Ellenzék, 1931. november (52. évfolyam, 251-275. szám)
1931-11-01 / 251. szám
TAXA POSTALA PLATITE IN NUMERAR No. 141.163/1999. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Strada Universitatii (volt Egyetem utca) 8. szám. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii (Főtér) 9. Telefon: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 251. SZ. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS VASÁRNAP_______ * ÁRA 6 LEJ Előfizetési árak: havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente nap lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente $ pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több CLUJ—KOLOZSVÁR, 1931 NOVEMBER 1 Az angol választások eredményét majdnem tökéletesen ismerjük. A nemzeti egyesülés kormányszövetsége, amely az országnak a fontválságból való kivezetését ígérte meg, eddig 555 mandátumot kapott és több, mint 14 millió szavazatot. A nemzeti egyesülésen belül az új vámvédelmi rendszert hangoztató konzervatív párt, amelynek a régi Házban 229 helye volt, egyedül 473 megbízó levelet kapott, tehát a 615 szék abszolút többségével rendelkezik. A két liberális árnyalat, amely elfordult a szabadkereskedelem elvétől, 63 mandátumot kapott, holott az előző s egységes liberális pártnak csak 58 volt. Viszont Lloyd George ortodox liberális csoportja mindössze 7 helyet szerzett magának. MacDonald behozta 14 emberét, akikkel a Labourból kilépett. Ezzel szemben az ellenzék, Henderson munkáspártja és a baloldali liberális csoport együttvéve 57 mandátumot szerzett és valamivel több mint 7 millió szavazatot, ami azt jelenti, hogy a kapott mandátumok nem felelnek meg a számszerű helyzetnek. Azonban kétségtelen, hogy a szavazók súlyosan akarták büntetni az ellenzéket és hogy Angliában egyetlen kormányalakulat sem aratott soha még ilyen impozáns győzelmet, hisz 1918. végén, az úgynevezett khaki választáson (mert a katonák uniformisban szavaztak) az unionista koalíció, a háborús egyesülésnek .•r~' 'пуч íkonzervativek, liberálisak ás töredék-pártok is, -jőz¡.«mi mámor fején ‘ ’• mindössze 493 mandátumot szerzett. Érthető ha szellemes meghatározások ezt a rendkívüli helyzetet rögtön aposztrofálni tudták. A Times például ezt írta: „földindulás történt jobbfelé“. Shaw Bernat ezt mondta: pánikválasztás volt. Nem gúnyosan, hanem okos aggodalommal sajnálkoznak, amiért az ellenzék egyetlen autóbuszban elfér. A választás Angliában mindig a szavazók komoly és világos parancsa. Ezúttal az angol választók kettőt parancsoltak. Először: a nemzeti egység kormánya MacDonald-el az élen folytassa a pénzügyi válság gyógykezelésének eddigi módját, ami annál idegrendítőbb, hiszen MacDonald mostani kormánya idézte föl a munkáspárt szörnyű krízisét, másrészt a munkanélküli segély apasztásával, az adók emelésével, közalkalmazottak illetményeinek és a munkabérek apasztásával az egyéni érdekeket súlyosan sértette. Ennek az önzetlen parancsnak bizonyítéka, hogy a munkáspárt régi 8.3 milliós szavazó tömege 6.6 millióra esett vissza, a konzervatívok pedig majdnem 3 millióval növelték szavazataik számát. Ide sarkallik a második parancs is, mely így szól: mihelyt a nemzeti kormány hivatását betöltötte, a konzervatív toryk vállalják át a kormányt s választási jelszavuk értelmében vámfalakkal vegyék körül Angliát. A választásnak tulajdonkép ez a punctum salvise: Szabadkereskedelem-ellenesség. A tiszta manchesterianizmus gondolatát eddig egyedül Anglia őrizte meg; ő maradt a gazdasági liberalizmus utolsó fellegvára, mert minden más állam beviteli, sőt újabban kiviteli vámokra és a legtöbb kedvezmény klauzulájára, újabban kontingensre s preferenciára építette föl külkereskedelmi rendszerét. Igaz, hogy a háborúban és utána kisebb körű vámokat Anglia is alkalmazott: pénzügyi vámokat a sör, bor, kakaó, kávé, cukorbehozatalra, a MacKenna vámokat az időszerűtlen fényűzés (autó, film) ellen, a kulcsvámokat