Ellenzék, 1930. április (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Kedd, 1430 áprils 1. SZÉLHÁMOS, VAGY ZSENI, VAGY MIND AKETTŐ?... A párisi Hanau asszony nagy pőrének megkezdődött az első felvonása A frankkrízis Napozlanja — Hogyan alakult meg a Gazette du Franc ? — A szerencsével együtt jönnek az ellenségek is — A börtönben (Páris, március vége.) A szajnai törvény­szék különös pert tárgyal. A vádlott Marthe Hanau asszony, a híres Gazette du­­■’ránc-botrány hősnője, aki huszonkétnapos éhségsztrájk után még az emeleti ablakon át tudott megszökni a rabkórházból és aki most huszonnyolcadik napja folytatja az éh­ségsztrájkot. A szenzációkra éhes Páris szá­mára alighanem izgalmas színjátékot fog szolgáltatni ez a per, melynek szereplői kö­zött, az érdekes egyéniségű Hanau asszony mögött ott lehet látni a frank értékelése idejének egész fran­cia közéletét, sőt bizonyos fokig a kor egész európai ve­zető személyzetét is. ( ...1 925. márciusában vagyunk. A francia frank értéke feltartóztathatatlanul zului­ le­felé. Az ország retteg, hogy a francia pénz­egység is a német­ márka sorsára juthat. Mi­nisztériumok jönnek, minisztériumok buk­nak. A spekulációra való kisértésnek szinte ellent sem lehet állni. Franciaország leg­nagyobb bankjai is a frank ellen spekulál­nak, az angol font emelkedésére. Ez a pil­lanat, amikor Marthe Hanau megkezdi had­járatát a „francia frank­" megmentése ér­dekében. Folyóirat „a francia frank védelmére" Marthe Hanau, egy párisi üzletember el­vált felesége, kistermetű, gömbölyű, elég jó­­arcú harminchét éves asszony. Gazdasági dolgokba volt férje avatta be,­­akivel elválá­suk után is sokáig közös üzletet vezet. Most lángeszű ötlete támadt. Pénzügyi folyóiratot alapít és elnevezi Gazette du Franc-nak. — Mi a frankot védjük, — mondja az új folyóirat bevezető szavaiban. — Azt ajánljuk olvasóinknak, hogy vásárolják a francia járadékot és az összes nagy nem­zeti papírokat, melyeknek értékét rosszin­­indulatú és hazug mesterkedés nyomja le. Mindent meg fogunk tenni ezért, hogy a frank elleni spekulációt keresztezzük és reméljük, hogy fáradozásunkat siker fogja koronázni. — Bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen vál­lalkozással ezeken a napokon tőkét fektes­sen valaki­be, mint ahogy én tettem — írja Madame Hanau védekező írásában. És kétségtelenül igaz: nemcsak bátorságra, ha­nem valami egyébre is szükség volt, hogy ezekben a pillanatokban egy pénzügyi folyó­irat a gyorsan zuhanóértékű állampapírok vásárlásának csináljon propagandát. A propaganda azonban sikerült s a Ga­zette du Franc hazafias viselkedésével nem­csak a kisemberek szívét nyerte meg maga számára és ért el ezáltal óriási elterjedett­­séget, hanem a legmagasabb körök jóindu­latát is. Miniszterek, vezető politikusok ír­nak a lapba és halmozzák el rokonszenv­­megnyilvánulásokkal, úgy hogy a Gazette rövidesen, mint a kormány hivatalos pénzügyi orgánuma szerepel a franca tömegek és a külföld előtt. Erre a nagy sikerre alapítva, valósítja meg Madame Hanau második lángeszű ötletét, szervezetet alapít Madame Hanau Interpress név alatt. Ez­ a szervezet több lap közgazdasági rovatát megvá­sárolja, hogy abban a vállalat érdekeit szolgáló mó­don informálja az olvasókat a gazdasági helyzetről. Madame Hanau eddig vállalkozásaival a nagybankok ellenségeskedését hívta ki. Az Interpress­er azonban maga ellen zúdítja a nagy hírszolgálati ügynökségeket, a híres Havas-ügynökséget és testvérvállalatait és az általuk kiszolgált nagy lapokat. Ez a kihívás olyan merészség