Ellenzék, 1930. szeptember (51. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-02 / 196. szám

2. oldal. -u*_—-i-a—ÍJ- — 1Л1111.11 I. i idl jlllJ Kedd, 1939 »xéptemHér 2. ELLENZÉK Második Erdélyi Béla-esetet fedeztek fel a Negoj bércei között A turistáim sítokzetos Labója a szintöft közé csalta barátnőjét és ott megölte — Az m­ala lahhcipö — Itt az a Stau esen Vasile? Fogaras. (Az Ellenzék tudósítójától.) Szenzációs bűnügyben vezette be a vizs­gálatot Dima Arcadie fogarasi vezető­ügyész. Kétségtelen nyomot talált egy gyilkosság tettese felé és teljes appará­tussal fogott hozzá a bűntény részleteinek kivizsgálásához. Az előzmények a kö­­­vetkezők: Tavaly augusztus vége felé a Negoj sziklái között oszlásnak indult női holt­testet találtak a turisták. A hulla fel volt puffadva és egyes részeit már kikezdték a keselyűk. A ruha is majdnem teljesen hiányzott róla. A rendőri bizottság annak idején szabályosan kiszállt a helyszínre, megvizsgálta a terepet, felboncoltatta a hullát és ebből megállapította, hogy a halált lőtt seb okozta. Az a feltevés lett úrrá, hogy valamelyik turistanő menekült a Negoj bércei közé, hogy öngyilkosságot kövessen el. Az ügyészség tavaly azzal zárta le a nyomo­zást, hogy a holttest személyazonosságát nem lehet megállapítani és miután min­den jel az öngyilkosság mellett szólt, várta, hogy valahonnan bejelentik a nő eltűnését s igy az öngyilkosságra teljes világosság fog derülni. Kerek egy esztendő múlt el azóta s a holttest személyazonosságára nézve sem­­mlyen adat nem került a hatóságok birto­kába. Most aztán egy véletlen felfedezés szenzációs bűneset perspektíváit nyitja meg. A Negoj sziklái között megismét­lődött az Erdélyi-féle gyilkosság a maga borzalmasságával és titokzatosságával együtt. A turistáim vendégei A hegyek között, néhány száz méterre attól a helytől, ahol a holttest feküdt, egy juhászbojtár női lakkcipőt talált. A cipő az esőzések és nedvesség mi­iatt már szétfosz­­lott, de a talp még elég jó volt rajta. A boj­tár tarisznyájába rakta és a Negoj tetején lévő turistaházba ment vele, ott a turista­­ház őre előtt bontani kezdte a talpat a ci­pőről. A turistaház őrének emlékezetében ekkor különös kép merült fel. Tavaly julius közepe táján egy elegáns úr és egy lakkci­­pős hölgy kért szállást a turistaházban. Este aludni tértek s az asszony lakkcipőit kitette szobája elé, hogy a turistaház őre kipu­colja. A cipők teljesen sárosak voltak. Az őr fejcsóválva takarította le a sárt és mo­solygott magában „az urakon“, hogy a Ne­goj sziklái közé és még­hozzá nedves, sá­ros időben lakkcipővel tesznek kirándulást. Eszébe jutott az is, hogy a férfi úgy viselke­dett, mintha férje lett volna a nőnek. Nem akarta előbb nevét beírni a vendégkönyvbe és csak hosszas unszolásra írta be a „Sta­­nescu Vasile“ nevet. A lakkcipő foszlányai eszébe juttatták a turistaház őrének azt is, hogy az ur és a hölgy megérkezésük után hangos és triviális szavakkal vesze­kedtek s a szobájukból is kihallatszott a férfi dur­va szidalmazása. Észrevételeiről és a lakk­­cipő megtalálásáról jelentést tett a csend­­őrségnek és ennek alapján a fogarasi ügyészség újabb nyomozást kezdett. Sike­rült megállapítani, hogy 1929 július 15-én egy Stanescu Vasile nevű bukaresti illetősé­gű magántisztviselő beiratkozott a nagysze­beni Karpatina turistaegyesület tagjai kö­zé. Beiratkozáskor az egyesület titkárjától egy térképet vásárolt a Negojról és tagsági igazolványába a következőket íratta: Sta­nescu Vasile és felesége. Tapogatózás a Kosztályban Ez az adat, valamint a turistaház őrének elbeszélése egészen új mederbe terelte a vizsgálatot. Nyilvánvaló, hogy gyilkosság történt. Hogy milyen körülmények között, azt még egyelőre nem lehet tudni. A hely­szín s a körülmények nagyon hasonlíta­nak az Erdélyi Béla-féle gyilkossághoz. A nyomozást nagyon megnehezíti az a körül­mény, hogy sem a nő, sem a férfi megfelelő sze­­mélyleírását nem tudja adni a turista­ház őre. Emlékszik azonban arra, hogy aznap, ami-­­kor az állítólagos Stanescu és felesége nála megszálltak, több