Ellenzék, 1930. szeptember (51. évfolyam, 196-219. szám)
1930-09-02 / 196. szám
9 kisebbségi nagy pap Ma kezdődött, ha ugyan el nem halasztották, a trieszti fascista bíróság előtt 87 szlovén vádlott felségsértési és hazaárulási pere. Mindenképen foglalkozhatunk vele: érett gyümölcs, a vizsgálat hosszúsága és főtárgyalás előkészítése elég fényt vetett reá. Ez az óriási bűnper, mielőtt véglegesen lezárulna, máris készen kínálja összes tanulságait. Elmondjuk, amire szükségünk van belőlük. Trieszt, Istria és Görz vidékének 87 vádlottját kisebbségi elkeseredésből fakadt 99 bűntény elkövetése miatt fogták perbe: 13 ölés, 31 fegyveres támadás karhatalmi személyek ellen, 12 gyújtogatás olasz iskolák és katonai épületek terhére, 8 tisztán politikai jellegű terrormerénylet, 4 kémkedés terheli a vádlottakat; emellett még általános jellegű vád is fenyegeti jövőjüket a komplettszerűséget, a pánszláv propagandát, a juliáni Venezia elszakításának kísérletét és az általános irredentizmust is fejükre olvassák. A trieszti bűnper tehát a kisebbségi küzdelem szomorú elfajulásának talán első igazi nagy tünete s mint ilyen, élénk figyelmet érdemel a többségek és nemzetiségek részéről egyaránt Tegyük még hozzá, hogy e pillanatban másfelé is látni nemzetiségi harcok területén az erőszakos jelenségek pusztító képleteit és pedig főleg ott, ahol néptöbbségeket taszítottak a kisebbségek ádáz helyzetébe. A palesztinai viszály, az arabok mellett most már a betelepült zsidók ellenérzése is az angol mandátumpolitika ellen, az indiai harcok hosszú vérbugyborékolása és végső elemezésében a kínai polgárháború egyes fázisai kínosan jelzik, hogy a többségi népek nem bírják véges-végig szó nélkül a kisebbségi urak szöges igáját. De még ott is, ahol ilyen népek a legtökéletesebb szabadságot élvezik, a faji és nemzeti büszkeség kikitör tüntető háborgásokban. Az izlandi Althing millenáris ünnepélyén a dán király és kormányzat jelenlétében tüntetés volt a dán zászló ellen s a Dänemarkhoz tartozó fárőri szigeteken is a kis tartománygyűlésben, a lagtingben a fárőr zászló erőszakos kitűzése óta elszakadási mozgalmak zivararai tombolnak. A flamandok hatalmas politikai harcokkal és újabban véres jelenségek felidézésével tiltakoznak a vallon kisebbség uralma ellen. Íme, valóságos kisebbségek és ime, kisebbségi sorsba döntött többségek egyaránt meg-megragadják az erőszakos kezdeményezések módszerét, amelyek a világ egészséges újjáépülésének és emberibb továbbfejlődésének útjába állanak, amelyek a történelem mai légkörét tragikusan mérgezik és a csenevész békepalántáknak jövőjét fenyegetik. Joggal aggasztanak ezek a jelenségek bennünket, mert a kisebbségi s nemzetiségi harcok törvényes s enyhe irányát felborulással fenyegetik. A tárgyilagosság azonban arra késztet bennünket, hogy a felelősségnek igazságos hányadát ráolvassuk a gazdaállamok és elnyomó népek fejére , viszont észrevegyük az enyhítő körülményeket, amelyek az erőszakos tények előidézőinek javára szólanak. A szlovén per terrorisztikus és irredenta anyagát bizonyára nem egyedül a vádlottak egyéni hajlandósága szülte világra, nemcsak az olasz kisebbségi politikának tévedése is. Egy nagy hiány. Olaszországot nem kötelezik a kisebbségi védelem nemzetközi garanciáját kifejező szerződések, mert nem kötelezik Angliát és Franciaország se. Ha Olaszország A Banca Nationala jelenti: az ország helyzete napról-napra javul Első gesztusával kilencezer munkást eresztett szemek a petroleumkartell és a racionalizálás mindennap új munkaneibül tömegeket termel Harmincezer ember rettegve néz a jövő elé a petroleumvidéken A Zsilvölgyben sem biztatók a kilátások . Mi lesz télen ? Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.). Bukarestben még tombol a kánikula. Még tart az aszfaltforrvaló meleg, de már előre veti árnyékát a téli munkásnyomor. A munkanélküliség borzalmas perspektíváinak nézünk elébe. Ha valami isteni csoda be nem következik, ebben az évben rettenetes lesz a tél." De adjuk meg a császárnak, ami a császáré: a kormány átlátja a munkanélküliségben rejlő veszély jelentőségét és igyekszik a helyzeten valamit segíteni. Nem rója múlik egészen, hogy ez az igyekezete semmi reménnyel sem kecsegtet. A campinai rémhírek A romániai munkanélküliség problémájának annyi oldala van, hogy azt egy lélegzetvételre alig lehet elmondani. Kétségtelenül egyik fő oka a fogyasztási válság, de ezzel egyenrangú tényező a racionalizálás. Ha a racionalizálás következtében elbocsátott munkások ezreit nem juttatják rövidesen munkaalkalomhoz, még nagyobb lesz a fogyasztás válsága, újabb gyárak állanak le és a munkanélküliség tovább fog folytatódni. De a túlzott racionalizálás következtében elbocsátott embertömegek a jövőben sem juthatnak munkaalkalomhoz, minthogy аг emberi erőt előbb-utóbb gépekkel fogják pótolnii. Vasárnap óriási szondatűz lángokat lehetett látni Bukarestben. Moreni felől törtek az ég felé a lángok és Bukarest azt hitte, hogy a Morenii tűz kapott újabb lángra. Tévedés volt. Mint emlékezhet rá az olvasó, Campinában gyűlt ki egy szonda és öt benzintartály. Nyolc órakor már a helyszínen nézzük a lángnyelveket. Csodálatos, nem a tűz érdekli, más hírek foglalkoztatták az embereket. Valahonnan az a hír terjedt el, hogy amerikaiak gyújtották fel a tartályokat, mert az amerikai petróleumkirályok érdeke kívánja azt, hogy Romániában ne legyen egy kilogram petróleum sem. A rémhírek alaptalanok, de kifejezői a nép pszichózisának. A tüzet még az éjjel eloltották, de a nép rettegése nem csillapodott. Mitől tartanak?, Fiit köszönhetünk a petróleum Kartellnek Tudvalevő, hogy két nagy amerikai petróleum világoósd, kar tellbe tömörítette a romániai petróleumtermelőket, azóta drágították a petróleumtermékek árát, elbocsátották a munkások és tisztviselők 30 százalékát, úgy, hogy a petróleumiparban 9 ezer munkás lett felesleges. Ez a magyarázata annak, hogy rémületben él az egész vidék. Harmincezer munkás kenyerén kívül az egész környék lakosainak életéről van szó, mert ott mindenki a petroleumi utakból él. Soha nem tapasztalt együttérzés és szolidaritás nyilvánul meg az elbocsátott munkásokkal szemben, akiket a petróleumvállalatok a leghihetetlenebb kegyetlenséggel engedtek útjukra. Majdnem valamennyi elbocsátott munkás évek hosszú sora óta dolgozott a kutaknál. Természetbeni lakásuk volt és most kétheti, de legjobb esetben egyhónapi felmondással illetve az ezért járó fizetéssel szélnek eresztették őket. Lakásukat is azonnal ki kellett üresíteniök. A tröszt jelszava: meg kell szabadulni tőlük minél előbbi kisebbségei tételes kisebbségi jog alapján állhatnának, bizonyára éppen olyan törvényes és erőszakmentes politikát űznének, mint mi, az utódállamok kisebbségi nemzetei. Természetes, hogy az erőszakos tények kisebbségi jogvédelem ígéretével felruházott kisebbségeket is kétségbeesésbe hajthatnak, ha szenvedélyesen vezetik őket s szenvedélyes hajlamúak. És enélkül is, ha minden kötél szakad, ha végül a is kisebbségi jog merő humbuggá válik. De addig terror és irredentizmus csak ott kelhet életre, ahol a nyílt küzdelemre törvényes alap nincsen, ahol az elkeseredés sajnálatosan törvénytelenségbe taszít, mint a szlovéneket is. A kisebbségi sorsba döntött többségeknél persze, más a helyzet. Ezeknél megvan akár a törvényes, akár a természetes