Ellenzék, 1925. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1925-04-01 / 74. szám

2. oldal. ségi viszonyt óhajt fentartani vagy létesíteni azokkal a szlovák, német és ruszin pártokkal, amelyeknek pro­gramja a szlovenszkói és ruszinszkói őslakók jogait védelmezi és a centra­lizmus ellen küzd. Sorsdöntő pillanatokat él a szlo­venszkói és ruszinszkói magyarság. Számot vetettem lelkiismeretemmel, komoly megfontolással a helyzet reá­lis mérlegelése után mondom. A cseh­szlovákiai magyarságnak egyetlen kö­telessége van: egyetlen nagy és erős pártban venni fel a küzdelmet a ma­gyar életért, a magyar nemzet jöven­dőjéért. Megtettem, úgy érzem, a kötelessé­gem. Várom a magyar nép ítéletét, nem félek attól, hogy ellenem for­dul és ha mégis megtenné, félreállok, de megtalálom a nyugalmat politikai pályám vezérgondolatában, amely azt parancsolja nekem: „Sohase csele­kedjem lelkiismeretem ellen!“ ELLENZÉK A megfagyott élet városában Szállóvendégek jelentkezése éjjel a gyergyószentmiklósi rendőrségen. — A kis székely és a kis román. — Florea, a kitűnő pszichológus Gyergyószentmiklós. (Az Ellenzék ki­küldött munkatársától.) A folyó a ter­mészet törvényei szerint való örök mozgás szimbóluma. Neve maga is, minden nép nyelvén haladást, moz­gást jelent. A víz molekuláinak tova­­gördülését. Télen mégis szinte téve­désbe ejt. A sima jégtükör merev­ és mozdulatlan, mint a halottak arca. Közönyös hátát hetyke biztonságban tapodják az emberek: az igazi, a nyári folyó küzködésre buzdítaná őket. A jég azonban meg sem rezzen, hul­lámverést nem mutat. Ilyen befagyott folyóhoz hasonlít ma a Székelyföld népének élete s azon, hogy ez eddig igy volt, nincs miért csodálkoznunk. Hideg idők, ke­mény fagyok jártak erre. Járnak sok­szor még ma is. Megdermed tőlük az élet. Az utas, kit utja mostanában Gyer­­gyószentmiklósra vezet, már megérke­zésének első perceiben kóstolót kap ebből. A fuvaros, kinek kocsiját el­szánt rohammal elfoglalnia sikerült, furcsa híradással lepi meg: előbb a rendőrségre kell hajtani, a szállodá­ban csak rendőri engedély alapján nyithatnak szobát. Kellemetlen érzéseid támadnak, mi­közben eleget teszel a szokatlan pa­rancsnak. Nyilvánvaló, hogy immár csak két eshetőség áll előtted: vagy a szállodában vagy a rendőrségi fog­dában pihened ki félnapos utad fá­radalmait. Útleírások jutnak eszedbe a cári Oroszországról, a pislogó vilá­gításban megvillanó szuronyokról, anarchisták nyugtalan szimatolásáról. A hideg szél, mely arcodat vágja, a bakon ülő kocsisnak vastag bun­dája, magas kucsmája csak megerősí­tenek kellemetlen éjjeli hangulatodban. A rendőrségen néhány kérdés jöve­teled célja, tartózkodásod tartama fe­lől, néhány gyanakvó pillantás ar­codra, írásaidba s podgyászodra, némi habozó meghökkenés, mikor ki­derül, hogy újságíró vagy­i­s az éj­jeli nyugodalmat engedélyező rend­őri írással a kezedben átlépted annak az életnek küszöbét, melyben félmil­liónál is több székely-magyar hetedik esztendeje tölti napjait némán és tü­relmesen. Semmi sem jellemezhetné jobban és kifejezőbben ezt az életet, mint épen ez az értelmetlen rendőri intéz­kedés. Kérdezősködöm, hogy mióta tart ez a rend s mi az oka tulajdon­képen, ha ugyan oknak lehet nevezni azt az alkalmat, mely megszülte. A válasz az, hogy néhány nap óta és a sztrájk miatt került reá a sor. Való­ban a marosmenti fűrészek munkásai bérharcban állanak. Mi sem termé­szetesebb tehát, mint az, hogy az éj­jeli vonatokkal sűrűn érkeznek a kommunista s egyéb agitátorok. Ab- ban sem kételkedhetik az előrelátó rjjndőrség, hogy ezek, értesülést sze­­r­d­én a bölcs rendeletről, habozás nkkal jelentkezni fognak nála. A ren­dis agitátorok ugyanis másutt, mint szállodában fejüket nyugalomra úgy­sem hajthatják. Világos, hogy olyan ravasz kelepce ez, melybe