Ellenzék, 1929. május (50. évfolyam, 97-119. szám)

1929-05-04 / 97. szám

/ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Stratia Universitati­ (v. Egyetem­ utca) 8. szám. Tit­eleti: 169. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, Cluj *тш ÁRA 5 LEJ MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS Szerda, 1929 május 1. L. évfolyam 97. szám. Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 390, félévre 000, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengi. írta: SPECTATOR Húsvét bejárójában szentül hitték az emberek, hogy a jóvátételi kérdést vizsgáló szakértőbizottság Pakisban szerencsésen megoldja Németország fizetési kötelezett­ségének és feltételeinek kínosan vergődő ügyét. Ha az amerikaiak a politikai me­zőről át tudták már kalauzolni az elmé­let a kizárólagosan gazdasági szempon­tok területére, ha megértést tudtak su­gallni egy nemzetközi clearing-house iránt, bizonyára meg fogjákk találni a kulcsot a német jóvátétel végső összegének és a törlesztési részleteknek kiszámításához is. Ezt hitték az emberek és tépni kezdték a remények édes gyümölcseit, mert azok is olyan jók, mint a datolya, melynek „feje a tűzben ég, lába vízben áll“. Szégyen nélkü­l valljuk be, hogy akkor magunk is rózsás bizakodásba dőltünk, mert minden nagy kétkedésünk ellenére néha szinte va­kon dobjuk magunkat a reménység légies karjaiba, úgy látszik azonban, fel kell hagy­nunk a gyűszünyi hittel is. A szakértők ta­lán világgá mennek és újra feléled a Dawes­­terv szörnyű terheivel, melyek alatt Né­metország összeroppanhat. Se Rajna-ki­­ürítés, se gyarmatvisszaadás, se méltá­nyos fizetési megoldás! Hanem megint a dzak­m­a, nemzetközi válság, drágább pénz, termelési nehézség, az élet általá­nos megrosszabbodása ! Mintha lábra ka­pott volna a magyar forradalom kétségbe­esett könnyelműsége, mely a Vyx-féle jegyzék átadásakor azt mondta: dobjuk oda a gyeplőket a bolsevizmusnak. Dob­juk oda most mi Németországot és az európai pénzpiacot az ismeretlen lehető­ségeknek! Az emberek bökkenve és döb­benve állanak, már csak álmukban sut­togják, hátha a tíz esztendős tapasztala­tok keserűsége feltör a szájakba és Ame­rika az utolsó pillanatban visszaránt a szakadéktól. A reménytelenség pánikja most aztán napról-napra terjed ez. Az optánstárgyalás is mintha kókkadni kezdene. A leszerelési vita borzalmas fegyverzet jogosultságát szentesíti: gyilkos gázok alkalmazásának és nyílt városok bombázásának ördögi engedélyét. Hát semmi komoly tanulságot nem vontunk le szörnyű megpróbáltatá­sainkból? Új gyárvállalatok érdekében oda kell jutnunk, hogy minden ember számára gázmaszkokat szerezzünk be? 1800 millió darabot, ha minden „isten képét és ha­sonlóságát“ óvni akarjuk e földfémen. De mi lesz állatainkkal ? Azt regél­tük, hogy a halálfejes gázokat már csak poloskák, tetvek, bacillusok irtá­sára fogják használni. Most per­ig félteni kell tőlük teheneinket, trhónkat, csir­kéinket, a tej, gyapjú,­­ás, húst adó jámbor rabszolgákat. És , erdőket, me­zőket, szántókat, mert , n­inden gyanús, ami él! Az optáns­ tár­gyalás meg-meg­­szakadása lépni kezdi, a leszerelési kon­ferencia már széttapost­a reményei­nk egy-egy koszorúját. Vájjon nem így járunk-e azok­kal a reménységekkel is, amiket a spanyol­­országi diktatúra, bukásába, amiket a kisebbségi kérdés népszövetségi felgom­­bolyításába vetettünk? Nem fogunk-e megcsalatkozni a május végi angol alsó­házi választ­ások során is, melyet különös mértékben befolyásol majd az a körül­mény, ho­gy most először fog bennük szerepet játszani sokmillió női szavazó, politikáikig iskolázatlan és egyébként sze­szélyes г-sem ? De kételybe kell esnünk akkor i­s, ha megbuknak a konzervatívok és Lloyd George—Macdonald jut haza- Sorvadó remények Egyetlen politikai pártot sem hívtak meg a gyulafehérvári ünnepségekre falva-Voevou szen­ségmisniszter