Ellenzék, 1928. április (49. évfolyam, 75-97. szám)
1928-04-01 / 75. szám
utcai A bártáncosnő magába száll Egy szilágysomlyói szenzációs válóper nem várt vége. A hamislánynak szerződtetett „szerető“ elmondja az igazságot Szilágysomlyó. (Az Ellenzék tudósítójától.) Szilágysomlyó, ez az egykor eleven, mozgalmas és gazdag szilágysági város ma már csak árnyéka a régi Szilágysomlyónak. Élet alig van benne. Esemény csak nagyritkán adódik s így, ha néha-néha valami előfordul, hónapokig rágódnak rajta a szenzációkhoz nem szokott szilágysági polgárok. A közelmúltban aztán olyan eset történt, amely hálás beszédtémája lett nemcsak a városnak, hanem az egész megyének. Egy válóper indult meg, amely kudarccal végződött. Egy gazdag szilágysomlyói fakereskedő ellen indított válókeresetet a felesége. Komoly ok a válásra nem igen volt, de mint igen sok esetben, úgy ebben az esetben is az anyós volt az, aki házasságbontó okról igyekezett gondoskodni. Beszuggerálta lányának, hogy férje oldalán csak gyötrelem az élete. Más férjet érdemel, aki jobban becézi és szebb toaletteket vásárol. Az anyós addig tömte az asszony fejét, amíg az végre beadta a válókeresetet. Amint mondottuk, a válásra nem volt elég ok, de az ügyvéd gondoskodni akart válóokról is. Kolozsvárra küldötte bojtársát azzal a megbizással, nézzen szét a kolozsvári lokálokban s keressen egy olyan éjjeli lepkét, aki megfelelő honorárium ellenében a törvényszék előtt eskü alatt hajlandó bizonyítani, hogy őt a fakereskedő kitartotta. Így is történt. Az ügyvédbojtár két nap és két éjjel tanulmányozta Kolozsvár éjjeli életét, puhította a bárhölgyeket, míg végre az egyik ráállott, hogy a nehéz megbízatást — természetesen megfelelő honorárium ellenében — hajlandó magára vállalni. Egy pezsgős vacsora keretében az alkut megkötötték és a hűséges ügyvédbojtár másnap már magával is vitte a nőt, hogy a zilahi törvényszék előtt megtartandó tárgyaláson a válni akaró felesége érdekében tanúskodjék. A törvényszéken aztán annak rendje és módja szerint megkezdődött a tárgyalás. A férj kijelentette, hogy feleségét nagyon szereti és semmi körülmények között sem akar tőle válni. Erre szólásra emelkedett az asszony ügyvédje. Elmondta, hogy a férj erkölcstelen életet él, Kolozsváron barátnőket tart s kezénél fogva a bíróság elé vezeti a nőt, hogy tegye meg MEGHÍVÓ Magán vagy üzleti ügyekbeni utazások alkalmával BUDAPESTEN a legkellemesebb otthont nyújtja a legelőnyösebb feltételek mellett a keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben levő Grand Hotel Paris Kalszálloda Budapest, 011. kep. Baross-tér 10. sz. mert 20% engedményt kap, mint ezen lap előfizetője olcsó szobaárainkból, 10% engedményt kap olcsó éttermi árainkból. (Kitűnő házi konyha.) Menüt kivéve. 5 pengőt megtakarít, autótaxi költséget, mert gyalog átlőhet egy perc alatt a pályaudvarról. Hálunk otthon érzi magát! Elsőrendű kiszolgálás, szigorúan családi jelleg. Saját érdeke ezen előnyök folytán, hogy okvetlenül nálunk szálljon meg. Előzetes szobamegrendelés ajánlatos. ELLE AZK. döntő tanúvallomását. Kolozsvár éjjeli életének Zilahra szállított képviselőjében azonban nem halt ki a jó érzés. Magába szállt s ahelyett, hogy a férjet gyanúsította volna meg, elmondotta, tanúképen való szerződtetésének történetét. Hogy neki ezért a kirándulásért harmincezer lejt ígértek s az ügyvédbojtár olyan gavallérosan viselkedett vele szemben, hogy kérését nem tudta megtagadni. Természetesen ez a tanúvallomás eldöntötte a válóper sorsát is. Az ellenfél ügyvédje leforrázva távozott. A bárnőnek Zilahon is akadtak támogatói, mert a kudarccal végződött válóper után is huzamosabb