Ellenzék, 1925. május (46. évfolyam, 99-122. szám)
1925-05-01 / 99. szám
46. év, 99. szám, ELLENZÉK Megérkezett a felekezeti tanárok új vizsgájára vonatkozó utasítás A román nyelven kívül még történelemből, földrajzból és alkotmánytanból is vizsgázni kell. Pteanca vezérfelügyelő megcáfolja a távozásáról szóló híreket Cluj-Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Keleti Újság tegnapi számában arról számolt be, hogy dr. Pteancu Sándor, az erdélyi iskolák vezérfelügyelője mellőztetés miatt visszavonul hivatalától és a monostori görögkatholikus templom lelkésze lesz. Az Ellenzék munkatársa felkereste dr. Pteancut és kérdést intézett hozzá, hogy megfelel-e ez a hír a valóságnak. A vezérfelügyelő dolgozószobájában fogadott. Íróasztalán épen Anghelescu miniszter egyik távirata feküdt, amely a kisebbségi iskolákról szóló törvénytervezet megbeszélésére Bukarestbe hívja Pteancut. Amikor meghallotta, hogy mit akarok megtudni tőle, elmosolyodott. — Nagyon mulattatott ez a híradás, amely azt állítja, hogy én mellőzve vagyok, „skartba tettek“, megnyirbálták hatáskörömet és így elkeseredetten elhagyom a közoktatásügyi vezérfelügyelői állást. Remélem azonban, hogy nem komolyan kérdezte tőlem, igaz-e ez a híradás. Az tény, hogy én lelkész is vagyok. Amikor tanulmányaimat elvégeztem, két diplomát nyertem, a lelkészi és a tanári diplomát. Már huszonhárom éve, hogy mindkét foglalkozást legjobb lelkiismeretem szerint betöltöm. Nehogy azt higyje, hogy mint egyházi ember nem folytattam tevékenységet. Ez a szereplésem természetesen nem a nagy nyilvánosságnak volt szánva és így kevesen tudják, hogy pap is vagyok. Az egyházi életben mindig részt vettem, úgy, hogy tiszteletbeli esperes és szentszéki ülnök is vagyok. A fennálló szabályok megkívánják, hogy minden papnak legyen temploma, ahol misézik. Én eddig a görög katholikus parókián miséztem nagy egyházi ünnepek alkalmával. A jövőben a kálvária templomban fogok misét mondani. Ez azonban semmi összefüggésben nincs közoktatásügyi vezérfelügyelői állásommal, amelyben nemcsak hogy mellőzésben nem volt részem, hanem épen most bővítették ki hatáskörömet. — Éppen azért szintenevetséges előttem a mellőzésemről szóló hír, amikor most vezérfelügyelői hatáskörömet egész Erdély területére, Bukovina és Besszarábia egy részére is kiterjesztették. Működési köröm tehát nagyon is van. Sőt én magam attól félek, hogy talán nem lesz fizikai energiám elvégezni a megszaporodott teendőket. — Mutattam már a sürgönyt, amelylyel fontos iskolaügyi kérdések tárgyalására Bukaresbe hívnak. Itt van Anghelescu miniszternek egy írásos rendelete is, amelyben felszólít, hogy a hét végén Bukarestben tartandó nagy iskolaügyi konferencián részt vegyek. Csütörtökön utazom is Bukarestbe. Most kaptam meg véleményezésre — folytatta a vezérfelügyelő, nagy iratcsomót mutatva fel — a felekezeti középiskolák és elemi iskolák tantervére vonatkozó javaslatot is, valamint a tanítóképzésre vonatkozó törvényt. Mindezeket alaposan át kell tanulmányoznom, mert az a célom, hogy az oktatást és a felekzeteket ne érje sérelem az új javaslatokban. — A mostani iskolaügyi tanácskozásoknak mi lesz a tárgya ? — kérdeztük. — Legfontosabb pontja az érettségi törvény végrehajtása lesz, — felelte a vezérfelügyelő. — Hogy Erdély területén hogyan lehet legegyszerűbben végrehajtani az iskolaügyi törvényt, arról én fogok a miniszter úrnak előterjesztést tenni. Ugyancsak nagyon fontosrontja lesz az értekezletnek a felekezeti oktatásról szóló törvényjavaslat, amelyet a minisztérium a magyar egyházak képviselőivel is megtárgyal. Ezekre a tárgyalásokra hívtak meg engem, hogy mint az erdélyi iskolák vezérfelügyelője, a miniszternek a szükséges felvilágosításokat megadjam. — Megkapta-e már vezérfelügyelő úr a tanárok és tanítók vizsgájára vonatkozó miniszteri utasítást ? — volt következő kérdésünk. — Az új vizsgákat szeptemberben kell megtartani, válaszolta Pteancu vezérfelügyelő. A kolozsvári tanárok az elmúlt évben tiltakoztak az ellen, hogy a nem szaktanárokat is kérdezzék a román földrajzból, történelemből és alkotmánytanból és csak a román nyelvből tettek vizsgát. Ezért a minisztérium semmisnek