Ellenzék, 1925. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1925-04-16 / 86. szám
2. c.d.is. Osdáfalvyné Pataky Etelka Irta: Szabolcska Mihály Mikor most a festőművészeiről, a színnek poéziséről s ennek egy igazi, istenáldotta poétaasszonyáról akarok itt egyet mást elmondani: önkénytelenül eszembe jut egy régi tartozásom. A gyermekeimnek tett az a régi ígéretem, hogy egyszer összeszedem mind agenfi és párisi esztendőim érdekesebb történeteit. Ezek közt különösen a Munkácsy Mihály nagy és szép alakja körül rajzó emlékezéseimet.Az ő párisi műtermét 1891—92-ben, akkori életét, környezetét és hazai szokásait. Nekem tudniillik párisi esztendőm alatt Justh Zsigmond barátom, a magyar irodalomnak ez a korán kidőlt, előkelő értéke volt a mentorom és „impresszárióm", aki viszont éppúgy otthon volt — ha nem jobban — Pakisban, mint Budapesten. Az ő révén jutottam Munkácsy közelébe, majd barátságába és lehettem egyik legállandóbb vendége az ő műtermének. Ugyancsak a párisi esztendőmben szintén a Munkácsy műtermében szövődött szegény jó Pataky Lászlóval (ezzel az érdem szerint sohasem méltányolt művész emberünkkel) való és az ő haláláig tartó barátságunk is. Az ő emlékezetének meg éppen egy egész könyvvel értem még adósnak magamat. Mindez az emlék pedig bizonyára azért jött most így a tollam alá, hogy ddícsekedhessem nemcsak a képek iránt való nagy rajongó szeretetemmel, de azzal is, hogy ezt a rajongást mennyire illetékes helyen volt módomban valaha ápolgatni és erősíthetni. De maradjunk most csak a Gidófalvyné Pataky Etelka nevénél és kiállításánál. , Itt is egyszemélyes élményemet kell mindenek előtt elmondanom. (Hiába, csak megöregszünk valamennyien! Azok szokása ez a folytonos „visszaemlékezés.") No, de ez már egészen közelmúlti emlék lesz. Mikor az én áldott emlékű testvéri jó barátom, dr. Gidófalvy István, kolozsvári kir. közjegyző egyetlen fiuk házasságáról értesített, az uj asszony hozományában sem ő, sem más meg sem,is láttuk a szerényen meghúzódó, sőt elrejtőzködő festékes ládát, meg ecsetet és palettát. Azt tudtuk csak, hogy a jövendőbeli menyecske egy kisküküllői főszolgabiró és birtokos, Pataky Sándor egyetlen leánya." Az erdélyi magyar úri családoknál nem volt szokatlan az asszonyházban, ezelőtt sem a himzőráma meg a kerekes rokka. Sőt, a kúriák tágas ambitusain egy-két szövőszéknek is akadt helye mindig a leánderes dézsák illegett. De hogy a festőnűvészet iránti lángolás az ilyen egyetlen,töltett leánygyerműieket úgy elragadja, hogy szülei aztán meg se álljanakvele a müncheni művészeti iskolákig, ez mégis csak szokatlan eset volt. Pataky Etelka pedig mint leány is, majd nagyon fiatalon mint asszony is a lángolásával szemben, az új családi körben is épp olly szerény és hallgatag maradt,,mint amilyen az alap természete minden egyéb dolgaiban is. Így esett meg, hogy másodszor, harmadszor voltam már vendége az új párnak a dobokai kúrián, sőt verset is irtam már „A dobokai tanyán" címmel, mikor egyszer csak magamnak kellett a tágas teremnyi nagy szobákban álmélkodó körútra indulnom. Hogy a bájos ifjú háziasszonyoan felfedezhessem a benne rejtőzködő festőművésznőt! Ez a felfedező utam volt az az „élmény", amivel szívem szerint jól esik előhozakodnom, mikor a fiatal művésznő, Gidófalvy Istvánné, Pataky Etelka első képkiállításában gyönyörködhetik a kolozsvári és erdélyi műveit magyar közönség a Minerva rt. kiállítási termében. A kiállítást persze sok minden rábeszélésnek és nagyon sok biztatásnak kellett megelőznie. Sőt egy múlt nyári nagybányai erősítő lelki kúrának is. De, hogy említett személyes élményemnél maradjak, a dobokai vendégszobában volt az én ágyam felett két nagy virágcsokor. Olajban és szépen berámázva. Akkor már tudtam én annyit-amennyit róla hogy a fiatal asszony „festeget" is. Már csak falusi unaloműzésből is, gondoltam magamban. A virágosképeket is láthattam már előző este az ágyam felett. Reggel azonban valahogy olyan újszerű világításba helyeződött a két kép, hogy sokáig nem tudtam betelni a nézésükkel. Nézegettem őket, hol jobb, hol balidő, nézegettem szemben