügyésznek, de a közönségnek is roppantul feltűnt Leopold védekezése, amely szinte folyománya volt az or­vosszakértő előbbi előadásának. Az ügyész keresztkérdések özöne alá fogta a fiút, aki végre is annyira be­lezavarodott a feleletekbe, hogy töre­delmesen, könnyek között bevallotta, hogy az előbb ravaszul hazudott, de ártatlan a hazugságban, mert ügy­védjei tanították ki, hogy majd mikor dr. H. S. Hulbert elmondja orvosi vé­leményét, álljon elő ezzel a mesével. A sok faggatás kimerítette a fiút, a biró felhasználta a fiú fáradságát és megtörtségét s gyorsan vallatóra fogta, hogy mégis miért gyilkolt ? Leopold sokáig némán állott a biró előtt vo­­naglott az ajka, látszott, hogy vallani akar, de nem mer, többször erős pir ült ki az arcára és csak akkor bírták megszólaltatni, mikor, szinte mint kis gyerekkel szokás bánni, biztatták, bá­torították, kevés híján megcirogatták. Szégyenkezve és dadogva mondta el, hogy sokat olvasott arról, mit mű­veltek a háborúban német ka­tonák francia lányokkal. Ez izgatta állandóan és biztatta test­vérét, hogy raboljanak el ők is egy lányt. Kitervezték azt is, hogy a lányt majd azután megölik, nehogy tettüket elárulja. A rablás és a gyilkosság terve járt állandóan az eszükben és így esett meg, hogy útjukba került Robert Franks. Attól kezdve azután nem tud­tak uralkodni szenvedélyükön. Hiába volt azonban a védelemnek minden ügyessége, a vád szakértői beszámíthatóknak találták a fiukat és a bíró ezt a véleményt fogadta el. A védők más trükkökhöz is folyat­modtak, de a közvéleményen megtör­­minden igyekezetük. Az amerikai szü­lők felháborodás­t semmi sem tudta letom­pítani. Az ügyész jól számított, amikor az apák és anyák szívére és lelkére appellálva halálos ítélet kisza­bását kérte a bíróságtól. A tárgyalás utolsó napján, amikor még bizonyta­lan volt, hogy­­egyházzal ússzák-e meg gaztettüket a jólétbe belecsömör­­lött gazemberek, Chicago lakossága elemi erő­vel támadt a tárgyalóteremre, amelynek ajtaját betörve, csak­nem a bíróság színe előtt lin­cselték meg a gyilkosokat. Kizárólag a fegyveres karhatalomnak tudható be, hogy a felháborodott em­berek akkor izzó-porrá nem szakítot­ták őket. A büntetőbíróság a tárgyi bizonyítékok, valamint a gyilkosok vallomása, de mindenesetre nem utolsó sorban a felzúd­ult közvélemény ha­tása alatt, halálra ítélte a gazfickókat. 3 Cluj-Kolosvár, 4­ év, i­m. Megnyitásra készen áll a mintavásár Zsúfoltak a termelt árukkal, külön pavillonokban állítanak ki a nagyobb cégek Cluj-Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) A kolozsvári árumintavásár a végső befejezési munkák lázas iz­galmával készül az ünnepélyes meg­nyitásra. A pavillonok már készek, a termekben dús választékban tarkállik az ország minden részéből összehor­dott áru. Már most is megállapítható, hogyha a vásár Románia ipari terme­lésének nem is teljes egészét, de an­nak legjelentékenyebb részét repre­zentálja. Minden szakma, Romániá­nak összes részei képviselve vannak, a nagyipar is úgy, mint a kézmű- és a háziipar. Súlyos gazdasági viszonyaink kö­zött kellemes meglepetésként hat az az áldozatkészség, amellyel egyes vál­lalatok nagy költségekkel külön, ízlé­ses pavillonokat emeltek. Bizakodó bizonysága ez annak, hogy ipar­­vállalataink nem vesztették el a jövő­­jükbe vetett hitüket és üzemeik fejlő­dését várják újabb vevőkör bekap­csolásával. A mintavásár részletes ismertetésére szakmánként és cégenként visszaté­rünk. Igyekszünk részletes adatok is­mertetésével különösen a vásárlókö­zönség figyelmét felhívni arra, hogy milyen árukat talál a vásáron, milyen választékban. Azok a kedvezmények, amelyek a mintavásár látogatóinak rendelkezésükre állanak, indokolttá te­szik, hogy minden kereskedő és ipa­ros személyesen ismerje meg kiállítá­saikból azokat a cégeket, amelyekkel összeköttetésben van, vagy összeköt­tetésbe lépni kíván. Marinkovics szerint Magyarország és Jugoszlávia között kielégítő a viszony Ellentétek a kisantantban Szovjetoroszország­ elismerése körül.­­ A jugoszláviai magyarság legszentebb érdeken látta veszély esetteknek Laibachbot jelentik . Marinkovics ju­goszláv külügyminiszter érdekesen nyi­latkozott a Magyarország tudósítójá­nak. „Magyarország és Jugoszlávia között a viszony — mondotta a szerb külügyminiszter — ma mindenesetre jobb, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt volt. Amikor hivatalba léptem­, ez a helyzet már fennállott. Az új kormány arra törekedett, hogy köz­megelégedésre továbbra is fentartsa, sőt fejlessze ezt a jó viszonyt. A nem­rég megkezdett gazdasági tárgyalások folytatásában jó úton haladunk. Elő­dömet, Nincsicset a Magyarországot érintő kijelentéseiért annak idején he­vesen támadták. De ma már ő sem tett volna hasonló nyilatkozatokat. Vé­leményem szerint nagyon üdvös lesz, ha a Népszövetség átveszi a katonai ellenőrzést." A „Magyarország" tudósítója meg­kérdezte a minisztert, mi a véleménye Magyarországnak a kisantanthoz való csatlakozásáról. A miniszter a kér­désre a következőképen válaszolt: — Erről a kérdésről csak egy sok­kal általánosabb tervezet kapcsán le­hetne beszélni, amely mindenféle más kérdést is magában foglal. A miniszter ezután egyéb dolgokra terelve a szót, még a következőket mondotta: Szovjetoroszország elismerésé­nek kérdésében nézeteltérések vannak egyrészt Jugoszlávia és Csehország, másrészt Románia között, mert ebben a tekintet­ben mi szabadkezet tartottunk fenn magunknak. Kormánynyilatkozatunk szerint sze­retnénk a szovjettel az összeköttetést felvenni, de előbb vele a nemzetközi közjogi kérdések rendezendők. Ami belpolitikai helyzetünket illeti, Pasi­­csék annak idején azért fordultak a jugoszláviai magyarság ellen, mert el­­lenzékieskedtek s ezért a Pasics-kor­­mány feloszlatta a Magyar Pártot. A Davidovics-kormány nem szán­dékozik semmilyen párt szervezkedé­sét megakadályozni, ha politikai ala­pon áll. De megmondom őszintén, én nem szeretem, hogy Jugoszláviában van Magyar Párt és van más hasonló párt, mert szívesebben látnám, ha a pártok az aktuális napirenden lévő kérdései­ alapján csoportosulnának. De mindenesetre megérteni, hogy addig nincsenek bizalommal irántunk, amíg legszentebb ér­dekeiket veszélyeztetve látják. Kormányunk azonban arra törekszik, hogy megmutassa: szükségtelen a ma­gyaroknak külön csoportosulnia. A Davidovics-kormány a kisebbség jo­gait a legmesszebbmenőleg garantálja. Véleményem szerint a békeszerződé­sek rendelkezésein túlmenőleg kell ezen jogokat megadni. Mindenkit retor­zióval fenyegetnek, akinek nincs személyazo­nossági bizonyítványa Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék a­­dósítójáról.) Ismeretes a belügyminisz­ternek az a rendelete, hogy minden román állampolgár köteles személy­azonossági igazolványát kiváltani s azok ellen, akik az igazolványt nem szerzik meg, kihágási eljárást indíta­nak. A kolozsvári rendőrség a király­­napok alkalmából szigorú razziákat tart és razziák alkalmával csak a sze­mélyazonossági igazolványt fogadják el igazolásul. Érdeklődtünk a rendőrségen, ahon­nan azt a választ kaptuk, hogy hiva­talnokoktól más hatósági igazolványt is elfogadnak, a személyazonossági igazolványt azonban mindenkinek be kell mutatni. A bejelentőhivatalnál most az em­berek százai kérik a személyazonos­sági igazolványt. Dr. Fileriu Atanasiu, a bejelentő hivatal főnöke erre vonat­kozólag a következőket mondotta: — kizárólag csak román állampol­gárok kaphatnak személyazonossági igazolványt. Az állampolgárságot ille­tőségi bizonyítvány, születési bizo­nyítvány vagy olyan bejelentő hivatali igazolás által lehet bebizonyítani, a­mely igazolja, hogy az illető 1916 óta Romániában lakik. Férfiaknak ezen­kívül azt is be kell bizonyítani, hogy katonai ügyüket rendezték és hogy rendes foglalkozással bírnak. Akik személyazonossági igazolványukat nem váltják ki, a bejelentő hivatalokról szóló törvény értelmében 500—1000 lej pénzbüntetéssel sújthatók. — Figyelmeztetem azokat, akik te­kintettel a közeledő őszre, vidékről Kolozsvárra költöznek be, hogy lete­lepedési kérvényüket adják be a be­jelentő hivatalhoz, mert ellenkező eset­ben kitoloncolják őket a város terüle­téről. Ugyancsak felhívom az átutazó­kat, hogy tekintettel a razziákra, pon­tosan tartsák be a vidékiek jelentke­zéséről szóló rendeletet, mert aki meg­érkezésük után számított 24 órán be­lül nem jelentkezik a rendőrségen, azt 500—1000 lejig terjedhető pénzbünte­téssel sújtják. Az idegen állampolgárokat arra fi­gyelmeztetem, hogy a szigurancán történt jelentkezés után számított 24 órán belül jelentkezzenek a bejelentő hivatalnál, mert ellenkező esetben szi­gorúan megbüntetjük őket. Úgyszintén elutazáskor jelentkezni kell az útlevéllel a bejelentő hivatalnál, m­ert ha az illető nem tesz eleget jelentkezési kö­telezettségének, a határon is feltartóz­tathatják. Kinevezték Amerika új követét Bukarestből jelentik: Peter Jay az Egyesült­ Államok bukaresti követe, aki tudvalevőleg jelenleg Washingtonban van, ahol részletes jelentést tesz az ipari törvény miatt keletkezett konfliktusról, diplomáciai körök szerint nem tér vissza többé Bukarestbe. Hír szerint utódját kinevezték. Polgárháború Kínában Pekingből jelentik. Az Egyesült Ál­lamok nagykövete jelenti kormányá­nak, hogy kínai csapatok megszállták Peking város kapuit és a pályaudva­rokat. A polgárháború kikerülhetetlen. Az ellenségeskedések a felkelők és kormánycsapatok között Sanghajban, Nankingban és más nagyobb városok­ban már kitörtek. Mussolini átalakítja kormányát Rómából jelentik. Az olasz parla­ment október végén összeül. Politikai körökben úgy hírlik, hogy Mussolini addig a jobboldali liberálisokhoz és a kathotikus centrumhoz közeledve, át­alakítja kormányát.

Next