volt, melyet drágán kellett megfizetnie Hanau asszonynak. Évekig foly­tathatta ügyeskedését pénzügyi manipulációi körül, mert minden üzletébe olyan neves egyéniségeket vont bele, hogy a legszigorúbb ügyész is meggondolta százszor, föl merjen-e lépni ellene vagy sem. Most azonban Páris­­ban már beérkezett régi sajtó hatalmát merte támadni, amire bezárult a szent szö­vetség a francia főváros pénzügyi életének női napóleonja körül. Megindul az ellentámadás a sajtó részéről Rövidesen meg is indul a támadás Hanau asszony vállalatai ellen a sajtó részéről Elő­ször csak burkoltan, nem a nagy lapokban, hanem egy rövidéletű kisebb lapban, me­lyet a mindenre kész Georges Anquet­ ve­zet. A kímélet nélküli támadások egymást kö­­vető sorozata azonban rövidesen olyan bot­rányt okoz, hogy a nagy lapok is tudomást vehetnek róla és foglalkozik a dologgal a minisztertanács is, melyet külön ennek a kérdésnek megtárgyalására hívnak össze s amely állítólag igen viharos hangulatban folyik le. 1928 novemberében elérkezettnek látja az időt nianau asszony is arra, hogy ellentáma­dásba menjen el. A rendelkezésére álló I Quntidien című lap felszólítja a kormányt, hogy vezettessen le hivatalos vizsgálatot a vállalatok üzletmenete kérdésében, s­gy lát­szik már, hogy ezt a megoldást elfogadja a kormány is s a rendőrprefektúra, mely köz­ben szintén foglalkozik az üggyel, szintén ilyen megoldást keres. Mégis, mikor Madame Hanau tárgyalásait a rendőrség vezetőivel bevégzi, egyik főhivatalnok azt mondja neki:­­­eddig a párisi nagylapok nem sokat fog­lalkoztak ez üggyel. Ha azonban ezek is kampányt kezdenek, akkor elkerülhetetlenül bíróság elé kell vinni a dolgot... És a láthatatlan hatalmak által irányí­tott nagylapok meg is indítják Madame Ha­nau ellen a gyilkos kampányt még azon az éjszakán, mikor a kormány és rendőrség beleegyeznek abba, hogy bíróság elé vitel he­lyett, megvizsgáltat­ják Hanau asszony válla­latainak üzletmenetét. Pedig ez a hivatalos állásfoglalás teljesen érthető, mert az ügy­ben nemcsak Madame Hianau van érde­kelve, hanem a vállalatokban megtakarított filléreivel résztvevő sok ezer polgár is. A sajtókampány sémi konkrét vádat nem tud felhozni a Hawai-vállalatok ellen, de pánik elő­idézéséhez nincs is szükség ilyesmire. És a pánik rendkívüli botrány kíséreté­ben rövidesen be is következik. 1928. december 6-án, anélkül, hogy egyetlen panaszt benyújtottak volna ellene, Marthe Hanau asszonyt csalás és biza­lommal való visszaélés vádja miatt le­­t­­artóztatják. „Engedjétek hozzám a kicsinyeket" Franciaországban milliószámra élnek kis­tőkések, akik nem tudják, hogy mit csinál­janak pénzükkel, nem tudják, hogyan lehet azt leggyümölcsözőbben elhelyezni. A nagy­bankok eddig kezükbe kerítették ezt a tőkét, de nem ismerték a kistőkések lelkét, nem tudtak igazán hozzájuk férkőzni. Hanau asz­­szony azonban ismeri a titkot, hogyan kell a sok takarékoskodó ismeretlen szívéhez kö­zel jutni. „Megteremtem — mondja — a szükséges szervezetet ahhoz, hogy a millió részre széthullott nagy gazdasági erőt egybe lehessen fogni és irányítani.