Ellenzék, 1931. július (52. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-29 / 170. szám

Szerda, 1931. július 29. BEEBAVZÁK Hihetetlen a legsötétebb Kolozs megyéből Kolozsvártól tizenöt kilométerre öt napig érkezik ki a posta, nincs vasúti jegy és éjszakánként­­ igán adnak le „megnyug­tató” lövéseket a Szucság. (Az Ellenzék tudósítójától.) Há­rom jellemző esetet fogok itt elmondani örök dicsőségére azoknak a viszonyoknak, amelyek egyes kolozs megyei községekben uralkodnak. Előrebocsátom, hogy ha nem személyesen győződtem volna meg a valódi­ságukról, feltétlenül nyári hírlapi kacsának minősíteném mind a három esetet. Mind­három itt történt 15 kilométernyire Kolozs­vártól. Pak­sban hamarabb megkap­nak egy kolozsvári levelet, mint Szucságon A kolozsmegyei Szucság község 15 kilo­méternyire van Kolozsvártól. Postahivatala azonban nincs az impériumváltozás óta. A szucsági leveleket a bácsi posta továbbítja. Ebben nem lenne semmi hiba és a kolozs­vári postaigazgatóságon bizonyosan abban a hitben élnek, hogy a szucsági levélkézbesí­tés elismerésre méltó gyorsasággal és pontos­sággal történik. Hogy azonban ebből a boldog „nem törő­dünk vele, úgyis minden jól megy“ elvéből kiábrándítsuk a kolozsvári főposta urait, le kell szögeznünk, hogy a kolozs megyei köz­ségekben, ahol történetesen nincsen posta­­hivatal, az ott időző címzett későbben kapja meg a kolozsvári leveleket, mintha Pá­risban, vagy akármelyik más világvá­rosban töltené a szabad idejét. Újságíró létemre természetesen nehezen szoktam meg ezeket az ázsiai postaviszonyo­kat s amikor először kaptam öt napi késés­sel az „Ellenzék“-et és leveleimet Kolozs­várról, nem éppen barátságos formában kértem magyarázatot a postaintézmény egyetlen szucsági képviselőjétől, a kihordó­tól, aki egyébként a polgári életben tejet árul Kolozsváron. — Hát kérem! Ezt már meg kell szokni! Ez már nálunk így van, de nem én vagyok a hibás! — védekezett a derék tejes ember. Ezzel a magyarázattal természetesen nem elégedtem meg. Utánajártam a dolognak és rájöttem arra, hogyan történhetik meg, hogy 15 kilométernyire Kolozsvártól (vonaton vagy autón 10 perces út) öt napos késéssel kapom a leveleimet. íme: Bácsban leadják a vonatról a Szucságra szóló leveleket. A postán természetesen ki­választják ezeket a bácsi levelek közül. (Ez egy nap.) A postáról átküldik a leveleket a bácsi körjegyzőhöz. (Ez a második nap.) A postás jelentkezik a levelekért a körjegyző­nél és átveszi a leveleket. (Ez a harmadik nap.) A levelek végre Szucságba jutnak, de még nem a címzetthez, hanem a községi bíróhoz, aki szortírozza azokat. (Ez a ne­gyedik nap.) A postás kézbesíti a leveleket. (Ez az ötödik és utolsó nap.) Így néz ki itten a levelek sorsa. Az újsá­goké még szomorúbban. Lapokat ug­yanis csak kihagyásokkal kap az ember. Dehát ki is csodálkoznék, hogy ennyi kézen keresz­tül egy-egy példány elsikkad? A személyes utánjárás alapján én is rájöttem, hogy en­nek már így kell lenni. Csak azért hozom nyilvánosságra a dolgot, hogy tíz év után végül a kolozsvári postaigazgatóságon is megtudják, hogy ez így van ... .Az állomási pénztárnál nincs vasúti jegy Jelenet a szucsági állomásnál. Egy úr a pénztárhoz megy és vasúti jegyet kér. A pénztáros: Milyen jegyet­­parancsot ké­rem? Az utas: Egy elsőosztályut Kolozsvárig. A pénztáros: Elsőosztályu jeggyel nem szolgálhatok kérem. Talán egy második is jó lesz? Az utas (most már mérgesen): Nem taná­csokat kértem, hanem egy elsőosztályu je­gyet. Most már feltétlenül első osztályon akarok utazni. Mi az, hogy nincs elsőosztá­lyu jegy? A pénztáros: Ne tessék engem szidni, ha­nem a vasutigazgatóságot. Az elsőosztályu jegyblanketta már hónapok óta kifogyott. Legfeljebb egy írást adhatok, hogy uraságod elsőosztályu jegyet kért és ezzel a kalauzt tessék megkeresni a vonaton, majd ő ad ennek ellenében jegyet Kolozsvárig. Az utas: És ha nem találom meg a ka­lauzt? A pénztáros: Akkor vagy szerencséje volt uraságodnak és ingyen utazott, vagy nem és akkor a kolozsvári állomáson a kimenet­nél feltartóztatják és megbírságolják. Az utas: Kérek akkor egy másodosztályt!... (Ehhez a jelenethez úgy hiszem, nem kell kommentár.) Egy kis csendőridilt Valamelyik éjszaka azt hittem, hogy bűn­ügyi dráma középpontjába kerültem. Fül­siketítő puskalövések riasztottak fel első ál­momból. Abban a szent hitben húztam a ru­hát magamra: valahol a közelben a csend­őrök és az erdőtolvajok gyilkolják egymást. — Bumm! Bumm! Bumm! — az újabb puskalövésekre villámgyorsasággal rohantam ki a szabadba. Bevallom, dobogó szívvel néz­tem körül, a kertben azonban nem volt sen­ki. A faluba indultam erre, de legnagyobb meglepetésemre ottan sem találkoztam sen­kivel. Egy darabig tanácstalanul bolyong­tam az utcán, végre is azzal a meggyőződés­sel mentem haza, hogy bizonyosan álmod­tam a lövöldözést. Másnap kérdezősködtem a faluban. Kide­rült, hogy mindenki tudott az éjszakai lö­völdözésről. — Dehát hogy nem rohantak ki megnéz­ni, mi van? — hüledeztem. A falusiak lemosolyogták a naiv kérdést: — Megszokott dolog ez, kérem! Szucság­­ban nincs csendőrség és Bá­sból cirkál éj­szakánként a környéken egy őrjárat, hogy ügyeljen a rendre. Ezek olyan megnyugtató lövések voltak az éjszakába, a csendőrök így jelzik, hogy ne féljünk semmit, itt van­nak a közelben, ha valami baj van. Máskor ne tessék figyelni az ilyen puskázásra, elő­fordul az többször is egy héten, mert hát a bácsi csendőrök igen lelkiismeretesen végzik a kötelességüket.» Mind a három eset itt történt Szucság­­ban, tizenöt kilométernyire Kolozsvártól. És még merje valaki azt mondani, hogy 1931- ben nem ideálisak Kolozs megyében a viszo­nyok? Végh József Magyarország ellen tüntetett a néhai voluntárok kongresszusa Vasárnap utcai tüntetést akarnak rendezni Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.)­ A néhai voluntárok, román gárdisták és kar­hatalmi alakulatok tegnap kongresszust tar­tottak Kolozsváron dr. Francu Amos ügy­­véd-Anátor elnöklete mellett. A kongresz­­szuson a kormány és a város is képvisel­tette magát Colbasi Emil prefektus, illetve Bornemisa Sebastian által. Franco Amos az­zal nyitotta meg a kongresszust, hogy a néhai voluntároknak és gárdistáknak a szer­vezetét föl kell újítani, mert ezek a karha­talmi csoportok a román eszmének nagy szolgálatot tettek a múltban. Dicsérte a volt kolozsvári nemzeti gárda vezetőit, Saran­­dant, Metianut és Tripát, azt állítván, hogy az ő hősiességük épp olyan nagy, mint a marasestii hősök vitézsége. Colbasi prefektus a kormány nevében ígérte meg a teljes támogatást a