mindenki beleesik: a kövér fakereskedők, a gondterhes inkasszások s a köny­­nyelmű újságírók egészen biztosan. Ilyesfajta meggondolások azonban nem igen zavarják az itteni hatósá­gokat. A fontos az, hogy gyakorolják hatalmukat. Hatalmuk pedig sok van, sokkal több, mint bárhol az ország­ban. Alkalom a gyakorlásra pedig sokkal kevesebb: a nép csendben dolgozik és türelmesen várja a meg­könnyebbülés, a fellélegzés, a kö­zönséges polgári szabadság késlekedő korszakát. Így születnek aztán meg ezek a rendelkezések, fölöslegesen, kellemetlenkedően s jobban izgatva, mint amennyit száz agitátor elérni tudna. Mert ugyan kinek használ az, hogy a Székelyföldön nincs közélet ? Ez az eredmény ugyanis meg van: köz­élet nincs és nem is lehet addig, míg ez az oc­rana szellem az úr itt. Az biz­tos, hogy a magyarságnak nem hasz­nál, de nem is árt annyit, mint az új állami rend végleges kialakulásának. Ha joggal tilos ma már megszállásról beszélni, célszerű volna a megszállás formáit és szokásait is végre eltün­tetni. Enélkül örökké meg kell, hogy maradjon az az érzés, mely az új imperiuns első idejében természetes és elkerülhetetlen volt. Ez pedig ta­lán elsősorban mégis csak az új ál­lamnak az érdeke. Közélet tehát nincs. Nincs gyüleke­zési jog és nincs szólásszabadság; nincs a polgárok szabad részvétele az állam életében s az állami rend nem tud természetes kerete lenni a polgá­rok életének. Közéleti megnyilatkozá­soktól mindenki tartózkodik. Ártatlan beszélgetések közben is ösztönszerűen körülnéznek az emberek. Jobban és inkább, mint másutt. Vagy talán csak feltűnőbb itt, hol véletlenül sem hal­lasz más szót, mint a magyart. A ha­tóságok szobáiban is csak akkor, mi­kor telefonon messze vidékekkel be­szélnek. Vagy maguk között. A lakosssághoz hiába szólnának másképen, mint magyarul. De épen ez a helyzet az, min An­­ghelescu úr sürgősen és gyökeresen változtatni akar. Hogy milyen kilátá­sokkal, arra másnap reggel szereztem tapasztalatokat. Az első lépésnél, mi­kor rendőrségi ellenőrzés alatt álló szobámat elhagytam. Az utcán két kis diák állott nagy tárgyalásban egymással, egyforma nö­vésű, egészséges fiúcskák. Fejükön ugyanaz az egyensapka. Rajta a be­tűk. L. Sf. N. Liceul Sfântului Nicolea — az egykori gyergyószentmiklósi ál­lami gimnázium viseli ma ezt a ne­vet. Az egyik zömök, villogó szemű, a másik inkább pufok, a tekintete lágy. Szemmel láthatólag jóbarátok. Kérdezősködöm s hamarosan kiderül: a fekete szemű székely, a pufók arcú román, különben pedig osztálytársak. Kiderül továbbá az is, hogy az első osztályban, ahol járnak, már kizárólag román a tanítás nyelve. Kérdem a kis székelyt: — Aztán tudsz-e már románul ? — Nem nagyon, — hangzik a vá­lasz. — De azért nem buktam meg félévkor, csak románból. — A magyarokat másképen kérde­zik, mint minket, — szállítja le az enyhe dicsekedést kellő értékére a kis román. — Nekik csak a kész román feleleteket kell bevágniok Nekünk sza­badon kell felelnünk. — Hát te hová való vagy, hogy ilyen jól beszélsz magyarul ? — for­dulok most a kis románhoz. — Tölgyesi, — kapom a feleletet. — Magyarul Itt tanultam meg Szent­miklóson. — Semmit sem tudtál, mikor az ősz­szel idekerültél ? — firtatom tovább az ügyet, mely egyre jobban érdekel. — Én aztán egy szót se, — hang­zik hamisítatlan magyarsággal, sőt székelységgel a tanulságos válasz. Nincs kétség benne: Anghelescu sikere ez is. A kis székelyektől így tanulnak meg az állami iskolákban, a játszótéren, az udvarokon a kis romá­nok magyarul. Segít hozzá a város is, mely egyetlen nagy magyar iskola számukra. Jól van ez így, mint aho­gyan az is szükséges, hogy a székely diák románul tudjon. Azonban bizo­nyára jobb eredményt mutatna fel e téren, ha nem kellene ismeretlen ér­telmű mondatok magolásával nem a maga