“ És Hanau asszony gyorsan meg is te­­remtette a szervezetet. Egészen napóleoni módon fogott hozzá, meglepően egyszerű, majdnem naiv eszkö­zökkel. Elhatároztam, hogy az elszigetelt kis­­tőkéseket magam köré csoportosítom, hogy ez által széttagolt erejüket egyesít­sem és иμу tudjak velük működni, mint rz többi pénzügyi hatalmak, ugyanolyan te­hetséggel, de ezúttal tisztán a csoporto­sulásban a résztvevők számára akartam tő­kéiket hozzáértő módon иμу kezelni, hogy jövedelmük magasabb kamatlábat érjen el, mint amit a nagybankok a jövedelem vagy részének lefölözése után nekik adhatnak..." A nagytőke felhorkan Ez volt a varázsformula. A francia nagy­bankok a tőkék után átlag 3 százalékot fi­zetnek. Marthe Hanau nyolc százalékos kamatról biztosította híveit és emellett még a közös vállalko­zásból nekik járó jelentős jövedelem­­részesedésből is. „A nagybankok­­ elérik ezt a jövedelmet, — mondta Hanau asszony, az új vállalko­zás hirdetésében — de ezek a jövedelem jó­részét maguknak tartják meg, hatalmuk emelésére fordítják, vagy titkos tartalékok­ban rejtik el. A mi vállalkozásunk azonban meg fogja teremteni a névtelen kistőkések együttműködését a tőzsdén és minden jöve­delmet az ő számukra biztosít. Engedjétek­­hozzám a kicsinyeket." így beszélt Madame Hanau és a kicsinyek tömegesen hozzá A vállalkozás sikere egye­nesen szédületes volt. Hanau asszony a sok pénzzel egyik új vállalatot a másik után ala­pította. A láthatáron azonban feltűntek már ekkor a nagybankok fe­nyegető haragjának villámai. Mert ilyesforma vállalkozások már gyakran előfordultak a francia pénzügyi életben, de mindannyian rövidesen csődöt mondtak. Hanau asszony napról-napra hatalmasabbá növő vállalkozása azonban nem mondott csődöt. Ő teljesítette amit ígért, és pontosan fizetett megbízóinak. Fizetett. És a kistőké­­sek esküdtek rá. Már azért is, mert szíveseb­ben kerestek pénzük után 8—10, sőt 13 százalék kamatot is, mint a nagybankok ál­tal adott 2—3 százalékot. Ez az asszony alapjában ingatta meg a tradicionális fran­cia pénzhatalmak falait... A pénz istenségei felől fenyegető morgás hallatszott... Új programm: a nemzetek közeledése De ugyanakkor mélyen belenyúlt a francia politikai életbe is. A Нашш-féle pénzügyi alakítások sikerével a Gazette du Franc is óriási példányszámokig lendült fel és rend­kívüli hatást gyakorolt a francia választó­­tömegekre. Közben tényleg sikerült a francot stabilizálni. Új programm után kellett te­hát nézni Hanau erre a nemzetek egymás­hoz való közelítését és a pacifizmust válasz­totta. A lap ezért kitágította a dmét és Gazette du Franc es des Nations lett. És csakhamar kinőtt a francia politikából is és nemzetközi rokonszenveket szerzett magának. A belga király, a spanyol király írtak hozzá üdvözlő sorokat és cikkekkel tisz­telték meg a lapot: Mussolini, Primo de Rivera, Poincaré, Briand, Chamberlain, Stresemem és Európa majdnem minden vezető államférfin. A francia kistőkések előtt a Gazette du Franc egyszerre nemcsak a hivatalos francia pénz­ügyi politika orgánumának látszott, hanem a Népszövetségének is. Jianau asszony lapja, melynek egyedüli igazi célja az volt, hogy vezetőnője vállalkozásai számára kun­csaftokat hajszoljon fel, egyszerre belenőtt a világpolitikába. Ez a zavaros összevissza­ vegyítése a tőzsdei spekulációknak és a Kellogg-paktumnak kü­lönben jellemző arra a légkörre, melyben ma sok helyen a nemzeti és nemzetközi politikát csinálják. Az attak a sajtó ellen ...1928. őszén vagyunk. A Hanau-féle vál­lalkozások gigantikus arányunkká nőttek. Neveik felsorolása egész oldalt töltene be. A vállalat többszázmillió frank betéti összeg felett rendelkezik. Propaganda-szükségletekre a Gazette már nem is elég, hanem külön ELLENZÉK A bukás És megindul a vizsgálat, melynek egészen különös következménye az lett, hogy bár a Madame Hanau vétkessége a hivatalosan terhére rótt dolgokban alig szenved kétséget, a vizsgálat szabálytalanságai miatt valóságos martírkoszorul­jon a közvélemény előtt a letartóztatott asszony