nagyszebeni turista tar­tózkodott a hegyen s most a Karpatina tagjaitól vár valamilyen felvilágosítást a fo­garasi ügyész. Tegnap újabb helyszíni szemlét tartottak a Negojon. Az ügyészség a meglévő adatokat közölte a fogarasi és a szebeni rendőrhatóságokkal, amelyek most közös munkával igyekeznek fényt de­ríteni a titokzatos esetre, nak elbírálását a közönségre bízom. Hogy ezen teendők elvégzéséért bizonyos mérsékelt díjakat kell fizetni, az csak természetes, hi­szen a fizetéses tisztviselőket ebből kell fi­zetni. A testületek kebelében működő békéltető bíróságok szerepe is nagyfontosságú. A mun­kás vagy tanonc és a mester között felme­rülő vitás ügyekben elsőfokú jogerős ítéletet hoz, úgyszólván díjtalanul. Jellemző ezek­nek az ítéleteknek megnyugtató voltára, hogy azokat az érdekeltek csak a legritkább eset­ben feledbezik meg. Az ipartestületi autonómia Az ipartestedet teljesen autonóm intéz­mény. Vezetőségét és tisztségét az iparosok maguk választják meg. Felsőbb hatóságokkal közvetve vagy közvetlenül érintkezik. Öt év óta az ipartestületeknek országos vezetősé­ge van, melynek véleményét a kormányható­ságok a kisipari kérdésekben kikérik és ez a szövetség vélekedik azok ellen a sérelmek és túlkapások ellen, amit egyesek, vagy ha­tóságok a kisiparosok rovására elkövetnek. Ami a díjakat illeti, a tanoncszerződésnél és a felszabadulásnál és iparok kiváltásánál fi­zetendő 300—500 lej díjat nem az ipartes­tülethez, hanem a betegsegélyzőhöz kell be­fizetni, sem ezt, sem az elsőfokú iparhatóság által adott illetékeket nem lehet az ipar­testületek rovására írni. Az ipartestületi in­tézményt a külföldi államok nemcsak, hogy meghagyták, hanem jogkörét lényegesen ki­bővítették. Erdély minden iparosa azon küzd, hogy az iparosság ezen ősi várait nem, hogy lerombolják, hanem hogy azt a regátra is kiterjesszék. Egyetértenek velünk ebben a kérdésben azok is, akik olyan területen él­nek, ahol az ipartestület intézménye még nincs bevezetve. Szabó Béni védelmébe veszi az ipar­­testületeket, a kisipar erős fellegvárait Az ipartestül­etet az összes külföldi államodban nemcsak, min meghagyták, de jogkírét is kiszélesítetted Kolozsvár, augusztus hó. Elterjedt er­délyi napilap egyik legutolsó számában, nyilván téves információk alapján, ful­­mináns támadás jelent meg az ipartestü­letek ellen. A cikk írója annak a felfo­gásának adott kifejezést, hogy az ipartes­tület megérett a halálra, annak semmi létjogosultsága nincs. Ez a támadás erős kritikát váltott ki Erdély összes kisiparo­saiból, akiknek egyedüli és igen féltett autonóm intézménye az ipartestület. Szabó Béni szücsmester, a kisiparo­sok egyetlen parlamenti képviselője és a brassói ipartestület elnöke, az alábbiak­ban világosítja fel a tájékozatlanokat, hogy az ipartesületek utolsó fellegvárai a hajdan erős erdélyi kisiparos intézmé­nyeknek, semmivel sem pótolható fel­adatkört töltenek be és így teljességgel nélkülözhetetlenek. ni az ipartestilet ? Milyen a munkaköre, hogyan tölti be feladatát? Erre a három kérdésre felel meg az ipa­ros képviselő. Az ipartestületeket — írja Szabó Béni —, az 1884. évi 17. törvénycikkel alkották meg, hogy a legyengült céhrendszer egy újabb ke­retbe átvéve a kor szellemének megfelelően tovább élhessen és alkotó tevékenységét to­vább végezhesse. A törvény felerészben egye­sületi jellegű, felerészben hatósági jellegű munkakörrel ruházta fel ezt az intézményt. Erdélyben százakra megy az az­ iparos,­­ gazdasági-, jóléti- és segélyző intézmény szá­ma, melyek mind az ipartestületek égisze alatt jöttek létre. Ez intézmények nélkül az iparosság nyomora talán elviselhetetlen vol­na. Hatósági jellegű munkaköre az ipartestü­letnek a tanoncok szerződtetése, felszabadí­tása, a segédek nyitvántartása és végül a mesterek, segédek és tanoncok között fel­merült vitás kérdések elbírálása. Az ipartesület és a fasoncügyek Hogy mit jelent az, ha a sokezer szülő ipari pályára adandó gyermekével és annak mesterével az ipartestülettel végezheti el kü­lönféle hatósági teendőit, ahol vele