Ellenzék, 1930. január (51. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

4. odfal. ­ Bismarck Sch wen ingerről: Budapest, 1929 december 28. mondta egykori háziorvosáról. Ez az egy ember tud en­gem kezelni. A többi orvosomat — én kezel­tem.“ El lehet hinni, hogy Bismarck vala­mennyi többi orvosa is — legény volt a talpán. S ha mégsem tudta­k vaskancellárt kezelni, alighanem a kancellár vas egészsé­gében volt a hiba: nem volt mit kezelni raj­ta. Schweninger bizonyára kitűnő orvos volt — (bár az egyetemi orvostudomány akkori képviselői nem voltak elragadtatva tőle) —■ de amely kiválóságai Bismarck szemében őt orvostársai fölé emelték, aligha par excel­lence orvosi kvalitások voltak. Ez olyasvalami, amit csak sejteni lehet, de állítani még­sem kockázatos. A nyilatkoza­tok, melyeket laikus szájból hallani lehet ( szinte mindegy: a száj tulajdonosa magas, vagy alacsony polcon áll), a felfogások, me­lyeket írásaiban az emberi szellem legmé­lyebb kutatói is itt-ott elárulnak, s az or­vosi kultúra teljes hiányáról, a laikus közön­ség százpercentes orvosi kulturálatlanságáról tanúskodnak. Elég a­ki nincs elragadtatva a közönség irodalmi, történelmi és más szellemtudomá­nyi műveltségének mélységétől, az is értetle­nül áll szemben ezzel a — relative is! — mi­nimális érdeklődéssel, amely az orvosi kul­túra kérdései iránt megnyilvánul. Itt-ott a határkérdések körül bukkan fel némi kí­váncsiskodó érdeklődés. Ott, ahol az orvos­­tudomány a lélektannal, netán az irodalom­mal érintkezik (lásd: pszichoanalízis) vagy ahol az orvostudomány a szociológiát sú­rolja (tuberkulózis, alkoholizmus) — ahol, enyhén szólva: dilettáns fontoskodás, vagy társadalmi ambició lát a maga számára arasznyi tért, — az orvosi kultúra ezeken a pontokon jegyezhet fel pár kétes diadalt. Vereséget — kétségtelent — naponta szen­ved. És itt nem is beszélek az orvosi napi gya­korlat milliónyi inkonvenienciájáról a későn igénybevett orvosi segítségről, a közbe­­nkuruzslásról, a türelmetlenül félbeszakított gyógykezeltetésről a felületes ítélkezések­ről orvosi képességek felett, mind e sok — tudatlanságból keletkezett — ártalomról, ami egyként károsít orvost és beteget__ezekről a négy fal között lefolyó kis barbarizmusokról most nem beszélek Bizonyítóbb erejűek és aránylag, de csak aránylag kisebb számok mellett is bevilágí­­tóbbak a nagy nyilvánosság asszisztálása mellett terítékre hozott skandalumok. A bulvárlapok 9 Ép ésszel a tébolydában* című szenzációira ki nem emlékszik? Azok a kommentárok, amelyek az olyan híreket bevezetik, egyként tanúskodnak : a téboly­dának, az ép észnek , a beteg elmének klasszikus nemismeréséről • amilyen ter­mészetes, hogy hitelre találnak, éppoly természetes, hogy az orvosi részről jövő A gyermekek száj­­­ápolása korrektívumok — semmit sem korrigál­nak. »Érdekelt fél !* »Varjú a várjuáak.»“­s egyéb ilyen plauzibiliák ... A közönségnek ugyanaz az orvosi kul­­turálatlansága működik itt — pesszimista beállitottságg­á, mint abban az optimiz­­musban, amely most már szinte hetenként elfogadja és készpénznek veszi a tüket- . ... . , kurózisnak vagy a ráknak ,.itt biztos gyógy- 9 ICSCgySZ€rUDD cS l€§K€ll€ni£S€bb ГП0С!ОП *Л«ч*** U ,шI bu,g­imí,ha„ az Odol szorgalmas használata által történik. SSÄÄSÄÄiSiiäÄ A tisztításnak különösen reggel és este - de -lehető,eS ebéd után is­­ kell történnie. A elolvasott...