homloka köré. Mert a francia közvélemény ma határozottan Ma­dame Hanau mellett nyilatkozik meg. A vezetőinek azonban szintén nincs könnyű dolguk, mert a vállalat könyvelésének ellen­őrzésénél minden pillanatban darázsfé­szekbe nyúlnak. Hol itt szerepel egy ajándékba­ adott autó valamelyik szenátor részére, hol­ott valamilyen más barátsági szolgálat egyik, vagy másik kegyelmes úr részére. A vizsgálatot vezető hivatalnokok egy való­ságos vulkán fölött kénytelenek tojástáncot járni. Nem is csoda, hogy súlyos szabályta­lanságokat követnek el. Madame Hanau most ezek ellen a szabálytalanságok ellen körmei­vel és fogaival védekezik a börtönből. Éhség­sztrájkba kezdett, melyet most már a hu­szonnyolcadik nap óta folytat. Közben kór­házba vitték, hogy mesterségesen táplálják. Éjjel összekötött ágylepedőkön át megszökik az emeleten levő kórházi szobából és újra jelentkezik a börtönben. Itten azonnal kám­forinjekciót kell neki adni, mert összeesik Majd leveleket csempész ki fogságából, mely­ben hallatlanul kihívó hangon fordul a mi­niszterelnökhöz, leleplezésekkel fenyegető­­zik, elfogultsággal vádolja az ellene levezetett vizsgálatot, többszáz oldalra terjedő védekező iratot­­t és folyton hangsúlyozza, hogy, ha ellenőrző vizsgálatot indítanak, ki fog de­rülni, hogy sokmillió tűnt el letartóztatása alatt a csőd­vagyonból. A hatóságok pedig nem tudják, hogy mit kezdjenek ezzel a vádlottal, akit tárgyalási­nak megkezdésére sem tudtak elvinni, olyan gyenge , akiben a párisi nép már az igazság­szolgáltatás tévedéseinek mártír-hős nőjét látja. Újabb küldöttség járt a földgázait ügyében nadgeari miniszternél Bukarest. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Úgy látszik a kormány elhatározta, hogy végre erélyes kézzel nyúl be a Molas vezérigazgató darázsfészkébe és rendezi a földgázkérdést. Szombaton délután a földgázkérdés rendezése érdekében újabb küldöttség tisztelgett Madgearu pénzügy­­miniszter előtt. A küldöttséget dr. Hatiegan Emil kép­viselőházi alcímük a földgáz­fogy­asz­tók szindikátusának elnöke vezette és a kül­döttségben rajta kívül Hans Ottó Róth, Barabás Béla (kisküküllői), Рол Jones és Call­or képviselők. Gyárfás Elemér és Branu Eugen szenátorok A küldöttség tagjai kérték a pénzügyminisztert és a kereskedelmi minisztert, hogy az egyes magántársaságok és az erdélyi városok, valamint az U. E. G. között létrejött szerződéseket erősítse meg Rámutattak továbbá arra, hogy az U. E. G. és a So­­nametan különböző árakon árusítják a fogyasztóknak a földgázt és kérték, hogy az árakat egységesítsék. A miniszter válaszában kijelentette, hogy a szerződéseket pár napon belül aprobálja. Ami az árdifferenciát illeti, színtén kijelentette, hogy az árakat egy­ségesíteni fogja. Addig is kérte a kül­döttség tagjait, hogy amennyiben a So­nametan ellen konkrét panaszaik lenné­nek, azt terjesszék elő és dokumentu­mokkal indokolják, hogy a Sonametan ellen eljárhasson. A berlini kommunista parasztkongresszus külföldi résztvevőinek egy részét ki­utasították Németországból Berlin. (Az Ellenzék távirata ) A rend­őrség leigazoltatta a német birodalmi fő­városba összehívott nemzetközi paraszt kongresszus résztvevőit. Megállapítást nyert, hogy 145 delegátus közül 77 volt a külföldi s köztük huszonhat útlevél nélkül jutott német területre. A jogosu­latlan határátlépők ellen, kiknek leg­többje lengyel és cseh, megindítják az eljárást. A lapok szerint a parasztkon­gresszus nemzetközi kommunista érde­keket szolgált. Tavaszi ruhák festése, tisztítása megkezdődött űzinknél Quj

Next