Ellenzék, 1924. december (45. évfolyam, 273-294. szám)
1924-12-18 / 286. szám
45. év, 286. szám, ELLENZÉK Nem én vagyok az oka Fülöp Dénes halálának" Bicsérdy Béla levele az Ellenzékhez. — Azt állítja, hogy 1253 embert mentett meg a haláltól (Az Ellenzék tudósítójától.) Az erdélyi lapok többször foglalkoztak már dr. Fülöp Dénes marosvásárhelyi orvos halálával. Fülöp, aki menthetetlen tuberkulózisban szenvedett, mint ismeretes, a vegetárianizmus apostolához, Bicsérdy Bélához fordult, aki egy utóbb nyilvánosságra került levelében biztos gyógyulást ígért a sír szélén álló Fülöpnek, abban az esetben, ha tanácsait követi, hat hétig együtt fürdőznek Korondon és tíztizenkétezer lejt fizet neki a gyógykezelésért. Fülöp Dénes nem ment el Korondra, azonban betartotta a fogarasi apostol tanácsait pontosan. Addig koplalt, amíg aztán örökre lehunyta szemét Főleg Fülöp Dénes esete volt az oka annak, hogy a marosvásárhelyi hatóságok betiltották Bicsérdy előadásait. Ezt annak idején az Ellenzék meg is írta. Bicsérdy most hosszabb levelet küldött nekünk, amelyben védekezni igyekszik az ellene felhozott vádak ellen. Azt állítja, hogy orvosi sikerei keltették föl marosvásárhelyi „kollegái" irigységét Mint mondja, a marosvásárhelyi orvosok Fülöp hagyatékából megszerezték levelét, amelyet mint kompromittáló adatot használták fel ellene. Fentartja azt az állítását, hogy Fülöp meggyógyult volna, ha ajánlatát elfogadja, pedig — írja — „biztosítottam őt arról, hogy hétszázezer lejnyi készpénze mellett időmnek (nyolc hét) tizenkétezer lejjel való rekompenzálását meg sem éreznéügy látszik a fogarasi apostol jól meg tudja válogatni a pácienseit, csak az a pechje, hogy a szerencsétlen Fülöp Dénes bizalma Bicsérdy tudományában nem állott arányban eléggé jelentős vagyonával. Bicsérdy levelét azzal végzi, hogy kúrája alapján Erüdy területén másfél éven belül 1253 embert adott vissza az életnek, arról azonban elfelejtkezik, hogy a másfélezer ember kétségkívül ép úgy életben volna ma is, ha az ő kuruzsló tudományát nem is veszi igénybe. Csiambin angol külügyminiszter beszámol párisi és római útjáról London. (Az Ellenzék tudósítójától.) Chamberlain külügyminiszter az alsóház külpolitikai vitájában, melyben Travelian a munkáspárt nevében elítélte az angol kormány külpolitikáját, különösen kiemelve az Egyiptomhoz intézett jegyzék helytelen voltát, hosszabb beszédet tartott, amelyben rokonszenves hangon emelte ki a Népszövetség jelentőségét. Ezután Herriot-val és Mussolinivel folytatott tanácskozásaira tért át, melyeket elsősorban azért folytatott le, hogy a két barátságos állam miniszterelnökeinek véleményét a politika nagy kérdéseiről személyesen megismerje , hogy a külpolitikai kérdésekben fölmemlő nehézségeket velük közösen elháríthassa. E tanácskozások minden megvitatott kérdésben közös megállapodásokhoz vezettek. A genfi jegyzőkönyv kérdésében az angol kormány álláspontjáról még nem nyilatkozhatott, mert az még nem végleges mindaddig, amíg a dominionokkal együttes döntéshez nem jut. Egyiptom kérdésében hangsúlyozza, hogy Angliának múlhatatlanul cselekedni kellett, mert az események kényszerítették, hogy késedelem nélkül megóvja az Egyesült Királyságok tekintélyét. Egyiptomtól különben is csak vállalt kötelezettsége teljesítését követelik. A Népszövetség beleavatkozása ebbe a kérdésbe illetéktelen volna s így föl se vetődött. A kormány e kérdés megoldására valószínűleg javasolni fogja egy Szudán-egyiptomi vegyes bizottság kiküldetését, melynek élére semleges elnököt állítanának. A nagy vihart fölvett Zinovjev-levélről kijelenti, hogy azt minden kétséget kizárólag valódinak tartja. Már ez a levél is igazolja az előző kormány által tervbe vett angol-orosz megállapodások elvetését. Különben is abszurd föltevés, hogy a jelenlegi Oroszországgal jelentékeny kereskedelmi összeköttetés lehetséges volna. A mostani időpont alkalmatlan arra, hogy az oroszokkal tovább tárgyaljanak, mert minden barátságos viszonynak előfeltétele az egymással összeköttetésben lévő országok belügyeinek kölcsönös tisztelete s a mai Oroszország vezetősége csak nemrég adta bizonyítékát, hogy erre nem hajlandó. Megállapították, hogy fontos iratok tűntek el Herberger iratcsomójából Vartaianu miniszter és a kivándorlási ügynök okmányai. Visszaélések a fogtechnikusok kolozsvári vizsgálóbizottságánál Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A fogtechnikusokról szóló törvényjavaslat tágyalása rendjén Rakovitza, kolozsvári egyetemi tanár a kolozsvári vizsgálóbizottság tapasztalatairól bőséges beszámolót adott a szenáus ülésén. Rakovitza erőteljesen hangoztatta, hogy a törvény rendelkezéseit egyáltalában nem tartották be. Ugyanakkor, mikor a törvény tíz évi gyakorlatot ír elő, kiskorúaknak is adtak ki okleveleket. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy maga Saveanu hagyta jóvá a szabálytalanságokat. Popovici megtorló eljárás megindítását kéri azok ellen a bizottsági tagok ellen, akik ezeket az okleveleket kiadták, mert ezek még vétkesebbek, mint akik szabálytalan okleveleket kaptak. A kamara ülésén Moldován Viktor tiltakozott az ellen, hogy az útlevélpanamára vonatkozó iratokat nem terjesztik a parlament elé. Említést tett Herberger hírhedt kivándorlási ügynök visszaéléseiről. Elmondta, hogy Herbergerre vonatkozó iratcsomóból több fontos okmány eltűnt, amelyek Vaitoianu miniszterre nézve kompromittáló adatokat tartalmaztak. Moldován kérdést intézett az igazságügyminiszterhez, van-e tudomása az okmányok eltűnéséről Circulescu azt válaszolja Moldovánnak, hogy a Herberger-féle iratokat megtalálták és rendelkezésre állanak. Vaitoianu miniszter csak azért vette magához az iratokat, hogy szükség esetén információkat adjon. Moldován megismétli a kérdését az iratcsomó eltűnt részleteire vonatkozólag s vizsgálat elrendelését kép. A kamara ezután megszavazta Valamennyi miniszteri tárca költségvetését Az üzletvezetőség jogügyi osztálya már előre tiltakozott Cioc Haralambie szabadlábra helyezése ellen Újabb kétmilliós lopásra jöttek rá. — Fenyegetőzik a sikkasztó Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Egy szatmári híradás tudomásul adta, hogy Cioc Harambaiet, az ottani vasúti sűtőház főnökét, akit — többmilliós értékek ellopása miatt — az ügyészség fogságba vetett, a nagyváradi tábla vádtanácsa százezer lej óvadék ellenében szabadlábra helyezte. Ha csak egy közönséges bűnügy perrendtartásszerű szabályos elintézéséről volna szó, semmi különöset sem találnánk a vádtanács intézkedésében, de mert Cioc Harambalieről, a CFR kolozsvári jogügyi osztálya újabb és újabb gazságokat derített ki, amelyeket a szabadlábra helyezés kérésének hírére, haladéktalanul a szatmári ügyészség tudomására hoztak, azért érthetetlen, hogy Cioc mégis kiszabadult a fogházból. Az Ellenzék munkatársa felkereste ebben az ügyben dr. Marcus Istvánt, a CFR jogügyi osztályának kolozsvári főnökét, aki a következő felvilágosítást adta: — Cioc Haralambieről az elmúlt nyár folyamán kiderült, hogy több mint egy millió lejnyi értékkel megkárosította a CFR-t. Vagontételekben lopott különböző ércanyagokat, amelyeket egy Székely nevű szatmári műlakatos útján értékesített. Feljelentésünkre a szatmári ügyészség letartóztatta a sűtőházi főnököt és párhuzamosan a CFR jogügyi osztályával bevezette a nyomozást ellene. Cioc letartóztatásával egyidőben vizsgálata folyt már előbb letartóztatott Condescu kolozsvári vasúti főtisztviselő ellen is. De természetesen akkor még sejtelmünk sem volt arról, hogy Cioc és Condescu cselekvései között valami közösséget keressünk. A jogügyi osztály nyomozása során azonban egyre több jel szólt amellett, hogy a szatmári fűtőházi főnök és Condescu összejátszottak. Miután azonban még megfelelő tárgyi bizonyítékaink nem voltak a kezeinkben, Condescu, akit azóta öt esztendőre elitéltek, csak a saját egyéni bűncselekményei miatt lett felelőségre vonva. Elitéletése után egyre több és több bizonyítékot találtunk kettőjük bűnös manipulációja mellett. Megállapítottuk, hogy Cioc és Condescu együttesen, tehát közös aláírással vagontételekben vételeztek különböző anyagokat a filarett anyagszertárból. Az anyagszertár vezetősége gyanútlanul kiutalta számukra a kért dolgokat, amelyeket azután a szatmári sűtőház címére továbbítottak. Ezek a vagontételekben elküldött tárgyak azonban soha sem kerültek a CFR birtokába, hanem azokat Cioc, illetve Condescu előzetes