Ellenzék, 1930. szeptember (51. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-02 / 196. szám

9 kisebbségi nagy pap Ma kezdődött, ha ugyan el nem ha­lasztották, a trieszti fascista bíróság előtt 87 szlovén vádlott felségsértési és haza­­árulási pere. Mindenképen foglalkozha­tunk vele: érett gyümölcs, a vizsgálat hosszúsága és főtárgyalás előkészítése elég fényt vetett reá. Ez az óriási bűnper, mielőtt véglegesen lezárulna, már­is ké­szen kínálja összes tanulságait. Elmond­juk, amire szükségünk van belőlük. Trieszt, Istria és Görz vidékének 87 vád­lottját kisebbségi elkeseredésből fakadt 99 bűntény elkövetése miatt fogták perbe: 13 ölés, 31 fegyveres támadás karhatalmi személyek ellen, 12 gyújtogatás olasz isko­lák és katonai épületek terhére, 8 tisztán politikai jellegű terrormerénylet, 4 kém­kedés terheli a vádlottakat; emellett még általános jellegű vád is fenyegeti jövőjüket a komplettszerűséget, a pánszláv propa­gandát, a juliáni Venezia elszakításának kísérletét és az általános irredentizmust is fejükre olvassák. A trieszti bűnper tehát a kisebbségi küzdelem szomorú elfajulá­sának talán első igazi nagy tünete s mint ilyen, élénk figyelmet érdemel a többsé­gek és nemzetiségek részéről egyaránt Tegyük még hozzá, hogy e pillanatban másfelé is látni nemzetiségi harcok terü­­letén az erőszakos jelenségek pusztító képleteit és pedig főleg ott, ahol nép­többségeket taszítottak a kisebbségek ádáz helyzetébe. A palesztinai viszály, az arabok mellett most már a betelepült zsi­dók ellenérzése is az angol mandátumpoli­tika ellen, az indiai harcok hosszú vér­­bugyborékolása és végső elemezésében a kínai polgárháború egyes fázisai kínosan jelzik, hogy a többségi népek nem bírják véges-végig szó nélkül a kisebbségi urak szöges igáját. De még ott is, ahol ilyen népek a legtökéletesebb szabadságot él­vezik, a faji és nemzeti büszkeség ki­kitör tüntető háborgásokban. Az izlandi Althing millenáris ünnepélyén a dán ki­rály és kormányzat jelenlétében tüntetés volt a dán­ zászló ellen s a Dänemarkhoz tartozó fárőri szigeteken is a kis tarto­­mánygyűlésben, a lagtingben a fárőr zászló erőszakos kitűzése óta elszakadási mozgalmak zivararai tombolnak. A fla­­mandok hatalmas politikai harcokkal és újabban véres jelenségek felidézésével tiltakoznak a vallon kisebbség uralma ellen. Íme, valóságos kisebbségek és ime, kisebbségi sorsba döntött többségek egy­aránt meg-meg­ragadják az erőszakos kezdeményezések módszerét, amelyek a világ egészséges újjáépülésének és embe­ribb továbbfejlődésének útjába állanak, amelyek a történelem mai légkörét tragi­kusan mérgezik és a csenevész béke­palántáknak jövőjét fenyegetik. Joggal aggasztanak ezek a jelenségek bennün­ket, mert a kisebbségi s nemzetiségi har­cok törvényes s enyhe irányát felboru­lással fenyegetik. A tárgyilagosság azon­ban arra késztet bennünket, hogy a fe­lelősségnek igazságos hányadát ráolvas­suk a gazdaállamok és elnyomó népek fejére , viszont észrevegyük az enyhítő körülményeket, amelyek az erőszakos tények előidézőinek javára szólanak. A szlovén per terrorisztikus és irre­denta anyagát bizonyára nem egyedül a vádlottak egyéni hajlandósága szülte vi­lágra, nemcsak az olasz kisebbségi poli­tikának tévedése is. Egy nagy hiány. Olaszországot nem kötelezik a kisebbségi védelem nemzetközi garanciáját kifejező szerződések, mert nem kötelezik Angliát és Franci­aország se. Ha Olaszország A Banca Nationala jelenti: az ország helyzete napról-napra javul Első gesztusával kilencezer munkást eresztett szemek­ a petroleumkartell és a racionalizálás mindennap új munkaneibül tömegeket termel Harmincezer ember rettegve néz a jövő elé a petroleumvidéken A Zsilvölgyben sem biztatók a kilátások . Mi lesz télen ? Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.). Bukarestben még tombol a kánikula. Még tart az aszfaltforrvaló meleg, de már előre veti árnyékát a téli munkásnyomor. A mun­kanélküliség borzalmas perspektíváinak né­zünk elébe. Ha valami isteni csoda be nem következik, ebben az évben rettenetes lesz a tél." De adjuk meg a császárnak, ami a császáré: a kormány átlátja a munkanél­küliségben rejlő veszély jelentőségét és igyekszik a helyzeten valamit segíte­ni. Nem rója múlik egészen, hogy ez az igyekezete semmi reménnyel sem kecsegtet. A campinai rémhírek A romániai munkanélküliség problémájá­nak annyi oldala van, hogy azt egy léleg­zetvételre alig lehet elmondani. Kétségtele­nül egyik fő oka a fogyasztási válság, de ez­zel egyenrangú tényező a racionalizálás. Ha a racionalizálás következtében elbo­csátott munkások ezreit nem juttatják rövidesen munkaalkalomhoz, még na­gyobb lesz a fogyasztás válsága, újabb gyárak állanak le és a munkanélküli­ség tovább fog folytatódni. De a túlzott ra­cionalizálás következtében elbocsátott em­bertömegek a jövőben sem juthatnak mun­kaalkalomhoz, minthogy аг emberi erőt előbb-u­tóbb gépekkel fogják pótolnii. Vasárnap óriási szondatűz lángokat lehe­tett látni Bukarestben. Moreni felől törtek az ég felé a lángok és Bukarest azt hitte, hogy a Morenii tűz kapott újabb lángra. Tévedés volt. Mint emlékezhet rá az ol­vasó, Campinában gyűlt ki egy szonda és öt benzintartály. Nyolc órakor már a hely­színen nézzük a lángnyelveket. Csodálatos, nem a tűz érdekli, más hírek foglalkoztat­ták az embereket. Valahonnan az a hír terjedt el, hogy amerikaiak gyújtották fel a tartályokat, mert az amerikai petróleum­királyok érdeke kí­vánja azt, hogy Romániában ne legyen egy kilogram petróleum sem. A rémhírek alaptalanok, de kifejezői a nép pszichózisának. A tüzet még az éjjel el­oltották, de a nép rettegése nem csillapo­dott. Mitől tartanak?, Fiit köszönh­etünk a petróleum Kartellnek Tudvalevő, hogy két nagy amerikai pet­róleum világoósd, kar tellbe tömörítette a romániai petróleumtermelőket, azóta­ drágították a petróleumtermékek árát, elbocsátották a munkások és tisztvise­lők 30 százalékát, úgy, hogy a petró­­leum­iparban 9 ezer munkás lett feles­leges. Ez a magyarázata annak, hogy rémületben él az egész vidék. Har­mincezer munkás kenyerén kívül az egész környék lakosainak életéről van szó, mert ott mindenki a petroleum­i u­­takb­ól él. Soha nem tapasztalt együttérzés és szoli­daritás nyilvánul meg az elbocsátott mun­kásokkal szemben, akiket a petróleumvál­­lalatok a leghihetetlenebb kegyetlenséggel engedtek útjukra. Majdnem valamennyi el­bocsátott munkás évek hosszú sora óta dol­gozott a kutaknál. Természetbeni lakásuk volt és most kétheti, de legjobb esetben egyhónapi felmondással illetve az ezért járó fizetéssel szélnek eresztették őket. Lakásu­kat is azonnal ki kellett üresíteniök. A tröszt jelszava: meg kell szabadulni tőlük minél előbbi kisebbségei tételes kisebbségi jog alapján állhatnának, bizonyára éppen olyan tör­vényes és erőszakmentes politikát űzné­nek, mint mi, az utódállamok kisebbségi nemzetei. Természetes, hogy az erősza­kos tények kisebbségi jogvédelem ígé­retével felruházott kisebbségeket is két­ségbeesésbe hajthatnak, ha szenvedélye­­sen vezetik őket s szenvedélyes hajlamúak. És enélkül is, ha minden kötél szakad, ha végül a is kisebbségi jog merő humbug­gá válik. De addig terror és irredentizmus csak ott kelhet életre, ahol a nyílt küz­delemre törvényes alap nincsen, ahol az elkeseredés sajnálatosan törvénytelen­ségbe taszít, mint a szlovéneket is. A ki­sebbségi sorsba döntött többségeknél per­sze, más a helyzet. Ezeknél megvan akár a törvényes, akár a természetes alap, mert ha nem mondtak le róla, úgy szabadságu­kat védik. A nemzeti öntudatra való ébre­dés, a régi múlt hatása pedig a természeti jogok és az önrendelkezés elvének meg­fogalmazása nélkül is teljes jogosultságot ad a legteljesebb önkormányzat, a teljes függetlenség, esetleg az uraikkal való közös diarchikus uralom kicsikarására. Az aggasztó jelenségeknek, akár vé­delem alatt álló, akár kész prédára en­gedett kisebbségekről van szó, akár olyan többségi népekről, amelyeket ki­sebbségi sorsba taszítottak, van azonban egy közös kútfeje, amit most már talán igazán a tizenkettedik órában, közös és becsületes emberi akarattal kellene elfoj­tani. Ez a nemzetiségi elnyomás több­kevesebb mértéke. Az elnyomás borzal­mas ösztönének, szokásának és célzatos­ságának kellene most már véget vetni, hogy a szolvén s hindu példa széles moz­galmat ne idézzen! A Népszövetség ga­ranciája alá helyezett kisebbségek foly­ton tapasztalják, hogy a vállalt kötele­zettségeket nem teljesítik, hogy sorsuk egyre mostohább lesz, csakúgy, mintha ki­sebbségi jogok nélkül maradtak volna. Most már a törvényes harcban álló ki­sebbségek elkeseredése éppen olyan ag­gasztó, mint a védelem nélküli szlovének vagy természetellenes elnyomatásba jutott flamandoké. Útját kell állani a széls­ősé­­gek vonzásának. A nehézségek és elkesere­dések egyre izgalmasabb légkörében csak­ugyan nincs szükség, hogy Európának 35- 40 millió elismert és el nem ismert kisebb­ségének lelke még inkább elsötétüljön és nyugvó indulatuk veszedelmes irányba korbácsoltassék. Az ostobaságnak, a habozásnak és kísérletezésnek hamarosan véget kell vetni, mert a puskaporos hor­dók között imbolygó szociális és gazda­sági tüzekhez igazán felesleges oda társí­tani még a nemzetiségi robbanások tüzét is. A ZSil-völgy­ben Mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel a télen? Ma még könnyű a helyzet, hiszen nyáron semmiből is megélhet a munkás. Nálunk a zöldségféle rendkívül olcsó, gyü­mölcs is rengeteg van. Mi lesz ha leesik a hó, ha bekövetkezik a fagy, ha üres lesz a gyomruk? Az útépítési munkálatok megin­dításában van minden reményük. A Stee­­ward-szerződés körüli hecceket figyelik lé­legzetüket visszafojtva. De aktuális ismét a Zsilvölgye is. A vasút szénellátására kötött szerződés mihamarabb lejár. A petróleumkartell presszionálni fog­ja a vasutat, hogy fűtsön nyersolajjal, mert különben újabb munkástömegeket küld el. A szénbányák, ha a CFR nem fog reflektál­ni a széntermésre, újabb tömeges munkás­­leépítéseket hajtanak végre. A városok tele vannak munkanélküliekkel, a földmívesek koldusszegények, az intellektuelek elégedet­ is ítészül valami lenek ... Mi lesz a télen? A szomorú vigasztalás, hogy nemcsak ná­lunk van ez így. Ennek konstatálása azon­ban nem javít a helyzeten. A kormány hi­hetetlen erőfeszítéseket tesz és olyan kon­cessziókba megy bele, aminekbe eddig még sohasem lehetett volna belevinni. Ám ezek­nek a terveknek realizálására idő kell. Az idő pedig már későre jár. Ahol azt hitték, hogy tízezer munkást fognak alkalmazni jövőben, nem fog dolgozni már háromezer sem, mert a gépek feleslegessé tették az emberi munkaerőt. Így áll a helyzet, ezzel szemben a Banca Nationala hivatalosan jelenti: az ország pénzügyi helyzete napról-napra javul. A lej árfolyama emelkedőben van. Az angol font árfolyapra 816-ról 815 és félre esett vissza. (—d. a.—) * ÁRA 5 TAXA POSTALA PliTltá II ID ИВАН Но. 141.163/1929. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 196. SZÁM. KEDD, 1930 SZEPTEMBER 2. A MAI SZÁM 10 OLDAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—­Kolozsvár, Strada Universitatii (v. Egyetem­ utca) 8. szám. Telefon: b­p., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj.

Next