alap, mert ha nem mondtak le róla, úgy szabadságukat védik. A nemzeti öntudatra való ébredés, a régi múlt hatása pedig a természeti jogok és az önrendelkezés elvének megfogalmazása nélkül is teljes jogosultságot ad a legteljesebb önkormányzat, a teljes függetlenség, esetleg az uraikkal való közös diarchikus uralom kicsikarására. Az aggasztó jelenségeknek, akár védelem alatt álló, akár kész prédára engedett kisebbségekről van szó, akár olyan többségi népekről, amelyeket kisebbségi sorsba taszítottak, van azonban egy közös kútfeje, amit most már talán igazán a tizenkettedik órában, közös és becsületes emberi akarattal kellene elfojtani. Ez a nemzetiségi elnyomás többkevesebb mértéke. Az elnyomás borzalmas ösztönének, szokásának és célzatosságának kellene most már véget vetni, hogy a szolvén s hindu példa széles mozgalmat ne idézzen! A Népszövetség garanciája alá helyezett kisebbségek folyton tapasztalják, hogy a vállalt kötelezettségeket nem teljesítik, hogy sorsuk egyre mostohább lesz, csakúgy, mintha kisebbségi jogok nélkül maradtak volna. Most már a törvényes harcban álló kisebbségek elkeseredése éppen olyan aggasztó, mint a védelem nélküli szlovének vagy természetellenes elnyomatásba jutott flamandoké. Útját kell állani a szélsőségek vonzásának. A nehézségek és elkeseredések egyre izgalmasabb légkörében csakugyan nincs szükség, hogy Európának 35- 40 millió elismert és el nem ismert kisebbségének lelke még inkább elsötétüljön és nyugvó indulatuk veszedelmes irányba korbácsoltassék. Az ostobaságnak, a habozásnak és kísérletezésnek hamarosan véget kell vetni, mert a puskaporos hordók között imbolygó szociális és gazdasági tüzekhez igazán felesleges oda társítani még a nemzetiségi robbanások tüzét is. A ZSil-völgyben Mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel a télen? Ma még könnyű a helyzet, hiszen nyáron semmiből is megélhet a munkás. Nálunk a zöldségféle rendkívül olcsó, gyümölcs is rengeteg van. Mi lesz ha leesik a hó, ha bekövetkezik a fagy, ha üres lesz a gyomruk? Az útépítési munkálatok megindításában van minden reményük. A Steeward-szerződés körüli hecceket figyelik lélegzetüket visszafojtva. De aktuális ismét a Zsilvölgye is. A vasút szénellátására kötött szerződés mihamarabb lejár. A petróleumkartell presszionálni fogja a vasutat, hogy fűtsön nyersolajjal, mert különben újabb munkástömegeket küld el. A szénbányák, ha a CFR nem fog reflektálni a széntermésre, újabb tömeges munkásleépítéseket hajtanak végre. A városok tele vannak munkanélküliekkel, a földmívesek koldusszegények, az intellektuelek elégedet is ítészül valami lenek ... Mi lesz a télen? A szomorú vigasztalás, hogy nemcsak nálunk van ez így. Ennek konstatálása azonban nem javít a helyzeten. A kormány hihetetlen erőfeszítéseket tesz és olyan koncessziókba megy bele, aminekbe eddig még sohasem lehetett volna belevinni. Ám ezeknek a terveknek realizálására idő kell. Az idő pedig már későre jár. Ahol azt hitték, hogy tízezer munkást fognak alkalmazni jövőben, nem fog dolgozni már háromezer sem, mert a gépek feleslegessé tették az emberi munkaerőt. Így áll a helyzet, ezzel szemben a Banca Nationala hivatalosan jelenti: az ország pénzügyi helyzete napról-napra javul. A lej árfolyama emelkedőben van. Az angol font árfolyapra 816-ról 815 és félre esett vissza. (—d. a.—) * ÁRA 5 TAXA POSTALA PliTltá II ID ИВАН Но. 141.163/1929. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 196. SZÁM. KEDD, 1930 SZEPTEMBER 2. A MAI SZÁM 10 OLDAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitatii (v. Egyetem utca) 8. szám. Telefon: bp., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj.