Ellenzék, 1925. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2. oldal. ségi viszonyt óhajt fentartani vagy létesíteni azokkal a szlovák, német és ruszin pártokkal, amelyeknek programja a szlovenszkói és ruszinszkói őslakók jogait védelmezi és a centralizmus ellen küzd. Sorsdöntő pillanatokat él a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság. Számot vetettem lelkiismeretemmel, komoly megfontolással a helyzet reális mérlegelése után mondom. A csehszlovákiai magyarságnak egyetlen kötelessége van: egyetlen nagy és erős pártban venni fel a küzdelmet a magyar életért, a magyar nemzet jövendőjéért. Megtettem, úgy érzem, a kötelességem. Várom a magyar nép ítéletét, nem félek attól, hogy ellenem fordul és ha mégis megtenné, félreállok, de megtalálom a nyugalmat politikai pályám vezérgondolatában, amely azt parancsolja nekem: „Sohase cselekedjem lelkiismeretem ellen!“ ELLENZÉK A megfagyott élet városában Szállóvendégek jelentkezése éjjel a gyergyószentmiklósi rendőrségen. — A kis székely és a kis román. — Florea, a kitűnő pszichológus Gyergyószentmiklós. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A folyó a természet törvényei szerint való örök mozgás szimbóluma. Neve maga is, minden nép nyelvén haladást, mozgást jelent. A víz molekuláinak tovagördülését. Télen mégis szinte tévedésbe ejt. A sima jégtükör merev és mozdulatlan, mint a halottak arca. Közönyös hátát hetyke biztonságban tapodják az emberek: az igazi, a nyári folyó küzködésre buzdítaná őket. A jég azonban meg sem rezzen, hullámverést nem mutat. Ilyen befagyott folyóhoz hasonlít ma a Székelyföld népének élete s azon, hogy ez eddig igy volt, nincs miért csodálkoznunk. Hideg idők, kemény fagyok jártak erre. Járnak sokszor még ma is. Megdermed tőlük az élet. Az utas, kit utja mostanában Gyergyószentmiklósra vezet, már megérkezésének első perceiben kóstolót kap ebből. A fuvaros, kinek kocsiját elszánt rohammal elfoglalnia sikerült, furcsa híradással lepi meg: előbb a rendőrségre kell hajtani, a szállodában csak rendőri engedély alapján nyithatnak szobát. Kellemetlen érzéseid támadnak, miközben eleget teszel a szokatlan parancsnak. Nyilvánvaló, hogy immár csak két eshetőség áll előtted: vagy a szállodában vagy a rendőrségi fogdában pihened ki félnapos utad fáradalmait. Útleírások jutnak eszedbe a cári Oroszországról, a pislogó világításban megvillanó szuronyokról, anarchisták nyugtalan szimatolásáról. A hideg szél, mely arcodat vágja, a bakon ülő kocsisnak vastag bundája, magas kucsmája csak megerősítenek kellemetlen éjjeli hangulatodban. A rendőrségen néhány kérdés jöveteled célja, tartózkodásod tartama felől, néhány gyanakvó pillantás arcodra, írásaidba s podgyászodra, némi habozó meghökkenés, mikor kiderül, hogy újságíró vagyis az éjjeli nyugodalmat engedélyező rendőri írással a kezedben átlépted annak az életnek küszöbét, melyben félmilliónál is több székely-magyar hetedik esztendeje tölti napjait némán és türelmesen. Semmi sem jellemezhetné jobban és kifejezőbben ezt az életet, mint épen ez az értelmetlen rendőri intézkedés. Kérdezősködöm, hogy mióta tart ez a rend s mi az oka tulajdonképen, ha ugyan oknak lehet nevezni azt az alkalmat, mely megszülte. A válasz az, hogy néhány nap óta és a sztrájk miatt került reá a sor. Valóban a marosmenti fűrészek munkásai bérharcban állanak. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az éjjeli vonatokkal sűrűn érkeznek a kommunista s egyéb agitátorok. Ab- ban sem kételkedhetik az előrelátó rjjndőrség, hogy ezek, értesülést szerdén a bölcs rendeletről, habozás nkkal jelentkezni fognak nála. A rendis agitátorok ugyanis másutt, mint szállodában fejüket nyugalomra úgysem hajthatják. Világos, hogy olyan ravasz kelepce ez, melybe mindenki beleesik: a kövér fakereskedők, a gondterhes inkasszások s a könynyelmű újságírók egészen biztosan. Ilyesfajta meggondolások azonban nem igen zavarják az itteni hatóságokat. A fontos az, hogy gyakorolják hatalmukat. Hatalmuk pedig sok van, sokkal több, mint bárhol az országban. Alkalom a gyakorlásra pedig sokkal kevesebb: a nép csendben dolgozik és türelmesen várja a megkönnyebbülés, a fellélegzés, a közönséges polgári szabadság késlekedő korszakát. Így születnek aztán meg ezek a rendelkezések, fölöslegesen, kellemetlenkedően s jobban izgatva, mint amennyit száz agitátor elérni tudna. Mert ugyan kinek használ az, hogy a Székelyföldön nincs közélet ? Ez az eredmény ugyanis meg van: közélet nincs és nem is lehet addig, míg ez az ocrana szellem az úr itt. Az biztos, hogy a magyarságnak nem használ, de nem is árt annyit, mint az új állami rend végleges kialakulásának. Ha joggal tilos ma már megszállásról beszélni, célszerű volna a megszállás formáit és szokásait is végre eltüntetni. Enélkül örökké meg kell, hogy maradjon az az érzés, mely az új imperiuns első idejében természetes és elkerülhetetlen volt. Ez pedig talán elsősorban mégis csak az új államnak az érdeke. Közélet tehát nincs. Nincs gyülekezési jog és nincs szólásszabadság; nincs a polgárok szabad részvétele az állam életében s az állami rend nem tud természetes kerete lenni a polgárok életének. Közéleti megnyilatkozásoktól mindenki tartózkodik. Ártatlan beszélgetések közben is ösztönszerűen körülnéznek az emberek. Jobban és inkább, mint másutt. Vagy talán csak feltűnőbb itt, hol véletlenül sem hallasz más szót, mint a magyart. A hatóságok szobáiban is csak akkor, mikor telefonon messze vidékekkel beszélnek. Vagy maguk között. A lakosssághoz hiába szólnának másképen, mint magyarul. De épen ez a helyzet az, min Anghelescu úr sürgősen és gyökeresen változtatni akar. Hogy milyen kilátásokkal, arra másnap reggel szereztem tapasztalatokat. Az első lépésnél, mikor rendőrségi ellenőrzés alatt álló szobámat elhagytam. Az utcán két kis diák állott nagy tárgyalásban egymással, egyforma növésű, egészséges fiúcskák. Fejükön ugyanaz az egyensapka. Rajta a betűk. L. Sf. N. Liceul Sfântului Nicolea — az egykori gyergyószentmiklósi állami gimnázium viseli ma ezt a nevet. Az egyik zömök, villogó szemű, a másik inkább pufok, a tekintete lágy. Szemmel láthatólag jóbarátok. Kérdezősködöm s hamarosan kiderül: a fekete szemű székely, a pufók arcú román, különben pedig osztálytársak. Kiderül továbbá az is, hogy az első osztályban, ahol járnak, már kizárólag román a tanítás nyelve. Kérdem a kis székelyt: — Aztán tudsz-e már románul ? — Nem nagyon, — hangzik a válasz. — De azért nem buktam meg félévkor, csak románból. — A magyarokat másképen kérdezik, mint minket, — szállítja le az enyhe dicsekedést kellő értékére a kis román. — Nekik csak a kész román feleleteket kell bevágniok Nekünk szabadon kell felelnünk. — Hát te hová való vagy, hogy ilyen jól beszélsz magyarul ? — fordulok most a kis románhoz. — Tölgyesi, — kapom a feleletet. — Magyarul Itt tanultam meg Szentmiklóson. — Semmit sem tudtál, mikor az őszszel idekerültél ? — firtatom tovább az ügyet, mely egyre jobban érdekel. — Én aztán egy szót se, — hangzik hamisítatlan magyarsággal, sőt székelységgel a tanulságos válasz. Nincs kétség benne: Anghelescu sikere ez is. A kis székelyektől így tanulnak meg az állami iskolákban, a játszótéren, az udvarokon a kis románok magyarul. Segít hozzá a város is, mely egyetlen nagy magyar iskola számukra. Jól van ez így, mint ahogyan az is szükséges, hogy a székely diák románul tudjon. Azonban bizonyára jobb eredményt mutatna fel e téren, ha nem kellene ismeretlen értelmű