voluntá­­rokkal szemben. Simon Alexandru a néhai prágai román légió nevében beszélt, majd Popovici Valér az aradkörnyéki, Gherman Traian a zilahi, Closca Iuga pedig a rok­kantak nevében beszélt. Megválasztották a voluntárok új vezetőségét. Díszelnök lett Francu Amos, első elnök Vlad nyugalma­zott tábornok, elnökök: Hidu tábornok, Si­mon Alexandru, dr. Medrea és dr. Stanca Dominic. Alelnökök: Brandusa ezredes, dr. Roman Valér, dr. Pop Emil és Munteanu mérnök, a villanyművek igazgatója.­­A választás után dr. Vidican heves beszé­det tartott Magyarország ellen, amelyet a kongresszus tagjai zajos tetszéssel kísértek. Vidican határozati javaslatot olvasott fel, hogy a voluntárok kongresszusa tiltakozzon a magyar képviselői ház megnyitása alkalmá­val elhangzott kormányzói beszéd ellen s hívja fel a kormányt, hogy utasítson vissza eré­lyesen minden ilyen kísérletet. A kongresszus aztán elhatározta, hogy a következő vasárnap utcai tüntetést rendez Magyarország ellen. A ditrói adóhivatalt a „főnök úr" rabolta ki Az adófőnök hat elemije és csinos kis betétkönyve Egy magyar hivatalnok elűzése árán került a hivatal élére „Perfy főnök úr,” aki azelőtt rendőr volt Ditró. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Ellenzék tegnapi számában megírtuk, hogy a ditrói adóhivatalban különös körülmények között betörés történt. Vasárnap a délelőtti órákban Pertu adófőnök azzal a hírrel lep­te meg a főszolgabírói hivatalt, hogy isme­retlen tettesek megdézsmálták a kasszáját és elvittek abból 300.000 lej készpénzt. A nyomozás már az első pillanatban olyan körülményeket állapított meg, ame­lyek az adófőnök felfedezését nagyon is gyanússá tették. Megállapította ugyanis a nyomozás, hogy az elmúlt éjszaka folya­mán, amikor a felfedezés szerint a betö­résnek meg kellett volna történnie, az adó­hivatal épületében inspekciózó tűzoltók tar­tózkodtak, ezenkívül a ditrói rendőrlegény­ség is szolgálatot teljesített. Sem a tűzoltók, sem a rendőrőrszemek nem vettek észre semmit abból, hogy a hivatalban betörők járnak. Bár ez is egészen valószínűtlenné tette a felfedező adófőnök jelentését, de különösen az a körülmény, hogy sem a hivatal ajtaja nem volt feltörve, sem a hi­vatal kasszája i­ az első pillanatban a he­lyes útra terelte a nyomozást. A nyomozás­nak ez az útja pedig Perty adófőnök úr felé vezetett. .. Az adófőnök vasárnap reggel, a­mikor be­ment a hivatalába, felhívta a szolga figyel­mét arra, hogy a kassza nem nyílik ki és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy: „itt betörők jártak“. Feltűnő körülmények között arra a felfedezésre jutott továbbá, hogy a Wertheim-szekrény zárjában egy 3­91 M Amortizációs kölcsönöket városi házakra Let­ér- s­zékben, 10—40 évi időtartamra folyósíttatunk. Kolozsvári Népbank és Zálog Hitelintézet K.