Ellenzék, 1934. március (55. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-01 / 48. szám

Csütörtök, 1934 március 1. ELLENZÉK A beteg kórház írom, díva­som, hallom: „­kórházba szállí­tották“ — és ilyenkor mindig megszáll va­lami istenes nyugalom. Egy szenvedő em­bertársam a tudomány és szeretet otthonába­­került. Az öngyilkosság véres színhelyéről­, a járda széléről, ahol az éhségtől összeesett és mindenféle tragédiák terepéről elmentenek egy veszendő embert. Jön a vöroskeresztes autó, búg a szirénája, mint a feltámadás kürtje. Kiszáll az autóból egy fehérköpenyes ember, intézkedik és félistenné nő a szemem­ben,­ ahogy intézkedik. Ahogy biztos, nyu­godt kézzel hozzányúl a bélpokloshoz (az elesett, veszendő ember mindig bélpóklos az irtóza­ttal sa­jnálkozó­k előtt) és már nyújtja is az első segítséget. Nagy, fehér tisztaságba­­viszik a nyomorult embert, ahol feléje hajol­nak lászmérővel, orvosságos kanállal, meg­igazítják a feje alatt a vánkost, szívek és agy­velők munkába állnak, hogy megbirkózza­nak az életéért. Kórház. Sohasem tudok be­telni a büszkeség azonéval, ha rágondolok, hogy ilyen is van a társadalmunk intézmé­nyei között és minden „­rendőrségi esetnél“, amikor kórházba visznek egy szenvedőt, megfeszül bennem az emberi önérzet... Óh, de emiko­r azt olvasom: „helyszűke miatt nem vették fel a kórházba“ — ilyen­kor a földre hull a büszkeségem a segít­ség nélkül vergődő nyomorult ember mellé. Óh, hogy a porba hull ilyenkor a sok szu­­perlabivusz, amit a­­kórházi intézménnyel kapcsolatosan ütemeztem,­ milyen szánalmas nyivákolás a mentőkocsi szirénája, amíg egyetlen ember is segítség nélkül vergődik az utcán, a nyomortanyán. A hiányos társadalmi berendezkedésünk még messze áll attól, hogy a kórházi intéz­ményünk ilyen értelemben tökéletes legyen és például még Clujon is, a klinikák váro­sában, önkéntes társadalmi akcióknak kell pótolni azt, ami nem elégséges a kórházi „szükségletek“ tekintetében. Így alakult itt meg társadalmi rétegek önkéntes megmoz­dulása va­n a Zsidó Kórház és most nemrégi­ben a Református Kórház. * » Az utóbbi időben lépten-nyomon szó esik a Zsidó Kórházról és pedig nem éppen kri­tika nélkül. Hozzám például j­ónéh­­ány­an for­dultak már azzal, hogy „írja már egyszer meg szerkesztő úr, mi van ebben a kórház­ban“. És éppen azért, mert a legmért­ék­­ad­óbb körökből kapom ezt a figyelmezte­­tést (a napokban egy nagyon csendes termé­szetű, komoly űr szájából hallottam, például, hogy: „gyalázat“ . ..) és mert a sajtóban is referádák jelentek meg már a kórházvezető­­ség hangos gyűléseiről — meg kell nézni, mi történik a kórház körül, amelyet nemré­giben emelt a zsidó polgárok áldozatkés®­... Az történik, amint megbízható helyről haltam, hogy: betegek már nem mernek a kórházba menni, mert attól­ félnek, hogy összemaralkodnak felettük az egymással el­lenségeskedő orvosok" ... Olyasmi történik, hogy: „a múltkor egy beteget az igazgató főorvos azért nem vett fel, mert nem akarta rábíroln ш egyik osztályvezető főorvosra". 17. "történik, hogy: „az operáció alkalmával leves jelenet robbant ki az efilmségeskedő­rvosok között" ... Ezek mind idézetek éspedig nem aféle pletykák, hanem komoly helyről valók, csak­is így tudják megnyerni azt a hitelt, amely­re nagyon is szükségük van, mert ehetet­­letneik hangzanak.* A kórház igazgató-főorvosa szemben­ áll csaknem a teljes orvosi karral — ez a szo­morú helyzet. Erről hallja az ember a szen­vedélyes kifakadásokat: „körülveszi magát besúgókkal..vagy azt mondják például: „olyan diktatúrát teremt, hogy vérig sérti a képzett orvosokat...“ Ezek mellett a hang­zatos, csaknem politikai érvényű vádak mel­lett­i apróságok, mint például: „egy ápoló­nő feljelentett nála egy főorvost egy műszer használata miatt és ebből nagy dolog lett...