Ellenzék, 1930. április (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

fin fcsmi mint и ниш Н.И1No2/No9/ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitatii (v. Egyetem-utca) 8. szám. Telefon: 109., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: B ART­HA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. ÖTVENEGYED!!* ÉVF. 74. SZÁM, KEDD, 1930 ÁPRILIS 1. A MAI SZÁM 10 OLDAL s 26°­o réme, remé­ljük, véglegesen széjjelfosz­­lott szegény kisebbségi színházigazgatóink, feje felöl. Annak, ahogy ez a sem ember­ségességgel, sem műveltséggel, sem pe­dig a kisebbségi jogok törvénybe iktatott elismerésével össze nem egyeztető adó­igazságtalanság visszatért s ahogy most ismét elpárolog, megvan a maga tör­ténete, megvan a maga izgalmas lefo­lyása — szintlázról lévén szó, beszéljünk drámai nyelven, az ekszpozíciótól kezdve a megrendítő katarzisig, amelyen érde­mes eltűnődni. Hátha bizonyos tanulsá­gokat tudnak levonni belőle. Olvasóink emlékezhetnek még arra, hogy milyen nagy akció előzte meg a 26 százalékos kisebbségi színházi adó eltörlését, amely valóban cseppet sem volt alkalmas arra, hogy az országnak műveltségpolitikáját a külföld előtt ked­vező színben tüntesse fel. Több neves bukaresti publicista és író is cikkezett ebben a kérdésben s bizony kemény őszinteséggel mutatták rá arra, hogy ez a megkülönböztetett eljárás az amúgy is szubvenció nélkül küzködő, szegény­e­­sebbségi színházakkal szemtan dicsére­tesnek semmiképen sem mondható. A sok érvelésnek, ugy látszik, meg­volt a h­aszna, mert a nemzeti parasztpárti kor­mány mindjárt első, népszerű aktusai között eltörölte a 26 százalékos kisebb­ségi színházi adót. Elmondhatjuk, hogy kevés intézkedésének volt ilyen messzire hangzó, örvendetes visszhangja. Az ál­lampénztár egészen jelentéktelen jöve­delemtől esett el, ellenben összehasonlít­hatatlanul nagyobb méretekben gazda­godott az az erkölcsi kincstár, ahol egy ország jóhírnevét, presztízsét, művelt­ség és humanizmus iránt való érzékét őrzik. Okos kormányzatok sokat tanul­hatnának egy ilyen példából, amely mindennél világosabban mutatja, hogy sokszor apró semmiségek többségiek és kisebbségiek, kormányzók és kormány­zottak között milyen gátlásai lehetnek az engesztelődés» szellemének s milyen sokszor vasajtókat emel fel az, aki vol­­taképen csak porszemeket fúj fel­­ilyen körülmények között elképzel­hetni, hogy mekkora megdöbbenéssel ér­tesültünk a 26 százalékos kisebbségi színházi adórendszer visszaállításáról Most, amikor már annyira nyilvánvalóvá lett, hogy ez a méltánytalan adó többé már nem néhány lejes jövedelmi több­let az adópénztár számára, hanem tinta­l politikum, a kormányzat kisebbségi po­litikájának igen kényes hőmérője, el sem tudtuk képzelni, hogy mi oka lett volna ezzel a kormánynak új és erőteljes ki­sebbségellenes manifesztációt világgá bo­csátani? Mert arra gondolni sem mer­tünk, hogy ez nem kormányzati cseleke­det, teh­át nem valamelyes miniszterközi határozatnak eredménye. És mégis úgy volt, Кг érdekelt szin­­h­ázigazgatók felmentek tiltakozni az in­tézkedés ellen először Madgearuhoz s amikor ő nem volt található, magához .Maniu miniszterelnökhöz, aki rögtön közbevetette magát érdekükben, felvilá­gosításokat kért és csakhamar kiderí­tette, hogy itt tévedésről van szó: a pénzügyminisztérium nem tud a kultusz­minisztériumnak egy elvi döntéséről a kisebbségi