Ellenzék, 1928. április (49. évfolyam, 75-97. szám)

1928-04-01 / 75. szám

utcai A bártáncosnő magába száll Egy szilágysomlyói szenzációs váló­per nem várt vége.­­ A hamislány­­nak szerződtetett „szerető“ elmondja az igazságot Szilágysomlyó. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) Szilágysomlyó, ez az egy­kor eleven, mozgalmas és gazdag szilágysági város ma már csak ár­nyéka a régi Szilágysomlyónak. Élet alig van benne. Esemény csak nagy­ritkán adódik s így, ha néha-néha valami előfordul, hónapokig rágódnak rajta a szenzációkhoz nem szokott szilágysági polgárok. A közelmúltban aztán olyan eset történt, amely hálás beszédtémája lett nemcsak a város­nak, hanem az egész megyének. Egy válóper indult meg, amely kudarccal végződött. Egy gazdag szilágysomlyói fake­reskedő ellen indított válókeresetet a felesége. Komoly ok a válásra nem igen volt, de mint igen sok esetben, úgy ebben az esetben is az anyós volt az, aki házasságbontó okról igye­kezett gondoskodni. Beszuggerálta lányának, hogy férje oldalán csak gyötrelem az élete. Más férjet érde­mel, aki jobban becézi és szebb toaletteket vásárol. Az anyós addig tömte az asszony fejét, amíg az végre beadta a válókeresetet. Amint mon­dottuk, a válásra nem volt elég ok, de az ügyvéd gondoskodni akart válóokról is. Kolozsvárra küldötte bojtársát azzal a megbizással, nézzen szét a kolozsvári lokálokban s keres­sen egy olyan éjjeli lepkét, aki megfelelő honorárium ellenében a törvényszék előtt eskü alatt haj­landó bizonyítani, hogy őt a fa­kereskedő kitartotta. Így is történt. Az ügyvédbojtár két nap és két éjjel tanulmányozta Ko­lozsvár éjjeli életét, puhította a bár­hölgyeket, míg végre az egyik ráál­­lott, hogy a nehéz megbízatást — természetesen megfelelő honorárium ellenében — hajlandó magára vállalni. Egy pezsgős vacsora keretében az alkut megkötötték és a hűséges ügy­védbojtár másnap már magával is vitte a nőt, hogy a zilahi törvényszék előtt meg­tartandó tárgyaláson a válni akaró felesége érdekében tanúskodjék. A törvényszéken aztán annak rendje és módja szerint megkezdődött a tár­gyalás. A férj kijelentette, hogy fele­ségét nagyon szereti és semmi körül­mények között sem akar tőle válni. Erre szólásra emelkedett az asszony ügyvédje. Elmondta, hogy a férj er­kölcstelen életet él, Kolozsváron barátnőket tart s kezénél fogva a bíró­ság elé vezeti a nőt, hogy tegye meg MEGHÍVÓ Magán vagy üzleti ügyekbeni utazások alkalmával BUDAPESTEN a legkellemesebb otthont nyújtja a leg­előnyösebb feltételek mellett a keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben levő Grand Hotel Paris K­alszálloda Budapest, 0­11. kep. Baross-tér 10. sz. mert 20% engedményt kap, mint ezen lap előfizetője olcsó szoba­árainkból, 10% engedményt kap olcsó éttermi árainkból. (Kitűnő házi konyha.) Menüt kivéve. 5 pengőt megtakarít, autótaxi költséget, mert gyalog átlőhet egy perc alatt a pályaudvarról. Hálunk otthon érzi magát! Elsőrendű kiszolgálás, szigorúan családi jelleg. Saját érdeke ezen előnyök folytán, hogy okvetlenül nálunk szálljon meg.­­ Előzetes szoba­megrendelés ajánlatos. ELLE AZK. döntő tanúvallomását. Kolozsvár éjjeli életének Zilahra szállított képviselő­jében azonban nem halt ki a jó ér­zés. Magába szállt s ahelyett, hogy a férjet gyanúsította volna meg, elmondotta, tanúképen való szer­ződtetésének történetét. Hogy neki ezért a kirándulásért harmincezer lejt ígértek s az ügyvéd­bojtár olyan gavallérosan viselkedett vele szemben, hogy kérését nem tudta megtagadni. Természetesen ez a tanúvallomás eldöntötte a válóper sorsát is. Az ellenfél ügyvédje leforrázva távozott. A bárnőnek Zilahon is akadtak támogatói, mert a kudarccal végző­dött válóper után is huzamosabb ideig ott maradt. Szilágysomlyónak és vidékének ma ez a szenzációja. (V. E.) Nyolcmillió lejjel tartoznak a kolozsvári állami intézmények a villamos-üzemnek Ez a nagy hátralék november óta gyű­lt fel.