Ellenzék, 1929. március (50. évfolyam, 48-74. szám)

1929-03-01 / 48. szám

50. év, 48. ELLENZÉK Ki a legszebb erdélyi magyar lány? .......— .........­­ ■­­ Máris a legnagyobb érdeklődés nyilvánul meg az Ellenzék országos szépségversenye iránt—Hogyan kell szavazni? Csak a tegnap közöltük, hogy országos szépségversenyt rende­zünk és ma már az érdeklődés nyilvánvaló jelei érkeznek hozzánk. A közönség felkarolja a szép esz­mét, amelyet egy divathullám fel­használásával mi olyan értelemben akarunk keresztülvinni, hogy a régi, híres erdélyi magyar szépség­ ideál ismét elfoglalja méltó helyét. Pro­pagandát akarunk csinálni a szerény, vissz­ah­úzódó erdélyi magyar lánynak. A sok szép közül ki akarjuk válasz­tani a legszebbet, aki bájaiban és erényeiben méltóképen testesíti meg az erdélyi magyar női ideált. Csak természetes tehát, hogy szán­dékunk megértésre és támogatásra talál. Nagyon sokan kérdezik olvasóink közül, hogy a szavazás miként fo­lyik le s az eredményekből vajon kitünik-e majd, hogy kik azok, akik az egyes városokban viszik el a szépség pálmáját s mintegy ud­varát alkotják majd meg annak, aki a szépségek szépsége lesz? A szavazás nagyon egyszerű. Mindenki kivágja az Ellenzék min­den számában közzétett Szavazó­lapot s arra rá­írja a lány nevét és tartózkodási helyét, akit isme­rősei közül a legszebbnek tart. Fel kell mindig tüntetni a város ne­vét vagy falvaknál a megyéjét Ilyenformán azután a szavazatok lassanként az egyes városok körül kristályosodnak ki s a mi napon­ként leközölt eredményeinkből ki fog tűnni, hogy kik az egyes vá­rosok legszebb lányai. Az országos választás azután úgy folyik le, hogy azoktól, akik legalább 200 szavazatot nyernek, bekérjük fényképeiket. Ezekből a fényképekből az első zsűri kivá­lasztja azokat, akiket meghív a kolozsvári jótékonycélú, nyári vi­rágünnepre, amelyen egy második, hozzáértőkből megalakított nagy zsűri választja meg a szépség­ki­rálynőt A szavazólapokat olvasható írás­sal kell kitölteni és legcélszerűbb már a borítékon is feltüntetni a „Szépségverseny“ szóval, hogy a levélnek mi a rendeltetése. Min­den levelet tessék az Ellenzék szer­kesztősége Str. Universitati­ volt Egyetem-«. 8. címre küldeni. SZAVAZÓ­LAP Ki a legszebb erdélyi magyar lány?.__________ Tessék ide írni a jelölt nevét, lakását és a szavazó nevét „Egyszerűen és közönségesen zsarolt“ „Jelen írásom által van szeren­csém megerősíteni szóbeli kijelenté­seimet, hogy minden tekintetben magamra vállalom a felelősséget azokért a kijelentésekért, amelyeket az Argus részére adok Rebreanu Juliu pénzügyi ellenőrre nézve. 1927-ben Rebreanu jegyzőkönyvet vett fel a helybeli cukorgyár ellen. Nyomban ezután Rebreanu mindent megkísérelt, hogy az ügyet négyszem között intézze el, de ez nem sikerült. A gyár vezetősége kategorikusan visszautasította. A jegyzőkönyv, ame­lyet Rebreanu felvett azt tartalmazta, hogy a gyár nem vallotta be ponto­san jövedelmét, hogy ezzel az adó­fizetés alól kivonja magát. 