színházakra vonatkozólag s a két fórum egy közös vonatkozású, m­in­­denképen politikaivá kényesedett ügy­­ben úgy döntött, mintha két különböző világrészben, egymástól végtelen messze- Harmadik memorandumát nyújtotta be a Népszövetséghez a csikmegyei magánjavak igazgatósága A csikmegyei erdő-panama ügyét is felemlítik benne BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A bukaresti lapok néhány nap óta sű­rű­n foglalkoznak a csíki magánjavak Ügyével s a Curentul mai száma a földmivelésügyi mi­nisztériumban­­szerzett értesülések szerint azt írja, hogy a celkmegyei magánjavak igazgatósága harmadik memorandumát nyújtotta be a Népszövetséghez, amelyben válaszol a román kormány, illetve a föld­­nevelésügyi minisztérium népszövetségi elő­terjesztéseire és indokaira. A Curentul szerint a harmadik memo­randum főleg azt akarja bizonyítani, hogy a legfelsőbb agrárkomb­é nem bírósági, ha­nem politikai alakulat, amely politikai szem­pontból hozta meg döntését a csikmegyei magánjavak birtokügyében. Említést tesz a Curentul arról is, hogy ebben a harmadik memorandumban a panaszk­övők említést tesznek a csikmegyei erdőpanamáról is, amely az utóbbi hetekben Tiberiu Verile okmányhamisítási ügyével kapcsolatban so­kat foglalkoztatta a sajtót. Arról is tud a lap, hogy ez a harmadik memorandum meg­sürgeti a Népszövetség döntését, amely va­lószínűleg a legközelebbi tanácsülésszakon már be is fog következni. Valószínű, hogy erre a harmadik bead­ványra a földmivelésügyi minisztérium is jelentést tesz, mert a lap a földmivelésügyi minisztérium álláspontját is közli, amely is­mételten hangsúlyozza Románia szuverén jogát a belföldi birtokügyek rendezésére és azt állítja, hogy a naszódi és karánsebesi magánjavak jogi helyzete lényegesen eltér a csik megyei­tól Téves törvényértelmezés volt az oka a magyar színházak zaklatásának Maniu miniszterelnök személyesen járt közbe, hogy a színházak csak 13 százalék adót fizessenek Bukarest. (Az Ellenzék tudósításától.) A lugosi vizespohár bankett hatása még mindig a magyar közönség fülében zson­gott, amikor a színházak belső bajaira egy újabb súlyos jellegű hatósági intéz­kedés duplázott rá. A pénzügyigazgató­ságok bukaresti rendeletre megtagadták a magyar színházaktól a 13 százalékos jegyadókedvezményt és csak azzal a feltétellel akarták lebélyegezni a belépőjegyeket, hogyha a színházak letétbe helye­­zik előre a 26 százalékos adó ösz­­szegét. Ezzel kapcsolatban ráparancsoltak a színigazgatókra, hogy szeptembertől kez­­dődőleg a 13 százalékos adókülönbözetet utólagosan fizessék be az állampénz­tárba, mert különben árvereztetnek. A magyar színházak igazgatói táv­iratilag tiltakoztak az intézkedés ellen a pénzügyminisztériumban. Szombaton délután egyszerre érkezett sürgöny a kolozsvári, aradi, temesvári és szatmári magyar színházaktól és ezenkívül a szín­házak részéről küldöttség ment le Buka­restbe, hogy Madgearu pénzügyminisz­tert felvilágosítsa a pénzügyi hatóságok törvénytelen intézkedéséről Miután a küldöttség a pénzügyminisztert nem ta­lálta hivatalában, a kamara ülésére ment el és ott sikerült Maniu Gyula miniszter­­elnöktől pár perces kihallgatást kapni. A küldöttség vezetője elmondta a minisz­terelnöknek, hogy a pénzügyi hatóságok intézkedése önkényes és törvénytelen, mert semmi olyan momentum nem adó­dik elő a kisebbségi színházak életében, amely jogosulttá tette volna a 13 százalékos adókedvez­mény megvonását.