“, a világlap, mely jmztic- Gyermekek QZ OdOl-lal Vfíló Hoblitáti mord/-ot kiált, ha a hivatalos orvostudo-nuui lat VOIU KIUUIN­C51 mám- nem hajlandó legitimálni egy tüdő- hamar megszokják, mert az Odol ió ízű és a gyógyászt, aki szerének összetételét sem ’ * w akarja megmondani az intellektuel, ki szájnak kellemes frisseséget ad, rákényszeríti orvosát, hogy jól bevált, mér­­sékelt áru régi gyógyszer helyett a „Matin“ legfrissebb számában hirdetett különleges­séget írja fel neki,­ mind annak az or­vosi kulturálatlanságnak az áldozatai, amely — alacsonyabb nívón — fél a hird­őoltást­­ól s a difi­éria gyógyszerét a petróleumban látja.­­ Tömegek bármely oldalú kulturálatlansá­­gáért sohsem a tömeg felelős. Talán, nem felelős érte az orvosi kultúrá­nak jelenben kizárólagos birtokosa, az or­vosi kar sem. De sokáig őrzött kaszti elkü­lönülése, a foglalkozás külsőségeinek túl­zott tisztelete, s az orvosi kultúra terjeszté­sétől való ideges elzárkózás, a legjobbak részé­ről, alighanem hozzájárultak ahhoz a talán splendid de épenséggel nem hasznát izolá­cióhoz, amel­yen ma élniök, küzdeniük és szenvedniök — nem lehet kellemes. Egész­ségügyi ismeretek terjesztése... ее volt az orvosi engedékenység végső határa. Holott nyilvánvalóan az egészségügy csak végső be­tetőzése az orvosi kultúrának s így kezdete nem lehet Ha egyéb певд, a kétségbeejtő anyagi krí­zise az orvosi karnak, rá fogja kényszerite­­ni az elzárkózottságból való kilépésre. Or­vosi kultúrával­­ is rendelkező közönség érezheti csak igazi szükségét az orvostudo­mány folyton fejlődő eredményeinek és ezek közvetítőjének a gyakorló orvosnak. Nem félek sem a kuruzslás, sem a fél tu­dás rémeitől. Ezek: a mai­­állapot szülöttei. Az orvosi ,,diadal" kevesebb lesz talán a jövőben. És kevesebb nyílttéri nyilatkozata hálatelt sziveknek a szeftmentő csodatevő kezéről... De lesz megértés, tisztes munká­nak tisztes elismerése — minden nyoma­­tékkal. . .f* Osvót Kálmán. nau- Hadikiadások — Azt olvasnia ebben a lapban, hogy az amerikai nők a múlt évben háromszor annyi pénzt adtak ki szépítő az erek’■e­­mini a hadü­gyminiszter az egész had­­seregre. — Meg is volt a látszatja. A nők sok­kal többet hódítottak. ELLENZÉK Tff hó és sárcipők „TRIUMPH“ cipőáruhoz Cluj, Piata Unirii 28. rrr­IIIXI M ország legnag­yobb kötött-szövettári gyára i j ♦ жтт s. & ♦ i labosa da tricotaj §i cicrapi, Cérnán­g Шко'С: Cérnaip', Herr’ngasse. Cernaup, Piata Dacia. Bucure$ti, Str. Lipscani 30. Bucure^ti, Str. Lipscani 49. Bucure?ti, Str. Paris. Bucuregti, Calea PrivijeL — Hoef L Busus, Galati, Braila, Craiova, Consu­cta, Ia?i, Homan, BudaciL Botofini, Chifinela, Balti, Brasov, Timisoara, Cluj, Calea Regele Ferdinand 13. Széria, 1930 január 1. Újévi ajándékul mankót küldünk Stan Vidrighin vasútigazgató asztalára A CFR is ezzel fizet a kötelesség mártírjainak. — Hogyan akarják redukálni a költségvetést? Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósításától) Két évvel ezelőtt, zimankós és ködös decemberi éjszakán, a gyergyószent­­miklósi állomás közelében a vasúti pá­lyát vizsgálgatta Hajdú László segéd­pályafelvigyázó. Elismert, kitűnő tiszt­viselő Volt, daliás termetű, egészséges férfi, akinek mindenki szép karriert jó­solt. Ezen a decemberi éjszakán azon­ban másképen határozott sorsáról a végzet Tolató mozdony ütötte el a sze­rencsétlen embert és jobb lábát tőből levágta. Hajdú László csak hónapokig tartó élet-halálharc után