Ellenzék, 1928. október (49. évfolyam, 224-248. szám)

1928-10-29 / 248. szám

2.M*1. A kocsi hossza körülbelül harminc lépés volt, ebből csak tizenkét lépésnyi van szabadon, a többi része befurakodott a postakocsiba és valósággal eltűnt. Előbb szét kellett darabolni a postakocsi vázát, hogy alóla a Simplon hálókocsijának romjait és a romok közé beszorult halottakat ki lehessen takarítani. A romhalmaz között még most is emberi kezek, lábak láthatók beszorulva, vasdarabok és faroncsok közé. Az utasok csomagjai szétforgácsolva, szanaszét hevernek. A vasalkatrészekhez hozzátapadva véres hús és bőrdarabok látszanak. Rablók Az összeütközés színhelyén már tegnap reggel megjelentek a hiénák. Amit csak lehetett, elhordták a romhalmazból. Amikor az Ellenzék munkatársa a vasúti mérnökök társaságában a romokat nézte, észrevette, hogy az egyik kocsi alatt valami mozog. Azt hitte, hogy talán sebesültet rejtettek a kocsik alatt Hasznosulva mászott a romok között, amikor az a mozgó valami megszólalt : „Én vagyok, a szlatinai váltóőr. Keresem a tábornok úrnak a táskáját, mert állítólag hatmillió les °°Ü benne.* A vasutast természetesen nyomban letartóztatták és ekkor elmondta, hogy a környéken fantasztikus hírek keringtek arról, milyen óriási értékek hevernek a romok között, ezért tehát ő is elhatározta, hogy „keresni* indul Tegnap estig minden felhasználható dolgot elhordták a környékbeli parasztok. A dívány huzatokat, az ott maradt ruhákat és utazási cikkeket mind elemelték. A rettenetes pánikban senki sem vigyázott arra, hogy a csőcselék mit csinál. A vasúti hivatalos személyzet, a vasúti tisztek és a hatósági emberek a sebesültek elszállításával voltak elfoglalva, közben pedig a csőcselék kénye-kedvére fosztogatott. Csak tegnap estére rendeltek ki Szlatinából egy csendőrszakaszt, hogy a romokat őrizze. Hány halottja van a borzalmas katasztrófának? Hivatalos megállapítás szerint tegnap estig a halottak szám harmincnégy volt, a súlyos sebesülteké pedig ötven. A sebesültek egy részét Bukarestbe szállították. Tegnap estefelé egy autó négy sebesült katonát hozott, akik közül kettő a klinikai meltóágyon meghalt A halottak száma velük harminchatra emelkedett. A katasztrófa még bizonyára több emberáldozatot is fog ,követelni, mert a sebesültek közül többnek az állapota rendkívül aggasztó. A szlatinai kórház zsúfolva van sebesültekkel. Az Ellenzék munkatársa meglátogatta az egyik betegszobát, amelyben rettenetes jelenetek játszódtak le. Egy craiova-vidéki földbirtokos, aki szintén súlyosan sebesült, állandóan feleségének a nevét kiáltja. Feleségével és három gyermekével együtt utazott a gyorsvonaton éppen abban a kocsiban, amely a leginkább összerongálódott. Két nagyobbik gyermekét valósággal egymásba ragasztotta a kocsi összeroppanása. A felesége is a szemeteiztára halt meg. Csak ő és kisebbik gyermeke úszták meg élve a vonatösszeütközést, de a gyermeknek egy vandarab mindkét lábát lemetszette és tegnap este a kórházi ágyon meghalt. Az orvosok a földbirtokos felépülésében sem bíznak. Megdöbbentő tragédia érte Rocca olasz mérnököt, akinek apja Rocca tábornok néhány héttel ezelőtt romániai látogatása alatt autószerencsétlenség áldozata lett épen fia könynyelműen gyorshajtása miatt. Rocca mérnök a Simplon hálókocsijában utazott feleségével és leánykájával együtt. Mindhármukat valósággal szétmarcangolták a kocsi roncsai. A leányka selyem pizsamában feküdt az egyik ágyon, alatta volt apjának fekvőhelye. Testüket a hálókocsi összeroppant bádogfala a szó szoros értelmében kettévágta a has irányában. Roccáno velük szemben aludt és szintén súlyos sebesüléseket szenvedett, de még egy félórát élt és látta szeretteinek borzalmas pusztulását. Segítségért sikított, de miután a hálókocsinak ez a része belefúródott a postavagonba, senki sem tudott a közelükbe férkőzni. Hangja aztán mind halkabb lett és egy félóra múlva holtan