­­ A villamos-üzem igazgatója el akarja vonni a villanyt az egyetemtől s a krinikáktó, ha a tartozást most sem rendezik Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Kolozsvár városa kiürült kasz­­száit állandóan a villamosüzemtől kapott pénzekkel tölti meg. Minden hónapban primári megkeresés érke­zik a villamosüzem vezetőjéhez és habár az üzemi haszon csak utólag volna elszámolandó, a villamosüzem­­nek állandóan előlegeket kell nyújta­nia a városnak. Ugyanakkor azonban egyes állami intézetek egy idő óta egy banit sem fizetnek a villamos­­üzemnek, amely ilyen körülmények között állandó pénzzavarokkal küzd. Az egyetem és a klinikák hárommillió lejjel tartoznak, de az összes kolozsvári állami intéz­mények adóssága nyolcmillió lejt tesz ki. Az egyetem és a klinika csak no­vember óta nem fizet. Addig minden hónapban a legpontosabban kiegyen­lítették a villanyszámláikat. Novem­ber óta azonban új gondnok van a klinikákon és az új gazdasági rezsim hónapról-hónapra megfeledkezik a fizetésről. A múltban az állami üze­mek villanykiadásai, amelyek mindig pausálék, költségvetésileg voltak biz­tosítva. Valószínű, hogy mint a múlt­ban, úgy ma is minden hónapban az egyetemi épületek részére megtör­ténnek a kiutalások. És mégis hiába­való a villamosüzem minden sürge­tése, mert hónapok óta egyetlen bá­nit sem fizetnek. A villamosüzem vezetősége, a leg­illetékesebb helyről jövő informá­ciónk szerint, ma már ott tart, hogy rövid időn belül az egyetemi épületekben ki­kapcsolja a villanyt és ezzel az erőszakos eszközzel lesz kényte­len fizetésre szorítani a gondnokot. A villanyáram kikapcsolása különö­sen a klinikákon idézhet zavarokat elő, mert habár házi üzemben egy­séges árama van a klinikai épüle­teknek, mégis az összes operációs és más kísérleti gépekhez (Röntgen, Finzen stb.) városi villamosáram szük­séges. Amint a villamosüzem igazgatója munkatársunk előtt kijelentette, most küldik el ezekhez az állami intézmé­nyekhez az utolsó felszólítást, amely­ben megírják azt, hogyha a hátralé­kos villanydíjakat nem fizetik ki, akkor az üzem kénytelen lesz a legvégső eszközhöz, az áram ki­kapcsolásához folyamodni. Itt írjuk meg, hogy amíg a villa­mosüzem részére a kultusztárca ke­retébe tartozó intézetek hónapok óta egyetlen bánit sem fizetnek, ugyan­akkor a villamosüzemnek az elküldött számlák után minden hónapban két­százalékos bélyegilletéket kell kifi­zetnie. A múltban ezekre a szám­lákra, tekintettel arra, hogy egyik közintézmény állította ki a másik részére, nem kellett számlabélyeg-il­­letéket rakni. De néhány hónappal ezelőtt szállott ki egy pénzügyi bi­zottság, amely kötelezte az üzemet, hogy az állami intézmények számára kiállított számlákra is kétszázalékos bélyegilletéket rójjanak le. Most a villamosüzem abba a ko­mikus helyzetbe jutott, hogy az ál­lami intézményektől egyetlenegy bánit sem kap és ugyanakkor a hátralékos összeg után jelentékeny összeget ki­tevő két százalékos bélyegilletéket le kell rónia. Azóta a villamosüzem számtalan felebbezést adott be és habár biztos tudomása van arról, hogy a kirótt illetékek törvény sze­rint nem járnak, mégis azt fizetni kell, mert a benyújtott felebbezéseire mai napig még választ sem kapott. Mindebben a legszomorubb pedig az, hogy a hiányzó összeget a fo­gyasztó közönségen vasalják be. Tavaszy Sándor dr. előadása. Az Er­délyi Múzeuma-Egylet előadássorozatában tegnap délután 6 órakor dr. Tavaszy Sándor teológiai igazgató tartott előadást „Az erdélyi magyar világnézet eszményé­ről.