Ellenzék, 1927. február (48. évfolyam, 23-46. szám)
1927-02-02 / 23. szám
48. év és 23. M*ám, E&MI SZÜK X . | Körmendy Mihály V Royal eredeti |9 mm ^S|k gyári árban. ||gj speciális javítóműhely Írógépek, számoló-, sok-Számoló-, szorositó-, copil- és mindennemű irodagépek ^ 4^, sokszorosító-, p| részére több évi jótállás mellett a, ^soTgTpá8 1 [díj, 5tr. Híg. Maria 75.Tel.8Sl. #^ Eredeti amerikai gl v a^ és német ra A írógépszalagok, 11 w w a W Carbonpapirok, §|S gócam p» « pap*s ♦ AROEEPEKJ4 — BEETHOVEN*) Idén, 1927-ben, százra gyülemlik az esztendők száma, mik elfolytak Beethoven halála után. Ez a százrétti időkárpit a megindult jubileumi esztendő Beethoven-ünnepein, a művelt világ minden tájáról feléforduló tekintetek előtt, meg fog hasadni száma nélkül talán, de nyílása nem lesz egyszer sem akkora, hogy kiáradhasson rajta Beethoven teremtő zsenijének egész fénytzene. A szellemi alkotások ereje átérheti az idők korlátait, mint a nap .Eze átverődik felhők rétegein, de mi őrzi meg az el nem mondott szenvedéseket, a kidalolatlan örömleket, ezt a nagyobbik terhét a léleknek, mely ellobban a kúriai, melybe a művész beletartozott . Ha igaz az, hogy a zseni örökéletű, ez az igazság csak képleges és részigazság lehet. A zseni posthumus élete olyan, mint a képzelhetetlen távolságból jövő csillagfény: forrása rég elapadt, míg kévéje különböző sűrűségű rétegeken megtörve halad bizonytalan irányú jövendők felé. Ez év március 26-án lesz századik évfordulója Beethoven halálának, s ime ettől az egyetlen naptól, mint valami nagy misztikus-vallásos rítusban megszentelődik egy egész esztendő. Egy egész esztendő óriási urnája gyűjti össze széles e világtól azt a hódolatot, mit előadó művészek, esztétikusok s a közönség áhítata Beethoven szellemének tuhászon áldozatként felajánl. Milyen csodálatos találkozás! Tavaly Szent Ferenc-esztendő, az idén Beethoven-esztendő. Előbb egy mosolygó szent kegyelemárasztó jubileuma, kinek szíve mint egy apró ezüstcsengettyű, mindig ugrándozott és örömet csilingelt, s mindjárt utána a fájdalom titánjáé, ki menydörgés és villámlás zenéjét gyűjtötte lelkébe s dobok dübörgésében hallotta az emberi végzet kegyetlen szavát. „So klopft das Schicksal an der Pforte,*4 „Így kopogtat a végzet életünk kapuján — jegyezte meg egy helyi Beethoven V. Symphoniájának partitúráján. És milyen csodálatos, hogy Szent Ferencnél is, Beethovennél is, nemcsak szellemük, hanem alakjuk művészi apotheosisa is táplálta azt a rajongó kultuszt, mivé nőtt körülöttük az utókor tisztelete. Szent Ferenc a Giotto naiv festményeiben, Beethoven a Kiinger faragta híres márványszoborban öltött megdicsőült alakot. Kiinger Jupiternek ábrázolja Beethovent. Trónusa bronz és elefántcsont, térdein tarka poroityiból faragott lepel, meztelen törzse karrarai márvány, lábainál a sas is valami ritka indiai fekete kő. Drága anyagok pazarságával is így fenségesül meg Klingti azt a szomorú halotti maszkot, melyben úgy maradt ránk Beethoven szenvedő és nagyon is emberi arca, mint Krisztus vérverejtékes vonásai a Veronika kendőjén. Ha a német zsolli-eptika minden egyes halhatatlanja egy bizonyos dologban a legnagyobbat alkotta, ebben a pontban felülmúlhatatlan volt és Beethovenre nézve is feltesszük a kérdést, hogy miben alkotott felülmúlhatatlant ? — a felelet az lesz, hogy a zongora szonátában, A haydni és mozarti fejlődés útját ebben a műfajban Beethoven koronázza meg. Ha a Bach Womntemperiertes Klavier-\&\ a zongorán játszók ó-testamentumának szokás nevezni, akkor Beethoven szonátái a zongoraművészet új testamentuma. Beethoven művészete a legközelebb áll a mi modern életünkhöz és érzésvilágunkhoz. Műalkotó volt, hát természetes, hogy méltatást kívánnak melódiái, ritmusai, meg az, hogy mint építi fel szonátáit, szóval egész formamnűvészeié. De azért a leglényegesebb mégis az ő lelke, mely megszólal melódiáiban , az a titáni vágyakozás, a merész szembeszállás az élet fájdalmaival, ahogy az művéből kidobban. Ha Breethoven-muzsikát hallunk, meg*) Ezt az ismertetést a marosvásárhelyi Beethuvim-estély megnyitójaként mondotta el a szerző. Jelenik előttünk a művész különös alakja, mint spiritiszta mutatványoknál hátborzongások között megjelenik a felidézett szelleme. Látjuk sörényes haját, széles homlokát, mély lobogású szemeit, arcának bronzszínét, szóval Beethoven egész egyénisége és valója ott lebeg zenéje hangjaiban, pedig vagy száz esztendő telepedett már közé és közénk. Beethoven műveinek felsorolásában nem mozgunk már túlságosan történeti talajon. Azt akarom ezzel mondani, hogy itt nem ásatag dolgokat s eltemetődött címeket és neveket kell feleleveníteni. Beethoven műveit mindegyre fülünkbe juttatja a modern hangversenyélet , a modern zenei oktatás. Úgyszólván minden alkotása mindenki előtt ismeretes. S ha összesen 96 szonátája közül mégis megemlítünk egy néhányat, ezek a híresek között is a leghíresebbek. Ilyenek: a műsorunkon levő Kreutzer-szonáta, ez a döbbenetes mélységű remekmű; a Sonate pathétique, op. 13, a legfenségesebb vigasztalás, amely zeneszóban jutott az emberiségnek; az Es dur és Cis moll szonáta, quasi una phantasia, melynek második része, az úgynevezett Mondschein-szondta líraiságával annyi szívet megkapott; az Aschtr szonáta, op. 26, a grandiózus gyászindulóval, továbbá a híres Waldstein-szonáta és a Sonata appassionata F mallban stb. Ennyit a zongora-szonátákról, mint olyan művekről, melyekkel Beethoven egyedül áll ennek a műfajnak a magaslatán. A szimfóniában Beethoven megosztja a dicsőséget Haydnnal és Mozarttal. E kettő művei nélkül elképzelhetetlen a szimfónia klasszicizmusa. De Beethoven szimfóniáit Haydn és Mozart e nemű alkotásaival szemben külön hely illeti meg mélységes emberi tartalmuk miatt. A zene epikai és drámai stílusának is csodás példái ezek a szimfóniák. Az Egmont-ouverture-ben a hős halálát s népének ebből a halálból fakadó szabadságát ünnepli. A Coriolan-nyitány alapeszméje a hős győzelme önmaga felett. A Leonoranyitány célja a szerelme által hősnővé lett hitves magasztalása. A Simphonia erdő szintén a hős életét, halálát s dicsősége öröklényét zengi. Tudjuk, hogy ennek a műnek megírására Napóleon személyisége ihlette Beethovent. A műnek a címe is az volt: Buonaparte. Mikor azonban meghallotta, hogy Napóleon, a konzul, császárrá kiálttatta ki magát, haragjában letépte a mű címlapját s megváltoztatta a szimfónia nevét. Minden szimfóniájának legcsucsán IX-ik, D-moll szimfóniája áll, mint a szeretetből, az egész világhoz való jóságból, az emberiség millióiba beletartozásból fakadó örömnek hozsannája. A szimfónia nagyszerű kórusa Schillernek Ode an de Freude című költeményének szövegére van írva. Ha jubileumi elgondolásaink során keressük azt a jellegzetes vonást, melyben Beethoven művészetének minden másétól való különbözése összefoglalva adózik, ezt abban találjuk meg, hogy Beethoven nem kész érzéseket adott, hanem érzések alakulásait, lelkének felgyűlő és csillapodó háborgásait. Ez által filozófus ő, az emberiség tanító mestere. Kanthal, Schopenhauerrel egy sorban álló, Missa solimnls-ében sem egy kész hit áldozatát ajánlja fel Istennek, hanem egy a hitetlenség és kétség mardozásaiból kiharcolt hitet. A Credo-ig egy vergődő pogány szív muzsikál, hogy a Credo utáni rész egy minden mélységet és magasságot beszárnyaló hitnek himnusza legyen. A Romániai Magyar Dalos Szövetség folyó hó 30-án tartja közgyűlését. Ne tekintsük egészen jelentéktelennek ezt az eseményt, hanem egy pillanatra nézzünk szembe a kérdéssel: micsoda szolgálatot tett s tehet magyarságunknak ez a Szövetség ? A Dalos Szövetség munkásságának legelső s talán legnagyobb áldását abban látom, hogy a dal kultuszának melegszívű és lelkes ápolása által a csfiggeteg, békételen, fáradt és meghasonlott lelkekbe viszszahozta az életkedvet, a munkára serkentő elhatározást, a testvéri szolidaritásnak boldogító öntudatát és szent köteleztetését. Valamikor dermedt álmodozásba, fásult közönybe merült népétől azt kérdezte meg a lelkes költő, Lisznyai Kálmán : Édes Népem hová lett a jókedved ? Az a híres, rózsapiros örömed? Tán elment a zöld erdőbe vadrózsának, Vagy ki a szabad mezőre kis madárnak ? Bizony ezt a kérdést joggal feltehetőé most is, de még inkább feltehette volna a Dalos Szövetség megalakulásakor a melegszívű költő. Fáradt lemondás, minden megmozdulástól idegenkedve remegő csüggetegség uralta a lelkeket. Minek? Miért? „Szeretnék aludni s nem bánnám, ha az én álomtalan álmom az Emberiség álma lenne." A lelkek mélyén a fáradt pesszimizmusnak ez a kétségbeesett sajtkiáltása élt. Egyszerre azonban csoda történt. Melegszívű, lelkes és bátor emberek állottak elő és hirdetni kezdték, hogy az élet dalának nem szabad elnémulnia a magyar ajkakon. A fáradt és kétségeskedő, beteg lelkeket vegye karjaiba a magyar dal s vigye, emelje fel a szépség, a jóság, az égi harmónia tisztább világába s úgy adja vissza az igazi kultúra nemesebb feladatainak kibékült és reménykedő szolgálatára. És ezeknek a melegszívű embereknek biztatását igazolták az események. Itt is, ott is, városokban és falvakban megmozdultak az emberek, énekkarokat szerveztek, majd hangversenyeket, előadásokat, felolvasó estélyeket rendeztek s egyszerre csak megindult Erdélyben egy egyre elevenebbé váló, egyre tartalmasabb, mélyebb hatású kulturmunka, melynek már is áldásos aratása egyházaknak, iskoláknak hozott értékes ajándékokat s mindenekfelett széles néprétegek szivébe ültette el a visszahódított életkedv, önbizalom munkába állító elhatározását. De nemcsak ez történt. Mély szakadékok, dicsőségtől sz Ok ez a dicsőség száz év óta mindig növekedőben van s immár öt világrészt hódított meg. Amerikából lapokat kapok, melyekben olvastam amerikai nagyvárosok készülődéseit a Beethoven-centennárium méltó