Ellenzék, 1929. október (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-01 / 223. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cina—Kolozsvár, Strada Universitata (v. Egyetem­ utca) 8. szám. Telefon: 109. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj V­ÁRA 5 LEJ Kedd, 1929. október 1. ötvenedik évfolyam, 223. szám. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 3­0, félévre 600, évente 1200 lej. Magyareranágea: negyedévre 14, félévre 27, évente 51 pengi. KÉT ERDÉLYI KULTÚRA TALÁLKOZOTT A BRASSÓI HELIKON-NAPOKON Brassó szász társadalma őszinte lelkesedéssel ünnepelte az erdélyi magyar írókat Hetek óta készült az ősi város erre a találkozóra. — Fényes külsőségek közt zajlott le az irodalmi est.—Bánffy Miklós gróf és dr.Glondys Viktor szász lelkész hitvallást tesznek az erdélyi gondolat mellett Brassó. (Az Ellenzék tudósítój­ától.) Az Erdélyi Helikon brassói estélye, amelyet a Klingsor folyóirat szász írógárdája ren­dezett meg, úttörő kultureseménynek bizo­nyult. Nemcsak a magyar és szász írók eszményi barátsága mélyült el a szombati és vasárnapi találkozásokon, nemcsak Brassónak meglehetősen izolált magyar és szász társadalma került egymáshoz köze­lebb a két nemzet íróművészeinek vonzó hívására, hanem maga a két testvérnem­zet lépett itt a harmonikus kulturnunk a közös útjaira. Sokkal több volt ez a két nap, mint fényes sikerű irodalmi esemény. Amit a Helikon által Kolozsvárt rende­zett Klingsor-estélyen a két nemzet írói megkötöttek, azt a brassói magyar estély megpecsételte. Az estély s az utána ren­dezett nagyszabású bankett előkelő ma­gyar és szász közönsége, amely minden politikai, felekezeti és osztályárnyalatot gazdag tagoltságban képviselt, úgy­ legyent mondott az írók közös kulturális hitval­lására, az erdélyi gondolat teremtő esz­ményére. Pedig nagyon­ sokan kétségesnek tar­tották, hogy ez a találkozás egyáltalán létrejöhessen. A magyar és szász lakos­ság között itt még gazdasági érintkezés is alig van, hát még társasági. Régi brassóiak szerint az utolsó ötven év tör­ténete nem mutat fel hasonló eseményt. Pedig mindkét fél alapjában teljes biza­lommal várja régóta ezt a találkozást. Az erdélyi gondolatnak csendben munkáló hatalma a kétségtelenül lappangó csirá­ban rejtőző lelki készségek között most végre kaput nyitott. A gondolat ereje a maga sugárkörébe tudta fonni az egymás m­ellett élő két­ nép kulturális vezetőit, géniuszuk hivatott képviselőit, az írókat, eleve kijelölve és készentartva a méltó, egyenrangú helyet a harmadik testvérnem­zet alkotó művészei számára is. S odáig már eljutottunk, hogy a magyar és szász közvélemény intellektuális rétegei erősítő visszhanggal fogadták az ősi erdélyi kon­cepciónak korszerű, modern újrafogalma­zását, a népkultúrák tevékeny összefogá­sának programját. A találkozás, amely a nemzeti életek közös szellemi alapjaiban gyökerezik, ön­magában hordja állandóságának és tartós­ságának biztosítékait. A régebbi és a leg­közelebbi múltban számos esetben bizo­nyult be, hogy a magyarság és szászság között politikai alapon létrehozott össze­köttetések — a politika törvényei értel­mében — nem lehettek hosszabb életűek, mint az őket előidéző és meghatározó politikai érdekek. S egészen természetes, hogy amint saját politikai érdekei úgy kívánták, valamelyik fél nem habozott saját külön útjait követni. Végtelenül más azonban az olyan benső szövetségek ter­mészete, amelyek a közösként felismert eszmei összetartozásból fakadnak, amelyek nem irányulnak soha senki ellen, hanem a maguk értékeit mindenek számára akar­ják kifejleszteni. Az ilyen összetartozásból, amilyen az erdélyi kultúrközösség egye­temes értelmének felismeréséből fakad, múlhatatlan és örök kapcsolatoknak kell kinőniük, kibírva már a politikai viharok minden esetlegességeit. Ez a folyamat ter­­ veitől,­­ a Hetek óta tartó gondos és lelkes mun­kával készítette elő Heinrich Zillich, a Klingsor kitűnő főszerkesztője, a brassói Helikon-estét. A Klingsor ünnepi számot adott ki a Helikon tiszteletére s ebben az erdélyi magyar irodalom számos értékét sikerült fordításokban