tekintette vizsgájukat. Az új utasítás szerint a minisztérium nem tér el eredeti tervétől és fentartja azt az intézkedést, hogy minden felekezeti tanárnak vizsgázni kell a román nyelvből, történelemből, földrajzból és alkotmánytanból. A vizsgabizottság elnöke egy egyetemi tanár lesz. A tanítók vizsgáját szintén szepteembeben tartjuk meg, erről azonban részleteket még nem mondhatok, mert a vizsgát valószínüleg tanfolyam előzi meg. — Hogy van megelégedve vezérfelügyelő úr az erdélyi magyar iskolák működésével és mit szól a szászvárosi református gimnázium becsukásához ? — volt utolsó kérdésünk. — Örömmel állapíthatom meg — hangzott a válasz, — hogy a magyar iskolák ellen az utóbbi időben semmi kifogásolni valót nem találtam. Ami észrevételem a tanításra vonatkozóan volt, azt közöltem az illető iskolák igazgatóságával és azok igyekeztek is utasításaim értelmében eljárni. A szászvárosi református gimnázium ügyéről nem tudok közelebbi adatokat mondani. Bukarestben a miniszterrel folytatandó tanácskozásokon ez a kérdés is szóba kerül és akkor fogom majd az ügy megismerése után véleményemet nyilvánítani. Általában azt mondhatom, hogy a kisebbségi iskolákban a tanítás a rendes mederben folyik és különösebb kifogásolni valót nem lehet találni. Elbúcsúztunk a vezérfelügyelőtől, aki távozóban még ennyit mondott : — Ha valami észrevételük, vagy megjegyzésük van az iskolaügyre, csak keressenek fel, mindig szívesen szolgálok felvilágosítással. Bizonyos, hogy két évvel ezelőtt dr. Pteancu Sándor is sokkal sovénebb és türelmetlenebb volt a kisebbségi iskolákkal szemben, mint ma és épen azért örvendetes, hogy két évi vezérfelügyelői működése után igyekszik megkönnyíteni a megértés munkáját. (v. j.) Új nyomokon indul a rendőrség az Egyetem-utcai gyilkosság ügyében Letartóztatták a meggyilkolt Orbán Berta másodunokatestvérét — Felházi Árpád nem tud alibit igazolni Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Három évvel ezelőtt az Egyetem-utcai zárda gazdasszonyi lakásában egy augusztusi éjszakán rejtélyes körülmények között meggyilkolták Orbán Berta jómódú gazdasszonyt. A gyilkossággal annak idején Orbán Kálmánt, a meggyilkolt nő unokatestvérét vádolták meg. Orbán Kálmánt az ügyészség letartóztatta, de a nyomozás tárgyi bizonyítékokat nem tudott felhozni ellene. Végül is a kolozsvári törvényszék bizonyítékok hiányában felmentette és úgy látszott, hogy az ügy ezzel be is fejeződött. A gyilkosságot már-már el is felejtették, mikor most három év után új rendőrségi nyomozás aktái kerültek az ügyészségre és meglepő letartóztatás történt ebben az ügyben. Amikor három évvel ezelőtt Orbán Kálmánt vádolták a gyilkossággal, a nyomozó közegek munkáját feltűnő ügybuzgalommal igyekezett megkönynyíteni egy Felházi Árpád nevű fiatalember, az áldozat másod-unokatestvére. A fiatalember állandóan hangoztatta, hogy Orbán Kálmán minden kétséget kizáróan bűnös és amikor a kolozsvári törvényszék mégis felmentő ítéletet hozott, méltatlankodva erősítgette, hogy a bírák bűnöst hagytak futni. A szabadlábra helyezett Orbán ezzel szemben kijelentette, hogy nem nyugszik addig, amíg nem bizonyítja be ártatlanságát és nem juttatja a döntő bizonyítékokat a hatóságok kezébe. Orbán Kálmán volt az, aki Felházi Árpádra felhívta a rendőrség figyelmét. A rendőrségi nyomozást Cotz Jones és Sereteanu detektívek ismét bevezették és adatokat gyűjtöttek a gyanúsított fiatalember ellen. Cotz detektív az elmúlt héten megállapította, hogy a gyilkosságot követő napon Felházi Ápád egy véres hálóinget égetett el. Háziasszonya kérdésére azt felelte hogy tyúkszemét vágta ki és az így kiömlő vért törölte fel a hálóinggel. A háziasszony szerint az ing vállán is vérnyomok látszottak és erre vonatkozólag Felházi nem tudott felvilágosítást adni. Jelentkeztek továbbá a rendőrségen Schmidt N., Kerekes István és Bisztrói István, akik egy házban laknak a Farkas utcában Felházival és azt állították, hogy a fiatalember a gyilkosság éjszakáján nem aludt otthon és alibit sem tudott bizonyítani. A gyamúokok alapján szombaton este a rendőrség letartóztatta a gyanúsított fiatalembert. A rendőrségi kihallgatás alkalmával Felházi Árpád mindent