megértés­sel, szeretettel, édes anyanyelvén beszélnek és minden felvilágosítást megadtak, minden okmányt anyanyelvén is kiállítanak, hogy a szülői felügyelet egy részét reábízhatja, hogy a testület vigyáz arra, hogy a gyermek szak­májában megfelelő kiképzést kapjon, v­an- A Kolozsvári Önkéntes Mentő-Egyesület készpénz sorsjátéka Cél: Ili székh­áz építése Hogy az évtizedes múltra visszatekintő Mentő-Egyesület minden életnyilvánulását a legnagyobb figyelemmel kíséri a város min­den polgára, úgyszintén az egész országrész, az csak természetes, hiszen az egyesület te­kintet nélkül felekezetre és nemzetiségre, úgy a m­álban, mint jelenben mindenkinek se­gítségére siet. Az egyesület kényszerítő körülmények ha­tása alatt kénytelen jelenlegi székházát át­adni az ugyanezen épületben elhelyezett Nő­vérek Tanító Rendjének azon okból, mert a rendet a Rockefeller-alapítvány táplálja. Az alapítvány szubvenciójának feltétele, hogy a székházban kizárólag csak ők foglalhatnak helyet annál is inkább, mert a rend kizáró­lag csak női hallgatók részére van beren­dezve. Az állam szem előtt tartja a közérde­ket, élvezni akarván a szubvenció előnyeit is, megegyezésre jutott a Mentő-Egyesülettel , hogy lehetővé tegye új székházába való el­helyezkedését, egy bizonyos összegű anyagi támogatást nyújt és egyben a belügyminisz­­t­­érium karöltve a népjóléti és pénzügymi­nisztériummal 5297. A. szám alatt egy 15.900.008 Lti összegű készpénz sorsjáték megrendezését engedé­lyezte. Folyószámla „ Albina" Glut. A rendezőség élén dr. Tatariu Coriolan egyetemi nyilvános rendes tanár és a Mentő- Egyesület főtitkára, dr. Konrádi Dániel egye­temi magántanár, a Mentő­ Egyesület igaz­gatója áll, aki három évtizedes múltra tekint vissza a Mentő Egyesület életébe. A technikai lebonyolítást Balázs Gyula nyugalmazott iparkamarai főtitkár és dr. Ligethy Miklós végzik. A technikai vezetők több sorsolást, közötte a Zsidókórház sorsjátékát is leve­zették, ezen a téren meg van a kellő szakér­telmük A vezetés tehát olyan egyének ke­zében van, akik a legmesszebbmenő garan­ciát nyújtják arra, hogy a sorsjegyvevő nyugodtan megvásárolhatja sorsjegyét, mert tisztán a szerencsén fog múlni, hogy azért a 100 lejért egy tekintélyes nyeremény, vagy éppen az 1 millió lejes főnyeremény boldog tulajdonosává váljék. Clujon a Str. Memorandului 16. szám alatt már működik a nagyvárosi nívón be­rendezett sorsjegyiroda. A sorsjegyek mű­vészi kivitelűek. A rendezőség nemes és­­ őszinte intencióit mi sem igazolja jobban, minthogy a sorsjegyeket román, magyar és német nyelven állította ki, hogy az ország minden polgára megértse, befektetett pénzé­ért mit remélhet. Sa­jnos, a sorsolások terén sok csalódás érte a közönséget, de ismételten leszögezhet­jük, hogy a Zsidókórház sorsjátékának rendező­sége bebizonyította, hogy van módja a be­csületesen és minden kritikát kibíró sors­játék megrendezésének is. Már maga az a tény, hogy a sorsjáték tárgya készpénz, ki­zárja azokat a lehetőségeket, amik traktorok, autók és egyéb tárgyak sorsolásánál, sajnos előfordultak. A kolozsvári Önkéntes Mentő­ Egyesület készpénzsors játéka a Zsidókórház leza­jlott sorsjátékénak összes tényezőivel rendelkezik, tehát a legteljesebb reménnyel nézünk a si­kere elé. Oly hatalmas organizációval rendelkezik a sorsjáték, hogy a húzást 1. év december hó 21-én feltétlenül megtartják. Szilágysdili f­OTÓBHSZ-mERETEEI® Tulajdonos: MER A & СО. Érvényes 1930 május 15-től Szilágysomlyó—Zilah 7 7151230­­ 18Pl¥Vs Ziml­ul-Silvanieis A A Pl 7451 l301419 720 7351250 jl82ü Varsóit 725и !1340 '18« 8 8151330 19 Zálau 64510301318 Csucs a --Kpaszna—Ziiah. 6451318P! V-I Vs ZálauS A 1A Pl 1330198 725134ü1840 Varsóit Ц401830720 7451445 to 0 CrasnaЦ 2018157 91516 Ciucea 100517 Csucsa-Kraszna—Szilágysomlyó 715141815pi­­ 1VS Simleu SA A Pl 121845745 73514­ 91835 Varsoit Ц401830720 745 144519 CrasnaЦ 2018,SZ 91516 Ciucea 100517 N­agykároly—Szilágy­somlyó—Zilah 15 430P 1 I 11 1 Cárei SA A Pl 1630103° 16 530 Tárnád 1530930 17457 Zimleu 148 19815 Zalau 136451 915s Ciucea 1005

Next