tudományos cikkek ellen és a Baldwin-féle safe guarding vámokat a csipkére és keztyűre. De ez a vámvédelemnek mindössze csak kismérvű kísérlete volt, ideiglenes módozat. Mikor azonban a gazdasági válság teljesen hatalmába kerítette Angliát és nyilvánvaló lett, hogy gazdasági liberalizmusa különösen Franciaország és Németország versenye miatt tönkreteszi iparát és kereskedelmét (Csehország textil árut adott el Angliában!), mint ahogy a háborús adósságok teljes vállalása, a francia aranykincs őrzése, a Franciaországnak elengedett óriási tartozások, csak hálátlanságot és ki- Leleplező cikksoroz Russu-Abrudeanu szenátor Sándor nyilatkozatára Már 1922-ben Erdély önállósításának előkészítésén dolgozott Vajda a szenátor szerint — Averescu nem a nemzeti párt, hanem a hatalom felé orientálódik — „Karóbahúzó" Filipescu a Marmorosch igazgatóságában Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Abból az alkalomból, hogy Vaida-Voevod a Curentul hasábjain nagyobb nyilatkozatot adott és vasárnap Gyulafehérvárt a megyei tagozat kongresszusán fel fog szólani, Russu-Abrudecmu alsófehérmegyei szenátor, aki egyszer már Maniut és Vaidát egy kompromittáló könyvben megtámadta, most az Universulban cikksorozatot kezd Vaida ellen. Azt próbálja bizonyítani, hogy Vaida el akarta szakítani Erdélyt a regáttól. Vaida 1922-ben kéz alatt egy lapot indított — mondja a szenátor cikke — Ardeilul címmel Ez a Ч Ф egyszer it követkeredett irtó:* ni, céljaink tiszták és határozottak. Sohasem titkoltuk, mit akarunk. Akarjuk Erdélynek’ a regáttól való függetlenségét, minden áron“. Számos hasonló tartalmú idézet után Russu mée azt is igyekszik bebizonyítani, „Ez » az elyieké“ című röpiratot is szesztette. Különösen két dolog usz,unynju — fejezi be Russo az Universulban közölt „leleplezéseit“. — az ő álláspontja helyességét, mert választ sem kapott, amikor Vaidát könyvben megtámadta, másodszor gyanús volt, hogy az említett röpiratot nemzetiparasztpárti körökben a magyar irredentizmusnak tulajdonították, holott nagyon, jól tudták, hogy a magyar irreden- I , Ererty antinómiájára hanem Magyarországhoz való visszaragtolására törekszik. A pártok hívei Bratianu György diszidens liberális pártja november 7-én és 8-án rendezi meg Bukarestben országos kongresszusát. Az előkészítő bizottság már írásba foglalta az új pártprogramot, amely hír szerint radikálisan baloldali lesz. A nemzeti parasztpárt részéről Iurian és Lugojanu a közeli napokban Londonba utazik Titulescuhoz. Az elnökség kérdésében döntés csak a két politikus hazaérkezése után lesz. A pénzügyminiszter az egyenes adók bevételi főirányzatát az új költségvetési Tóbérd 300 millió lejben állapította meg az előző évi 9 milliárd 300 milliós előirányzattal szemben. Ezzel kapcsolatban a Curentul azt írja, hogy az erdélyi és bánáti adóhivatalokat regáti mintára teljesen átszervezi és január 1-étől kezdődőleg az adó-inkasszó is regáti módszerrel fog történni. A kormány gazdasági bizottsága ma tartja azt az ülését, amelynek legfontosabb tárgya a cukorárak leszállítására vonatkozó döntés. Az Averescu- Az összes lapok foglalkoznak az averescanusok és a nemzetiparasztpártiak közeledéséről szóló hírekkel, amikről az Ellenzék tegnapi számában foglalkoztunk. A Lupta szerint Averescunak nem tetszik a mozgalom és ezért személyileg Argetoianu és Manoilescu felé puhatolózik. És reméli, ha e két rendkívül befolyásos politikussal megegyezik, akkor megbízatást kap az új kormány alakítására. Az averescanusok körében nagy a bizakodás. Állítják, hogy a párt legközelebb kormányra jut és a nemzeti parasztpárttal csak azért tárgyal, hogy ne lehessen vádolni, hogy nem készült elég korán pártkoncentrációra. Általában a lapok szerint Averescu és Goga álláspontja más. A párt többsége Gogát követi. Averescu megválasztása és ünneplése csak udvariassági aktus volt, nem jelenti a gogisták letörését. A Dreptatea támadja Averescut és