húzták ki őt is a romok alól. A hálókocsi egy másik fülkéjében utazott Radrich csikágói nagykereskedő, aki szintén szörnyethalt. Eddig még meg nem erősített hírek szerint a katasztrófa áldozata lett Patranu ezredes is, a paksi román követség katonai attaséja. A halottak többségét katonák teszik ki, akik Nagyszebenből utaztak állomáshelyeikre. Köztük van egy Ehring Ferenc nevű erdélyi magyar fiú, aki a konstancai tengerészetnél végzett szolgálatot. A receai állomáson tegnap a következő holttesteket agnoszkálták: Costache Jen ilfov megyei katona; Bonaparte Dumitru craiovai katona; Niculae Maria szelistyei asszony; Samoila konstancai kereskedő ; Solomon tulceai kereskedő; Ráth Sándor nagyszebeni lakatosinas; Pica Sandu őrvezető, Nagyszeben; Colibas Dumitru katona Arges megye; Aldea hadapród Ramnicul-Sarat; Ehrlich Antal nagykereskedő, Kisenev; Serban fékező, Piatra-Olt; Stan Ioan katona; Ungureanu, a bazargici törvényszék jegyzője, aki két hónappal ezelőtt az Ellenzék munkatársának a felvilágosításokat szolgáltatta Bazargicban a török khádibíráskodásról; Goga Dobrodzseanu Odobesti-i szőlősgazda. A szlatinai kórházba szállítás közben és a műtőágyon meghaltak a következő katonák : Martida, Szabó Máté, Vasile Nicolae, Parlatanu, Iordache Nicolae. A Simplonon utazott a craiovai gyalogezred állatorvosa Hortopan Gergely, akiről a bukaresti lapok azt írják, hogy erdélyi, szamosújvári illetőségű. Tegnap Bukarestbe szállítottak néhány sebesültet, akiken a klinikán kell műtétet végezni. Ezek között egy Hirschler nevű férfi is volt, mire a bukaresti lapok rendkívüli kiadásokban azt írták, hogy a katasztrófa áldozata lett dr. Hirschler József kolozsvári apátplébános is. Későbben kiderült, hogy a sebesült Hirschler amerikai állampolgár, nagykereskedő, aki üzletkötés céljából jött Bukarestbe. A súlyosabban sebesültek között van Monsigneur Arrigont olasz főpap, aki Cisar érseket látogatta meg Bukarestben és Olaszországba, haza akart utazni. A Dimineata tegnap délutáni rendkívüli kiadása szerint a Simplon utasai közül még meghalt Ascenazt nagyiparos, Georgescu vezérfelügyelő, egy Angelescu nevű hivatalnok és állítólag két temesvári ember, egyiknek neve Montag, a másiké pedig Fischer. Az előbbiről azt állítják, hogy a temesvári gabonakereskedővel azonos, az utóbbiról hogy orvos vagy ügyvéd. Ezek a hírek természetesen megerősítésre szorulnak. A hálókocsi utasainak névsorát későbben megtalálták és ebből próbálták összeállítani a veszteséget. Ebben a névsorban szerepelt egy Lacoste név is és Bukarestben arról beszéltek, hogy a híres francia tenniszbajnok az áldozta. A Rador jelentése szerint a szerencsétlenségnek harmincnégy halottja és ötven sebesült áldozata van. Ezt a jelentést tegnap délután adták ki, azóta az áldozatok száma megnőtt azzal a két katonával, akik Bukarestben haltak meg a kórházi ágyon. Az ötven sebesült között többnek az állapota olyan, hogy halálukat bármelyik pillanatban várni lehet. Az áldozatok száma tehát nőni fog. Nyilatkozott a szerencsétlenségről Teodorescu CFR vezérigazgató, aki kijelentette az újságíróknak, hogy a karambólt két ember és pedig George Ion forgalmi tisztviselő és a váltóőr okozták. A szerencsétlenség e két ember bűnös gondatlanságának a következménye, nem pedig a rendszer hibája. A CFR mindent el fog követni, hogy alkalmazottainak ellenőrzését még szigorúbbá tegye, hogy azok a legfegyelmezettebben végezzék súlyos és felelős munkájukat A szlatinai tömegtemetés Holnap délelőtt temetik el a szlatinai ortodox temetőbe a vasúti szerencsétlenség áldozatai közül azokat, akiket hozzátartozóik nem kértek ki a hatóságoktól. Huszonöt-harminc embert fognak egyszerre eltemetni. Külön koporsóba rakják a szerencsétlenség színhelyén talált emberi végtagokat, kezeket, lábakat, húscafatokat. A temetést együttesen végzik a szlatinai felekezetek papjai. Azokat a halottakat, akiknek személyazonosságát