Ellenzék, 1930. december (51. évfolyam, 272-295. szám)
1930-12-02 / 272. szám
4. oldal. t.Lt.HNZé.K SZÁZNEGYVEN SZEGÉNY GYERMEKNEK nyújt meleg otthont, élelmet és ruhát a Neubergerné Napközi Gyermek-Otthon Aki a gyermeknek ad, az az istennek ad, mert a gyermek a jövőé, a a jövendő az Istené. (Rákosi Jenő.) Kolozsvár, (november hó.) Magyar utca 85. Ragyogóan tiszta, sárgára meszelt épület, előtte hatalmas udvar. Itt van nem messze a város szivétől, alig néhányszáz lépésre a Mátyás-király-tértől s mégis milyen kevesen tudják, hogy a kis ház az emberszeretetnek magasztos hajléka, a szebb s boldogabb jövendőnek biztos záloga. Ezerkilencszázharmincat írunk s a nyomor nagyobb, mint valaha. Szülők százai ténferegnek az utcán munkaalkalmat keresve, éhes gyomorral, kábult fejjel és otthon éhes szájak dideregve várják hazatértüket s ma ismét csak azt kell mondani, amit tegnap, tegnapelőtt s már annyiszor: „Talán majd holnap, kicsikém“. A Magyar utcai kis házba a Gondviselés elküldte az ő jóembereit, hogy a szülők százainak legalább könnyebbé tegyék a nélkülözést avval, hogy gyermekeiket táplálják, sűtött szobában tartják és felruházzák. Benyitunk a kis ház kapuján. A kolozsvári ősz hideg szele már rég leszaggatta az udvar fáinak sárga leveleit s a gyermekek beszorultak a sütött szobákba. Az otthon két gondnoknője végigvezet az épületen s miközben minden gyermekhez van egy-két kedves szavuk, mindent megmutatnak, elmagyaráznak. Száznegyven gyermek van jelenleg az otthonban; ennyi kis éhes szájnak adnak naponta háromszor meleg ételt, ennyi kis apróságot táplálnak és gondoznak. A legtöbbjüket reggel hozzák be a szülők és este hazaviszik. Haza? Külvárosi házak apró, sütetlen szobáiba! De ezen nem lehet segíteni. Száznegyven gyermeknek az otthon nem tud hálóhelyet adni, csak néhányan álhatnak ott. Beérünk a konyhába, éppen ebédre készülnek s párolgó bableves kitűnő illata csapja meg az orrunkat. A mai menü: bableves reszelt tésztával és tejbegriz cukorral. A kisgyermekek a szomszédos szobákban ülnek már hosszú asztaloknál, külön a kisebbek s külön a nagyobbak. Vidáman, nevetgélve beszélgetnek, azzal a biztos tudattal, hogy egyikük sem fog éhesen maradni. Már tálalják a levest, mikor kétségbeesett apa nyit be az ajtón, kézenfogva vezetve két apró gyermekét. — Asszonyom! — mondja a szegény ember — könyörgöm, vegye fel az én gyermekeimet is, adjon nekik is abból — s réveteg tekintettel néz a levesestálra, — napok óta nem volt szegények szájában meleg étel. Az egyik óvónő már kérdi is a neveket, azután beírja az otthon legújabb gondozottjait egy nagy könyvbe. Az apának megmondják, hogy este jöjjön a gyermekekért. Majd a tanulószobákba megyünk. Három jólfűtött hatalmas teremben padoknál és asztaloknál végzik el a leckét a gyermekek s mikor készen vannak, szabad a játék. A falon levő portraitra mutatok s megkérdezem az egyik gyermeket, ki az a néni? — Az Neuberger néni, aki nekünk mindent csinált — mondja háláiért pillantást vetve az otthon alapítónőjének képmására. Török Erzsébet és Schächter Gizi, a két óvónő, akik önfeláldozó és lelkes munkájukért igazán megérdemlik, hogy nevüket idejegyezzük, megmutatják a számadáskönyveket. Az otthon havi kiadása 25 és 30 ezer lej között mozog. Itt nincs adminisztrációs költség, az egész összeg a gyermekek kosztjára megy el. Természetesen ez sem elég 140 gyerek táplálására, de vannak jóemberek, akik ajándékba adnak élelmiszert, tűzifát s ha az adományokból, gyűjtésekből és a nőegylet által rendezett teadélutánok jövedelmeiből sem telik a kiadásokra, úgy a nőegylet tagjai a sajátjukból biztosítják a gyermekotthon zavartalan fentartását. Végül még egy igen szép dologra hívják fel az óvónők a figyelmemet. Évente kétszer, tavasszal és ősszel minden gyermeket tetőtől-talpig felruháznak. Az őszi felruházás az idén is meglesz, de majd csak két-három hét múlva. Nagyon lassan gyűlnek az adományok és bizony nagyon örülnek, ha akár csak egy-egy használt gyermekruhát, gyermekcipőt is eljuttat valaki, mert a tél már itt van a nyakunkon s még sok gyermeknek nincs meleg, téli ruhája... A szebb jövendő, az életnek egészségesen nekivágó jövő generáció érdekében a Neubergerné-féle Napközi Gyermekotthon megérdemli a megemlékezést, fentartói pedig nemcsak a gondozottak, hanem minden jóérzésű ember őszinte háláját. (np.) 