“ Orvosok, ápolónők állandóan súlyos konflik­­tusokban az igazgató mellett és ellene: ez körülbelül a diagnózis a beteg kórház körül. A diagnózis után a kórokozó folyamatot (hogy a stílusos orvosi kifejezést használjuk)­­ röviden a következőkben lehet rekon­struálni: Ott lappang talán már a betegség abban a végrendeleti passzusban, amelyben néhai Se­bestyén Dávid, a kórház alapítója kikötötte, hogy a mindenkori vezetés a családja tagjait illeti meg. Ez a vezetés természetesen nem tudja magát függetleníteni a családi kapcso­latoktól ott sem, ahol állások betöltéséről van szó. Nem véletlen tehát, hogy az igazgató- s orvosi állásra a családnak egy tagja került. Lényegesen: ez a fertőzés kiindulása. Akkor, amikor egy jónevű orvostanár kénytelen volt átadni a helyét az ifjú orvos családtagnak, megtörtént az infekció, amely a jelenlegi álla­potokig fajult. Az elfajulás folyamatának tü­netei: állandó álláskicserélések a már említett szempont szerint és ennek a során állandó lázas tünetek a kórház beléletében. A folyamat még tart. A kórház, amely egy nemeslelkű akció építménye — állandó vi­szálykodások színhelye és eljutott ahhoz a hangos közgyűlésig, amelyen a jelenlegi el­nök, dr. Sebestyén József, az alapítónak a fia, lemondott a tisztségéről. Sebestyén doktor, aki a kórház ügyeit nemes áldozatkészséggel viszi, úgy látszik, maga is rájött arra, hogy a csa­ládi kapcsolatok kibírhatatlan atmoszférát te­remtenek és veszélyeztetik az édesapja nemes alapítását. A kórház körül alakult közvéle­mény ellenben nem az ő lemondását követeli. • Ami mindenekfölött követelmény: legyen csend a kórház körül és az orvosok ne egy­más ellen, hanem közösen az emberi életek védelmében a betegségek ellen hadakozzanak. A kórház, amely befogadja az életunt nyo­morgót, az utca elesettjét, a munka és­ a nél­külözés sebesültjeit — legyen a tudomány és szeretet csendes hajléka. Ahogy mindig elkép­zelem, ha a mentőautó szirénája felbug egy nyomorult sors vergődésének a színhelyén ... Gara Ernő. Angol kormányválság a láthatáron Meglehet, hogy MacDonald távozik a kormány éléről LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Po­litikai körökben egyre határozottabban beszélnek arról, hogy a M­acDonald-kor­­mányt gyökeresen átalakítják. Az időkö­zi választásokon a konzervatív mandá­tumok száma megfogyatkozott és a meg­mentett kerületekben is a munkáspárt javára a szavazók számában nagy elto­lódás mutatkozik. Ugyancsak megren­dült a bizalom a­ kormányban helyet foglaló liberálisokkal szemben is. Más­részt a nagy többséget adó konzervatív pártban egyre hangosabb a kívánság, hogy a kormányt fiatalabb erőkkel kell fölfrissiteni s egészen konzervativá kell tenni. Az ifjú Edémnek külügyi állam­titkárból főpecsétőrré való kinevezése ezt a hangulatot nem bírta elnémítani. Arról van szó, hogy maga MacDonald is távozik a kormány éléről. A volt munkáspárti miniszterelnök gyakran be­tegeskedik és egyre fáradtabb lesz. Is­mételt szemoperációi után ő maga gyakran foglalkozott a­ visszavonulás gondolatával. Most panaszkodik emléke­zetének romlására. A másik, aki föltét­lenül kiválik, Sir John Simon külügy­miniszter lesz, aki a liberális csoport képviselője a kormányban. Sir John működésével, főleg amióta­ Németország kilépett a Népszövetségből és otthagyta a leszerelési konferenciát, — állítólag az angol külügyminiszter magatartása miatt — egyre elégedetlenebbek a nem­zeti koncentráció táborában. Az utóbbi időben egyre jobban előtérbe kerül a fontosabb külügyi akcióknál az ifjú Eden, akit a konzervatívok jövendő leader-jének sejtenek. Ha csakugyan a kormány átalakítására kerül a sor, ak­kor az új kormány kizárólag konzerva­tív lesz. Mozgószínházak műsora. SZERDA: EDISON: I. FÉRFIAK PRÉDÁJA. George Bancroft, Miriam Hopkins. II. KALAN­DOS ÉJSZAKA. Max Hansen, U. Grabler. Az Ember tragédiája A Magyar Színház előadása Madách „Ember tragédiája" számára a bécsi Burgtheater sikere biztosította végérvényesen a külföldi színházi sikert és a csodálatos ívbe székelő földi pályafutást. Két hónappal ez­előtt még nemzeti irodalmi kincs volt, ma már a remekbe készült dráma az egész