Ellenzék, 1927. január (48. évfolyam, 1-20. szám)
1927-01-02 / 1. szám
2. oldal. sokszorosító gondolat erőt és hitet ömleszt csüggedő akaratunkba. Letagadhatatlan, a nap színénél világosabb tény az, hogy e lapra hosszú, majdnem öt évtizedes múltja alatt még soha oly bonyolult, felelősségteljes és minden izében történeti hivatás nem nehezedett, mint ma. De ez a gondolatnak csak egyik fele. Hozzátehetjük tüstént, hogy e nehéz, minden erőnket igénybe vevő hivatás teljesítése közben, amikor lázas újságírói munkánkban állandóan az erdélyi magyarság élet-halál harcának harangjait halljuk kongani, sikerült megőriznünk, sikerült lapunk éltető forrásának megtartanunk Bartha Miklós legszentebb örökségét: a függetlenséget. Függetlenség és függetlenség között óriási különbség van, ha azt a múltban, vagy ha ma képzeljük el a megvalósítás útján. Régen független volt egy lap a kormánytól, vagy bizonyos kapitalista érdekektől, de maga mögött érezhette mindig egy politikai pártnak vagy világnézeti tömörülésnek anyagi és erkölcsi támogatását. Ma azonban, kisebbségi életünkben, a függetlenség valósággal prófétai rendeltetés, amelyet nekünk kell teljesen eszmei és gyakorlati tartalommal kitöltenünk s amelyért kívülről, igen gyakran még a saját sorainkból is, cserébe nem kapunk mást, mint félreértést vagy esetleg rosszindulatú beállítást. Minden kockázat és minden felelősség a mienk s ha nehéz, úttörő munkánkban olykor zátony közelébe jutunk, nem kárpótolhat más, mint emelkedett céljainknak jelentősége s a bennünket megértő és támogató erdélyi magyarság rokonszenve. 1 * De függetlenségünk mellett kitartunk s ha erkölcsi létalapunkat meg akarjuk őrizni, ki kell tartanunk a jövőben is, mert a mai forrongásban levő kisebbségi helyzetünkben, amikor régi politikai ideológiánk, fényűző világnézeti tagoltságunk a lomtárba került, egészséges néplélek, a legkülönbözőbb gazdasági és műveltségi érdekeink öntudatos, egymással összhangba csengő hitvallása csak úgy alakulhat ki, ha az erdélyi magyarság legszélesebb rétegeivel közvetlen érintkezésben vagyunk; ha vágyaiknak, óhajaiknak hangot adunk s nem előre kialakított véleményt és szolgalelküséget sugallunk beléjük, hanem a tőlük jövő egészséges kezdeményezéseket, az ő egyéni sorsuknak panaszszavát és jövőt váró vágyaiknak követeléseit illesszük be az egyetemes kisebbségi érdekeknek vallási, faji és műveltségi hagyományainktól rendelt kereteibe. Ma már az erdélyi magyarság a reálpolitika útjára lépett. Képviselői által fölvette az érintkezést a román nagypolitika irányadó köreivel. Viszont a Magyar Pártban mind jobban erőre láp az a történelmi jelentőségű feladat, amely a párt egységét mentől szélesebb rétegekre akarja fektetni s az erdélyi magyarság minden tagját a közös kisebbségi érdek szolgálatába akarja szólítani. De itt is, ott is, hol vagyunk még az eredményektől?Vannak-e és várjon mind az őket megillető helyen vannak-e azok a politikusaink, akiket a tehetség, a tapasztalat és a siker egyaránt arra prehasztinál, hogy kisebbségi előrehaladásunk útját kanolikus biztonsággal határozzák meg ? Az 1926-iki év vége nekünk, kisebbégi lapoknak, egyáltalában nem hozta meg azt az ajándékot, hogy vállunkról felelősségérzetünknek csak egy parányi részét is levegye. Viszonyunk kisebbségi politikánk intézőivel szemben továbbra is csak az lehet, hogy az egység sérthetetlen szolidaritásával támogatjuk őket, anélkül, hogy