megbeszéléseik alapján még útközben értékesítették magánosoknál . Az anyagok vételezésének ügymenete szerint a filareti szertár bizonyos terhelési tárcákat állított ki, amelyeket azután elküldöttek Cioc szatmári sűtőházi főnök részére. Ő mindannyiszor eltüntette ezeket a bárcákat és nem terhelte meg a sütőház számláját azok értékével. Soha se derült volna ki ez a manipuláció, vagy csak igen nagyon későre, ha ilyen terhelési bárcák a kolozsvári szertár címére nem érkeztek volna. .Tudnillik Condescu — valószínűleg Cioc kal való megbeszélése alapján — egyszermásszor a kolozsvári anyagszertár címére is küldetett árukat. Itt aztán a bárcák beérkezése után kiderült az egész manipuláció. — Amikor a jogügyi osztály vezetősége meghallotta, hogy Cioc Haralambie ügyvédje útján óvadék ellenében a szabadlábra helyezését kérelmezte, körülbelül tíz nappal ezelőtt, haladéktalanul tudomására hozta a szatmári ügyészségnek, hogy 3. oldal. újabb és körülbelül több mint két millió lejnyi lopásra jöttek rá és ezért óvást emeltek Gócnak bármi ellen való szabadlábra helyezése ellen. Bennünket lepett meg tehát a legjobban az a tény, hogy kellő intézkedésünk ellenére a nagyváradi tábla vádtanácsa mégis szabadon bocsáttatta Cioc Haralambiet. Arra a kérdésünkre, hogy nem lehet-e az újabb feljelentések alapján Ciocot megint letartóztatni, dr. Marcus kijelentette, hogy nemcsak hogy ehetne, de az ügyészségnek kötelessége is ilyen értelemben intézkedni és a nyomozást kijeszteni. Jellemző az egész ügyre, hogy — más forrásból nyert értesülésünk szerint — Cioc kiszabadulása után Szatmáron többek előtt azzal fenyegetőzött, hogy elmegy Bukarestbe és majd megmutatja a kolozsvári üzletvezetőségnél mindenkinek, aki ellene bármit tett, hogy valamennyit Kisenewbe fogják áthelyezni Úgy látszik, Cioc nagyon bízik a maga dolgában. A szabadlábra helyezését már legalább el tudta érni. Ezek után hinnünk kell azt is, hogy a fenyegetéseit is be tudja váltani. Andrássy Gyula gróf nagy beszéde Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hosszas hallgatás után Andrássy Gyula gróf nagy politikai beszédet tartott a budai Vigadó nagytermében. Beszédében kijelentette, hogy a mai magyar kormány a külpolitikát úgy kezeli,min a pénzügyi politika egyik oldalágát. A külügyminiszterséget is ismételten pénzügyi szakemberre bízta. Az ország egyetlen külpolitikai sikere Apponyinak a Népszövetség tárgyalásain elmondott beszéde, amelyben rámutatott arra, hogy a magyar probléma egész Európának problémája. A közerkölcsök zülléséért a kormányt teszi felelőssé, amely súlyos panamavádak tisztázásánál sem lép az egyedüli helyes útra, a teljes nyilvánosság útjára. Ennek következménye, hogy ilyen esetekben a bírói ítélet után is kérdőjelek maradnak fönn A házszabályrevízióra nem volt szükség s a klotür a mai parlamenti helyzetben csak újabb bajokat fog okozni. Hangsúlyozza, hogy a kibontakozásra csak egyetlen út van s ez a jogfolytonosság útja. Mint eddig, most is minden erejét ennek a célnak szolgálatába fogja állítani. Meg van győződve arról, hogy nem politikusok, hanem a magyar törvények parancsszava fogja visszahozni a legitim királyt. Beszédét azzal végzi, hogy ennek a nagy célnak kitűzését is úgy kell megvalósítani, hogy az ne veszélyeztesse az országot. Egységespárti körökben ma élénk megbeszélés tárgya volt Andrássy Gyula legitimista beszéde. Megállapították, hogy ez az újabb legitimista zászlóbontás nem tekinthető jelentőséges politikai eseménynek. A párt véleménye szerint, aki a királykérdést ismét be akarja dobni a magyar politikába, az csak időszerűtlenül és céltalanul kavarja föl a politikai szenvedélyeket. Kezdődik újra a gabonarekvirálás? Bukarest. (Az Ellenzék távirata.) Amikor néhány nappal ezelőtt hír érkezett arról, hogy a kormány Turn- Szeverinben lefoglaltatta a malmok lisztkészletét s a lakosság szükségleteinek fedezésére átadta a primárnak, azt kellett hinnünk, hogy helyi jelentőségű hiányról van szó, melyet átmeneti forgalmi nehézségek idéztek elő. A gabonarekvirálást azonban — úgy látszik — országszerte elrendelte a minisztertanács. Erre vall legalább az a rendelet, melyet a brailai primár kapott a malmok késztetettek összeírására.