1927. ok­tóber hónapban a pénzügyminiszter megkapta Rebreanu jelentését és ki­küldött egy pénzügyi inspektort, hogy a gyárnál ejtse meg a vizsgá­latot. A pénzügyi inspektor az adó­bevallási nyilatkozatokat rendben találta, megsemmisítette a Rebreanu által felvett bírság jegyzőkönyvet és megadta a gyárnak a kellő elégtételt. De Rebreanu nem hagyta magát. Egész 1927. és 1928. évben súlyos üzelmeket követett el az adózókkal szemben olyan feljelentésekkel, mint amelyek a cukorgyárat illették. Egy­szerűen és közönségesen zsarolt. Ezt a felelősségérzet teljes tudatában mondom és ezt a tényt több tanú­val tudom bizonyítani. Későbben ismét megkísérelte, hogy tárgyaljon a cukorgyár igazgatóságával, miután azonban nem ért el semmit, addig bolygatta a minisztérium által már megsemmisített jegyzőkönyv ügyét, amíg feljelentése az ügyész­ségre került. Ennek a Rebreanunak a megálla­pítása alapján indította meg az ügyészség a nyomozást és fogana­ 3. odal tosította a letartóztatásokat, ame­lyekről annyit írnak az újságok. Ezeket mondja nekünk — fejezi be cikkét az Argus — a marosvá­sárhelyi ügyvéd. Nyilatkozatának le­­közlésével mi csak hozzá akarunk járulni a kérdés tisztázásához. Mert tekintetbe kell venni, hogy az állí­tólagos adóeltitkolási üggyel kapcso­latban megindított vizsgálattal egy­idejűleg tisztázni kell Rebreanu sze­repét is." Az Argus és mi sem akarjuk a bí­róság eljárását befolyásolni ebben az ügyben. Az Argus cikke azonban az egész nagy port felvert adóeltitko­lási ügynek különös színezetet ad és olyan látszatot, amely a letartóz­tatottak javát szolgálja. Reméljük, hogy a bíróság is meggyőződést sze­rez azokról az okokról, amelyek a nagy garral megindított vizsgálathoz vezettek és az igazság szellemében sújtja azokat, akik bűnösök és védi meg a meghurcoltatástól azokat, akik machinációk folytán jutottak szo­morú helyzetükbe. Jóváhagyták Brassó városának kétsét. A magyar egyesületekkel mostohán bánik a tanács Brassó. (Az Ellenzék tudósítójától.) A belügyminisztérium jóváhagyta Brassó városának idei költségveté­sét. Az előirányzat a múlt évhez viszonyítva 14 millióval több, a költ­ségvetés végösszege pedig 136 millió lej. A tízszázalékos költségvetési emelkedés kellemetlenül érinti Brassó polgárságát, mert a kritikus gazda­sági viszonyok nem hogy költségve­tés-többletet, de ellenkezőleg, a költ­ségvetés csökkentését kívánják. Ho­gyan fogja a polgárság azt az évről­­évre megismétlődő adó- és taxaeme­lést kibírni, azt igazán nem lehet tudni. Emelték a gázművek jövedel­mét, a víz, csatorna, a szemét kihor­dási, közvágóhídi illetékek végössze­gét és valószínűleg csak az erdő­üzem 8 milliós jövedelemtöbblete nem fog a polgárság vállaira nehe­zedni. Az új kiadási tételekként a ta­nács a következőket vette fel: A városi nyugdíjasok tűzifával való el­látására 800.000, külföldi tanulmány­­utakra 200.000, a városi rendőrség fizetésére 2.600.000, a Laguna líceum előtti tér bekerítésére 850.000, épít­kezési tervek elkészítésére 150.000, óvoda létesítésére 200.000, Brassó monográfiájára 250.000 és jótékony egyesületek segélyezésére­­,150.000 lejt irányoztak elő. Ennél az utolsó tételnél meg kell említenünk, hogy ebből a hatalmas összegből a ma­gyar egyesületek alig kapnak vala­mit. Általában azt lehet mondani, hogy a város a magyar egyesüle­tekkel a lehető legmostohábban bá­nik. Amíg a román egyesületek 100—300.000 lejes segélyeket, a szá­szok 50—100.000 lejeseket kapnak, addig a magyar egyesületek legfel­jebb 20.000 lej évi városi adomány­ban részesülnek. De ilyen is kevés van. A városi tanács magyar tagjai a költségvetés megállapításánál na­gyobb gondját viselhetnék a magyar intézményeknek, amit annál inkább megtehetnek, mivel jelentős szám­ban vannak