független szempontjainkat és a legszélesebb magyar közösség érdekéből táplálkozó tárgyilagos és becsületes kritikánkat elhallgatnék. Függetlenségünkből következik az a másik hitvallásunk, amelyet idáig lapunk minden irányú állásfoglalásában egymás iránt és úgy, mint a többségi nemzettel szemben, politikai kérdésekben azon módon, valamint gazdasági és műveltségi problémáinkban keresztül akartunk és tudtunk vinni s ez az, hogy a mai helyzetben egyedül lehetséges, bölcs középútról soha sem engedtük eltéríttetni magunkat. Nem a horatius-i semleges arany középszerre, sem pedig a mindent nivelláló, de gerincességét feladó középuti mesterkedésekre gondolunk. A mi középutunk a mai túlzásokkal és elfogultságokkal telítelt atmoszférában önfeláldozástól, meghurcoltatástól viszsza nem riadó békességes küzdelem az erkölcsi igazságnak és az ellentétes érdekek harmóniájának győzedelméért. Világosan érezzük, hogy kisebbségi sorsunk a kísérleti nyúl, amelynek szenvedései és megpróbáltatásai előbb- utóbb kikényszerítik a jövő Európa új és békés szellemének elérkezését. Ez a hivatás olyan égi gyertyákat helyez homlokunkra, mint amilyeneket Jézus báránya hordott, akit szép Júlia a fsillagok útján a földre szállni látott. Ha tehát valakitől távol kell állni a gyűlölségnek, a pártoskodásnak, az ellentétek felesleges kiélezésének, vallási és világnézeti csatározásoknak, úgy mi vagyunk azok, kisebbségek, akikre egész Európa figyel s akiknek minden hatalmi vágytól mentes, tisztán erkölcsi pilléren nyugvó életszemléletét egyszer majd kölcsönkérik a világ boldogabb népei. Ilyen körülmények között nemcsak saját magunk, hanem az emberiség legszentebb érdekei ellen vétnénk, ha múló haszonért, vagy meggondolatlan nagyzolásból olyan ellentétek szítására, olyan szenvedélyek kiélezésére nyújtanánk segédkezet, amelyek nélkül nemcsak, hogy meg lehetünk, hanem amelyeknek száműzésére kisebbségi helyzetünk valósággal kötelez bennünket, így értelmezzük mi a középutat s így értelmezzük függetlenségünket. Egyiket mai, megváltozott helyzetünk váltja ki belőlünk, a másikat múltúnk szent örökségéül kaptuk. Az új év kezdetén nem mondhatunk egyebet, mint hogy lapunk szellemét továbbra is erre a két gyönyörűséges aranyszárnyra bízzuk, hogy előre szálljon azon az úton, ahol az erdélyi magyarság a maga boldogabb kisebbségi jövőjét minden bizonnyal megtalálja. ELLENZÉK 48. év, 1. sírm Halálraitélt török banditák. Konstantinápolyból jelentik: Az angolai haditörvényszék tegnap halálraitélt 13 török banditát, akik november hó végén több török falut felgyújtottak és kifosztottak. Kemál pasa ötnek megkegyelmezett, a többit felakasztották. Hirdetése a legerányosesb, ha az Eile székben hirdet. Elfogták a temesvári sorozatos rablótámadások egyik tettesét A haramia fogházőr volt azelőtt. Cinkostársait körözi a rendőrség Temesvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Temesvár közönségét hetek óta egymás után több rablótámadás tartotta izgalomban. A jelek és minden valószínűség amellett szólt, hogy e sorozatos rablótámadásokat ugyanazon gonosztevők hajtották végre. Legelőször Jidon Nicolae napszámosnál, aki a Gyárváros egyik elhagyatottabb utcáján lakik, jelentkeztek a rablók. Néhány héttel ezelőtt három ismeretlen egyén kopogtatott be a napszámos lakására, Sidon távollétében a felesége nyitott ajtót nekik. Megkérdezte tőlük, hogy mi járatban vannak. — Én