szeretett iskolájában töltenie ide­jét. Több maradna a román nyelv ta­nulására. Talán lesz más közoktatás­­ügyi miniszter, ki belátja ezt. Anghelescu úr azonban még egy­előre nem látja be. Mint ahogyan Bratianu, meg Tatarescu sem látják be még Talleyrand mondásának böl­csességét, hogy szuronyokkal mindent lehet csinálni, de rájuk ülni nem lehet. Nem látják be és ezért készülőd­­hetik Csíkmegye magyarsága a köze­ledő szenátor választásra, mint aho­gyan készülődik. Vagyis körülbelül sehogysem. A szuronyok kellemetlen, hideg árnyékában érzi itt magát min­denki. A szokásos választási harcra, népgyűlésekre, agitálásokra alig-alig mernek gondolni. Biztatok mindenkit, kivel csak összekerülök: meg kell mindent próbálni. Egy betiltott nép­­gyűlés majdnem annyi, mint a meg­tartott, ha jól kihasználok a hatását. A csakazértis , nem fekszik távol a magyar temperamentumtól. Csak tudja meg a nép idejekorán, hogy miért és kiért ? Erre pedig van más mód, ezer is. — Úgyis ellopják az urnákat — legyintenek a kezükkel rezignáltan az emberek. Tapasztalataik vannak már e téren. Ez persze más. Ez ellen valóban bajos a védekezés. Egyelőre azonban, mintha mégis más volna a cél. Igaz, hogy a kor­mány jelöltje, a „magyarbarát" Florea Gyula egyben a vármegye hivatalban lévő, állásáról le nem mondott pre­fektusa. Tehát mögötte a hatalom, vagyis a szurony. Aztán,­­ a szállo­dai vendégek éjjeli jelentkezése a rendőrségen. Ennek a választáshoz is köze lehetne. Ez a Florea azonban hetek óta járja Csik megye magyar községeit. A néhány románba nem mer elmenni, ott is igen szeretik. Összehivatja hatósági idézéssel a képviselő-testületet, meg a közbirto­kosságok választmányát s programbe­szédet mond: tetszetős valótlanságo­kat önmagáról, esetlen rágalmakat ellenjelöltjéről. Vagyis — úgy látszik — mégis csak törvényes választás ké­­­­szül. Ellenjelöltjeként az egyik falu­­i­­­ban Görög Joachimot, a másikban Gyárfás Elemért emlegeti: ez a Flo­rea, úgy látszik, nem is rossz pszicho­­lógus. Tudja, hogy a székelynek ma elég, ha biztosan tudja, hogy kicsoda és hogy hívják a magyar jelöltet. Nem akarja tehát egyre túlságosan felhívni a közfigyelmet: két név egy szép kis zavart fog okozni tiszta válasz­tás esetén is. Legalább is ezt reméli s még egyebet is: azt, hogy nem lesz senki, ki ezt a zavart eloszlatja. Eb­ben azonban ezúttal alighanem téved. Vastag az a jégkéreg, mit a hat éves terror a székelység életének fo­lyamatára ráfagyasztott. De erős az ár is, mely a jég alatt iramodik tova. Aztán tavasz is van. Aj élet remény­sége ütközik elő mindennünnen, a telkekből is. Egyszerre fog összerop­­pani a jég, mint a Balatonon, rianás­kor. Talán épen most lesz az ideje. Megtudtam, hogy Florea délután Csomafalván, Killyénfalván és Újfa­luban mond „programbeszédet“. OM leszek — határoztam el ma­gamban. Sulyok István. 4£. tv, 14. szám. Olcsó könyvakció! A külföldi és magyar iroda­lom remekei, a leghíresebb regények és elbeszélések, detektív- és kalandorregé­­nyek, okkultista és spiri­­tista könyvek stb. stb. % % ^ és még \fe'^ ezenkívül 80 qtr idvéle értékes mtt kötetenként pár lejért 25 * csoportba os­ztva, egy séket kiv­onatra Utto a Friedmann könyvkereskedés Cluj, Főtér 7S é­s*g21­­4 ♦ Kötött árokban nass elárusitás Kötött női gyapjú­­ruha minden színben 580 z~ Gyapjú jura per min­­den szinben — — — a*­ Kötött blouse divat­színekben - - - 185 ** Divat mellény min­­den színben — —­­* Divatmellény min­den színben — - —• Kötött kabát — — L­Divatkabát minden színben- - - -Az összes raktáron levő árak mélyen leszállított árakban árusittatnak. BLATT (u­.H3, P. Önkis 13. Rador 2314. szám. Temesvári • Gyapjuipar R­t. f­og­helyiségei: Gin], Sz­entegyház­ u. 8. g Gyapjuszövetek, gyapjufonalak ki­­­­zárólag engros. Lloyd 2898 !

Next