és mindig más-más képeket láttam, valahogy. Majd az ágyból nézve fel rájuk, egyenesen az az érzésem támadt, hogy azok a tarka szép nevelő virágok most mindjárt ki fognak borulni a rámáikból. Rám hullanak és elborítanak igazi, élő illatos virágokkal. — Ohó, állapítottam meg magamban, ezek a képek nem dilettáns kézművei. Akár ki csinálta őket, de igazi, kész művészettel csinálta. A született művész igaz ihlete, ez a ritka isteni adomány rejtőzött azokban a szemekben, amik ezt igy vászonra tudtták nézni s azon a kézen, amely ilyen alkotó erővel tudta oda varázsolnszinte még az illatát is ezeknek a virágoknak . És a rámákból csaknem kihajladozó virágok láttán eszembe jutott az a „legszebb dicséret", amit egy öt esztendős kisgyermek mondott valaha Budapesten, Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt“ ciml képéről. Az nem kép, azok emberek ! Akkoriban a napilapokban úgy volt elmondva ez az eset, mint a mesteri alkotás legszebb és legőszintébb méltatása. Egy öt esztendős kis gyermek szájából. Külföldi galériákban aztán sokszor jutott eszembe ez, mikor nagy mesterek képeiben gyönyörködve az alakok domborműszerű élő valódiságát módomban volt meg-megcsodálni. Ez jutott azon a dobokat reggelen is az eszembe. Reggelinél azután „kíméletes” kerülővel kezdtem érdeklődni, pont a vendégszobái képek festője iránt. S a háziasszony szerénykedő válasza után, hogy azok az ő „régebbi" képei, indultam már említett felfedező utamra a dobokai kúria többi tágas szobáiban is, örvendek szívem szerint azon, hogy most szélesebb körben, ami műveit erdélyi közönségünk is inyenféle felfedező körútra indulhat a Minervában Gidófalvyné Pataky Etelka első nyilvános kiállításán. ELLENZÉK 46. év,?&■ szám. v Egy híres párisi színésznő tízperces nevetőgörcsöt kapott a legkomolyabb drámában Paris. (Az Ellenzék tudósítójától.) A párisi szezon egyik legjelentősebb sikere Jacques Natanson fiatal írónak Le greludion delicat (Finom szerető) című darabja. A színmű nyolcvan előadást ért meg a Michel-színházban, onnan a napokban átvitték az előkelő Theátre de l’ Avenue-be. Mostanában volt az új hajlékban a harmadik előadás igen kisszámú közönség részvétele mellett. De azok, akik jelen voltunk ezen az estén, a színpad történelmében szinte páratlan jelenetnek voltunk tanúi: Madeleine Carlier, a női főszereplő, kacagógörcsöt kapott egy drámai jelenetben és percekig nem tudták elállítani a nevetését. A harmadik felvonás közepén , a főszereplő Simone-nak (Madeleine Carlier) szép és megható párbeszéde van a selyemfiúval (Carette). A dialógus közben a színész elvétett egy szót, mire a nő egy kicsit elnevette magát. Miután még nevethetnékje volt, — mint az ilyenkor szokás — pár pillanatig el is fordult. A kacagás átragadt Carette-re, majd a közönségre és mindenki jól mulatott, nekil is gondolva arra, hogy a nevetésnek komolyabb , következményei lehetnek. Általános halata közben folyt le a komoly dialógus, aminek csak az vetett véget, hogy a szöveg szerint megjelent Michel, „a komoly szerető" és a síiásitónak el kellett tűnni. Michelt Harry Baur játsza, Paris egyik legjobb színésze, a színész-szövetség elnöke, különben a darab rendezője. Nagy művész. — Egyedül van ? — Igen — felelte a színésznő és elkezdett nevetni. — Nem zavarom ? — Sőt, örülök, hogy eljött — hangzott a válasz, most már kacagással kísérve. Baur összeráncolta a homlokat és a nőhöz közeledett. — Vágyódtam maga után. A nő hanotázott, a közönség vele. Harry Baur zavartan és dühösen s színésznőhöz lépett és azzal az ürügygyel, hogy átöleli, teljes erővel megszorította a karját. Ettől a nő kissé magához tért és néhány mondat zavartalanul pergett le a színpadon. Kisvártatva azonban a szerep szerint Michel így szólt Simonéhoz: — Rosszkedvűnek látszik, sirt talán ? A színésznőből erre teljes erővel kitört a lefojtott kacagás és most már olyan szenvedélyesen kezdett hahotázni, hogy a nyugodt Baur is megijedt Pár kínos pillanat után a színésznő kiszaladt a színpadról. Most következett igazán furcsa helyzet. Harry Baur egyedül maradt a színpadon és nem tudta, hogy mihez