Ellenzék, 1924. október (45. évfolyam, 221-247. szám)
1924-10-16 / 234. szám
45. év, 234. szám, ELLENZÉK Iőleg fizetek! Regény írta ORCZY ERIMA BÁRÓNŐ S2 — Tudja, tette hozzá a kormányzó, — annyira túlvagyunk zsúfolva. Tudnunk kell, hogy szükség van-e egyéni felügyeletre. — Mindenesetre, — szólt Meran, — ön személyesen felelős e fogolyért a közbiztonsági bizottságnak. — Szabad látogatót fogadnia ? — Semmi esetre sem, a közvádló különös engedélyén kívül. Juliette hallotta e rövid szóváltást jövendő sorsáról. Nem eresztenek be hozzá látogatót. Talán még legjobb így. Rettegett volna attól, hogy találkozzék Dérouléde-al, hogy kiolvassa szeméből szerelme elenyészését, ami egyedül bírta volna jelen boldogságát megsemmisíteni. És ő senkit, sem akart látni. Volt neki egy emléke, amelyen csünghetett egy rövid, isteni emléke. Néhány szó volt ez csak és egy kézcsók, az utolsó és ajkának az a szenvedélyes suttogása, amikor lábainál térdelt. • — Juliette TIZENKILENCEDIK FEJEZET Bonyodalmak Dérouléde képviselő-polgártársat kihallgatta a közbiztonsági bizottság és ideiglenesen szabadlábra helyezte. A rövid eljárás teljesen titokban esett meg, a párisi népnek nem volt szabad tudnia, hogy kedvence fölött beborult az égboltozat. Mikor megfelelt minden hozzáintézett kérdésre és Meron — aki épen elvégezte dolgát a Luxembourg börtönében, — előterjesztette tudósítását a képviselő-polgártársnál rendezett házkutatásról, ez utóbbinak röviden jelentették, hogy a köztársaságnak egyelőre nincs ellene Semmi panasza. Ámde ő jól tudta, mit jelent ez. Ezentúl állandó gyanú fogja terhelni, szüntelenül lesben állnak majd rá, mint a macska az egérre és rávetik magukat, mihelyt itt lesz az idő végleges leteperésére. Éles, féltékeny szemek figyelik majd meg népszerűségének csökkentését és Dérouléde, aki annyira ismerte az emberi természetet jól tudta, hogy népszerűsége előbb-utóbb hanyatláshoz volt kötve, mint minden ilyen nagyon is múlandó dolog. Egyelőre, ama rövid időhaladékban, amelyet ellenségei adtak, egyetlen gondja, egyetlen kötelessége az lesz, hogy anyját és Anne Miét biztonságba elszállítsa az országból. És szintén... Ő reá gondolt és szerette volna tudni, mi történt vele. Amint gyorsan áthaladt a keskeny kikötőhídon és a folyó túlsó partjára ért, az utolsó órák eseményei borzasztó, ellenállhatatlan erővel rohanták meg emlékezőtehetségét. Keserű fájdalom nyilallott szívébe, amint a leány árulására visszagondolt. Olyan elcsügr°sztő volt ez a hitványság. Megkísértette emlékébe idézni, hogy vétett-e ellene valaha; töprengett, hogy talán mást szeretett-e Juliette és tőle meg akart-e szabadulni. De hiszen ő oly alázatos, oly igénytelen volt szerelmében. Semmit sem követelt magának, semmit sem kért, semmit sem várt cserébe pártfogásáért. Úgy gyötrődött, úgy tépelődött azon, hogy miért bánt úgy vele az a leány. Bosszúból tette bátyja haláláért, ezt az egy magyarázatot, ezt az egy mentséget találta bűnére. ••■Nem tudott semmit apjának tett esküjéről és természetesen, sohasem hallotta a szomorú történetet, hogy miret állott ez a fiatal, érzékeny leányka halott bátyja és tébolyodott apja közt. Azt hitte csak, hogy közönséges, aljas bosszúval van dolga bűnéért, amelyre valósággal kényszerítették. És hogy szerette azt a leányt. Igen, szerette, — mert ennek most már vége. A leány megszűnt szent és Madonna lenni, olyan mélyre esett talapzatáról, hogy Dérouléde nem is tudta, merre szálljon le, hogy eszményének töredékeit tapogatózva megkeresse. Ajtajánál könnyben úszva jött feléje Anne Mié. — Elment, — suttogó a leányka. — Úgy érzem, mintha én gyilkoltam volna meg. — Elment? ki? hová? — kérdé Déroulé de gyorsan, fagyos rémület dermesztette meg szivét. — Juliette ment el, — felesé Anne Mié, — azok a gazemberek vitték el. — Mikor? — Mindjárt, miután te eltávoztál. Az a Meron hamut és papírszeleteket talált szobájában... — Hamut? — Igen , és egy széttépett levéltárcát. — Nagy Isten! — Juliette azt mondta, hogy szerelmes levelek és azért égette el őket, hogy te meg ne lásd. — Azt mondta ? Anne Mié, Anne Mié, egész biztos vagy benne? Mindez oly borzasztó volt, hogy nem is értette egészen; rendesen oly éles, oly tevékeny elméje felmondta a