cáfolja a Dimineata azt a hírét, amely szerint a nemzeti pártban egyes csoportok nem osztják Averescuval szemben a párt álláspontját. Az averescanus párt egyik kolozsvári vezető embere az Ellenzék munkatársának kijelen téga ellentét tette, hogy mindezekből a hírekből nagyon kevés igaz. Goga egy ebéden találkozott Madgearuval és Lupuval, a megbeszélés legfőbb tárgya nem politikai, hanem gazdasági természetű volt. Filipescu a Marmorosch igazgatóságában A Marmorosch-Blank bank afférnek egy érdekes mellékjelensége, hogy Filipescu Gergely, a karóba húzó Vlad-ligájának vezére, újból belépett a bank igazgatóságába. Filipescu tagja volt már az igazgatóságnak és lemondott, amikor prefektussá nevezték ki. A napokban kondoleáló levelet írt a banknak, amely ezt megköszönte és felkérte, hogy miután prefektusi megbízásáról lemondott, foglalja el ismét igazgatósági állását. Filipescu igent mondott és máris fungál a bank igazgatóságában. A Marmorosch Bank betétesei különben tegnap esti értekezletükön elhatározták, hogy vasárnapra a betétesek nagygyűlését hívják össze. Addig is az ügyek vitelére egy bizottságot választottak. méletlenséget arattak, mind erőteljesebb hullámokat vetett a vámokkal való elzárkózás követelése. Bizonyára emlékezünk, hogy tavaly a két sajtó-lord, az úgynevezett presszokrácia: Beaverbrook és Rothermere „keresztes-hadjárata“ milyen forrongást idézett elő. A Bearmere-sajtó követelte az empire brodlaidot, (kenyeret 15 százalék angol és 85 százalék kanadai búzából) vagyis a szabadkereskedelmet az empire területén élelmiszervámokkal, az úgynevezett imperial preference-systemét. Ez a követelés majdnem kettészakította a konzervatív pártot, mert Baldwin csak nehezen barátkozott meg a szabadkereskedelem föláldozásával és azt hirdette, hogy a nagy hisztérikus párt nem lehet hisztérikus. Lassanként azonban még a szakszervezetek is kezdtek hajolni a védvámos politika felé és amikor a múlt év október elsején megnyílt birodalmi konferencián Bennet kanadai miniszterelnök követelte az angol generális vámtarifát és preferenciát a domíniumoknak, a szabadkereskedelem elvét már csak a munkáspárt doktrinerjei és Lloyd George csoportja védelmezte. Mikor az év elején a londoni flottakonferencia bezárásakor a használt aranytollat Lloyd George MacDonaldnak nyújtotta át emlékül, aki azt mondta: nem szívesen tesz magántulajdonná köztulajdont. Ekkor már nyilvánvaló volt a francia piac ellenséges felkészülése. Félévre rá csakugyan bekövetkezett a font megkontreminálása s az angol arany elvonása. Ez a válság a védvámos politikának óriási lökést adott és ez a politika győzött most az angol választásokon. A nagy parancs elhangzott: Baldwin tory kormányának kell majd megvalósítani ezt az óriási reformot, amely jelenti, hogy Európa és a világ tovább hanyatlik vissza a haladás eddigi útjáról. Franciaországnak üldözéses gazdasági politikája s a Németországba fagyott nagy angol tőkeelhelyezések, az északamerikai verseny kegyetlensége és a délamerikai hitelek pusztulása, belehajtják Angliát a védvámok építésébe. A háború után 7000 kilométer új vámfallal egy 20000 klmes barrier létesült. Azt mondták, ez volt a világ bajának egyik okozója. íme, most ezt a vámfalkomplexumot az angol építészek kényszerülnek továbbfejleszteni. Németország további omlása és Franciaország megrendülése lesz az első következménye. Aztán az általános katasztrófa vagy az általános rendbejövetel? Sp. Laval miniszterelnök új tárgyalásokat indít Hoesch párisi német nagykövettel BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Hoesch párisi német nagykövet tegnap este viszszaérkezett Berlinbe és hosszasabban tárgyalt Brüning kancellárral. A nagykövet újabb utasításokat kért Laval miniszterelnökkel megkezdendő tárgyalásai számára. Laval Amerikából való visszatérése után ugyanis rövidesen új tárgyalásokat kezd a német nagykövettel a jóvátételi kérdés rendezése ügyében.