fogjon. Először cigarettázott, aztán sétált, végül újságot olvasott. A közönség ujjongott. Nagyon tetszett a dolog. De csak az első két percben. Később türelmetlen tapsok csattantak el és ha nem olyan népszerű színész van a színen, mint Baur, kitört volna a botrány. De Michel megszemélyesítője igyekezett megőrizni a hidegvérét és társalogni kezdett a publikummal. Aztán a súgóval. — Mondjon már egy jó szót, mert én már kifogytam mindenből.Derültség. A nő Csak nem jött. — No, megyek behozom, szólt Bauer és elindult az ajtó felé. Ez már az ötödik percben volt. Ebben a pillanatban az ajtón belépett a szobalány és úgy látszik, valamelyik igazgató utasítására — így szólt: — Uraim, ne türelmetlenkedjenek, az asszonyom rosszul van, rögtön itt lesz. Harry Baur finom mosollyal: -- Jelentse ezt a közönségnek, én elég türelmes vagyok. De aztán neki is elfogyott a türelme és mégis kiszaladt. A színpad üresen maradt. Aztán visszajött Baur, kik maradtak ki az állampolgárok listájából? (Folytatás.) Özv. Schwartz Teréz Str. N. Jorga 15., Kendoff Károly Cluj.•Tómai Antal született Pápán 1903., Szokan György sz. Sacueni 1913, Kákes Károly sz. Sacueni 1911., Stumpf Martin sz. Milkevits 1908., Curalor Simon ,sz. Don 1885., Egri Balázs sz. Püspökladány 1884., Albert János sz. Marosvásárhely 1909., Chisceli Vasilic, sz. Don 1893., Raciadov Teodor sz. Rustov 1887., Zanicsak Tódor sz. Munkács 1891., Szántó Lajos Pake 1871, Magyar Miklós Budapest 1902., Szegedi Márton Szék 1889., Rebach József Trubovica 1891., Luntzer György ,Pozsony 1882., Márton Ferenc Sövényháza 1890., Gortva István Debrecen 1901., Strasser Anna Wien 1892., Vecsernyés Ernő sz. Szeged, Demeter Frigyes sz. Kolozsvárt, Földesi János született Marosludas, Deák Viktor és neje, Léb Bernát sz. Budapest, Bartha József sz. Cluj 1887., Mikas Sándor sz. Szamosujvárt, Boros Vilmos sz. Kolozsvárt, Ambrus Sándor sz. Kolozsvárt, Békésy Árpád Kolozsvár 1890., Amerling B. Ede sz. Cluj., Kilín Mihály sz. Cluj 1899, Fülöp Nándor sz. Vulkán, Óvári Sándor sz. Kolozsvárt, Heltay József Kolozsvár 1901., Kis Béla Nagyenyed .1893, Lázár Tibor született Kolozsvárt Czakó Imre Szeged 1897., Nagy Móric, Pete János Str. Regina Márta. 5., Nagy József sz. Kolozsvár, Schneller István sz. Pozsony 1886., Veres Gyula sz. Petrozsény 1896., Tordai József sz. Miriszló 1897., Szilágyi Lajos ,az. Debrecen 1893, Steiner Móricz Str. Báron Pop 10., Kőszegi Sándor Str. I. Maniu 43., Kral Adolf Renner bőrgyár, Oláh Péter sz. Darvas 1899., Bihari L. sz. Budapest 1895., Albert J. sz. Málya 1883, Vincze András sz. Zentelkén 1893, Becke Paul sz. Ungvár 1906, Gerszalek Rudolf sz. Brunser 1895, Killai Ferencz sz. Horni Ruzbach 1894, Rád János sz. Nagybecskerek 1890, Mihályfi Géza sz. Budapest 1891, Szöllősi Sándor szül. Kolozsvár 1899, Illyés Sári -Tereik, Reguli Lajos sz. Német Szt.-Péter Temesm., Neufeld Moise sz. Bptchida, Fettmann Dezső született Kolozsvár, Slupjár József, Boros László, Bábel Lajos 1874., Baktresz Emil, Heinerstein József 1902., HamzaJoih's 1899., Friederer Mária 1900. (mindannyian kolozsvári születésűek) , ifj. Barkó Lajos Szentmáté 1893.,Pálfy Miklós sz. Moldovenesti, Istyácffy János sz. Kolozsvár 1902., Kovács Béla sz. Brassó 1899., Deutsch Mária, Venczel Géza, Denes ■Andíá3 született Kolozsvár 1899. évben, Szöllősi István sz. Szilágysomlyó 1896, Máthé György sz. Kolozsvár ,1902., Püspöki József sz. Kolozsvár ,1897., Magyarosi Gyula sz. Debrecen 1833., Anguel Salvator sz. Bukarest 1896., Fischl Rudolf Str. Fabr. Renner, Pethe János Str. Regina Maria 7., Podobnik Lajos Str. Decebal 18. (A névsort következő számunkban folytatjuk.) feldúlt arccal. Egyedül. Felvonta a vállát — Meg kell várni, míg kikacagja magát Végre a kilencedik percben bejött Madeleine Carlier. A rivalda elé lépett és bocsánatot kért a közönségtől. Mindenki tapsolt, mindenki megbocsátott, a jelenetet újra kezdték és az előadás most már zavartalanul tovább folyt. awwwwwwwwwwwrwbWi Műhelyünkben készült francia szabású----URÁNIA" ClujaC208" ,R 13ee Farti-1 öltöny digatszinekben Lej 1700 az Svataruházban !