ismertette meg a szász olvasókkal. A­ szász írók maguk is mélyenszántó tanulmányokban fejtik ki e számban miért látják elérkezettnek a magyar és szász kultúrák együttes munkáját. A Klingsor­a mellett Kronstädter Zeitung is négy hét óta állandóan napirenden tar­totta a Helikon brassói bemutatkozásá­nak ügyét. A lap szinte minden szá­mában hozott kitűnő műfordításo­kat az erdélyi magyar írók műveiből. A Helikon-est napján a lap főszerkesz­tője vezércikket közölt Köttök a békefron­ton címmel! „A Helikon megalakulása idején — írja többek között — a Kronstädter Zeitung volt az első német lap, amely az esemény jelentőségét méltatja. Ennél az alakulásnál függetlenül a hatástól, amelyet Erdély köz­életére kifejt, volt valami azonnal meg­ragadó: egy tiszta eszme nemes szelleme. Mikor még magyar lapok bizonyos tartóz­kodással nézték Erdély szellemi életének ezt az újszerű jelenségét s amikor magyar politikusok az írók emancipálódását téves módon veszélynek hitték az ő korlátlan vezetésükre nézve, mi már akkor művészi tettként üdvözöltük ezt a szövetséget, amely akkor bennünket, mint népet, alig érintett. Most örömteli elégtételünk, hogy ez a szövetség a mi városunkban hagyja el a csak­ magyar közönség rezonáló ta­laját s német sziveket óhajt lendületbe vinni, német elméket a költészet tarka izgalmaiba ragadni.“ Majd igy folytatja: „Ha valaki testvérként lép hozzánk, egyenlő értékeink és jogaink elismerésé­ben, akkor elmúlik minden bizalmatlan­ság , hasonló nyíltsággal s fentartás nélkül viszonozzuk a baráti érzületet. Ehhez segítsen minket a magyar irók brassói estélye ... El kell jönnie a nap­nak, amikor Erdély, a népek e szelíd böl­csője magára talál s mint szép miniatűr­­kép, az egész emberiség fejlődését ábrá­zolja, amely a mai nap minden felhői dacára nem ellenségeskedésre vezet min­denkit mindenki ellen, hanem mindnyá­junk testvéri egyesülésére“. Ugyanebben a számban közli a lap Heinrich Zillichnek, a Helikon-est minden részetesen sok megpróbáltatáson és hul­lámzáson megy még keresztül, amíg célját eléri. Kolozsvár kezdet volt, Brassó biztató folytatás s az ünnepekre a termékeny munka hétköznapjainak kell következniük. A brassói Helikon-est részleteiről az alábbi tudósításban számolunk be részle­tesen : békefronton hálát kiérdemelt fáradhatatlan szerveze­tének hatalmas cikkét is, az erdélyi ma­gyar irodalom jelentőségéről. Az első találkozások Pénteken este és szombaton délelőtt érkez­tek meg Brassóba az estély szereplői. Kívü­lük Bán­ff­y Miklós gróf is eljött Brassóba, hogy jelenlétével még fokozottabb súlyt ad­jon a találkozónak. A Helikon írói közül Bartalis János, Berde Mária, Kádár Imre, Kemény János báró, Molter Károly és Szom­bati-Szabó István érkeztek meg. Hozzájuk csatlakoztak a Helikon brassói tagjai: Finta Zoltán és Kacsó Sándor. A vendégeket Hein­rich Zillich és a szász írók fogadták, akik erre az alkalomra szintén Brassóba jöttek. Közülök Ervin Wittstock, Ernst Jekelius, Otto Folberth, Adolf Meschendörfer és Egon Zlasek állandóan jelen voltak a különböző összejöveteleken. Szombaton délután Emil Schmutzler, a Scherg posztógyár vezérigazgatója öt órai teát adott a Helikon tiszteletére, amelyen a magyar és szász írókon kívül jelen voltak: báró Kemény Jánosné, báró Bornemisza Elemérné, báró Kemény Gizella, továbbá a brassói magyar és szász társadalom számos előkelősége. A rendkívül meleg vendéglátás hangulatában igen komoly eszmecserék foly­tak az erdélyi kultúra közös nagy problémái­ról. Az estély lefolyása Este 8 órakor a Redut zsúfolásig meg­telt érdeklődő közönséggel. A nézők so­raiban a brassói magyar és szász társa­dalom minden rétege képviselve volt. A földszint utolsó soraiban, félkör alakú emelt padsorokban a brassói református leánygimnázium és felsőkereskedelmi tan­folyam fehér blúzos, kék szoknyás és piros-arany sapkás növendékei foglaltak helyet, ragyogó virággirland módjára övezve körül a pazar világítású termet. Talán ők voltak az estély leglelkesebb résztvevői. Ugyanolyan kipirult arccal hallgatták iro­dalmunk komoly értékeit, mint ahogyan másnap délelőtt Berde