képviselve a tanácsban. Jóváhagyta a belügyminisztérium Brassó megye költségvetését is, amely 25.000.000 lej végösszeget tüntet föl. A móri szénbányában kifogy оЦ a szén. Székesfehérvárról jelentik: A móri szénbányában a szén teljesen kifogyott Az üzemet beszüntették. Százötven bányászcsalád munka nélkül áll. A társaság mérnökei új szénrétegek után kutatnak a régi tárnák közelében. „Közönséges zsaroló­­nak nevezi az Argus Rebreanut, aki a marosvásárhelyi cukorgyár elleni vizsgálatot kezdeményezte .Keleti Péter vezérigazgatót mindenki úgy imeri, mint aki kép­telen tisztességtelen dolgok elkövetésére“ — állapítja meg a bukaresti újság Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az Argus nevű közgazdasági lapot széltében-hosszában úgy isme­rik, mint a legkomolyabb sajtóorgá­numot, amely mindig az objektivitás határain belül marad s ez alapon óriási tekintélynek örvend. Főszer­kesztője, Cafencu, a bukaresti ujság­­irótársadalomnak egyik legtekinté­lyesebb alakja, akit Maniu bevett kormányába és részére alminiszteri tárcát kreált. A külügyminisztérium­ban a legnehezebb osztályt, az álta­lános politikai, a propaganda és sajtó­ügyeket vette át s hogy egyebet ne mondjunk róla, ő készítette elő a Litvinov-jegyzőkönyv aláírását, az optáns­ tárgyalásokat és ő fogja kép­viselni a kormányt a genfi népszö­vetségi ülésen. Mindezeket azért írjuk meg az Ar­­gus-ról és főszerkesztőjéről, hogy alátámasszuk cikkét, amelyet „egy szenzációs adóügy“ címén mai szá­mában közöl. Szó szerinti fordítás­ban adjuk az egész cikket: „Marosvásárhelynek néhány hét óta nagy szenzációja van: a cukor­gyár ügye, ahol vizsgálat folyik ál­lítólagos pénzügyi szabálytalanságok miatt, amelyeket a gyárvezetőség számlájára írnak. Letartóztatták Ke­leti Péter vezérigazgatót, Kramer Sándor igazgatót, Stelescut, a cukor­gyár titkárát, Stamate pénzügymi­niszteri vezérfelügyelőt, Ionescu Jiu hites könyvszakértőt és az utóbbi­nak a feleségét A letartóztatások óriási feltűnést keltettek a városban és méltán, mert Keleti vezérigazgató nemcsak egyik legfontosabb személye volt a városnak, de olyan embernek ismerik, mint aki képtelen tisztesség­telen dolgok elkövetésére. Ami Kra­mert illeti, ő csak néhány nappal ez­előtt került a gyár élére. Hasonló körülmények között na­gyon nehéz egy vizsgálatot levezetni ennyire kényes ügyben. Senki sem akar beszélni. Csak sugdosódnak: „az ügyet felülről vezetik.“ Perov vizsgálóbíróhoz fordultunk, aki a nyo­mozást vezeti. Nem mondott semmit sem azzal az indokolással, hogy a vizsgálat folyamatban van és emiatt indiszkréciót nem követhet el. Miután az ügyet a bíróság kezére juttatták, mi már csak arra szorítkozunk, hogy tisztázzunk egy kérdést, amely a fenti problémával szoros kapcsolat­ban áll. A marosvásárhelyi pénzügy­igazgatóság mellett működő Rebreanu pénzügyi felügyelő működéséről van szó, aki megtette azt a feljelentést, amelynek alapján a vizsgálat most folyik. Rebreanu ellen súlyos vádak hangzanak el. Azt mondják róla, hogy éveken keresztül terrorizálta kü­lönbnél különb, meg nem enge­dett eszközökkel a város adózó polgárait. Ezeket a vádakat természetesen bizonyítani kell. És íme akadt egy neves ügyvéd a városban, aki ma­gára vette a vádak felelősségét. A következő levelet adta ebben az ügyben nekünk: Tavaszi ruhák Mása, tisztítása megkezdődött CZIHB-nél, Glus!

Next