nem sikerült megállapítani, a hatóságok lefényképezték. Ilyen ismeretlen halott több van. A kár A CFR anyagi kára óriási. Csak maguk a szerelvények több mint százhúszmillió lejt értek meg. De ettől eltekintve óriási kártérítési pereket kap a vasút, amely minden kétséget kizáróan teljes mértékben felelős a tragikus eseményekért. Volnay Jenő. Akar-e szép hevesen között enni? Siessen képeivel, festményeivel és kézimunkáival РИГ „UNICUM“ képkereteit! vállalathoz (volt Postakert u. 7/a.), hol külföldi anyagokból, művészi és gondos munkával, meglepő öleső árakban kereteznek I 49. ez, 248.x 4 m A kolozsvári nyomor egy végrehajtó könnyes szemein keresztül Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Könnyesszemei végrehajtó, alig merjük leirni, olyan hihetetlenül hangzik. A végrehajtót általában úgy képzeljük el, hogy a szivét jéghideg burok veszi körül és a szája akkor sem görbül sírásra, mikor az ősi birtok felett megperdül a dob. Ezt írják a regények, az élet azonban túlhaladta a regényírók fantáziáját és ma már nemcsak az ősi birtok felett perdül meg a dob, hanem az éhező, nagybeteg apa, vagy családfentartó anya alól is elviszik az ágyat. Ma a végrehajtás és az árverés nálunk olyan kíméletlen, hogy még a végrehajtó ez éve körül is néha megolvad a jégkéreg és a szeméből kibuggyan a könny. Erről a kíméletlen munkáról és a nyomában járó borzalmas szegénységről szól ez a riport. Nem is mi mondjuk el, hanem egy bírósági végrehajtó, akinek a száján keresztül minden szó és megállapítás a rideg valóság erejével hat. A kávéház asztalánál szemben ülünk egymással. Olyan, mint egy bírósági végrehajtó : szegény, kopott beamter, egy a sok közül, se jobb, se rosszabb a többinél. A kávéház asztalánál — ember, de hivatali működése közben — az államhatalom rettenetes szerve, így kezdődik a beszélgetés. — Mondjon valamit a kolozsvári nyomorúságról és általában a végrehajtások menetéről, de csak személyes tapasztalatait adja elő. Nincs mitől tartania, a nevét nem írjuk Nehezen fog bele, de gördül a szó a száján. — Soha ennyi új végrehajtás nem volt . . . — Soha ennyi munkánk nem volt, mint most. Reggeltől estig járunk. Kolozsváron ma a nyomorúság mérhetetlen. Napokig beszélhetnék róla, de a szó szürke és kopott, mint jómagam. Hogy meg lehessen érteni a mai szegénységet, mint öreg tapasztalt végrehajtó, ki kell jelentenem, hogy nincs ma ember Kolozsváron, aki ellen ne volna foglalás és árverés kitűzve. Itt egy kissé elakad. Kinéz a kávéház ablakán. Aztán így folytatja: — Ha a Főtéren hullámzó töme-tet és a potemkin jólétet nézem, a ruhákat, az utcai flancot, élesen rajzolódik elém az úri nyomorúság. Hogy lehet mindez? Mi végrehajtók tudjuk, hogy amióta fennáll Kolozsvár, soha annyi foglalás nem történt, mint ebben az esztendőben. — Ismerek embereket, akik egy évvel ezelőtt két—három millióval rendelkeztek és ma egyetlen bánijuk sincs és minden nap vendégei vagyunk. Különösen az iparosság ment rohamosan tönkre. Ki Amerikába! — Még a munka szerszámját is lefoglaljuk. Iparosok, akik a múltban jómódban éltek, ma valósággal éheznek, nincs kenyerük, nincs munkájuk és csak egy gondolat foglalkoztatja őket: kimenni Amerikába, vagy bárhová, mert Kolozsváron a kézműipar a szó szoros értelmében meghalt és ami még él, az is csak agonizál. — És a kereskedők ? — Itt sem valami rózsás a helyzet, — mondja. De mintha itt javulás állott volna be. Akik nem tudtak az új viszonyokkal megbarátkozni, lehúzták az Üzletük redőnyét és repatriáltak, vagy csődbejutottak. Egyesek azonban a gazdasági krízist megúszták, a speciális viszonyokat megismerték és sok mindent el tudnak intézni. Ezt furcsa, groteszk mozdulattal mondja és sejteti velünk, hogy sokan már megismerték a baksist és a hátsó ajtókat. — A kereskedők körében ma már nincs annyi foglalás, — folytatja tovább informátorunk — mint egy évvel ezelőtt, ami korántsem jelent