szolgálatot e rettenetes válságban. — Igen, egész biztos vagyok. — — folytatá Anne Mic könnyein keresztül. — És óh ! Az a szörnyű Merlin oly iszonyatos dolgokat mondott. De Juliette megmaradt állítása mellett, hogy ... még egy szeretője van. Oh, Paul, tudom, hogy nem igaz. Gyűlöltem őt, mert. .. mert te úgy szeretted és gyanakodtam rá, de nem hihetem, hogy oly aljas lett volna. — Nem, nem gyermeként, — szólt Dérouléde alig hallhatóan, egész lesújtva -r nem volt oly aljas. Mondd el, mit mondott még ? — Nem igen mondott többet. De Meron kérdezte tőle, hogy azért vádolt-e be, hogy eltegyen láb alól. Arra célzott, hogy ... — Hogy én is a szeretője voltam ? — Igen, — suttogá Anne Mié. Alig mert ránézni , Dérouléde szilárd arca oly kemény és makacs lett nyomorúságában. — És ő tűrte, hogy mindezt mondják róla? — kérdé végre. — Igen. Szó nélkül követte őket, amikor Merlin azt mondta, hogy majd számon, kéri tőle a közbiztonsági bizottság, hogy a nép képviselőit így bolonddá tartotta. — Életével fogja megfizetni, — suttogó Dérouléde. — És az enyémmel! — tette hozzá félhangon. Anna Mié nem hallotta őt; érzékeny kis lelkét nagy, mélységes szánalom töltötte el Juliette és Paul iránt. —’ Mielőtt elvitték — szólt, keskeny, átlátszó kezecskéjét Dérouléde vállára téve — odaszóltam hozzá és elbucsúztam tőle. A katonák durván félrelöktek, de nem sikerült őt megcsókolnom és akkor néhány szót súgott nekem. — Igen? Mit? — Fogadalom volt, amit apámnak és halott bátyámnak tettem. Mondd meg neki — ismétlé Anne Mié lassan. Fogadalom! Most értette és óh, mennyire szánta őt! A Lily borzasztóan szenvedhetett szegény, agyongyötört lelke mélyén, amikor nyilt, egyenes természete e rut árulás ellen küzdött. Hogy ő maga igaz és derék volt, afelől Déroulédenek nem volt kétsége. És most ez iszonyatos bűn terheli lelkiismeretét, mily végtelen bubánatot okozhat ez neki! És fájdalom! A bünhödés sohasem oldhatja fel az önvád súlya alól. Életével akart megfizetni iránta és családja iránt elkövetett árulásért. — Olyan törvényszék elé fogják állítani, amely menthetetlenül elítéli. Óh! Micsoda nyomorúság is ez! Egy percnyi szenvedélyes felindulás, egy életbabonás, téves kötelességérzete és most ez a végtelen nyomorúság, ez a szörnyű bűnhödés oly vétekért, amelyet jóvá tenni már nem lehet. És ez a leány sohasem szerette őt! Csak ezt az egyetlen igazi falánkot érezte most: jobban fájt ez, mint a leány bűne, csalfasága, jobban, mint eszményének a rombadőlése. (Folytatjuk) ! t lásl | össses| 5gyapjs.sz87c?3l| I árban lsssaefc eláiprasitva a cipőkkeljj egyetemben Liovd LANSON KMbíps ti3 la ífde t&atgfes 1924—1266 oldal 150 lej Lípgaaíi Kvár. 13«n. ........... "■■■ ..- ------'---•” H a FrinfBigsj cégnél C L 0 I, Str. íj BemerandaiSai (t. H.j í; FIGYELEM!! § Cipőosztályunk | | nfigjgyes IiiáFBSitása | | miatt | | nő?, férfi s gyér- Imek cipőket | | iskolaira | | KiféEISM | áruház CLUJ, v. Unió utca 11. | FIGYELEM!! | Lioyil | 3 CzukLViV.PIX ' ^ ■MBgOUU. . ZJL1IITWI1—I 8 Y E aw Bm * I a % jaess. ónákzás; ajándék- és diszmótárgyak dús választékban % M Y I Sirályi udvari stílus**ht I világvárosi ékszerüzletében kaphatók. CLUJ, Piát* Uniref 15. sz. , TereSoa internrban: 643* mókát ési mindenféle szőrmét fest, tisztit SUMID‘ sógyár, Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 133. Fifr&a isszitlított árak! | Látta-e már @ kiratstein # S és * I loslieuitz f | női és férfi divatáruháza | CLUJ, | § Wesselényi M.utca 25. szám £ 0 SciFalcatait | 1 9 9 1 Ott láthatók a legyői kabát ssa o d. © i 1 © kíl ~ Bgpaksíáfutott árak f 1 ylinliitÉ 71 1 1 « Stai^dawsák s«á»ára. Kiválogatott 1 6 toritszfétszavabek gyűjteménye !! | B:SbeSsciitt kapható! › Krepp és k»a»pus* színházi sít*, zsinóros cukor kassátok •LEPAGE * papír Üzemben Evár. | ■ mg a § Spripzáeteg és lagtsrmelő Készlnilé'A Viltimír MfíS magnagykereskedés. 1 P | gg gj I B Jj MagteinwíSi-, kertészeti-, faiskola-W i 1 *” I 111 1 jífl szdfléoltvány-telepein 1 E-M’Bicü Onaca-Mare-Migyvárad. Magkereskedés: Buievszdul Re®. Ferdinand 53. (v. Rákóczi-út). Központi iroda: Buiewzwiu! Sajek Ferdinand 36. Virágkerte*7.et, faiskola és szel fő.*Üvágy!eí®p: Balassa-tér 4. szám. Magtermelő telepek: Váradszőllés. 7# oda\