Mária előadására figyeltek, akik a leányiskolák összegyűlt növendékei előtt a független irodalmi ér­tékelés és a sajátos erdélyi irodalom jelen­tőségére hívta fel a fiatalság érdeklődését. Az estély és az utána következő bankett közönségének sorából a következők neveit sikerült hamarjában feljegyezni. A szászok részéről dr. Viktor Glondys, a nagynevű evangélikus lelkész és filozófus, dr. Ernst Schnell, volt polgármester, a szász népta­nács elnöke, Emil Schmutzler gyárigazgató, Julius Teut­sch múzeumi igazgató, Teutsch vezérigazgató, Trautgott Copony volt képvi­selő, Fritz Theill főszerkesztő, Adolf Hesshai­­mer és dr. Wilhelm Czell gyárosok, Fritz Kimm festőművész, Bickerich zeneigazgató. A románság soraiból ott voltak dr. Lemen­­ Joan neves író és műfordító, dr. Joanes Mik­lós az interimár bizottság tagja. A magyar társadalom reprezentáns alakjai közül meg­jelentek dr. Debreczy Béla a róm. kath. egy­ház főgondnoka, Szabó Béni országgyűlési képviselő, Szele Béla dr. a Magyar Párt al­­elnöke, Csia Pál ref. lelkész, Goldsmann Miksa bankigazgató, Köpeczi-Sebestyén Jó­zsef a hires heraldikus, aki a Helikon-estre érkezett Brassóba, Engel József bankigazga­tó, Schenck Gyula gimnáziumi igazgató, Szemlér Ferenc, a róm. kath. líceum igazga­tója, dr. Egyed Mór nyugalmazott törzsor­vos, Aronson Rudolf nagyvállalkozó, Szegő Árpád gyáros, Scholz Károly vasutigazgató, Halász Gyula író, továbbá a brassói magyar sajtó reprezentánsai. Az est műsorát Kemény János báró nyi­totta meg rövid beszéddel. Rámutatott azok­ra a szellemi erőkre, amelyeknek törvény­szerűen el kellett vezetniök a magyar és szász kultúra bensőséges találkozásához. Hangsú­lyozta, hogy a Helikon az összes erdélyi nemzetek végleges kulturális békéjét és te­remtő harmóniáját vallja programjának és eszközei egyedül az irodalom tiszta fegyve­rei. A nagy ovációval fogadott beszéd után Ferd­­ Mária olvasta fel Erdélyi ballada cí­mű megkapó erejű új versét. Az írónő nagy­apjáról szól az ének, aki nem­mel szavazott 1849-ben a haditörvényszéken, mikor Lud­wig Róth-ot, a szászok vezérét hazaárulásért halálra ítélték, mert ellenállott az unió gon­dolatának. Viharos tapsok köszönték meg a nemes költői élményt. Kacsó Sándor olvasta fel ezután a Gyer­­gyói dalosverseny című új elbeszélését. A nadrágos és a harisnyán fiúk versengését mély humorral és fordulatos szellemmel oly elevenen mutatja be ez a kitűnő írás, hogy minden mondatát kitörő kacagás ju­talmazta. Finta Zoltán bús hangulatú, a mai ifjú­ság tragikus lelkületét tükröző költe­ményei, majd pedig Bartalis János benső­ségesen religiózus himnuszai következtek ezután igaz áhítatot keltve. Möller Károly „Kapukulcs“ címen sajá­tos erdélyi humoreszket olvasott fel. E kapukulcs azt a kulcsot szimbolizálja, amely Erdélyből az egyetemes világba nyitna kaput. A remek kis szatira az egész közönséget nyomban megragadta. A műsor második felében Kádár Imre erdélyi román népballadák fordítását mu­tatta be. Nyirő József olvasta fel ezután Klánéta című komor erejű novelláját. A székely népiség örök értékeit revelláló remek írást kitörő tapsokkal fogadta a brassói közönség is. A műsor befejező számaként Szombati- Szabó István, a lugosi nagynevű költő-pap olvasta fel néhány gyönyörű versét, ame­lyek az erdélyi sors legkeserűbb mélysé­geit mutatják fel áldozatul a Megváltó világosságnak. A közönség mindvégig a legfeszültebb figyelemmel hallgatta a műsor számait. A program befejeztével egyetlen ember sem állt fel helyéről s a szűnni nem akaró tapsok igazolták, hogy a Helikon-est mély maradandó hatással volt Brassó magyar és szász társadalmának vezető intelligenciájára A bankett A Korona-szálloda nagytermében százöt­ven terítékű bankett volt az előadás után. A bankettre, épp úgy, mint az estélyre az erdélyi Helikon és a Klingsor egyesített emblémáival ellátott gazdag kiállítású meg­hívókat bocsátott ki a rendezőség. Vacsora után mindössze két felköszöntő hangzott el. Az elsőt dr. Glondys Viktor, a szászok lelki vezetője, a másikat Bánffy Miklós gróf, mint a Helikon szeniora mon­dotta el. Mai számunk 12 oldal.

Next