'ffjp minőségű ! 'fartós Aacásan MÁR MOST figyelmeztetjük Önt, hogy csak azok a hirdetések jelenhetnek meg karácsonyi számunkban az ön kívánsága szerinti helyen, amelyek hozzánk legkésőbb december 12-én beérkeznek. Azok a hirdetések, amelyek december 12-ke után, de legkésőbb december 20-án érkeznek be hozzánk, megjelennek ugyan a karácsonyi számban, de csak ott, ahol még hely van, vagyis az elhelyezési utasítások teljesítéséért december 12-e után hirdetési osztályunk felelősséget nem vállal. December 20-a után beérkező hirdetések karácsonyi számunkban már nem jelenhetnek meg. Minden hirdetőnek fontos érdeke, hogy a december 12-i (esetleg december 20-i) napot feltétlenül jegyezze elő a rongyos éhezők egész serege bujdosik Erdélyszerte, munkát és élelmet keresve Ellepi a pályaudvarok várótermeit a rongyosok serege. — Nem tudják miért jöttek, nem tudják hova mennek . ♦ • Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) Éjfél után egy óra a kolozsvári vasúti állomáson. Kinn az utcán süvöltve szaladgál a csípős novemberi szél, benn a várótermekben álmos utasok bóbiskolnak, várják az utolsó vonatot. A várótermek áporodott nehéz levegőjében csak ködösen hunyorog a szolgálatos vasutas lámpája. A kicsi gyenge vörös láng koronként nagyot lobban, mintha levegő után kapkodna . . . Már a másodosztályú terem atmoszférája is nyomasztó, de mikor a harmadosztály felé megyünk, valósággal mellbevág a levegő. Egymás hegyénhátán vagy százhúsz ember fekszik egy rakáson. Tátott szájjal hortyognak, egyik sarokban rongyos fiatalasszony fekszik vállával a falnak dűlve. Ölében ott van gyermeke. Az apróság még álmában is szívja, rágja a fonnyadt emlőket. Mindketten alusznak. — Mind utasok ezek az emberek? — kérdezzük egyik arra járó vasutastól. — Egyáltalában nem. A harmadosztályú váróterem télen mindig így néz ki. Valahonnan vidékről jönnek ezek az emberek, családostól, — munket keresni. Munkát...? Kolozsváron?.. A vasutas fanyarul mosolyog Megpróbáljuk felkölteni egyik ilyen munkát kereső falusit. Reménykedve kászolódik fel helyéből. Ki tudhatja ,— gondolja magában —, hátha ez az úr ... Sajnos, hogy ki kell ábrándítanunk az öreget. — Visó János vagyok kérem szépen és munkát keresni gyöztem be a faluból... Néhány cigaretta, egy-két pohár szilvórium, hamar megoldják a nyelvét. Amit elbeszél, — fájdalom — nem egyéni tragédia. Általános, szörnyű kép, amely egyre szedi áldozatait vidéken és városban egyaránt. Kiváló társadalomtudósok törik rajta a fejüket, minisztertanácsokat tartanak, minden eredmény nélkül. Erdélyben sokezer ember bujdosik a nyomor elől családjával, keresve a munkát vagy koldusbotot. A szomorú raj nagy része a kisvárosokból falukból kerekedett fel szerencsét próbálni, de sokan vannak olyanok is, akiket az áldatlan adórendszer üldözött ki szegényes otthonukból. Kis vagyonkájukkal együtt egzisztenciájukat is felfalta az állam éhes szája. Össze kell kötni egy batyuba tehát a megmaradt holmit és nekivágni a nagyvilágnak. Munka nincs sehol, a batyu is egyre könnyebb lesz, s a hajdani jómódú család egyszer csak valahol az épülő házak gerendái között, vagy szénakazlak mellett meghúzódva ébred a keserű valóságra, hogy nincs munka, nincs mit enni.... Több ezerre lehet tenni a hontalan bujdosók számát, akiknek már se istenük, se hazájuk. Csak a rendőrség törődik velük, hivatalból toloncolják őket össze-vissza az országba. Természetesen, ez nem megoldás. Meg kellene kezdeni valamilyen akciót, mégpedig sürgős akciót, mert a fenyegető válság — mint láthatjuk —, inkább nő, mint csökken és ezek a számkivetett, szerencsétlen páriák már nem bírják soká. Szociális segélyt kérünk számukra, legalább ideiglenes menhelyet, ahol egy éjszakát tűrhetőbben töltsenek el. A nyomor a bűn legtevékenyebb előkészítője és bűnösökkel