világé s amikor most visszatér hozzánk, megillető­­déssel és mélyről jövő büszkeséggel hallgatjuk benne a csodálatos színpadi művet, amelynek sötét pesszimizmusára és meleg vigaszt nyújtó optimizmusára talán soha jobban nem érett meg a világ. Vigasztalan egymásutánban pereg­nek a képek, amelyekben benne van múltúnk és jövőnk és csak egyet húzott ki az óvatos rendező, az élet keze: a jelen furcsa kavarodá­sát, amelynek hőse fölött még n­em döntött a történelem. A ma vázlatosan felépített jele­netében nincs hős, csak hősök, küzdő, biza­kodó és elbukó hősök, akik megtöltik zsúfo­lásig a Magyar Színház nézőterét és akiket hosszú időre ellát útravalóul erővel és hittel Madách csodálatos szava. A cél halál, ez élet küzdelem s az ember célja a küzdelem maga. A ma hőse az az intézmény is, amely be­fogadta tegnap este a tömeget és amely hal­latlan erőfeszítések árán talán saját magát is adta az előadott nagy tragédiában. Ez a kis, sokat hányatott színtársulat bizonyosan sok­szor érezte az utóbbi esztendők során, hogy a küzdelem hiábavaló és hogy el kell buknia. A cselekvés ösztöne azonban vitte tovább az utón, amely tegnap este kárpótolta sok min­den­ért. Ennek az egy emberként küzdő kis összességnek a tegnapi nagy este sok minden­ért nyújtott kárpótlást. Megmutatta, hogy jöhetnek még szomorú napok, sivár esték üre­sen tátongó nézőtérrel, részvétlenség és kö­zöny kísérheti még útján, de küzdeni érdemes. A Magyar Színház tegnapi előadására na­pokkal ezelőtt elfogytak a jegyek. A színház irodájában az előadás megkezdése előtt to­longtak az emberek, akik egyetlen helyért könyörögtek. A nézőtér zsúfolásig megtelt ünnepi ruhás közönséggel és a következő elő­adások jövője is biztosítva van már. És a tra­gédia egyik szereplő színésznője a szünetben a boldogságtól könnyezve mondta: — Istenem, ha tudnák az emberek, mit jelent: lenézni egy ilyen nézőtérre és így ját­szani! Három esztendei némaság után szólalt meg újra ezen a színpadon Madách Imre. A szín­ház minden tőle telhető eszközzel állt a nagy mű­ szolgálatában. Stílusos díszletek keretezik be az egyes jeleneteket és hozzáértő rendező teszi végig élvezhetővé az előadást. A rendezés nem halad a régi, kitaposott vágányokon, lát­tunk a tegnapi előadáson sok új, művészi meglátású beállítást és kevésbé szerencsés ren­dezői meglátásokat. Mindent összevetve azon­ban a legtöbbet kaptuk, amire igényt tart­hattunk: tiszta szándékot és tiszta, salakmen­tes művészetet. Városiunkban eddig ismerettem Ádámot és Évát állított a tragédia közzéppontjába a Magya­r Színház bátor vezetősége. Eddig el­képzelhetetlen, merész elhatározással Jászay Mari, Hetityei Aranka, Poór Lily és még sok más kiválóság után operettszuibrettet láttunk ezúttal Éva szerepében. Az eredmény azon­ban igazolta a színházat és igazolta Erényi Basket, a­kii bebizonyította, hogy széles ská­lájú, kiváló ,színésznő. Nemes, póz nélküli Éva volt. Győzte hanggal, szívvel és szívte­lenséggel nehéz szerepét és osztatlan elra­gadtatást keltett a közönség körében. Megle­petést keltett Balázs Samu, aki legszebb si­kerének könyvelheti el tegnapi szereplését. Mindeddig nem tudtuk, hogy ilyen intelli­gens színész Balázs Samu és hogy ilyen ki­fogástalanul szépen megtanult beszélni. Na­gyon emberi volt hősiességében, kételyeiben, megismerésében és csalódásaiban. Különösen szépen csinálta végiig a Kepler-jelenetet, itt megrázóan igaz volt. Két kis jeleneteiben Tompa Béla bizonyította be újra, hogy ki­váló színész, a színháznak leghasználhatóbb tagja, aki nem ismer nehézségeket. Isme­rősként üdvözöltük Forgács Sándor Lucife­rét. Forgács tegnap este is jelentős volt nagy biztonságával, rutinos, könnyed és intelli­­gens játékával. Bárdy Teréz tüze, szép orgá­numa, bájos megjelenése, jó hatást keltett. Tóth Elek kiemelkedő, nagyhatású alakítása mellett nagy sikere volt Mik­lóssy Margit­nak, Vass Pirinek, Benes Ilonának, Kós Dó­dénak, Mészáros Bélának, Tompa Sándor­nak, Rajnay Sándornak, Réthely Ödönnek és az egész jó együttesnek. Városunk leghozzáértőbb közönsége tap­solt tegnap este a jó előadásnak és ez a taps bizonyosan felejthetetlen élménye lesz a tár­sulat minden egyes tagjának. Mert ez az ünnepilés a lélek legmélyéből jött, hálás meg­becsülés és szeretet nyilvánult meg benne. Th. 20. 