ideig ott maradt. Szilágysomlyónak és vidékének ma ez a szenzációja. (V. E.) Nyolcmillió lejjel tartoznak a kolozsvári állami intézmények a villamos-üzemnek Ez a nagy hátralék november óta gyűlt fel. A villamos-üzem igazgatója el akarja vonni a villanyt az egyetemtől s a krinikáktó, ha a tartozást most sem rendezik Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Kolozsvár városa kiürült kaszszáit állandóan a villamosüzemtől kapott pénzekkel tölti meg. Minden hónapban primári megkeresés érkezik a villamosüzem vezetőjéhez és habár az üzemi haszon csak utólag volna elszámolandó, a villamosüzemnek állandóan előlegeket kell nyújtania a városnak. Ugyanakkor azonban egyes állami intézetek egy idő óta egy banit sem fizetnek a villamosüzemnek, amely ilyen körülmények között állandó pénzzavarokkal küzd. Az egyetem és a klinikák hárommillió lejjel tartoznak, de az összes kolozsvári állami intézmények adóssága nyolcmillió lejt tesz ki. Az egyetem és a klinika csak november óta nem fizet. Addig minden hónapban a legpontosabban kiegyenlítették a villanyszámláikat. November óta azonban új gondnok van a klinikákon és az új gazdasági rezsim hónapról-hónapra megfeledkezik a fizetésről. A múltban az állami üzemek villanykiadásai, amelyek mindig pausálék, költségvetésileg voltak biztosítva. Valószínű, hogy mint a múltban, úgy ma is minden hónapban az egyetemi épületek részére megtörténnek a kiutalások. És mégis hiábavaló a villamosüzem minden sürgetése, mert hónapok óta egyetlen bánit sem fizetnek. A villamosüzem vezetősége, a legilletékesebb helyről jövő információnk szerint, ma már ott tart, hogy rövid időn belül az egyetemi épületekben kikapcsolja a villanyt és ezzel az erőszakos eszközzel lesz kénytelen fizetésre szorítani a gondnokot. A villanyáram kikapcsolása különösen a klinikákon idézhet zavarokat elő, mert habár házi üzemben egységes árama van a klinikai épületeknek, mégis az összes operációs és más kísérleti gépekhez (Röntgen, Finzen stb.) városi villamosáram szükséges. Amint a villamosüzem igazgatója munkatársunk előtt kijelentette, most küldik el ezekhez az állami intézményekhez az utolsó felszólítást, amelyben megírják azt, hogyha a hátralékos villanydíjakat nem fizetik ki, akkor az üzem kénytelen lesz a legvégső eszközhöz, az áram kikapcsolásához folyamodni. Itt írjuk meg, hogy amíg a villamosüzem részére a kultusztárca keretébe tartozó intézetek hónapok óta egyetlen bánit sem fizetnek, ugyanakkor a villamosüzemnek az elküldött számlák után minden hónapban kétszázalékos bélyegilletéket kell kifizetnie. A múltban ezekre a számlákra, tekintettel arra, hogy egyik közintézmény állította ki a másik részére, nem kellett számlabélyeg-illetéket rakni. De néhány hónappal ezelőtt szállott ki egy pénzügyi bizottság, amely kötelezte az üzemet, hogy az állami intézmények számára kiállított számlákra is kétszázalékos bélyegilletéket rójjanak le. Most a villamosüzem abba a komikus helyzetbe jutott, hogy az állami intézményektől egyetlenegy bánit sem kap és ugyanakkor a hátralékos összeg után jelentékeny összeget kitevő két százalékos bélyegilletéket le kell rónia. Azóta a villamosüzem számtalan felebbezést adott be és habár biztos tudomása van arról, hogy a kirótt illetékek törvény szerint nem járnak, mégis azt fizetni kell, mert a benyújtott felebbezéseire mai napig még választ sem kapott. Mindebben a legszomorubb pedig az, hogy a hiányzó összeget a fogyasztó közönségen vasalják be. Tavaszy Sándor dr. előadása. Az Erdélyi Múzeuma-Egylet előadássorozatában tegnap délután 6 órakor dr. Tavaszy Sándor teológiai igazgató tartott előadást „Az erdélyi magyar világnézet eszményéről.