Ellenzék, 1927. március (48. évfolyam, 47-71. szám)

1927-03-07 / 52. szám

A kolozsvári református kollégium nyilvánossági jogának elismerése ügyében véglegesen még nem döntöttek Nem a nyilvánossági jog felfüggesztéséről, hanem az enge­dély kibocsátásának elhalasztásáról van szó.­­ Az egyház­­kerületi vezetőség megtette a szükséges intézkedéseket az adminisztratív jellegű kifogások reparálására Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A magyar közönség körében nagy riadalmat okozott az a hír, amely tegnap terjedt el és arról szólt, hogy a közoktatásügyi minisztérium mellett működő Comisiunea Perma­­nenta végérvényesen elutasította a 350 esztendős kolozsvári ref. kollégium nyilvánossági joga iránt beadott kéré­sét. A híreknek volt is valamilyen alapja, amennyiben a kollégium igaz­gatósága ilyenforma rendeletet kapott, de ez nem jelenti, hogy a kollégiu­mot megfosszák a további nyilvános működéstől. Amint értesülünk, a bizottság Hatá­rozatát nem az új magánoktatási tör­vény alapján felterjesztett ok­mányok és kimutatások tekin­tetbevételével hozta meg, ha­nem régebbi adatok alapján. Nyilvánvaló, hogy a bizottság téve­déséről van szó. Olyan kifogásokat emelt mostani határozatában, amelyek nem állottak fenn, amikor az új ma­gánoktatási törvény alapján nyújtották be az összes kisebbségi iskolák kér­vényeiket. Ez az eset más intézetek­nél is előfordult, miután azonban az iskolafentartó hatóságok azt igazolták, hogy a hiányok nem állanak fenn, a bizottság új határozatot hozott. Általában véve a református kollé­gium nyilvánossági joga körül elterjedt hírek túlzott aggodalmat okoznak.­em nyilvánossági jog visszautasítá­sáról, vagy megvonásáról van szó, hanem mindössze arról, hogy a vég­leges autorizációt csak akkor kapja meg az intézet, hogyha a felsorolt hiányokat reparálja, illetve bizonyos kifogásolt pontokra nézve a szükséges okmányokat pótlólag felterjeszti a mi­­nisztériumba. Az egyházkerület veze­tősége megtette az összes szükséges intézkedéseket, azonkívül pedig dr. Makkai Sándor püspök a jövő hét folyamán Bukarestbe utazik és a köz-­ oktatásügyi minisztériumban közbe fog járni, hogy a kollégium nyilvánosság­ jogának ügyét véglegesen és kedve­zően intézzék el. Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.)­­ A kétszázmilliós német aranymárka kölcsön megkötése ellen, amint már megírtuk, Bratianuék heves harcot in­dítottak. A volt pénzügyminiszter az állam érdekeivel meg nem egyezőnek nyilvánította Averescuék pénzszerzési kísérletét és a liberális sajtó katasz­trófába veszedelmet jósolt a német re­­ któr a liberálisok sem ellenzik a román-német kölcsönt Burileanu kormányzó a jövő héten Lont­onba, parisba és Berlinbe utazik — Averesen mi­niszterelnök sikeres tárgyalása a liberális bankvezérekkel — A szenátus Coanda hetvene­dik születésnapját ünnepelte . Elhalasztották a lakbérleti törvényjavaslat benyújtását rációk felvétele miatt. Az első pilla­natban úgy látszott, hogy a liberális tőke megakadályozza a kölcsön fel­vételét, az utóbbi napok tárgyalásai azonban eloszlatták ezt a látszatot. Averescu tábornok csütörtök estére magához hivatta a liberális bankok vezérigazgatóit, akikkel közölte a tár­gyalások részleteit. Miután a liberális tőkecsoportok meggyőződtek arról, hogy a pénzügyi tranzakció nem egyedülálló akciója Romániá-­­ nak, a kölcsön felvételéhez hozzájárulásukat adták és megvalósításához megígérték közreműködésüket. Csak most derült ki, hogy a német­román kölcsön ügye szoros össze­köttetésben áll azokkal a tárgyalások­kal, amelyek Franciaország és Német­ország gazdasági közeledését készí­tik elő. Surileanu, a Banca Nationala kormányzója március 9-én Lon­donba, onnan pedig Párisba utazik, mindkét helyt azonban a német köl­csön ügyében folytat tárgyalásokat. Az eddigi tervek szerint március 21-én kellett volna elutaznia, miután azonban Ara 6 lejt» mmarmmmmmmammmmmmmmmmmBméÉmmmmammmmmammmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmKmmmmmmmmmurnmmnnunumnnmmmmmmnnmmaummmmmmmmmmmmmmmmmmmmm ■ wiwn—. Cinj—Kolozsvár, 1927 március 7. Hétfő XLVttL évfolyam 52* szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: StUIPtTDTfftl SZERKESZTŐSEI) és KIADÓN IVATAl\ Egy hónapra 100 kJ. Negyedévre 370 kJ nyíreTI tst Mt­ll't Aff Universitátii (vott Egyetem-uUu) & aj. Félévre 530 kJ. Egész évre 1000 lej. ________ fjrfKi­l~lfl J*Uf\JLAXI Telefon ez.: 109. is 204. tudomást szerzett arról, hogy Schaeht, a Reichsbank kormányzója március 9-én Londonban fog tartózkodni, előbb elindul külföldi útjára. Párisban azzal a bizottsággal fog érintkezést keresni, amely a francia-német kereskedelmi szerződés megkötésén dolgozik. Ameny­­nyiben az előzetes tárgyalások Lon­donban és Párisban kedvezően fognak lefolyni, Burileanu valószínűleg Berlinbe is ellátogat, hogy a kölcsön szerződését végérvé­nyesen aláírja. A szenátus ünnepel A bukaresti politikai élet egyébként a Cordis-affér elsimulása óta csendes mederben folyik. A szenátus tegnapi ülésén fényes ünneplést rendeztek Coanda tábornoknak, a szenátus el­nökének hetvenedik születésnapja al­kalmából. A kormány tagjai és az összes szenátorok melegen üdvözöl­ték és az ünneplés örömére a szená­tus fontosabb dolgok tárgyalásába nem merült bele. Nagy feltűnést kel­tett hogy a lakbérleti törvényt, amely­nek benyújtását csütörtökre tervezték, még tegnap sem ad­ták be és ebből arra következtetnek, hogy a Cudalbu-tervezeten Averescu tábornok lényeges javításokat eszközölt. Hírek szerint a tábornok zökkenést látott abban, hogy a lakbérleti vi­szonyt rövid lejárattal megváltoztassák és a tervezeten a lakókra nézve ked­vező módosításokat határozott el. A bukaresti lakók szövetsége éppen azért, mert a törvénytervezet benyúj­tását csütörtökre tervezték, tegnap délelőtt népes gyűlést tartott a Dacia nagytermében, ahol hangosan tüntettek a Cudalbu-féle lakbértervezet ellen. Demonstratív menetben akartak fel­vonulni a parlament elé, a rendőrség azonban a csoportot szétoszlatta. '*• Qur­­ispe? Múlt heti egyik vezércik­künk visszhangjaként közöl­jük ezt a cikket a magyar parlamenti csoport egyik ki­tűnő tagjának tollából. Ha a jelek nem csalnak — és saj­nos, úgy látszik, nem csalnak — a Magyar Pártnak az Averescu-kor­­mányhoz való viszonya válságos for­­dulópontra jutott. Nem akarunk köz­tudomásban élő dolgokat ismételni, feleslegesnek tartjuk a hasztalannak látszó rekriminációkat is. Elég egész röviden leszögeznünk a következőket. Egyfelől azt, hogy a kormány tisztán a magyarság válasz­tási támogatásának köszöni győzel­mét az általános választások alkal­mából. Másfelől azt, hogy a kormány egyetlen kötelezettségét sem teljesí­tette, amelyekre velünk szemben vál­lalkozott. Sem azokat, amelyeket még a választások előtt egyszerre, sem azokat, amelyeket a választások után szukcesszíve kellett volna teljesítenie. Hogy a kormánynak ez az eljárása a jogosság és méltányosság legele­mibb követelményeibe ütközik a leg­erősebben, nem kell bizonyítani. De épp oly kétségtelen, hogy politikus sem volt semmiképen. Hogy a ma­gyarság támogatásával győzött a vá­lasztásokon, maga sem tagadhatja. De minthogy kormányprogramjának egyik sarkalatos pontja a kisebbségekkel s ezek sorában elsőbben is a magyar­sággal való megértés politikája szere­pelt, arra kellett volna törekednie, hogy a magyarságnak ezt a támogatását ál­landóan biztosítsa magának. És így szilárd alapot adjon annak a főleg külföldi sajtópropagandája útján vál­tig hangoztatott beállításnak, amely szerint Romániában az egész európai közvélemény középpontjában álló ki­sebbségi kérdést ide sikerült a kor­mánynak végre bekövetkezett jobb be­látása, az ország össz­érdekét szolgáló okos politikája által megoldani. Kérdjük: ezt tette a kormány ? Nem. Éppen ennek az ellenkezőjét. A leg­aktuálisabb kérdésben: az államsegély kérdésében olyan magatartást tanúsí­tott, amely a leghiszékenyebbeknek, legbizóbbaknak, hogy ne mondjuk, a legnaivabbaknak elvette minden remé­nyét arra nézve, hogy ígéreteit egy­általán hajlandó komolyan venni sem, államsegély nincsen. Ellenben jönnek a minden politikai okosság hiányának, az igazi megértés leghatározottabb negációjának, a kárhozatos politikai magatartásoknak iskolapéldái a maga­gyar párti magyar számbavétel üldözé­sében és a még elkövetkezendőkben Legyünk végre tisztában a dolgok­kal. Ha a magyar közönség végül is türelmetlenné vált és már-már azokat, akikre nagy nemzeti dolgait bízta, a magyar parlamentárokat volt hajlandó vádolni, ennek csak a kormány az oka. A magyar parlamentárok meg­tettek mindent, am­i emberileg tehető. Megtettek mindent — egész az ön­­megalázás határáig a kormánnyal szemben. Tovább már igazán nem mehetnek. Sem saját, sem nemzeti ön­­érzetük, sem választóikkal szembeni felelősségüket tekintve. És ha kenyér­törésre kerül a dolog, a kormány nem fogja azt mondhatni, hogy nem tet­tek meg mindent a választási pak­tum tisztességes, becsületes és lojális végrehajtása tekintetében. Lehet, hogy a magyarság időileg ismét szenvedni fog. Lehet, hogy a hatalom ismét győzni fog. De hogy ez erkölcsi, sőt végeredményében po­litikai győzelem lesz, azt csak végze­tes elvakultság állíthatja. Lapunk mai száma IS oldal 2 navelje meg, "Íí * mindenütt az alábbi két slágert hallja: 8*’ 14 Stux, maga vérbeli párisi f» « leli...­nailó.K­ aló nincs, É* 2 a számár is jó t íj, •* Darabja ¥ 18 lej. — Moravetz-kiadás. |k ^ Mindenütt kapható I 9. ■* I—........................—a, ■ rTfmvTvm­rTmrvmTl

Next