3. midat. Beavatottak előnybe részesítik a selyem-finom, különö­sen megbízható és hyglenikus Nem leh­et egy réháról stél Bort is leholni! Elutasította a törvényszék a föld­­éhes tata lakosságát CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Beszá­moltunk arról az elkeseredett harcról, amely Sannacoara község lakosai ás dr. Gogomán Anitásmé­deji lakos birtokosnő között a bírói fórumok előtt pár évvel ezelőtt megindult. A deji járásbíróság helyet adott a község­­beliek arm­a kéréseinek, hogy a földbirtokos­­nőnek az agrárreformi után még megmaradt belső ingatlanait házhely céljaira közöttük kiossza. A törvényszéknek ezt a határozatát a földbiirtokosnő a helyi törvényszékhez m­egfelebbezte. Jogtanácsosa, Bálin­th József ny. törvényszéki elnök a felebbviiteli tárgya­láson kifejtette, hogy ez agrártörvény 139. szakasza értelmében minden birtokra nézve csak egyszer van kisa­já­tí­tásnak helye s s mi­vel alperes már elszenvedett egy kisajátítást, új kisajátításnak nincs helye. Ellenfelek ké­relmüket az agrártörvény 14. paragrafusára alapították, mely szerint pótkisa­játításnak van helye, ha a­­lakásprobléma az első kisa­játítás során nem nyert elintézést. A törvényszék, a­mely ebben az ügyben tegnap hirdetett ítéletet — erre vonatkozó­lag is elfogadta Bálinth ügyvédnek azt az érvelését, hogy a törvénynek ez a szakasza csak olyan esetekre vonatkozik, mikor az el­ső kisajátításnak az igényjogosultakról ké­szített jegyzékbe felvettek nem kaphattak mindannyian házhelyet azon okból, mert a kisajátított terület e célra elégtelen volt. De máskor — mint a jelen esetben — az igény­jogosultak mindannyian kaptak házhelyet, a­z agrártörvény 14. paragrafusa nem szol­gálhat alapul egy évtizednél hosszabb idő múlva pótkis­ajátítási eljárás megindítására olyanok érdekében, kik az első kisajátításkor elmulasztották felvétetni maguikat az igény­­jogosultaik jegyzékébe s nem feledbezték meg azt a jegyzéket, melybe őket fel nem vették, a megyei agrárbizottság­hoz. A törvényszék­nek ez a döntése agrárügyekben elvi jelen­tőségű. [Aki gyermekit szereti, nem küldi iskolába, vagy játszani, ha nincs nála Kaiser-féle mell-karamella ■ „3 fenyő“ védjeggyel Plakát jelzi az elárusító helyeket. Képviselet: „Pharmag*, Droguerie engros, Brasov. Meg­kezzd­ődött a belgiumi nagy textil­ipari sztrájk BRÜSSZEL (Az Ellenzék távirata.) Megkezdődött az előre bejelentett belgi­­um­i nagy textilipari sztrájk. Verviersben 15 ezer munkás szüntette be a munkát. A fésűs-fonó gyárak munkássága is sztrájkot határozott el. A hatóságok szé­leskörű óvóintézkedéseket foganatosítot­­tak a gyárüzemek védelmére. A VULPEANU-ÜGY UTÓHAJT­ÁSA A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. Vulpeanu tánc­mester gyilkossági ügyének tárgyalásán kide­rült, hogy egyik védője, dr. Lang ügyvéd, va­lamint Manda Dumitru és Budiceanu Valen­tin hamis tanúvallomást tettek. Az ügyészség a tárgyalás során megállapította ezt és ezért a hamis tanukat letartóztatta. Később vád alá helyezték mindannyiukat. A törvényszék teg­nap tárgyalta a hamis tanúzással vádoltak ügyét. A tárgyaláson éles összecsapás történt a vád képviselője és a védelem között. Dr. Lang hosszabb beszédben védekezett és 11 új tanú kihallgatását kérte. A bíróság hosszas tanácskozás után helyet adott az újabb tanúk kihallgatásának s a tárgyalást március 19-ére halasztotta el. FASOR SZANATÓRIUM BSMPEST. VII. VILLJA KIRÁLYHŐ-úT 9. Sebészet, belgyógyászat, szülé­szet, nőgyógyászat, idegosztály. Olcsóbb, mint bármely klinika, vagy közkórház különszobája. Napi ellátási díj 10 pengőtől. Kórházi pau­kálárak idepbatek esetében, továbbá szüléseknél.

Next