“ Taraszy Sándor dr. előadása nagy tudással és sok szeretettel fejti ki, hogy mennyire szükséges az embernek a világnézet és az értékelés és hogy főleg egy kisebbségi nemzet számára mennyire fontos az, hogy helyes értékelése és világnézete legyen. Milyen jellemvonásoknak kell meglátszania az erdélyi magyarság világnézetének eszményében? Erre legjobb választ ad az erdélyi magyar történelem. Ugyanazokkal a követelésekkel fordul felénk az erdélyi magyar világnézet eszménye ma is, amelyek az erdélyi magyar lelket egész történelmén át belülről éltették, hevítették. Életünket, egyéni talentumainkat igyekezzünk beállítani a legegyetemesebb vonatkozásokba és teljes önfeláldozással magasabbrendű távlatokat tűzzünk magunk elé. Tavaszy Sándor előadását lelkes, érdeklődő közönség hallgatta végig. Előadás után Boros György alelnök üdvözölte meleg szavakkal az előadót s ügyben bejelentette, hogy a Muzeum-Egylet ezidei előadássorozatát befejezte. 49. év 75. szám. Az optánsper, mint iskolai dolgozat Nagyvárad. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az optánsper sokat izgatta az elmúlt hetekben a közvéleményt, amely érthetően nem tért napirendre a Genfben történtek fölött. Államférfiak, politikusok, újságírók firtatják, hogy hova fejlődik ez a kényes kérdés, amelynek a hordereje külpolitikai relációkban is jelentékeny és folytatólagos purparlékra ad alkalmat a belpolitikában. Mindez természetes is, végtére az optánspör nem vonható el a nyilvánosság fórumaitól, de az igazán kétségbeejtő gondolat, hogy az optánspört belevigyék az iskola tananyagába. Ez a nem mindennapi merész ötlet egy fiatal ó-királyságbeli nagyváradi tanárnak jutott az eszébe, akit Mavrodin Atanáznak hívnak és aki Nagyváradon kisebbségi diákokat oktat. Mavrodin Atanáz különben ismerős név a nagyváradi közéletben és csak tegnapelőtt választották be az állandó választmányba, az úgynevezett delegate permanentébe, amely a város ügyeit intézi. Mavrodin a fiatalság és az ambíció felfokozott hőmérsékletitől hajtva már több izben szerepelt a nagyváradi közéletben. Mohó és izgága fiatalember, aki nem igen tudja beleinni magát abba az atmoszférába, amely a nagyváradi benszülöttek lelkében uralkodik, bármely nemzethez vagy fajhoz, illetve valláshoz tartozzanak is azok. A nagyváradi tradíciójú régi román családok a lefolyt évek során, amikor csak lehetett, — különösen amikor politikától távol álló kérdések voltak napirenden — mindig híven ragaszkodtak a társadalmi harmónia megóvásához. Csak Mavrodin tanár és egy-két hasonszőrű társa türelmetlenkedett és dobott el gyúanyagot minden lehető alkalommal. Legutóbbi ténye sem nevezhető szerencsésnek. A fiatal tanár ezúttal úgy gondolta, hogy meg kell szólaltatni az optáns-perrel kapcsolatban a diákok véleményét is, természetesen a kisebbségi diákokét. A nagyváradi Kereskedelmi Iskola egyik osztályában adta fel dolgozati tárgyul az optáns-ügyet. A diákok természetesen a legnagyobb zavarban vannak, hogy hogyan tárgyalják az iskolai feladványban ezt a politikummal teli kérdést. Az egyik diáknak a feladvány kiosztásánál volt is annyi bátorsága, hogy felállott és azt mondotta a tanárnak, hogy ez az aktuális politikai ügy aligha való az iskolába. — Dehogynem — válaszolta Mavrodin. — Ez a kérdés „nagyon szép“. Gyönyörűnek találta Mavrodin ezt az ötletét. Valóban gyönyörű is abban a kalászban, amelyből a kisebbségi oktatás sokmillió könnye, baja és sérelme kicsordul. Mi jönne és bebizonyítom, hogy a legjobb, illatos körniésze eredeti üvegben és kimérve csak nálam szerezhető be. Royal-drogériája és illatszertifei tára, Cluj, Főtér 20. bz. jj|J