a Kolozsvári roiflezett Közigazgatási mmn aSKalsaával nyilatkozott a román i€Y€níc-mozgalomról cs . мтШшЩ. kérdésről Az erdélyi prefektusokból előtört a sovinizmus s a városi autonómia megadása ellen foglaltak állást Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Erdély és a Bánság prefektusai szombaton délután összegyűltek Kolozsvárt, hogy részt­­vegyenek azon az ankéton, amelyet Vaida­ Voevod belügyminiszter rendez a készülő közigazgatási törvénnyel kapcsolatban. Az értekezlet délután 4 órakor kezdődött a megyei prefektura dísztermében s azon a prefektusokon kívül résztvettek a kolozs­vári egyetem jogi professzorai, valamint a Kolozsvárt tartózkodó szenátorok és képviselők. Csella Or fiebisett — levente Vaida beli'gyrumnisater azzal nyitó. Re. meg az értekeztetet, hogy — mielőtt a megbeszélés tulajdonképeni tárgyára át­térnének — két napirenden lévő kér­désben nyilatkozni akar. A nyilatkozatot a következőképen közli a Radar: — A lapok és főleg a liberális újsá­gok — mondta Vaida —, sokat foglalkoz­nak a balázsfalvi Levente (Voinici) ünnep­ségekkel. Kritikák hangzanak el, ame­lyekre én a következőkkel felelek : mele­gen köszönetet mondok dr. Bolla Zakariás kisküküllőmegyei prefektusnak, hogy meg­rendezte ezt az ünnepséget és ezzel a­­ régenstanács, valamint a külföld előtt is bebizonyította, hogy mi a rend népe va­gyunk, akik csendőrök nélkül is fenn tudjuk tart­a ni a nyugalmat és a polgári rendet. " külföldön túlságosan elterjedt-' a híre­s.• 1 . hogy RomáRi.-iban .. odron, :ha- és t...Ar.1..io-iHH:tl kősét kormá­nyozni. Nos, hát mi meg akarjuk mutatni, hogy a román nép békés és rendszeres é­s hazafiasságában maga őrködik a rendre. Rádió a falvakban — Még egy utolsó kérdésre akarok ki­térni — mondta Vaida. — A liberálisok hevesen támadnak minket azért, hogy a falvakba be akarjuk vezetni a rádiót. Az a véleményük, hogy a falvaknak előbb a kellő higiéniára és közlekedési eszközökre, jó utakra, jól működő postára van szük­ségük s csak azután rádióra. A liberáli­sok ötven évig kormányoztak és semmit sem tettek, hogy a fenti követelményeket teljesítsék. Most midőn mi azt akarjuk el­érni, hogy rádió útján a kultúrát terjes­­­­s­zük a nép között, panamát orrontanak és milliós üzletek megkötésére.". .. .ásíta­nak bennünket. De ez nem fogja megakadályozni a kormányt a terv végrehajtásában és ért kérem a prefektus urakat, végezzék el a szükséges összeírást és én azt hi­szem, hogy a rádió bevezetésével a falva­kon kulturh­ivatást végzünk. A prefektu­sors állásfoglalása Vajda beszéde után megkezdődött a­nn­a­k:"igazga­ta.A reformjavaslat közül első felszólaló Vescan marosmegyei prefek­­tus volt, aki állást foglalt a városi autonómia meg­adása ellen. Azt a már sokszor hangoztatott soviniszta elvet vallotta, hogy az erdélyi városokban a kisebbségek többsége a román nemzeti érdekeket veszélyezteti. Kifogásolta a javaslat intézkedését, amely szerint a hivatalnok tanácstagoknak nem lesz szavazati joga. Végül hibáztatta, hogy a javaslat a jegyzőket ismét községi hiva­talnokokká teszi, holott a közigazgatás ál­lamosítása általános helyesléssel találkozott. Dr. Cimponeriu a közigazgatási tisztvi­selők nevében ismertette azokat a hatá­rozatokat, amelyeket az erdélyi közigaz­gatási tisztviselők egyesülete hozott a ja­vaslattal szemben. Kifogásolják a javaslat­nak azokat az intézkedéseit, amelyek lehetővé teszik a tisztviselők cserélgeté­sét. Kérik az összes tisztviselők részére az elmoz­­díth­atatlanságot. A szolgabirak részére kihágási ügyekben büntetőjogot kell biztosítani. Kérik, hogy a községi tanácsosok feloszlatását hatá­rozottan tiltsa le a törvény. Ha a tanács államellenes magatartást tanúsítana, a község autonómiája függesztendő fel. Jacobovici professzor szenátor kérte, hogy a községi illetve megyei tanácsok­ban nagyobb szerepet biztosítson a tör­vény az