Ellenzék, 1925. március (46. évfolyam, 48-73. szám)
1925-03-23 / 67. szám
_r , r, r Ara 5 lei Cmvil-I Kolozsvár, 1925. március 22. *“—"JTj——“ XLVI. évfolyam szám, Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 kJ. 9LeJPIJUTI?J' (* Király-utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej Egész évre 800 lej. KIADÓ HIVATA Str. I. Martin fv. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám S let -MNCI /lS Szentegyház-utca) /. sz. Telefonszám: 109. A genfi jegyzőkönyvtől Benes biztonsági fenéig .A genfi jegyzőkönyv halott", írja a Times. A Népszövetség legutolsó tanácsülésén temették el illő tisztelettel. Sírkövet még nem tettek rá. Ez a szertartás a Népszövetség szeptemberi közgyűlésére marad, amikorra a jegyzőkönyv végleges tárgyalását elhalasztották. De már megszülettek az utódok, paktumtervek, amelyeknek egyikét a genfi jegyzőkönyvnek is címzetes megteremtője, Benes csehszlovák külügyminiszter hozta világra rövid életű elsőszülöttének helyettesítésére. Hosszabban fog-e élni ez a tervezet az előbbinél ? Meg tudja-e oldani azt a válságot, mely, mint már régen, továbbra is Franciaország és a német birodalom közötti feszültség körül jegecesedik ki ? !A probléma nagysága s a Benes terveinek kicsinyes eszközei közötti aránytalanság ezt előre is valószínűtlenné ,teszi. Az európai helyzetet alighanemmég hosszú ideig a francia-németellentét fogja uralni. Talán mindaddig, amíg a polgári Európa és a szovjetek Oroszországa közötti még megoldhatatlanabbnak látszó ellentét összecsapásra ki nem érik. Versailles-ban, a pillanatnyi stratégiai és politikai helyzetet kihasználva. • Clémenceau és Poincaré olyan előnyöket csikartak ki Franciaország javára, melyeket a köztársaság tisztán saját erejére támaszkodva, egyedül megvédeni a jövőben aligha lesz képes. Ez a tudat a kellő védelem hiányának és a bizonytalanságnak állandó érzését hozza magával a francia politika számára, amely diplomáciai és katonai megegyezésekkel a biztonsági megállapodásoknak egy nagy rendszerét szeretné kiépíteni a meglevő helyzet garantálására, így, talán akarata ellenére is, elkerüli az egyetlen igazi békés lehetőséget, amely csak a német birodalommal való közvetlen lehetőséget akarja kerülő utónkét nyugati államnak, köztük Németországnak és Franciaországnak egybefogásával elérni. A franciák még nagyban idegenkednek a Chamberlain-féle megoldástól s ezt az idegenkedést fölhasználva, Benes csehszlovák miniszter egy új, az első pillantásra is kivihetetlennek látszó biztonsági tervet dolgozott ki, melynek alig lehet más hivatása, mint hogy a tisztán Nyugat-Európával foglalkozó angol-német biztonsági tervezetet ellensúlyozza. Ha ez sikerül, az angolnémet terv a Benesével együtt bizonyára szintén abba a lomtárba fog kerülni, amelybe 1919. óta olyan sok más biztonsági terv már odakerült. Az első ilyen terv 1919 júniusából származik. Wilson elnök beleegyezésével, Amerika és Anglia garantálták benne Franciaországnak a versailles-i okmány biztosította határait. Az amerikai szenátus azonban elvetette ezt a tervet és Anglia felhasználva az alkalmat, gyorsan visszavonult tőle. A második, a cannes-i terv 1922- ben francia—angol—belga szövetkezésről, amely egységet képezett volna a tervet szintén aláíró Németországgal szemben. Lloyd George lanyha támogatásán és a németekkel folytatott tárgyalások sikertelenségén ez a terv is meghiúsult. A harmadik, Kanada indítványa 1923-ban a Népszövetségi statútum azon pontjainak magyarázatára, amelyek a Népszövetség tagjait kötelezik egymás területi integritásának megvédésére. A Népszövetség egyik tagjának, Perzsiának ellenzésén megbukik ez a rezolució is. A negyedik, lord Róbert Cecil terve a kölcsönös támogatásról, mely a Népszövetség rendező hatásköre alatt működő regionális szövetségekkel akarta biztosítani az európai statusquo-t. Több állam, köztük Anglia ellenzésén ez is meghiúsul. Ötödik, a genfi jegyzőkönyv. Ez a paktum-tervezet szintén regionális szövetségeket tételez fel, kötelező felegyverkezéssel és döntőbíráskodással. A döntőbíráskodást visszautasító állammal szemben pedig gazdaságilag és katonailag mozgósítja a Népszövetség összes tagjait. Az egyes államok territoriális helyzetének békés megváltoztatására a döntőbíróságnak hatáskört azonban nem ad. Ezzel a tervezettel az angol közvélemény szinte egyhangúan szembeszáll és Chamberlain külügyminiszternek éles kritikája valószínűleg végleg meg is buktatta azt a legutolsó genfi tanácsülésen. A hatodik terv az angol-német biztonsági garancia-egyezmény terve, melyet Stresemann ajánlott nemrég az érdekelt hatalmak kormányainak. A terv öt nyugati állam megegyezését ajánlja a rajna-vidéki határok véglees voltának garantálására. A német eseti határokat illetőleg azonban a békés revízió lehetőségét fenn akarja tovább tartani. A hetedik s eddig utolsó terv a Benes terve, mely az európai államokból négy államcsoportot készül alakítani, amelyek ne csak a rajnai határokat biztosíták, de mindeniknek tagjai egymással .mben is garantálják a kereteikre eső határokat A két utolsó terv még aktuális s a legélénkebb vita tárgya. Az angol— német tervezet, melynek egyik fővédelmezője, lord Curzon most halt meg, egyik megoldásra váró főproblémát — a rajna-vidéki határok kérdését — akarja nyugvóponthoz juttatni. A Benes-terv, kerülő után, de megint összeköti ezt Németország keleti határainak kérdésével s amellett például Ausztriától azt a lehetetlenséget kívánja, hogy egy ellentétes csoport keretében, esetleg Németország ellen lépjen föl a mai német—lengyel és német—cseh határok változatlan fentartása érdekében. A közeljövő megmutatja, hogy a két tervezet közül egyik vagy másik életképes-e vagy mint az Európát stabilizálni kívánó tervezetek a háború után még mindig, csak arra lesz mindkettő alkalmas, hogy egyik a másikat elgáncsolja. * ffÉn is a kisebbséghez tartozom?* — mondja Daianu esperes Nyilatkozott az Ellenzék munkatársa előtt konciliáns kisebbségi politikájáról (Az Ellenzék tudósítójától.) Dr. Ilie Daianu-nak, kolozsvári görög kath. esperesnek és Averescu-párti szenátornak neve sűrűn szerepelt a kisebbségekkel kapcsolatos országos politikában. Az alkalmat erre az a beszéd adta, melyben Daianu a szenátus minapi ülésén Polony szász szenátor ismeretes, éles hangú felszólalására válaszolt. Ebben a beszédében Daianu mintegy Polony mentegetésére azt állította, hogy a temperamentumos szász szenátor a magyar sajtó hatása alá került s ezért nem lát mást a Nemzetek Szövetségében, mint kisebbségi panaszok elintézésére felállított nemzetközi hivatalt Annak igazolására pedig, hogy a magyar sajtó terjeszti ezt a felfogást, beszéde folyamán részleteket olvasott fel Spectator-nak az 'Ellenzék''-ben megjelent minapi vezércikkéből, mely a Nemzetek Szövetségének egyre fokozódó kisebbségi érdeklődésére hívta fel a figyelmet. Daianu beszédének ezzel a részletével néhány nappal ezelőtt behatóan foglalkoztunk. Azt kérdeztük Daianutól, hogy milyen magatartást tud a kisebbségeknek tanácsolni az elnyomatás politikájával szemben, ha az okot az okozattal felcserélni nem akarja. Daianu kérdéses beszéde Bernády Györgyöt is arra késztette, hogy az emlékezetes vásárhelyi politikai vacsorán magyarázatot kérjen Goga Octávtól e beszéd célját illetően. Daianu esperes-szenátor ma alkalmat keresett arra, hogy az óhajtott választ az Ellenzék politikai munkatársának megadja. — Szóhoz juttattam önöket az ország szenátusában kezdte mosolyogva a beszélgetést Daian, ősz szakálát simogatva - elvárhatom tehát önöktől, hogy cserében szóhoz juttatnak engem is a magyar kisebbség nyilvánossága előtt. — Azon kezdem, hogy úgy a magyar sajtó, mint Bernády György tévedésben vannak Polonyi kérdéses beszédének természetét illetőleg. Polonyi beszéde ugyanis nem a közigazgatási refomtervezetet kritizálta. Nem a liberális kormányt támadta, hanem általánosságban a románságot. Beszéde nagyon rossz hatással járt. Azt a gyanút keltette, hogy nem a szász kisebbség képviselőiként, hanem mint egy külállam exponense emelt szót, magyarázatát ennek a folyamatban levő román-német konfliktus adhatja. Ha Polonyi a közigazgatási törvénytervezet méltó bírálatát adja, szívesen támogattam volna én is. Tudom bizonyosan, ha Bernády megismeri ennek a beszédnek teljes, hiteles szövegét, nem fogja aláírni s azonosítani magát vele. Sokkal okosabb és taktikusabb politikusnak ismerem Bernádyt, semhogy ezt a hangot helyeselhetné . Beszédemmel Inkább temperálni akartam, annyira felizgatták a szenátust Polonyi szavai s az előttem elhangzott első román válasz reá, mely történeti adatokat sorakoztatott fel a szászok románellenes városi exclusivitására. Hogy miért használtam fel erre az Ellenzék-tt ? Az Ellenzék ugyanis az egyetlen magyar lap, melyet minden este pontosan elolvasok, kitűnően informált, eleven sajtóorgánumnak tartom. Elolvasom Spectatornak minden vezércikkét is. A szenátusban idézett írását azonban ma is túlzottnak tartom. Túlzott álláspont az, hogy a Nemzetek Szövetségének legtöbb hivatása a kisebbségi panaszok elintézése. — Azt kérdezik tőlem, hogy milyen magatartást tanusítanak ? Olyat semmiesetre sem, mint Polonyi. Ezt én mondom önöknek, ki, mint görög katholikus, szintén kisebbséghez, vallási minoritáshoz tartozom. Mi is tudjuk, hogy többet ésszel, mint erőszakos hanggal. A megoldásnak el fog jönni az ideje: nem anynyira törvények, mint inkább maga az élet fogja meghozni. Én is csak azt mondhatom, mit Garga oly világosan fejezett ki Bernády asztala mellett: nem asszimilációt, hanem adaptációt (minap nyomdahibából adoptációnak írták) várunk önöktől. Ez pedig kettőnkön fog múlni: épen úgy a mi, mint az önök pártján." — Szenátor úr az este érkezett vissza Szászrégenből. Hogyan áll a választás ügye ? — kérdeztük Daianutól. — Közvetlen észlelések alapján az az impresszióm, hogy Goga nemcsak többséget kap, de győzelme fényes lesz. A magyarok hűvösen és nyugodtan, tehát nagyon okosan viselkednek. Meglepetés volt a számomra, hogy Goga milyen kitűnően beszél ma is magyarul . Görgényben hallottam magyarokhoz szólani. Mondhatom, irigyeltem Gogát fordulatos, lendületes magyar beszédéért. Beszélgetésünk ezzel véget ért. Bucsúzás közben szétnéztem s önkéntelenül ajkamra tolult a kérdés, hogy mikor festették ki ezt a szobát ? Vagy husz év előtt — volt a kissé meglepett válasz. Igaz, a falak kissé füstösek már de a román nemzeti szinekből összefonódott girland, mely a falakat szegélyezi, és olyan friss, mint húsz évvel ezelőtt, amikor idekerült. Mintha ez az iskolaigazgatói iroda lett volna a mag, melyből a mai irodatípus elszaporodott. Mert iskolahelyiség falát díszíti húsz év óta a román nemzeti szinű falfestés. Az egyetlen román iskoláét, mely magyar időben Kolozsvárt működött, erősíti meg feltevésemet Daianu szenátor-esperes. * 1