-T. Sz­é­p- utc­a_L_ törött gyufaszál van. És miután ezeket a körülményeket a szolga előtt megállapítot­ta, felnyittatta a kasszát és „konstatálta a 300.000 lejes hiányt“. Ezek után rögtön ér­tesítette a főszolgabíróságot és várta a nyo­mozás fejleményeit Pertu adófőnök úr. A nyomozásnak nem is volt valami nehéz feladata, mert a körülmények az első pilla­natra szinte az adófőnök felé terelték a gyanút. A kassza kulcsai az ő birtokában vol­tak, azokhoz más nem is juthatott és a rendőrközegek vallomása szerint a megelőző estén a késői órákban hagy­ta el a hivatalt. A primitív „betörési“ mese nem vált be és Pertut még a teg­nap délelőtt folyamán letartóztatták. Ditró adófőnöke ez év januárjában került az adóhivatal élére, ahol addig egy Medve nevű régi, megbízható magyar hivatalnok teljesített szolgálatot. A magyar adótisztvise­lő fölváltása „nemzeti szempontokból“ tör­tént. Még az sem volt hiba, hogy Pertunak mindössze hat elemi iskolai végzettsége van. Ez is elég egy nemzeti szempontból megbíz­ható embernek. A letartóztatott adófőnök lakásán házku­tatást tartottak és lefoglaltak egy Albina Bankra kiállított 50.000 lejről szóló betét­könyvet. A hat elemi iskolás Pertu egyébként a ditrói adóhivatal élén kitűnően érezte ma­gát. „Mondann“ életet élt a ditrói körülmé­nyekhez mérten. Annyira „népszerű“ volt a községben a fess adófőnök úr, hogy például a fényképész kirakatában is a megnagyított fényképe díszelgett. A ditrói adóhivatal pénztárához úgy gyűlt be egy kis pénz, hogy a szomszédos közsé­gek a termés betakarítása után meg­kezdték az adófizetést. A falusi nép keservesen ösz­­szegyűlt adója tűnt el a hat elemi iskolás és „megbízható" adófőnök úr kezén. A fő­nök úr egyébként jelenlegi hivatali beosztá­sa előtt a rendőrségnél teljesített szolgá­latot. Manu Demeter és a liberális sajtó Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) A Patria mai számában nekitámad a liberális sajtónak és e cím alatt: „A li­berálisok a testvériséget propagálják és a lelki egységért dolgoznak ? !“ — pár­huzamos hasábokon a következőket ír­ja: „1917 május 11-én Manu szamos­­ujvári lelkészt letartóztatták, mert Ro­mánia részére kémkedett. Ugyanazon év­­május 15-én Manu Demetert a szamos­­ujvári görög katholikus teológia tanárát a szegedi börtönbe zárták Biraniste Ve­­lerral, Otoiu Adriannal, Pop Zachariá­­val, Clopotel Ioannal és másokkal együtt. A következő évben a bukaresti liberális újságok azt írják, hogy a Szegeden letar­tóztatott románokat kötél általi halálra ítélik. 1918 november elsején Manu De­metert, a szamosújvári román nemzeti tanács elnökévé választják­. A követ­kező hasábon vastag betűkkel ezt írja a Patria: „1931 július 25-én a liberális párt egyik hivatalos lapja vezércikkének a következő címet adta: „Manu lelkész is egy disznó!“ . A Manu Demeterről szó­ló sorokat a Patria válaszként közli arra a politikai kampányra, amely a liberá­lisok részéről újabban ismét megnyilvá­nult és a nemzeti­ parasztpárt erdélyi tagjait regionalizmussal vádolja. Aki gyorsan és jó áron akar venni, vagy eladni, hamar akar megfelelő álláshoz jutni, alkalmazottat szerezni stb. — csak az Ellenzék apróhirdetései útján juthat célhoz. FELHÍVÁS TŰZIFA BESZERZÉSÉRE! A „REGNA“ bistritai fatermelő cég prima -tr -wjs мел minőségű száraz bükkhasáb tűzifáját •1 R~jXL(ti vOv Űrköbméteres élenként házhoz szállítva ..............um»■«■■ii igen jutányos, versenyen kívüli ár mellett hozza forgalomba. — Ezen egységárak a még érvényben levő vasúti fuvardíjak mellett leszállított, 1931 augusztus 15-ig megrendelt mennyi­ségre érvényes. — Igyekezzék tüzifaszükségletét augusztus 15-e előtt megrendelni, mert ezzel igen nagy megtakarítást biztosít magának. „REGNA“ Vezérképviselete, Unió­ utca 8. szám.

Next