térhetett vissza ismét, most már,mankóra támaszkodva, a küzdelmes életbe. Ha ez a szerencsétlenség valahol kül­földön tör­­­t volna, akkor ugyebár min­denki természetesnek találná, hogy az ál­lamvasutak igazgatósága tekintélyes anyagi kártérítésben részesítse a kötelességtelje­­sítés á­dozatát és felgyógyulása után iro­dai munkára a ka­mazza. Nálunk azonban azt kell természetesnek találni, hogy Hajdú László­ rendelet vára Bukarestből amely azt közli vele, hogy a vasutl£8z, mint számfölöttit elbocsátotta állásából. Hosszú kilincselés kezdődött ezután. Végül valaki azt a tanácsot adta Hajdú Lászlónak, hogy menjen le oda, ahol a rendeletét kiadták, Bukarestbe és próbálja jobb belátásra bírni a CFR urait. Két hónapon át biztatták Hajdút a mi­nisztériumban, amíg végül is az elmúlt év novemberében a dicaőszentmártoni állomá­son szereztek számára beosztást. A nyo­morék vám­os hálálkodva vet­e tudomá­sul, hogy háromezer lejes állást kapott és boldogan jelentkezett új álloomáshelyén szolgálattételre. Az öröm azonban ca­k néhány hónapig tarthatott Stan Vian­gin szigorú re­n­dszete nem kegyelmezett a munkában eltöltött éle­tek és Hajdú László­ újabb értesítést kapott, hogy mint napidíjast a CFR elbocsátja, mert csökkenteni kell ez államvasutak bvd- Retjét Hajdú László most már hiába szaladgált irodafőnöktől irodafőnökig, mindenütt csak azt a választ kapta ,h­a redukálták a költ­ségvetést, a végzés ellen nincs aprelláta“­­Utolsó meggyűjtött pénzével jött most fel Kolozsvárra Hajdú László n oroorék vas­utas. De a kerület igazgat­óságnál újra csak azt a választ kapta, hogy nincs segítség! A pénze elfogyott és a vasútnál valaki kö­­nyörületből azt a jó tanácsot adta neki, hogy hiszen nincs baj, van itt Kolozsvárt egy Ellenzék c­mű magyar lap, jöjjön ide, itt majd segítenek rajta. A nyomorék vasutas felbicegett szerkesztő­ségünkbe és elmondotta kálváriáját. Mi csakugyan segítettünk rajta valamivel,­­ hogy a jó tanácsot adó vasutasnak még in­kább igazat adjunk, hát nyilvánosan vádat emelünk Stan’ Vidrighin vezérigazgató ellen. Minden panasznál élesebben vádol ez a mankó, amely szerencsétlenné tette egy dolo­gos ember életét, ki a decemberi fagyban és ködben dideregve teljesített szolgálatot ugyanakkor, mikor a vezérigazgató valószí­­nüleg gyöngyözd pezsgő mellett ünnepelte az Újévet. Védet emelünk, hogy munkás és tisztessé­ges hivatalnokok háromezer fejével akarja redukálni költségvetését a CFR ugyanakkor, amikor a vezérigazgató új milliókat vág zsebre évenként. Vigye el újévi ajándéknak a posta a vezérigazgató úr asztalára Hajdú Lászlónak és még nagyon sok szerencsétlen vasutasnak panaszát, hogy amikor barát­ságos mosoly kíséretében fogadja majd a­­hajbókoló tisztviselők jókívánságait, jusson eszébe az a tok mankó, amelyeket a CFR névtelen köz­éptónái kétf­iellégü­k teljesítése, közben kaptak ép lábaikért éterébe. Végh József. Steinack helyett — Azt hiszed, hogy a dohányzás meg­­hosszabbítja az ember életét? — Föltétlenült Az anyósom rögtön ki­megy a szobából, ha rágyújtok a sziva­romra. ­Most érkezett meg első küldeménye a híres DURflyT hatcilinderes automobiloknak. ötüléses, bőrrel párnázott túrakocsik, lökfékkel, lökésfelfogóval és mű­ javí­tásokkal, at fshuersU kerékkel 175.000 lejért. Romániai vezérképviselete: ADRIA Bukarest, CaL Vielerlei 114. Ktre.an. garanciahozEs tópniselM Ilin z-MihIumO———af»oa—a.......Г 1 tin iliaai-

Next