Ellenzék, 1927. június (48. évfolyam, 120-143. szám)

1927-06-01 / 120. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 100 lej. Negyedikre 270 lej Félévre 520 lej. Égisz évre 1000 lej. Ára 5 fej* AUtomrrm: MRTWI JHIKLOS Címj—Kolozsvár, 1921 janixxs 1. Szerda XLVI. évfolyam 120.szám SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Str. Universitáfis (volt Egyetem­ utca) 8. sz. Telefon sz.: 109. és 204. A kísérő múlttal az európai közélet vezető férfiai és publicistái mostanában különböző feltű­nést keltő cikkekben mind gyak­rabban perbe szállnak. Megállapítják, hogy a korszakok épen úgy meg­halnak, mint az emberek. Hang­súlyozzák, hogy ezzel a gondolattal már egyszers mindenkorra le kell számolni s azok, akik egyéni kez­deményezés helyett csak a múlt ki­­sérteteit tudják felidézni, jobb, ha önként eltűnnek a közélet színpadá­ról, mielőtt az új éra le nem sepri őket. Ha ebben az egyetemes válságban élő Európában valakinek e gondolat mélyére kell szállania s annak min­den vonatkozásait áttekintenie, úgy azok minden bizonnyal mi, kisebb­ségek vagyunk, akik a ma vajúdó Európának letagadhatatlan újszü­löttjei vagyunk. Nekünk a történe­lem aztán valóban feladta a nehéz problémát, hogy teljesen új helyze­tünkben megalkossuk és megteremt­sük azokat a módszereket, amelyek­kel múltunk értékes hagyományainak teljes megőrzésével bele tudunk gyö­kereződni a mába és hidat épít­hetünk a jövő felé. És vájjon meggondolják-e a mi sorainkban azok, akik a muit kísértő igézetének hatása alatt már rég lejárt ideológiák nevében, ha egy­előre még nem is nyíltan s talán nem is öntudatosan, de mind sűrűbb célzásokkal a széttagolódásra ser­kentenek, hogy mennyire útjában állanak kisebbségi sorsunk kibonta­kozásának? Ausztria találta ki s bélyegezte meg magát minden időkre azzal a politikai rendszerrel, amely a szétosztódás gyöngeségeire akarta alapítani a maga uralmának erejét. Talán kövessük mi is az ő példáját s kezdjük nagyon feszegetni azt, ami székely bennünk és ami magyar. Mutassunk rá a mezőségi, a szilágy­­sági, a kalotaszegi, sőt a régi par­­tiumbeli magyarságra és süssük ki, hogy melyikük gondolkozásmódjának és szellemének van joga ahhoz, hogy kisebbségi politikánk vezető eszméit diktálja ? Ezek után csak az hiányoznék, hogy még felekezetek szerint is ta­golódjunk s akkor bízvást elérne a balvégzet, hogy az uj és tragikus idők hullámverése úgy pozdorjává zúzna bennünket, hogy a legzse­niálisabb kisebbségi politika és a faji öntudatnak legegyetemesebb fel­ébredése sem tudna többé egy közös törekvéssel bíró tömeggé kovácsolni. De ez csak rémkép, amely nem számol a magyar kisebbség józan és jövőbe látó életösztönével. Ez a felidézett kísérteteket minden bizony­­nyal vissza fogja kergetni a múlt sírjaiba. A háború rémével való ijesztgetés csak orosz diplomáciai fogás Stresemann nem hisz az angol-orosz szakítás komoly kö­vetkezményeiben . Az orosz kereskedelmi delegátusok hat heti menedéket kapnak Németországban Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától.) Német diplomáciai körök épü­gy, mint Európa minden centrumának diplo­máciai körei, még mindig az orosz­angol szakítás hatása alatt állanak. Berlin azonban elég nyugodtan ítéli meg az eseményeket és nem egyköny­­nyen hajlandó az európai pánikcsiná­­lók rémhíreinek