­­ A vidéki pénzügyi hatóságok megtagad­ták a színházi jegyek perforálását és miután a színházak részére még csak a vasárnapi előadásra állnak rendelke­zésre a pénzügyi hatóságok által látta­­mozott jegyek, a magyar színházak kénytelenek lesznek Erdélyben kapuikat be­csukni, miután a jegyadó különbö­zet megfizetésére nem is gondol­hatnak. Maniu miniszterelnök jóakaratúlag hall­gatta végig a színházi küldöttség előter­jesztését és azonnal magához kérette Te­­ianu pénzügyi államtitkárt, meghagyván neki, hogy nyomban vizsgálja meg a pa­naszt és referáljon a dologról. Ekkor de­rült ki, hogy a pénzügyminisztérium rendelkezése a regiadóra nézve téves törvényértelme­zésen alapul. A színházakra vonatkozó adórendeltezés úgy szólott, hogy az Itesara helfru­di szín­házak 13 százalákos adót fizetnek, ameny­­nyiben a társulat tagjai között idegen álll­­mpolgárok nem szerepelnek. Telem­ pénz­ügyi államtitkár a pénzügyminisztérium rendelkezését azzal indokolta, hogy min­den erdélyi magyar színháznál van egy­két idegen állampolgár s a pénzügymi­nisztérium ezért vonta meg a 13 azalékos adókedvezményt. A megbeszélések folyamán kiderült, hogy ez az értelmezés hibás. A magyar színházak­nál tényleg szerepel egy két idegen állam­polgár, de ezek részére a kultuszminisztérium kü­lön engedélyt adott ki és ez az engedély nem­­osztja meg a kisebbségi színháza­kat a belföldi jellegtől. Maniu miniszterelnök azonnal intézkedett, hogy a pénzügyminisztérium a téves törvényértelmezésen alapuló rendeletét vonja vissza s ennek alapján Teianu államtitkár már a tegnapi napon táviratilag értesítette a pénz­ügyigazgatóságokat, hogy a magyar ami házak előadása elé ne gördítsenek nehézsé­geket és adják ki a 13 százalékos adóval megadóztatott perforált jegyeket. ségben volnának egymástól... A minisz­terelnök rögtön jóvátétetle az ügyet. Ma már megint nincs 26 százalékos adó­veszedelem s ezt hálás köszönettel je­gyezzük fel a miniszterelnök érdem­­könyvébe. De viszont nem mulaszthat­juk el meg nem kérdezni: szabad lett volna ennek előfodulnia? Hány és hány ügy van még, amely fáj, keserűséget okoz és elintézetlenül mérgezi a légkört,­­ csak azért, mert az egyik minisztérium nem tud a másikról, vagy a miniszteri igazgató nem tud, vagy nem akar tudni a saját miniszteréről? Nincs elég össze­köttetés az egyes főnökök között; túlsá­gosan eltérnek a felfogások, az elméle­tek és valahogy olyan a légkör, hogy az önfejűsködés, a kiskirálykodás mikróbái könnyen elszaporodnak benne. A 26 szá­zalékos kisebbségi színházi adó ügye jellemzően világít rá erre az egészségte­len összevisszaságra, örülünk őszintén, hogy a 26 százalékos adó újra nincs többé, de még inkább örülnénk annak ha már egyszer az az egészségtelen ösz­szevisszaság is, amely szülte, rossz emlék volna és semmi más... L­ÁRA 5 LEJ. A magyar külügyminiszter angorai útjától a török­­magyar gazdasági kapcso­latok nagy megerősödését várja Budapest. (Az Ellenzék távirata.) Walkó Lajos külügyminiszter tegnap délután ér­kezett vissza Angolából Budapestre. A­­ pályaudvaron ráváró újságíróknak el­mondta, hogy útjának konkr­é eredménye­­képen még e héten megkezdődnek a tö­rök-magyar kereskedelmi szerződések tárgya­ásai. Törökország — mondta Walkó — eddig is sokat importál Magyaror­szágból, ezután a kereskedelmi kapcsolat még intenzívebb lesz.

Next