el vagyunk látva eléggé. Ez az embertömeg pedig a legjobb bűnöző anyag, megfelelő segítséggel azonban meg lehetne még menteni a társadalomnak. MODERN GYEREK — Gyurika, akarod látni a kis testvérkédet, akit a gólya hozott. — Én inkább a gólyát szeretném látni ! Kedd, 1930 december 2. Bilincsekbe vert házibarát Marosvásárhelyről jelentik. A családi háromszög-históriák újabban már a falvakban is felütötték fejüket. Legutóbb Ivánfalván történt egy mulatságos eset. Máthé Demeter gazda már régóta gyanakodott, hogy csinos felesége és a daliás Moldován bán között „van valami“. Sokáig eresztette a féltékenység a szerelmes férfiú szívét, de csak nem tudta in flagranti megcsípni a feleségét. Tegnap azután egész Ivánfalva őszinte mulatságára megtörtént a házasságtörések történetében példátlanul álló esemény, Máthé Demeter fényes délben végigsétáltatta a falu utcáin a házibarátot, mégpedig láncraverve. Helyenként megállt a különös menet, Máthé rövid és tömör előadásban ismertette háztájának feldúlását a hallgatósággal, közben pedig — hogy nagyobb legyen a hangsúly — hatalmas ütéseket mért a leláncolt csábító koponyájára. Mire a falu másik végére elérkeztek, a Don Juan már alig tántorgott a morális prédikációk miatt. Végül is a csendőrségnek kellett kiszabadítania szorult helyzetéből Moldován Ioant, aki vérző fejjel sietve hagyta el megcsúfoltatásának színhelyét. Máthé Demeter ellen pedig eljárás indult meg, mert a csendőrségnek az volt az álláspontja, hogy elvégre a férj bosszúnak is van határa és Máthé felháborodásában messze túllépte a megfelelő kereteket. Hogy milyen messze, azt a járásorvos állapította meg, aki húsz napon túl gyógyulónak minősítette Moldován Ioan sérüléseit. BEKÜLDÖTT ЯШЕК Népművészet! kiállítás Kolozsváron. A magyar Nőegyletek központi titkársága komoly célul tűzte ki, hogy a mostani nehéz viszonyok között némi keresetet biztosít a magyar falusi embereknek. Ennek a célnak kíván megfelelni, mikor Kolozsváron falusi munkákból, hímzésekből, varrottasokból szőttesekből, szőnyegekből, faragásokból, szobrokból karácsonyi vásárt rendez. A kiállítás a régi unitárius kollégium termeiben lesz és december 14-én kezdődik. Azok, akik a kiállításra tárgyakat akarnak beküldeni, vagy egyébként érdeklődnek a nemescélu mozgalom iránt, forduljanak a következő címhez: Gyallay Domokosné, Cluj—Kolozsvár, Str. Berthelot (Eötvös u.) 29. KARÁCSONYI BAZÁR. A Kolozsvári Nővédelmi Hivatal ez évben is, mint mindég, december hó 5., 0. és 7-én karácsonyi bazárt rendez a kath. gimnázium II. emeleti dísztermében. Tekintetbe véve azokat a nagy anyagi gondokat, melyekkel a társadalom minden rétege küzd, az egyesület tagjai azon igyekeztek, hogy minél tetszetősebb, de minél olcsóbb tárgyak kerüljenek eladásra. Különösen gyönyörű karácsonyfa-díszek, gyermekjátékok, kötött holmik lesznek ott nagy tömegben és hogy az áttekintés könnyebb legyen, a rendezőség úgy határozott, hogy lesznek asztalok, melyeken 5 lejbe, mások, melyeken 10 lejbe, 20 lejbe stb. kerül minden tárgy. Ha arra gondolunk hogy ennek a bazárnak tiszta jövedelme sokszáz szegény karácsonyi ünnepét fogja örömteljesebbé, boldogabbá tenni, nem kételkedünk, hogy sok látogatója és vevője lesz. Hozzá még kellemes meglepetéssel is szolgál az egyesület. A Magyar Nők Központi Titkárságával karöltve, annak gyermeknyaraltatási akciója javára, minden délután 4-kor és este fél 9-kor műkedvelői versenyt rendez, melyre már nagyon sokan jelentkeztek. Szavalatok, apró jelenetek, énekszámok tarkaságából áll a műsor, melyre beléptidíj ugyan nincs, ellenben szavazócédulát venni illik. Tehát ne felejtsük el: december 5, 6 és 7-én legyünk ott mindnyájan! Aki gyorsan és jó áron akar venni, vagy eladni, hamar akar megfelelő álláshoz jutni, alkalmazottat szerezni stb. — csak az Ellenzék apróhirdetései útján juthat célhoz. KAPTA AZ 1930-as Sinclair Lewis NOBEL DUAL Legjobb rrnu/ctTli th ^ ^etet íve. 46, regényei: *•*1 UWolllllilkve. 578 lei Babbitt ЙЖ. Fő utcául Sara Dodswopt Europian i» 'SSmi. LEFUSS, CSaj-Hstorr. Vidékre utánvették ffldi