mondatok magolásával nem a maga szeretett iskolájában töltenie idejét. Több maradna a román nyelv tanulására. Talán lesz más közoktatásügyi miniszter, ki belátja ezt. Anghelescu úr azonban még egyelőre nem látja be. Mint ahogyan Bratianu, meg Tatarescu sem látják be még Talleyrand mondásának bölcsességét, hogy szuronyokkal mindent lehet csinálni, de rájuk ülni nem lehet. Nem látják be és ezért készülődhetik Csíkmegye magyarsága a közeledő szenátor választásra, mint ahogyan készülődik. Vagyis körülbelül sehogysem. A szuronyok kellemetlen, hideg árnyékában érzi itt magát mindenki. A szokásos választási harcra, népgyűlésekre, agitálásokra alig-alig mernek gondolni. Biztatok mindenkit, kivel csak összekerülök: meg kell mindent próbálni. Egy betiltott népgyűlés majdnem annyi, mint a megtartott, ha jól kihasználok a hatását. A csakazértis , nem fekszik távol a magyar temperamentumtól. Csak tudja meg a nép idejekorán, hogy miért és kiért ? Erre pedig van más mód, ezer is. — Úgyis ellopják az urnákat — legyintenek a kezükkel rezignáltan az emberek. Tapasztalataik vannak már e téren. Ez persze más. Ez ellen valóban bajos a védekezés. Egyelőre azonban, mintha mégis más volna a cél. Igaz, hogy a kormány jelöltje, a „magyarbarát" Florea Gyula egyben a vármegye hivatalban lévő, állásáról le nem mondott prefektusa. Tehát mögötte a hatalom, vagyis a szurony. Aztán, a szállodai vendégek éjjeli jelentkezése a rendőrségen. Ennek a választáshoz is köze lehetne. Ez a Florea azonban hetek óta járja Csik megye magyar községeit. A néhány románba nem mer elmenni, ott is igen szeretik. Összehivatja hatósági idézéssel a képviselő-testületet, meg a közbirtokosságok választmányát s programbeszédet mond: tetszetős valótlanságokat önmagáról, esetlen rágalmakat ellenjelöltjéről. Vagyis — úgy látszik — mégis csak törvényes választás készül. Ellenjelöltjeként az egyik faluiban Görög Joachimot, a másikban Gyárfás Elemért emlegeti: ez a Florea, úgy látszik, nem is rossz pszichológus. Tudja, hogy a székelynek ma elég, ha biztosan tudja, hogy kicsoda és hogy hívják a magyar jelöltet. Nem akarja tehát egyre túlságosan felhívni a közfigyelmet: két név egy szép kis zavart fog okozni tiszta választás esetén is. Legalább is ezt reméli s még egyebet is: azt, hogy nem lesz senki, ki ezt a zavart eloszlatja. Ebben azonban ezúttal alighanem téved. Vastag az a jégkéreg, mit a hat éves terror a székelység életének folyamatára ráfagyasztott. De erős az ár is, mely a jég alatt iramodik tova. Aztán tavasz is van. Aj élet reménysége ütközik elő mindennünnen, a telkekből is. Egyszerre fog összeroppani a jég, mint a Balatonon, rianáskor. Talán épen most lesz az ideje. Megtudtam, hogy Florea délután Csomafalván, Killyénfalván és Újfaluban mond „programbeszédet“. OM leszek — határoztam el magamban. Sulyok István. 4£. tv, 14. szám. Olcsó könyvakció! A külföldi és magyar irodalom remekei, a leghíresebb regények és elbeszélések, detektív- és kalandorregények, okkultista és spiritista könyvek stb. stb. % % ^ és még \fe'^ ezenkívül 80 qtr idvéle értékes mtt kötetenként pár lejért 25 * csoportba osztva, egy séket kivonatra Utto a Friedmann könyvkereskedés Cluj, Főtér 7S és*g214 ♦ Kötött árokban nass elárusitás Kötött női gyapjúruha minden színben 580 z~ Gyapjú jura per minden szinben — — — a* Kötött blouse divatszínekben - - - 185 ** Divat mellény minden színben — —* Divatmellény minden színben — - —• Kötött kabát — — LDivatkabát minden színben- - - -Az összes raktáron levő árak mélyen leszállított árakban árusittatnak. BLATT (u.H3, P. Önkis 13. Rador 2314. szám. Temesvári • Gyapjuipar Rt. foghelyiségei: Gin], Szentegyház u. 8. g Gyapjuszövetek, gyapjufonalak kizárólag engros. Lloyd 2898 !