Ellenzék, 1928. március (49. évfolyam, 48-74. szám)

1928-03-01 / 48. szám

2. oldal­­am ségét és 5 az értelmi szerzője Flei­scher, nagyváradi urszigtró megveré­­­sének is. Dr. Catrin­éb­en az a vád, hogy 5 biztatta, a tömeget egy zsidó üzlet szétrombolja Az.­.. A többi vádlottakat tüntetésben való részvételért és rombolásért ál­lítja bíróság elé a hadbíróság ügyész­­sége. "A vádlottak közül délelőtt csak Diaconescut és Gergelt hallgatták ki, akik tagadták az ellenük felhozott vádakat. A védőügyvédek ismételten kérik a perek szétválasztását azzal az indokolással, hogy nem jelentek meg az összes tanúk. Háromszor vonult vissza a bíróság döntésre és a kifogásokat mindannyiszor vissza­utasította. Délben 12 órakor Zbarcea ezredes a tárgyalást felfüggesztette, kihirdetvén, hogy délután 3 órakor tovább folytatják a vádlottak kihall­­t­t utását és ma már sorr­a kerülnek a múk vallomásai is. GIMO-fi­k­aÉsz műsora: Kedd: Revümacska. Szerda: Revümacska. Csütörtök: Revümacska. Péntek: Nincs előadás. Szombat: Cigánybáró. Vasárnap: Cigánybáró. Cigánybáró Strauss és Jókai zsenijének találko­zása a világ összes színpadain óriási si­kert aratott klasszikus szépségű operett, melynél gyönyörűbbet és művészibbet filmlencse még nem tárt a nézők elé. Nagyban folynak az előkészületek a Corso-filmszínházban a Cigánybáró elő­adására. A kibővített zenekar Strauss eredeti zenéjét fogja játszani Bródy dr., a kitűnő karnagy betanítása és vezetése mellett. A szóló- és kórusbetéteket a ko­lozsvári Román Opera legkitűnőbb tagjai éneklik. A közönség a legfeszü­ltebb vá­rakozással tekint a Cigánybáró elő­adása elé. Az Erdélyi Múze­um -Egye­­­sület előadásai Az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadás­­sorozatában február 29-én (szerdán) dr. Császár Károly tart előadást „A jelen­kori nyelvújítás“ címen. Március 1-én (csütörtökön) dr. Tulogdy János „A föld belső erőinek megnyilvánulása“ címen a vulkánokról és földrengések­ről tart népszerű előadást. Az előadá­sok délután 6 órai kezdettel az uni­tárius kollégium dísztermében tartat­nak. A költségek fedezésére adomá­nyokat a szakosztályok köszönettel fo­gadnak. Március 3-ikára halasztották a Luda­­péd rádió erdélyi estjét. Budapestről je­lentik : A budapesti rádió erdélyi estjét március elsejéről 3-ára halasztották el. Az estély nyolc órakor kezdődik. A mű­soron szerepel Szabó Margit, Nagy Ador­ján, Hosszú Kálmán, Hosszú Zoltán mű­vészek neve. Keretében felolvassák Bá­nyai János geológus tanár előadását a Hargita-hegységről. CS É U­TÜNZÉK A végzetes piros ász Meg akarta ölni magát egy előkelő budapesti fiatal­ember, mert amerikai párbajt vívott a barátjával, akivel egy leányba voltak szerelmesek Budapest. (Az Ellenzék tudósítója tól.) Mész­lényi Kornél ,medikus, Se­red­i hercegprímás titkárának öccse ma­ délben felment barátjának, Tóth István jogásznak Ráday­ utcai laká­sára. A szülők barátságosan betes­sékelték a fiatalembert a fiuk szo­bájába, azzal, hogy várja meg a ba­rátját, ahol hamarosan hazajön. Né­hány perc múlva lövés dörrenése hal­latszott a szobából, a házbeliek be­rohantak és a földön vérző mellel találták a fiatalembert. Meszlényi Kornélt beszállították a Bakai kli­nikára. , A rendőrség megállapította, hogy a szerencsétlen iijú szerelmi bo­nyodalomba keveredett, ameri­kai párbajt vívott és ennek a párbajnak a következménye volt az öngyilkos kísérlet. A klinikán az újságírók felkeresték a súlyos betegen, fekvő Meszlényit, ak­i elmondotta, hogy egy évvel ez­­előtt egyik jóbarátjával közösen ud­varol­ egy pesti leánynak. A versen­gés miatt lassan kint el­hidegültek egy­mástól, végül megegyeztek abban, hogy amerikai párbajt vívnak és aki vesztes lesz, megöli magát, hogy he­lyet adjon a másiknak. — Abban egyeztünk meg, — be­szélte Meszlényi — hogy beleemelünk egy pakkli kártyába és aki a maga­sabb kártyát emeli, annak kell meg­ölni magát. 