Ellenzék, 1930. november (51. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

" Szombat, 1939 november 7. Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A sváb-kérdés néven folyó szatmármegyei kul­­túrharcról, mely 28 sváb származású, de túlnyomó többségben elmagyarosodott köz­ség körül folyik, tegnapelőtti számunkban vezető helyen foglalkoztunk. Jóleső megelé­gedéssel állapítjuk meg, hogy ez az ismételt akciónk meleg visszhangra talált. Ennek egyik eredménye, hogy az Ellenzék­nek Szatmárról levél érkezett, amelyből meg­tudtuk, hogy a magyar párt szatmárme­gyei tagozata havonként megjelenő népes füzetekkel is folytatja küzdelmét „Egyen­lőtlen harc tíz éven ál két fronton“ címen. Ezek közül kettőt megküldöttek nekünk. Gábor Jenő írta őket. Az egyik az 1920. évi népszámlálással és annak eredményeivel foglalkozik, a másiknak a címe: Sváb-kér­dés a kormány parancsára. E két füzet né­hány fontosabb adatát kívánjuk közölni. Az origina etnica diadala Gábor Jenő megállapítja, hogy az 1920. évi népszámlálás származási elvét, ahol ki­­vánt eredményre nem lehetett bukkanni, félrelökték és vallás szerint osztályoz­tak, kimondván, hogy a görögkatholikus csak román lehet, a római katholikus csak né­met, az izraelita csak zsidó és egyedül a re­formátus lehet magyar. Az eredmény az lett, hogy a magyar többségű községekből negy­venöt község mint ilyen, eltűnt Szat­már vidékéről és helyébe huszonhat román többségű és tizenkilenc német többségű község „támadt“ s a többi községekben is erősen megapasz­tották a magyarság „számát“. E tényt meg­világító gazdag adathalmazból ezt a néhány részletet kapjuk ki. Kökényesden 1399 ma­gyar volt az 1910-i népszámlálás szerint és egyetlen román sem. Ellenben az 1920-i népszámlálás szerint itt már csak 322 ma­gyar volt, de lett 850 román, akik görögkatolikusok és nem tudnak románul. Sárközön az 1910. évi népszámlálás sze­rint 2363 magyar volt és két román. Az 1920-i népszámlálás szerint már csak 676 magyar volt, (a reformátusok), de lett 903 német (a római katholikusok, holott őseik tótok voltak) és 884 román (a görögkatholi­­kusok). A római katholikusok Szatmár vi­dékén, Erdőd jó részében németeknek mi­nősültek, az egész Tasnád és Turterelles ki­vételével. Ez a kivétel annál meglepőbb, mert hiszen a kivételezett római katholiku­­sok, ha magyarok is (ezt helyesen ismerte el a népszámlálás), de mégis nagyobbrészt német származásúak. Viszonzásképen azon­ban fajmagyar embereket Lázári, Mikola, Dara, Udvari, Halmi és más községek­ben németeknek nyilvánítottak, összesen négyezernél több fajmagyart, mert római katholikusok. Azután felsorolja a tényeket, amelyek bi­zonyítják, hogy a sváb politika egy kézre dolgozik a román politikával. Striegl, „az egykor erős magyar“, aki német és román cikkíró a Mitteilungban ugyanazt magyarul is megírja, mert máskép nem értenék meg a célbavett „németek“, Nagykárolyban az állami líceum tanára. A propagandista Wieser István csak akkor hagyta el Magyarországot, amikor B. listá­ra került és most szintén román líceumi ta­nár. Müller János a Gallamt tisztviselője volt, most pedig revizor-inspektor, kinek a magyar tanítókat kell megdolgoznia. Egy vesztegetési per Nem érdektelen, hogy a propaganda fő­vezére, Winter­ Hoffen ellen egy kellemet­len per indult, amelyben Hermann György erdődi lakos annak bizonyítására vállalko­zott, hogy Winter neki 20.000 lejt ígért, ha támo­gatja a sváb propagandát. És így tovább, a frappáns adatok egész tö­mege bizonyítja, hogyan folyik Szatmár me­­gyében a sváb propaganda és milyen szálak fűzik ezt a román állampolitikához. A bá­náti sváb lapok mosakodása tehát, hogy ők csak elméleti rokonszenvvel kísérik ez ön­kéntelen szatmári sváb fölébredést, ezek után még inkább valótlannak bizonyul. Farizeus világ Nem érdektelen az sem, amit ez adatok­ból a most megtörtént püspöki kinevezéssel kapcsolatban dedukálhatunk. Az