felülni. Stresemann egy stuttgarti beszédében kijelentette, hogy az orosz-angol szakításnak sem­minemű háborús következmé­nyeiben nem hisz. A német lapok hivatkoznak különben Chamberlain beszédének különös hang­súllyal mondott részére, amely szerint Anglia az orosz kormánnyal szemben a saját felelősségére járt el és semmi­féle kísérletet nem tett arra, hogy bár­melyik európai kormányt Oroszország elleni politikára rávegye. Ez a kijelen­tés nyilvánvalóan cáfolata akar lenni annak az állításnak, hogy a szakítás bejelentését megelőzőleg már egy an­gol-francia oroszellenes blokk ala­kult ki. A háborús hangulat terjesztése in­kább orosz diplomáciai manővernek tekintendő, amely az angol akció le­hető következményeit akarja minél sötétebb színben Európa elé festeni. Komoly vezető helyeken azonban Moszkvába sem hiszi senki, hogy a háború közelebbről fenyegetne. A ve­szedelem falrafestése különben bel­politikai agitatorikus szempontból is szolgálhatja a szovjet­ kormány cél­jait, mert ha nem lesz háború, a szovjet diplomáciai ügyességére hivat­kozhatnak, hogy Anglia háborús akarata ellenére is sikerült a békét m­egőrzni. Az Orosz­országgal határos területekről érkező háborús hírek tehát csak a legna­gyobb fentartással ítélendők meg. Egyik ilyen hír szerint a szovjet­ kormány el­rendelte "32 6t" légitjárólk orosz korosz­tály mozgósítását. Az orosz kormány különben azzal a kéréssel fordult Né­metországhoz, hogy a­­Londonból ki­utasított angol szovjetkereskedelmi de­legátusnak 6 heti menedéket adjon, amíg az Angliában függőben maradt üzleteit lebonyolíthatja. A német kor­mány eleget tett ennek a kérésnek. Amint Londonból jelentik, Anglia ér­dekeinek Szovjet-Oro­zországban való képviseletére a norvég kormányt kérte föl, amely azt el is fogadta. BUKAREST. (A Rador távirati ügy­nökség jelentése) Hivatalos körökben kategorikusan megcáfolják egyes né­met és magyar lapokban megjelent riasztó híreket, amelyek Románia ma­gatartására vonatkoznak az angol­orosz szakítással kapcsolatban. Az erdélyi liberálisok nem akarnak egyezkedni Flaninékkal Lapedatu volt kultuszminiszter Kolozsvárra kerületi kon­gresszust hívott össze, amelyen a fúzióról fognak határozni. Bratianu Ionel írásban adja át az együttmű­ködés feltételeit a Nemzeti-parasztpártnak Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az erdélyi románok általános és tradicionális politikai felfogása és szel­leme újabb nehéz megpróbáltatások előtt áll. Maniu híveit a mindent át­fogó liberális politikai erő újból vá­laszútra állította: vagy folytatják ed­digi erőfeszítésüket, vagy odakötik szekerüket Bratianu fogata után. A liberális párt és a Nemzeti­­parasztpárt között komoly stá­diumba kerültek az egyezkedési tárgyalások. Dan Sever képviselő, a Nemzeti Párt volt főtitkára, akiről már régen be­szélik, hogy a liberálisok felé húz, pártjának hivatalos megbízásából tár­gyalásokat folytat Bratianu Ionellel és már annyira fejlődtek a szóbeli esz­mecserék, hogy immár írásos, vissza­­vonhatatlannak látszó feltételek bemu­tatásáról van szó. Dan Sever már nem­ titkolja, hogy a liberális párt pár napon be­lül konkrét formában és kel­lőleg körvonalazva átnyújtja a Nemzeti-parasztpártnak a fúzió feltételeit és azt az új progra­mot, amelyben Bratianuék ma­gukévá teszik az egyesült de­mokrata pártok politikai elvei­nek jórészét. Szombaton délután és vasárnap dél­előtt állandóan folytak a tanácsko­zások Bratianu Ionet lakásán. A libe­rális pártvezér nagyon jól tudja, hogy újból kormányra csak akkor kerül­het, hogyha pártjának kereteit kiszé­lesíti és olyan elemekkel gyarapítja, amelyek a nép körében elfelejtetik a négy évi kormányzás rossz emlékeit. Állítólag Bratianu volt híveit is felál­dozni hajlandó, csakhogy pártját a tömegekkel és a népszerűséggel meg­er­ősítse. Igen erélyes ellenállásra tá­lalt az erdélyi liberálisok részéről, akik Lapunk mai száma 12 oldal megváltozhatatlan ellenséges viszonyb kerültek az erdélyi nemzeti pártiak­kal. Az erdélyi liberálisok érzik azt hogy a fúzió folytán politikai befo­lyásukat teljesen elveszítik a Nemzeti Párt híveivel szemben, akik a töme­gekre támaszkodnak és akiket rend­kívüli szeretettel vesznek körül híveik. A Bratianu Jones lakásán lefolyt tár­gyalások alkalmával Lapedatu volt li­berális kultuszminiszter ennek az ag­godalomnak kifejezést is adott. Kije­lentette, hogy­­az erdélyi nemzet­pártiak mindig ádáz ellenségei voltak az egy­ségesítő politikának és felfogásuk még akkor sem változott meg, amikor a párt kereteit az egész országra kiterjesztették és amikor fú­zióra léptek a kimondottan regáti szí­nezetű parasztpárttal. Azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy a liberális párt erdélyi tagjai semmilyen körül­mény... közü­l sem egyeznek bele a nemzeti pártiakkal való együttműködés­be és ha a fúzió mégis megtörténne, számítani kell azzal, hogy az erdélyi liberálisok ellenzékbe mennek át és ott hagyják azt a pártot, amelynek népszerűtlenségét hosszú éveken ke­resztül magukra vették és amelynek kebelében olyan ádáz politikai harco­kat folytattak. Bratianu Jones — amint a tárgya­láson résztvevő politikusok mondják — mosolyogva hallgatta végig Lapedatu kardoskodását és csak annyit mondott: — Nem kell megijedni addig, amíg konkrét esemény nem történik. Ebből a kijelentésből arra követ­keztetünk, hogy Bratianu Iones a saját tősgyökeres hívein is átgázolni készül, hogy pártjának megerősítését bizto­sítsa. Lapedatuék már készülnek is erre az eshetőségre. Tegnap délután­­Lapedatu vonatra ült és Erdélybe utazott, hogy végigjárja az összes li­berális párti tagozatokat és határoza­tot eszközöljön ki részükről a fúzió ellen. Az erdélyi tagozatokat kon­gresszusra hívja össze Kolozs­várra, amelyen a fúzió, illetve a fúziós tárgyalások ellen akar állást foglalni. A helyzet ma tehát az, hogy a li­berálisok és a Nemzeti-parasztpárt kö­zött a közeledés nagyon előrehaladott stádiumba került, mert egyébként La­pedatu idegességét és elhatározó lé­péseit nem lehetne megérteni. Most már csak az a kérdés, hogy a részle­tekre vonatkozóan sikerülni fog-e a megegyezés a két párt között, amelyek a leghevesebb ellenzéki frontba álltak egymás ellen s amelyeknek közeledé­sét a múlt tanulságai majdnem ki­zárttá tették. Ha a tárgyalások sike­rülnek, minden esetre olyan politikai helyzetet teremtenek, amelyre mosta­­nig számítani sem lehetett. A kolozsvári iparosegylet köz­gyűlése. A kolozsvári iparosegylet tegnap tartotta meg ezévi tisztújító közgyűlését. A régi közgyűlésen a régi elnökséget választották meg. A választ­mány tagjai közé új tagokat vettek fel.

Next