6 hetest húzott, én a piros ászt emeltem Nol. Ettől kezdve elhanyagoltam a tanu­lást. Tudtam, hogy nincs értelme semmiféle igyekezetnek, hiszen meg kell hallnom. A párbaj után külön­ben mind a ketten lemondtunk sze­relmünkről. Az ellenfelem­ külföldre utazott és én nagy lelki kínok kö­zött vártam a végzetes terminust. Tegnap levelet kaptam szerencsés vetélytársamtól, amelyben figyel­meztetett, hogy majd eleget kell tennem becsületbeli kötelességemnek. Még lett volna három hónap élni való időm. De a halál szakadatlan gondolata annyira gyötört, hogy nem tudtam bevárni a kötelező dátumot és végezni akartam magammal. A rendőrség most erélyesen nyomoz a másik párbajozó fél után, akiben nem volt elég emberi és izgalmas szív ahhoz, hogy a pajtását felmentse végzetes ígéretének beváltásától. — Meszlényi Kornél megható búcsúle­velében, amelyet a barátjához inté­zett, bocsánatot kér tőle, hogy a szü­lei lakását választotta ki végzetes tettének elkövetésére. Az orvosok véleménye szerint Meszlényi Kornél állapota nagyon súlyos, de azért van remény arra, hogy meg lehet menteni az életnek. Szovjet-Oroszországot szónoklatokkal kormányozzák — állapítja meg egy» ame­ikai újságíró, aki rész­letes cikkben EZan«**» be­nti élményeiről Newyork. (Az Ellenzék tudósdójá­tól.) O'Hare Cormick, amerikai újság­író hosszas körutat tett Szovjet-Orosz­­országban és az ottani állapotokról fordulatos, színes és őszintének látszó tudósításokb­an számolt be. Megálla­pításait nehéz szentírásnak tartani már csak azért is, mert az eddigi szovjet oroszországi utazók mindnyá­jan különleges egyéni szempontok­ból bírálják felül a helyzetet. Aztán Oroszország a múltban ma a miszti­kumok hazája volt, mennyivel inkább az ma, amikor kétszeres fal veszi körül: az, amelyiket maga a szovjet húz meg és az, amellyel az európai államok zárják el a fertőzést, m­indenkinek munkás­külseje van — Az első nap — írja Cormick — többet lát az ember Oroszországban, mint azután hónapok lefolyása alatt. Moszkvában az első feltűnést az öl­tözködés kelti Mindenki egyforma ruhában jár, kalap és harisnya nélkül, Amerikában minden ember úgy akar öltözködni, ahogyan a milliomosok. Itt mindenki, mint a gyári munkások. Nem kötelező ez a formaruha és el­vétve lehet európai ruhát is látni, mégis mindenki igyekszik munkás­­zubbonyba öltözni. Ez a ruha jóval drágább, mint az európai öltözet, mégis mindenki ezt hordja. A máso­dik meglepetés az embersor. Az üzle­tek, állami elárusító helyek, a kremlin és a templomok előtt százával álla­nak sorban az emberek. A magánüz­letekben (mert ilyenek is vannak) semmi jó árut nem kap az ember és­­ ezért órák hosszat ácsorog az utcán, amíg sorra kerül az állami elárusító helyekben. Hallatlan türelemmel vá­rakoznak, nem zúgolódnak, nem szit­kozódnak. A könyvesboltok előtt nincs tolongás. Nem nagyon veszik a köny­veket. Hideg természetű emberek egyébként az oroszok és noha még ma is forradalmi időkben élnek, úgy látszik, nem izgulnak az események­ért. Vagy lehet, hogy belefásultak az eseményekbe. Előttem gázolt el egy vadonatúj autóbusz egy embert. Senki sem figyelt rá. Nem csodálkoztak, m­­igéntezősködték, ment mindenki a maga dolga után. világhírű­­ orosz baritonista vendég- : játé­ka a Romén Operában ,Rigoletto* és Bessióban Jegyek már előjegyezőtök az Operánál, a Columbia gra­­nifondsletben és a Romania Artistica jegyirodánál, Str.Reg. Maria 37 A falvakban nincs kommimismus — Megfordult teljesen a világ, amelyben minden dogmát tagadnak és minden tagadás dogma. A falvak­ban nem törődnek az ujj eszmékkel. Szívesen veszik a hivatalos rende­zésű látványosságokat, hallgatják a rádiót és az ingyen hangversenyeket, de amikor a falu népe egyedül ma­rad, nem énekli az internacionálét, hanem templomba jár és esténként saját dalaira táncol, mulat és szo­­morkodik. Nem lehet azt mondani, hogy ellenséges érzülettel viseltetnek az új kormányzással szemben. A fal- A Kadum-kenőcs a bőr minden iritá­­cióját vagy daganatát enyhíti és gyó­­­gyítja és rendes álmát biztosít azoknak, akik évek óta­ bőrbajban szenvednek. Sok szenvedést kikerülünk, ha idejében hasz­náljuk a Kaduni-kenőcsöt egzemma, bőr­kiütések, viszketegség, genvedő sebek, himlő, orbánc, var, furunkulózis ellen. vakban nincs kommunizmus és nincs a városokban sem. A „mir“-ek úgy működnek most is, mint a múltban. Csak az a különbség, hogy a falusi szövetkezet most már nem a föld­­birtokosnak, hanem az államnak fi­zeti a dézsmát. A kormányzás nem is nagyon törődik velük és Sztálin, aki a paraszt tömegekre támaszko­dik, abban különbözik a Trockij-féle elmélettől, hogy ő nem bántja a pa­rasztot, míg Trockij az egész földmű­ves nép szolgálatát és termelőké­pességét a kommunista állam igá­jába akarta hajtani. Beszélni, azt lehet — Az országot a szónoklatok kor­mányozzák. A’szónoki beszéd úgy látszik mindenkit megnyugtat. Nem épít, de kielégít. Minden falunak, minden üzletnek, hivatalnak megvan a maga szovjetje, amelyben minden­kinek joga van beszélni. És beszél­nek. Rettentő sokat. Ezek a beszé­dek vezetik le az itt-ott megnyílva­­iilő elégedetlenséget és végered­ményében ez a beszédáradat magától kormányozza az országot. "A­ viták semmi eredményre nem vezetnek és nem léphetnek ki abból a határból, melyet a kommunisták vontak meg. De ha az orosz beszélni tud, nem törődik azzal, hogy ki kormányoz. Minden szovjet képviselőt küld a közvetlen felette álló szovjetbe, az ismét feljebb, feljebb és amíg ez a küldetési sor bezárul, a népbiztosok tanácsa megtalálja a teljes egyhangú 1. támogatást és ezért erősen ül a nye­regben. — Már a gyermekek benne van­nak valamilyen szovjetben. Ez aztán bizonyos szabadságot biztosít részükre és ez okozza azt, hogy annyi a kóbor, csavargó gyermek Ez nem annak a jele, amint mondani szokták, hogy nagy a szegénység, mert a szovjet­­kormány nagyon buzgón látja el a gyermekvédelmet. De a bürokratiz­mus és az oroszok természetadta ren­detlensége nem tud ezen segíteni, bár egyebekben rettentő terrorral dolgoznak. Kinek van jó dolga? : — A külföldi embert­ külsőleg szí­vesen fogadják és ellenőrzőjét is az egyszerű jelentkezésre szorítják. Mosz­kvában elegáns, jó megjelenésű rend­őrtisztek vizsgálják meg az útlevelet és udvariasan adnak a külföldi mellé cicerónál. Azért még­sem tanácsos külföldinél­ Oroszországba menni, anyagi szempontból. Rettentő drága a külföldi részére minden.. . — Az a bizonyos egyenlőség is csak a dogmában szerepel. A vona­ton kétféle kocsik vannak, a hajó­járatokon épp olyan osztályozás, mint a polgári államokban. Akinek pénze van, első osztályon utazik. A muzsik a fedélzeten. A felső osztályba tartoznak az OGPU, a titkos rendőr­­­ség hivatalnokai és általában a szovjet tisztviselők, a sikerek és a speciális munkások. A képzett mun­kásnak nagyszerű fizetése van. Ki is használja. Ha utazik, két hordárral viteti maga után a bőröndöket. A cselédlányok és általában a szol­­gálók ép ugy meg vannak most is, mint régen. De ép úgy megmaradtak a keleti rendszerek átkai, a csalások, sikkasztások, a denunciálások. — A vezetők — fejezi be cikkét Cormick — érzik a felelősség súlyát és rendkívül sokat tépelődnek, gon­dolkodnak és dolgoznak. De Szovjet- Oroszországban igazán és lelkiisme­retesen csakis ők dolgoznak. A nép amerikázik és mindenki úgy lopja az időt, sheet tod­. ­­­ Щ V 49. évi 48. szám. A rézbörkiütések­en»

Next