a kormány­­politika, mely népszámláláskor a római katholikust németnek minősíti és csak a re­­formátusnál ismeri el a magyar jelleget, az a kormánypolitika, mely a svábokkal kar­öltve dolgozik a magyarság ellenére, csak­ugyan nem nevezhetett ki mást a szatmár— nagyváradi püspökségre, mint a Bánátból ajánlott és legalább is az ajánlattevők ál­tal öntudatos svábnak látott papi és emberi kitűnőséget. Ha a római katholikus egyen­lőnek vehető a németekkel, akkor a szat­már—nagyváradi püspökség területén élő majdnem 90 százalékban magyar anyanyel­vű katholikus valóban német és így sváb jel­­legzetességű püspök kinevezésével nemcsak hite, de nemzetiségi üdve is szolgálható. A­ farizeus világ is itt van egész pompájában.­ ­ Számokkal beszélő film a Szatmár vidékén űzött farizeus nép­­bolonditásról, világámitásról és lélekvásárról Hogyan váltak szinmagyar falvak németté, sőt románná a Bucsan-féle népszámlálás eszközeivel* — Van, akit pénzzel akartak visszatéríteni Az asszimilációs folyamat A magyar—sváb vitában exponált 28 köz­ség német származású és elmagyarosodott lakosságáról szóló adatok közül a követke­zőket említjük meg. 1880-ban e 28 község lakosságában 27.942 magyart és 11372 né­metet mutatott ki a statisztika. 13 község v­olt német többségű és 15 község már magyar volt. 1900-ban 44.176 magyarnak és 8416 né­metnek vallotta magát. Ekkor már 19 köz­ség volt magyar és csak 9 községben voltak többségben a németek. Az 1910-i népszámlá­lás szerint a 28 község lakosságában 54675 volt a magyarság száma, a németeké 3589. Német többségű már csak öt bükkaljai község maradt, ahol összesen 3051 német volt, tehát a többi 23 községre együttesen 637 német jutott. Az 54675 magyarból még 7914 tudott németül is, ellenben 46761 már egy szót sem tudott németül. Vagyis 20 községben voltak olyan magya­­rok, akik németül nem is tudtak, 3 köz­ségben voltak többségben olyanok, akik tudtak németül, de magukat magyaroknak vallották és csak öt község volt olyan, amely többségében németnek is vallotta magát. Az 1020. évben pedig egyedül csak Színfalut lehetett jogo­san német többségűnek konstatálni. Természetesen az 1920-i népszámlálás ezt a valóságot teljesen elferdítette. Nagykároly nem magyar város? Az 1920-i népszámlálás ugyanis 28 köz­ségből magyar többségűnek csak hármat ha­gyott meg: Erdődöt, Tasnádot és Turtere­­best. Nagykárolyt például nem magyar vá­rosnak tették meg. Itt az 1910-i népszámlá­lás 15772 magyart talált és csak 63 németet, németül is beszélőt 571-et. Az 1920-i nép­­számlálás a magyarság számát leszállítja 3337-re (holott református is több van eb­ben a városban) a németek számát felemeli 5932-re (bár a tizedrésze sem tud németül) és talált Itten 2938 románt,­­többnyire görögka­­tholikus magyarokat. Kálmánd községben nagyon különös csere történt. 1910-ben itt mindössze négy volt a németek száma, 1920-ban pedig négy lett a magyarok száma. Mezőpetri, Mezőterem és Krisznasándorfalu községekben az 1920-i népszámlálás egyetlen élő magyart sem hagyott meg, a magyar többségű Szaniszlót, Király­­darócot, Krasznaterebest és Józsefháza községeket az 1920. évi népszámlálás még nem is német, hanem román több­ségűnek tette meg. Abban a 28 községben, ahol 1910-ben 54675 magyar volt, az 1920. évi népszámlá­lás mindössze 15157 magyart hagyott meg, ellenben 3589­ német helyett felfedezett 28214 németet. Megjegyezzük, hogy a Bana­ter Deutsche Zeitung is közöl a 28 község­ről statisztikát és e szerint a németek ösz­­szes száma­­ 41325, a magyaroké 42123. A „propaqctnda-föndkök" A második füzetében Gábor Jenő a név­elemzés magyar­ellenességével foglalkozik. Az elrománosodott Einholzokat, Függeléket nem követelik vissza. S nem piszkálják a Blaskovics német jellegét, vagy a Mi­th név jelentőségét, amely fonetikusan román név­nek vehető. Azután jóizű népiességgel álla­pítja meg, hogy a sváb „Mitteilungen“ sze­rint, amely a német—sváb népszövetség hi­­vatalos lapja: „a tehén nem lehet kecske, a sváb nem válhatik magyarrá“. Ugyanakkor azonban szó sincs arról, hogy a bánáti svá­bok egy része valamikor francia volt, Dél­­tirolban sok olasz származású német van, a nemel vidékén ped­ig százötvenezer olyan német lakik, akinek ősei litvánok voltak. 