“ Taraszy Sándor dr. előadása nagy tudással és sok szeretettel fejti ki, hogy mennyire szükséges az embernek a világ­nézet és az értékelés és hogy főleg egy kisebbségi nemzet számára mennyire fon­tos az, hogy helyes értékelése és világ­nézete legyen. Milyen jellemvonásoknak kell meglátszania az erdélyi magyarság világnézetének eszményében? Erre legjobb választ ad az erdélyi magyar történelem. Ugyanazokkal a követelésekkel fordul felénk az erdélyi magyar világnézet esz­ménye ma is, amelyek az erdélyi ma­gyar lelket egész történelmén át belül­ről éltették, hevítették. Életünket, egyéni talentumainkat igyekezzünk beállítani a legegyetemesebb vonatkozásokba és tel­jes önfeláldozással magasabbrendű táv­latokat tűzzünk magunk elé. Tavaszy Sándor előadását lelkes, érdeklődő kö­zönség hallgatta végig. Előadás után Boros György alelnök üdvözölte meleg szavakkal az előadót s ügyben bejelen­tette, hogy a Muzeum-Egylet ezidei elő­adássorozatát befejezte. 49. év 75. szám. Az optáns­per, mint iskolai dolgozat Nagyvárad. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Az optánsper sokat izgatta az elmúlt hetekben a közvéleményt, amely érthetően nem tért napirendre a Genfben történtek fölött. Állam­férfiak, politikusok, újságírók firtat­ják, hogy hova fejlődik ez a kényes kérdés, amelynek a hordereje kül­politikai relációkban is jelentékeny és folytatólagos purparlékra ad al­kalmat a belpolitikában. Mindez ter­mészetes is, végtére az optánspör nem vonható el a nyilvánosság fóru­maitól, de az igazán kétségbeejtő gondolat, hogy az optánspört belevi­gyék az iskola tananyagába. Ez a nem mindennapi merész ötlet egy fiatal ó-királyságbeli nagyváradi tanárnak jutott az eszébe, akit Mav­­rodin Atanáznak hívnak és aki Nagy­váradon kisebbségi diákokat oktat. Mavrodin Atanáz különben ismerős név a nagyváradi közéletben és csak tegnapelőtt választották be az állandó választmányba, az úgynevezett dele­gate permanentébe, amely a város ügyeit intézi. Mavrodin a fiatalság és az ambíció felfokozott hőmérsékletitől hajtva már több i­zben szerepelt a nagyváradi közéletben. Mohó és izgága fiatalember, aki nem igen tudja beleinni magát abba az atmoszférába, amely a nagyváradi benszülöttek lel­kében uralkodik, bármely nemzethez vagy fajhoz, illetve valláshoz tartoz­zanak is azok. A nagyváradi tradí­­ciójú régi román családok a lefolyt évek során, amikor csak lehetett, — különösen amikor politikától távol álló kérdések voltak napirenden — mindig híven ragaszkodtak a társa­dalmi harmónia megóvásához. Csak Mavrodin tanár és egy-két hasonszőrű társa türelmetlenkedett és dobott el gyúanyagot minden lehető alkalommal. Legutóbbi ténye sem nevezhető sze­rencsésnek. A fiatal tanár ezúttal úgy gondolta, hogy meg kell szólaltatni az optáns-perrel kapcsolatban a diákok véleményét is, természetesen a kisebb­ségi diákokét. A nagyváradi Kereskedelmi Iskola egyik osztályában adta fel dolgozati tárgyul az optáns-ügyet. A diákok természetesen a legnagyobb zavar­ban vannak, hogy hogyan tárgyalják az iskolai feladványban ezt a poli­tikummal teli kérdést. Az egyik diáknak a feladvány kiosztásánál volt is annyi bátorsága, hogy felállott és azt mondotta a ta­nárnak, hogy ez az aktuális politikai ügy aligha való az iskolába. — Dehogynem — válaszolta Mav­rodin. — Ez a kérdés „nagyon szép“. Gyönyörűnek találta Mavrodin ezt az ötletét. Valóban gyönyörű is abban a kalászban, amelyből a kisebbségi oktatás sokmillió könnye, baja és sérelme kicsordul. Mi jön­ne és bebizonyítom, hogy a legjobb, illatos körniésze eredeti üvegben és kimérve csak nálam szerezhető be. Royal-drogériája és illatszer­­tifei tára, Cluj, Főtér 20. bz. jj|J

Next