megölésére. Az erdélyi zenekultúra is büszke lehet, hogy tartalmába beleöltődött már rég Beethoven kultusza s ünnepeit igaz jogcímen egyesíti ki egész világ áhitatával. Antalffy Endre,zalmatlanságok, felgyűlt sérelmek miatti gyűlölködések változtatták el a közös anyaföld különböző nemzethez, nyelvhez, egyházakhoz tartozó gyermekeit, és a Dalos Szövetség emberei hirdetni kezdték, hogy a szépnek érdeknélküli, tiszta világában találkozhatunk s egymás legbensőbb lelki értékeinek kicserélésével egyesülhetünk úgy, hogy e találkozás lelkünknek gyönyörűséget, munkánk végzéséhez öszszefogóbb szempontokat ad az igazi humanitás, az embertestvériség boldogító öntudatának felébresztésében. És megtörtént, ami talán más vonatkozásban szinte lehetetlennek látszott, közös emelvényről zendült fel a magyar és román dal. Ez az első megmozdulás azután biztató távlatokat nyitott meg egy olyan jövendő felé, melyben a nemesebb lelkek megértőbb belátása győz, az a belátás, hogy a nemzeti kultúráknak soha nem szabad sajátos értékeikből botot faragni egymás agyonverésére, de segítő testvéri kézzé kell átformálódtak egymás kiegészítésére, segítésére, előbbvitelére. Ha már hazánkban is nő azoknak száma, akik így gondolkoznak és pedig nő nemcsak a nagyobb centrumokban, hanem falvakon, kisebb vidéki városokban is, akkor az eredmény létrehozásában a Dalos Szövetségnek része van, így lett s igy kell még inkább áldásos kultuc-tényezőnek lennie nemzeti és hazai közéletünkben a Dalos Szövetségnek. Nem kívánok ez alkalommal a Dalos Szövetség különleges feladatairól írni. A közgyűlés feladata megkeresni és megtalálni a hatékonyabb és eredményesebb munka útjait, megteremteni eszközeit. Igénytelen soraimmal csak arra kívántam rámutatni, hogy a Dalos Szövetség munkája magyar, sőt országos közéletünkre nézve is áldásos jelentőséggel bír, mert a legnemesebb eszközökkel végzi a lélekgyógyítás, a testvéri összefogás, a benső megtisztulás és megnyítás munkáját. Célja: örömszerzés, örömhozás. A mi szomorú, fásult, meghasonlott szívünknek pedig van-e valamire nagyobb szüksége, mint éppen azokra a lelki javakra, amelyek megszerzésének ha nem is az alapvető, mindenek felett álló, de mégis egyik legkedvesebb eszköze tényleg a tiszta dalkultusz ápolása ? A Dalos Szövetség még mindig sok külső és belső nehézséggel küzd. A legnagyobb nehézség a szervezettség, belső fegyelem, a tagsági kötelesség felelősség tudatának lanyhasága belül és egyetemes társadalmunk Közönye kívül. Ezen kell változtatnunk elsősorban. Meg kell értenünk, egyre szélesebb körben kellébrentartásunk a belátást, hogy a Dalosszövetség hivatása oly nagy jelentőségű, hogy annak betöltésében segíteni a Dalosszövetséget valóban nemes kötelességünk. Vallom, hogy a Dalosszövetség komoly és hódító munkájának lehetővététele annyit jelent, mint elküldeni a szomorú világba a megtisztult lélek angyali követeit, hogy visszahozzák, visszacsalogassák erre a földre az öröm, a testvéri megértés, az élethez való kedv és önbizalom elriasztott madarait Beethoven egyik levélben felkiált .Megőrülök e meg nem érdemelt diwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwtowwyam A MAGYAR DAL A Dalos Szövetség hivatása írta: Vásárhelyi János IS. oldal —ib«—k—Ma i ii mttwi1 aafeaw