6ШШ1Д AHBÓL BOBÁS BIZTOSITO­LT. El­nne?! L Galea Vielerlei H. a Commercial Dund­ Anglia legnagyobb tüzészt­­­siló társaság koncernjében. Kartolэп kívül . ELLENZŐK 3. oldal. tlO*4£U CÜlOgÓ szBTpilihií mélytiszti üzemeket varnateol a VESS -hEHHfl Egyiptomi beorusie­velekböl van uhu fi­léivá. Abszolút ir­tal mattan. Esst, könny nem viezl le. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban.. Ha valahol nem volna, forduljon „GEA“-KKAYKK R.-T.-hoz Timisoara. Eddig hatvan halottat és 200 sebesültet ástak ki a földrengés­­sújtotta olasz vidéken Anconában nem maradt ép középület. . A falvakban számos ház összeomlott Róma. (Az Ellenzék távirata.) Olaszor­szág partmenti vidékein, különösen az an­­conai kerületben, számos egymást követő földlökést észleltek. A földmozgást harmincnégy percen át jelezték a szeiz­mográfok, központját az Adriai-tengerben, Senigaleia magasságában jelölik meg. A földrengés okozta pusztításokról még mindig nem áll teljes kép az olasz sajtóiro­dák rendelkezésére. Eddigi jelentések sze­rint a földrengés nyomán összeomlott épü­letek romjai alól eddig 22 holttest került elő. A sebesül­tek száma eléri a százat. Anconában alig van középület, amelyik súlyosan meg ne rongálódott volna. A kör­nyező falvakban számos parasztház össze­omlott. A földrengést dagály és magas hul­lámverés követte, amely a mólóhoz sodort egy amerikai hajót és súlyosan megrongálta. Tűzoltóság és utászcsapatok folytatják a lázas mentési munkálatokat Az anyagi kár igen jelentékeny. Róma. (Az Ellenzék távirata.) A délolasz­országi földrengésekről legújabban érkező jelentések szerint a halottak eddig megálla­pítható száma 26, a sebesülteké 90. Ez a szám még nem végleges. Ma már megálla­pít­ható az is, hogy a földrengés középpontja Senigalliában volt, ahol egyedül 20 halottat ástak ki a romok alól és az anyagi kár óriási. Anconában, Paseróban, Macerataban ugyancsak érezhetők voltak a földlökések. Cesaroban a földrengésnek egy halottja és két sebesültje van, Anconában 2 halott, 50 sebesült, Fermettoban 2 halott. A földren­­gés sújtolta valamennyi községben és város­ban történt sebesülés. A földlökések követ­keztében a folyók kiáradtak, kidőltek a telefon­póznák és így a bajbajutott területtel minden táv­iró- és telefonösszeköttetés megszakadt. A földrengés utóhullámait Nápolyban is érez­ték. Róma. (Az Ellenzék távirata.) Délelőtt 9 órakor jelentik: Az olaszországi föld­rengés borzalmas méretei csak most kezdenek igazán kibontakozni. A föld­rengést Velencétől Pádua között is lehe­tett érezni és nyomában számtalan ház vált rommá. Hivatalos megállapítás sze­rint eddig 60 halottról és több, mint 200 se­besültről érkezett jelentés Rómába. A földrengés a legnagyobb pusztítást Senigaliia fürdőhely környékén végezte. A város egyharmad része romokban hever. Reggelig a romok alól 30 halottat és közel 100 sebesültet hiv­tak ki. A tengerpart mentén mindenütt nagy pusztítást végzett a földrengés. AUTÓSZERENCSÉTLENSÉG ÁLDO­ZATA LETT A FRANCIA HADSEREG indokínai főparancsnoka. Páris­ból jelentik: Filolle tábornok, az indo­kínai francia hadsereg főparancsnoka Ainhe környékén inspekciós körutat vég­­zett Autóját a soffőr nekivezette egy fának. A tábornok életveszélyesen meg­sebesült, szárnysegédje szörnyethalt végijén elují Mentesorsjegyet 100 letért 1 mliuot nyerhet! Hutás 1930 december 21-én, Nv reményeket a Ranc­ Alhina ■jell — N­ . a . a .­­ s rw г чпач j gy'ér lesz , nyomtavai — Vidé-i rendelés kel 117 I -s el s b­ut dd-*e -lei­ben.­­ S rsjegviron­a ■ Clin, S rad­a Me n­ni'in m ló, s?„ es-kö­zől.

Next