Ellenzék, 1924. október (45. évfolyam, 221-247. szám)

1924-10-16 / 234. szám

45. év, 234. szám, ELL­ENZÉK Iőleg fizetek! Regény írta ORCZY ERIMA BÁRÓNŐ S2 — Tudja, tette hozzá a kormányzó, — annyira túlvagyunk zsúfolva. Tud­nunk kell, hogy szükség van-e egyéni felügyeletre. — Mindenesetre, — szólt Meran, — ön személyesen felelős e fogolyért a közbiztonsági bizottságnak. — Szabad látogatót fogadnia ? — Semmi esetre sem, a közvádló különös engedélyén kívül. Juliette hallotta e rövid szóváltást jövendő sorsáról. Nem eresztenek be hozzá látogatót. Talán még legjobb így. Rettegett volna attól, hogy találkozzék Dérouléde-al, hogy kiolvassa szeméből szerelme el­­enyészését, ami egyedül bírta volna jelen boldogságát megsemmisíteni. És ő senkit, sem akart látni. Volt neki egy emléke, amelyen csünghetett egy rövid, isteni emléke. Néhány szó volt ez csak és egy kézcsók, az utolsó és ajkának az a szenvedélyes sutto­gása, amikor lábainál térdelt. • — Juliette­­ TIZENKILENCEDIK FEJEZET Bonyodalmak Dérouléde képviselő-polgártársat ki­hallgatta a közbiztonsági bizottság és ideiglenesen szabadlábra helyezte. A rövid eljárás teljesen titokban esett meg, a párisi népnek nem volt szabad tudnia, hogy kedvence fölött beborult az égboltozat. Mikor meg­felelt minden hozzáintézett kérdésre és Meron — aki épen elvégezte dol­gát a Luxembourg börtönében, — elő­terjesztette tudósítását a képviselő-pol­gártársnál rendezett házkutatásról, ez utóbbinak röviden jelentették, hogy a köztársaságnak egyelőre nincs ellene Semmi panasza. Ámde ő jól tudta, mit jelent ez. Ezentúl állandó gyanú fogja terhelni, szüntelenül lesben állnak majd rá, mint a macska az egérre és rávetik magukat, mihelyt itt lesz az idő vég­leges­­ leteperésére. Éles, féltékeny szemek figyelik majd meg népszerűségének csökkentését és Dérouléde, aki annyira ismerte az em­beri természetet jól tudta, hogy nép­szerűsége előbb-utóbb hanyatláshoz volt kötve, mint minden ilyen nagyon is múlandó dolog. Egyelőre, ama rövid időhaladékban, amelyet ellenségei adtak, egyetlen gondja, egyetlen kötelessége az lesz, hogy anyját és Anne Miét biztonságba elszállítsa az országból. És szintén... Ő reá gondolt és szerette volna tudni, mi történt vele. Amint gyorsan átha­ladt a keskeny kikötőhídon és a folyó túlsó partjára ért, az utolsó órák ese­ményei borzasztó, ellenállhatatlan erő­vel rohanták meg emlékezőtehetségét. Keserű fájdalom nyilallott szívébe, amint a leány árulására visszagon­dolt. Olyan elcsügr°sztő volt ez a hitványság. Megkísértette emlékébe idézni, hogy vétett-e ellene valaha; töprengett, hogy talán mást szeretett-e Juliette és tőle meg akart-e szabadulni. De hiszen ő oly alázatos, oly igény­telen volt szerelmében. Semmit sem követelt magának, semmit sem kért, semmit sem várt cserébe pártfogásáért. Úgy gyötrődött, úgy tépelődött azon, hogy miért bánt úgy vele az a leány. Bosszúból tette bátyja haláláért, ezt az egy magyarázatot, ezt az egy ment­séget találta bűnére. ••■Nem tudott semmit apjának tett es­küjéről és természetesen­, sohasem hallotta a szomorú történetet, hogy m­iret állott ez a fiatal, érzékeny leányka halott bátyja és tébolyodott apja közt. Azt hitte csak, hogy kö­zönséges, aljas bosszúval van dolga bűnéért, amelyre valósággal kénysze­­rítették. És hogy szerette azt a leányt. Igen, szerette, — mert ennek most már vége. A leány megszűnt szent és Madonna lenni, olyan mélyre esett talapzatáról, hogy Dérouléde nem is tudta, merre szálljon le, hogy eszmé­nyének töredékeit tapogatózva meg­keresse. Ajtajánál könnyben úszva jött feléje Anne Mié. — Elment, — suttogó a leányka. — Úgy érzem, mintha én gyilkoltam volna meg. — Elment? ki? hová? — kérdé Déroulé de gyorsan, fagyos rémület dermesztette meg szivét. — Juliette ment el, — felesé Anne Mié, — azok a gazemberek vitték el. — Mikor? — Mindjárt, miután te eltávoztál. Az a Meron hamut és papírszelete­­ket talált szobájában... — Hamut? — Igen , és egy széttépett levéltárcát. — Nagy Isten! — Juliette azt mondta, hogy sze­relmes levelek és azért égette el őket, hogy te meg ne lásd. — Azt mondta ? Anne Mié, Anne Mié, egész biztos vagy benne? Mindez oly borzasztó volt, hogy nem is értette egészen; rendesen oly éles, oly tevékeny elméje felmondta a szolgálatot e rettenetes válságban. — Igen, egész biztos vagyok. — — folytatá Anne Mic könnyein ke­resztül. — És óh ! Az a szörnyű Mer­­lin oly iszonyatos dolgokat mondott. De Juliette megmaradt állítása mellett, hogy ... még egy szeretője van. Oh, Paul, tudom, hogy nem igaz. Gyűlöl­tem őt, mert. .. mert te úgy szeret­ted és gyanakodtam rá, de nem hi­­hetem, hogy oly aljas lett volna. — Nem, nem gyermeként, — szólt Dérouléde alig hallhatóan, egész le­sújtva -r nem volt oly aljas. Mondd el, mit mondott még ? — Nem igen mondott többet. De Meron kérdezte tőle, hogy azért vá­dolt-e be, hogy eltegyen láb alól. Arra célzott, hogy ... — Hogy én is a szeretője voltam ? — Igen, — suttogá Anne Mié. Alig mert ránézni , Dérouléde szi­lárd arca oly kemény és makacs lett nyomorúságában. — És ő tűrte, hogy mindezt mond­ják róla? — kérdé végre. — Igen. Szó nélkül követte őket, amikor Merlin azt mondta, hogy majd számon, kéri tőle a közbiztonsági bi­zottság, hogy a nép képviselőit így bolonddá tartotta. — Életével fogja megfizetni, — sut­togó Dérouléde. — És az enyémmel! — tette hozzá félhangon. Anna Mié nem hallotta őt; érzé­keny kis lelkét nagy, mélységes szá­nalom töltötte el Juliette és Paul iránt. —’ Mielőtt elvitték — szólt, keskeny, átlátszó kezecskéjét Dérouléde vállára téve — odaszóltam hozzá és elbucsúz­­tam tőle. A katonák durván félrelök­tek, de nem sikerült őt megcsókolnom és akkor néhány szót súgott nekem. — Igen? Mit? — Fogadalom volt, amit apámnak és halott bátyámnak tettem. Mondd meg neki — ismétlé Anne Mié lassan. Fogadalom! Most értette és óh, mennyire szánta őt! A Lily borzasztóan szenvedhetett szegény, agyongyötört lelke mélyén, amikor nyilt, egyenes természete e rut árulás ellen küzdött. Hogy ő maga igaz és derék volt, afelől Déroulédenek nem volt kétsége. És most ez iszonyatos bűn terheli lelkiismeretét, mily végtelen bubánatot okozhat ez neki! És fájdalom! A bünhödés sohasem oldhatja fel az önvád súlya alól. Életével akart megfizetni iránta és családja iránt elkövetett árulásért. — Olyan törvényszék elé fogják állítani, amely menthetetlenül elítéli. Óh! Mi­csoda nyomorúság is ez! Egy percnyi szenvedélyes felindulás, egy élet­­babonás, téves kötelesség­érzete és most ez a végtelen nyomo­rúság, ez a szörnyű bűnhödés oly vétekért, amelyet jóvá tenni már nem lehet. És ez a leány sohasem szerette őt! Csak ezt az egyetlen igazi falánkot érezte most: jobban fájt ez, mint a leány bűne, csalfasága, jobban, mint eszményének a rombadőlése. (Folytatjuk) ! t­ l­ásl | ö­s­s­s­e­s| 5gyapjs.sz87c?3l­| I á­rban lsssaefc eláiprasitva a cipőkke­ljj egyetemben Liovd LANSON KMbíps ti3 la ífd­e t&atgfes 1924—1266 oldal 150 lej Lípgaaíi Kvár. 13«n. ........... "■■■ ..- ------'---•” H a FrinfBigsj cégnél C L 0 I, Str. íj BemerandaiSai (t. H.j í; FIGYELEM!! § Cipőosztályunk | | nfigjgyes IiiáFBSitása | | miatt | | nő?, férfi s gyér- I­­­mek cipőket | | iskolaira | | KiféEISM | áruház CLUJ, v. Unió­ utca 11. | FIGYELEM!! | Lioyil | 3 CzukLViV.PI­­X ' ^ ■MBgOUU. . ZJL1IITWI1—I 8 Y E aw Bm * I a % jaess. ónák­zás; ajándék- és diszmótár­­gyak dús választékban % M Y I­­ Sirályi udvari stílus**ht I világvárosi ékszerüzletében kaphatók. CLUJ, Piát* Uniref 15. sz. , TereSoa internrban: 643* mókát ési mindenféle szőrmét fest, tisztit SUMID‘ sógyár, Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 133. Fifr&a isszitlított árak! | Látta-e m­ár @ k­iratstein # S és * I loslieuitz f | női és férfi divatáruháza | CLUJ, | § Wesselényi M.­utca 25. szám £ 0 SciFalcatait | 1 9 9 1 Ott láthatók a leg­­yői kabát ssa o d. © i 1 © kíl ~ Bgpa­ksíáfutott árak f 1 ylin­liitÉ 71 1 1 « Stai^dawsák s«á»ára. Kiválogatott 1 6 toritszféts­zavabek gyűjteménye !! | B:SbeSsciitt kapható! › Krepp és k»a»­­­pus* színházi sít*, zsinóros cukor kassátok •LEPAGE * papír Üzemben Evár. | ■ mg a § Spripzáeteg és lagtsrmelő Kész­­l­nilé'A Viltimír MfíS magnagykereskedés. 1 P | gg gj I B Jj Magtei­nwíSi-, kertészeti-, faiskola-W i 1 *” I 111 1 jífl szdfléoltvány-telepei­n 1 E-M’B­icü Onaca-Mare-Migyvárad. Magkereskedés: Buievszdul Re®. Ferdinand 53. (v. Rákóczi-út). Központi iroda: Buiewzwiu! Sa­jek­ Ferdinand 36. Virágkerte­­*7.et, faiskola és szel fő.*Üvágy!eí®p: Balassa-tér 4. szám. Mag­­termelő telepek: Váradszőllés. 7# o­da\

Next