rendőrkomiszár vagyok — mondotta az egyik és rámutatva két társára, igy folytatta : — Ezek az urak pedig sziguranca detektívek. Az a megbízatásunk, hogy házkutatást tartsunk maguknál. Följelentés érkezett ellenük, hogy fegyvert és más gyanús dolgot rejtegetnek. Nosza, szaporán nyissa ki a fiókokat! A szegény halálra rémült asszony elképedve tiltakozott a vád ellen, de az ismeretlenek durván letorkolták és kényszerítették, hogy mindent megmutasson nekik. Feltúrták a szekrényt és a ládákat, majd az egyik fiókból elemelték az ott levő 750 lejtő Jfvonék összes megtakarított pénzecskéjét. Azután odább álltak. Jidonné elszaladt a rendőrségre, hogy érdeklődjék a házkutatás okai felől. Itt meglepődve hallgatták előadását, mert — amint az sejthető volt — a három embernek semmiféle hivatalos megbízatása sem volt. A szegény asszony megehetősen jó leírást adott a nála járt három emberről s különösen arról az egyénről, aki rendőrkomiszárnak adta ki magát. Erre a bűnügyi nyilvántartóban megmutogatták neki néhány gonosztevő fotográfiáját, akik közül az asszony az egyikben határozottan felismerte az álrendőrkomiszárt. Kiderült, hogy az illető senki más, mint Bodorca Jusztin elbocsátott fogházőr, aki fogolyszöktetés miatt több hónapra el lett ítélve. Közben újabb rablás hírét jelentették a rendőrségen. Özv. Halbreichné, Salamon Kornélia, akinek a Gyárvárosban van egy kis üzlete, az esti órákban hazafelé ballagott, mintegy 19.600 lejnyi összeget a retiküljében hazavitt a lakására. Amikor egy sötét utcafordulóhoz ért, három ismeretlen alak ugrott eléje, leteperték a földre, az egyik kiragadta kezéből a retikült, azután odább álltak. Hasonló módon rabolták ki ugyancsak a Gyárvárosban egy Simionescu nevű cukorkaárust. Tőle 6500 lejnyi készpénzt zsákmányoltak. Nem sokkal később, az éjszaki órákban a Gyárváros külső területén egy Szekeres nevű erdőőr ballagott haza. Őt is három ember megtámadta és még mielőtt védekezhetett volna, agybafőbe verték és leszakítva válláról puskáját, elrohantak. Több hasonló gonosztettet jelentettek a temesvári rendőrségen. A bűnügyi osztály vezetősége a Jidonné bemondása alapján felismert Bodorca Jusztin, valamint ismeretlen két társa ellen távirati úton országos körözést rendelt el. Sokáig nem akadtak nyomára a banditáknak, Temesvárról elpárologtak. Úgy látszott, hogy a regátba vették útjukat és valóban tegnapelőtt a bukaresti rendőrség értesítette a temesvári prefekturát, hogy Bodorca Jusztint ott elfogták. Erős fegyveres karhatalommal Temesvárra kísérték a volt fogházőrt. Bodorca Jusztin eleinte tagadott, de a kihallgatása során végül megtörve, bevallotta valamennyi gonosztettét. Csupán az erdőőr elleni rablást nem akarta vállalni. Két bűntársát is megnevezte, de miután az illetők egyelőre még szökésben vannak, a nyomozásra való tekintettel a rendőrség nem nevezi meg őket. Bodorca Jusztint átkísérték a temesvári ügyészség fogházába. | PÁSZTORTŰZ I Erdély legjobb szépirodalmi lapja I■ EMSRestési árai: Belföldön: KülfölMn: Egész évre 500 L Félévre 260, Negyedévre 140, Egyes sz. ára 20 m Egész évre 600 L Félévre 310, Negyedévre ISO, Egyes sz. ára 250 Magyarországi árak: az Egész évre-------------- 180.000 K |I Negyedévre-------------- 8.000 , i i Papoknak, tanítóknak, tanároknak, ' ) nyugdíjas tisztviselőknek 10 százallékos kedvezmény. — Kérjen kiráa* 4 lesi dijmbást és mutatványszdiaatl ! I ts tA t tm t *■? ■ é■ * i