tagadott. A nyomozást vezető detektívek szembesítették Orbán Kálmánnal. A szembesítés izgalmas és érdekes jelenetekben bővelkedett. Mind a két fiatalember gyilkosnak nevezte egymást. Orbán azt állította, hogy Felházi akarta őt bekeverni a gyilkosságba, mert ha elítélték volna, úgy rászáll Orbán Berta öröksége. A rendőrség Felházi Árpádot a gyamokok alapján az ügyészségnek adta át. Felházi Árpád 26 év körüli, magas termetű barna fiatalember. Amikor a rendőrség fényképészeti osztályában ujjlenyomatot vettek fel róla, az egyik detektív hozzáfordult: „Azt a kezét nyújtsa először, amelyikkel a tőrt Orbán Berta szivébe döfte". A fiatalember meg sem rezzent. Szembenézett a detektívvel és határozott hangon mondotta: — Ez a kéz sohasem gyilkolt. Félelem nélkül engedte, hogy ujjairól lenyomatot vegyenek fel. Akkor sem változott meg a viselkedése, amikor a rendőrök közrefogták és az ügyészségre kísérték. Felházi Árpád ügyében ma délelőtt fog az ügyészség dönteni 3. oldat A Magyar Párt elnöki tanácsának illése Roth Hugó megbízást kapott, hogy a csíki választás ellen petíciót készítsen. — Ügyvezető alelnöknek ideiglenesen dr. Váradi Aurélt kérték fel Cluj— Kolozsvár. (Az Ellenzék munkatársától.) Tegnapi számunkban csak rövidesen emlékezhettünk meg az elnöki tanács üléséről, mely lapunk zártakor még folyamatban volt. A tanács délelőtt féltizenkettőkor kezdte meg nagyfontosságú ülését, melyen Bernády György, Jakabffy Elemér, Thury Kálmán, Gabányi Imre és Grandpierre Emil kivételével az összes tanácstagok megjelentek. A tanács elsősorban természetszerűleg a csíki választással foglalkozott. Gyárfás Elemér részletes előadásának meghallgatása után manifesztum kiadását határozta el ez ügyben, melyet lapunk más helyén teljes terjedelmében közlünk. A petíció elkészítésével Róth Hugó tanácstagot megbízta. A további intézkedéseket a petíció sorsától tették függővé. Foglalkozott az elnöki tanács az Intézőbizottság ülésezésének kérdésésével is és akként határozott, hogy mindaddig, míg az Intézőbizottság üléseit szabadon és ellenőrzés nélkül nem tarthatja meg, a bizottságot össze nem hívják. Végül foglalkozott az elnöki tanács az ügyvezető alelnöki állás betöltésével, miután Grandpierre Emil bejelentette, hogy május elsejével feltétlenül otthagyja állását. Az elnöki tanács úgy döntött, hogy az ügyvezető alelnökséget egyelőre nem tölti be véglegesen, hanem Váradi Aurél dr. kolozsvári ügyvédet bízza meg ideiglenesen az ügyvezetés teendőinek ellátásával. Váradi Aurél megbízatásáról szóló hírt örömmel regisztráljuk, mert tevékenységéből, melyet puritán szelleme és bámulatos ismeretei jellemeznek a legjobban, eredményeket várunk. Csendőrpofonok csattantak a besszarábiai Mánia arcán Ami az erdélyi románok számára Iuliu Maniu, körülbelül az Besszarábiában Pan Halippa. Csak körülbelül az, mert ha pontosan számba veszszünk minden körülményt, arra az eredményre kell jutnunk, hogy több. Nem azért több, mert hosszú esztendőket töltött az Atyuska börtöneiben politikai síkraszállásai miatt, míg Maniu, tudomásunk szerint politikai pályafutása folyamán — legalább eddig — még hasonló helyzetbe nem került. Hanem inkább azért, mert elnöke volt annak a kisenevi Nemzeti Tanácsnak, mely Besszarábia csatlakozását Ó-Romániához kimondotta. Neve tehát a besszarábiai román népet jelenti azon az egyesülési okmányon, mely ma a legerősebb s ezért mindig használt fegyver Besszarábia védelmében az orosz ellen. Ezt a Pan Halippát, ki azonkívül őfelségének minisztere volt s jelenleg Soroca megyében parasztpárti képviselő, a mentelmi jog megsértésével letartóztatta s amikor tiltakozni merészelt, többszörösen felpofozta egy Popescu nevezetű csendőrfőhadnagy, Zgurita mezővároskában. — Ilyen körülmények között -- írja az Adeverul mai vezércikkében Gr. Damian — egyszerűen nem lehet tovább élni. A liberális párt tagjain kívül senki élete már nem biztos. És ha ott tartunk már, hogy a közélet vezetőit is utolérhet minden pillanatban Pan Halippa sorsa, elképzeltetheti mindenki, hogy mi történik az ismeretlen, szerény és szegény emberek millióival ? El kell ismernünk: ez az a pont, ahol valóban egyenlőség uralkodó Nagyromániában.