intellektuellek részére. Popa Ádam Овншейшйг körül — A másik kérdés, amelyre ki akarok térni — folytatja a belügyminiszter, a ki­sebbségi probléma... Ügyes kisebbségek a haragszom rád­ot játszák anélkül, hogy erre okuk lenne. Amikor a belügyminisz­teri széket elfoglaltam, azonnal rendeletet adtam, hogy a közigazgatási hatóságok civilizáltan, megértővé bánjanak a lakos­sággal és a kisebbségekkel. Megparancsol­tam, hogy a hivatalos hatalmukkal vissza­élők ellen azonnal alkalmazzák a szigorú szankciókat., Kormányzásunk első idejé­ben még sörs"imn­áolva ha­rlik a kisebbségi lapokbel" panaszokat a hatóságok ellen. Most a panasz megszűnt, vagy legalább is a megkereskedett. Nem régen nálam járt a magyarság négy képvise­lője és elismerte, hogy most már ko­moly panaszra okuk nincsen sem a székely­földön, sem ott, ahol szórványo­san él a magyarság. Nem tudom tehát megérteni, miért kísérlik most meg a magyarok, hogy a gyulafehér­vári ünnepségek körül kellemetlen atmosz­férát teremtsenek. Kormányunk a gyula­­fehérvári ünnepség kérdésében nem áll az alku alapján. Mi a kisebbségi kérdést civi­lizáltan oldjuk meg. A vita, amely a gyu­lafehérvári ünnepségen való részvétel kö­rül kifejlődött, nélkülözi az alapot. Mi speciális meghívót az ünnepségekre nem bocsátottunk ki. Egyetlen pártot, így a Magyar Pártot sem hívtuk meg a jubileumra, mert hiszen pártokat ilyen eseményekre meghívni nem is lehet. Az ünnepségre Románia egész népe kapott meghívót. — Ami a népviseletet illeti, a konferen­cián, amelyet a prefektusokkal tartottam, hangsúlyoztam, hogy minden egyes nem­zet a saját jellegzetes viseletében jelenhet meg, minden korlátozás nélkül, ami az illető nép nemzeti jellegének kidomborí­­tását illeti. Jöjjenek tehát a magyarok, németek, bolgárok, oroszok, törökök, stb. saját nemzeti viseletükben, mi szívesen látjuk őket, mert ez az ünnep az ország összes fiainak az ünnepe akar lenni. lomra. Hiszen a nemzetközi gondolat átcsoportosításának e bajnokai elszigetelten maradnak; most Poincaré kormányoz Franciaországban és nem Herriot, mint négy év előtt, mikor a Labour-party vé­gezte a miniszteri térdepelést és kézcsókot az angol király tróntermében. Nem a pillanat hangulata, hanem egyre dagadó meggyőződés sóhajtja el a remény­telenség erősödő kesergőjét. Tudom, hogy a tömegekben a megbékélés és kiengesz­­telődés szelleme már nagy utat tett. Az emberi szolidaritásnak számos, nem hiva­talos jellegű szála szövődött meg. Az általános légkör sok tekintetben tisztult: irodalom, művészet, társadalmi szer­vezettség, közgazdaság messze haladt a háborús ragálytól. De a politikai hatalmak, amelyek igában tartják,a töme­geket, társadalmat, a civilizációt, a szel­lemi világot, nem hajolnak el attól a bar­bár nemzetközi rendjét, melyet az egyol­dalú háborús erő, a diktátumon alapuló hamis béke ragályozott a világra. Szelleme fojtja meg a nagy rendezések iránt táplált reménységeket. Mi, mikor buktatja meg végzetes dacát ? A csöndes és lassú fej­lődés bizonyára megoldást hozhat, de hosszú munkája során rengeteg érték me­het veszendőbe? Csak forradalom adhat új lehetőségeket? Kiknek a forradalma? A polgárság és munkásság lezajlott nagy megmozdulásai mögött csak a szellemiség rétege az, mely minden osztály értékeit szívja fel és m­ég nem nyi­atkozott a tör­ténelemben függetlenül, külön akarattal. Lehetséges-e, hogy a pap, akinek háborús fegyvereket kellett megáldania, a tanár, akinek sovinizmust kell tanítania, a tudós, akinek hadiszereket kell feltalálnia, a hiva­talnok, kereskedő, író és művész, aki po­litikai hatalmak függvénye, feleszmél majd kizárólagos feladatára s érdekeire, hogy szervezetten és önfeláldozón a barriká­­dokra menjen? Úgy látszik a történelem olyan sivár időszakába léptünk, mikor várnunk kell egy automatikus összeom­lásra, melyből új igazság és rend jöhet. Mai számunk 12 oldal

Next