Ellenzék, 1934. június (55. évfolyam, 121-145. szám)
1934-06-30 / 145. szám
TAXA POSTALA PLATITE IN NUMERAR NO. 141.163/1929. szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadó hivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LV. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM. SZOMBAT MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS ÁRA 3 Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözette több JÚNIUS 30. Tengeri kígyóPapdlóültet és шш&Жй hoteleseit román nyelven végezni a nemzeti munkavédelem módosított törvényjavaslatában megjelölt üzemek és intézetek BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A nemzeti пципка védelméről szóló törvényjavaslat szenátusi vitája után,módosításokat eszközöltek. A módosítások a román állampolgároknak, a vállalatoknál való alkalnazására vonatkoznak. Az első szakaszhoz hozzáillesztettek egy új bekezdést, mely szerint az idegeneémek az országba való beengedése az 1930-ban életbeléptetett ,a haza munka védelmiéről és a bevándorlás szabályozásáról" szóló törvény intézkedései szerint történik. A harmadik szakasz utolsóbekezdését úgy szövegezték meg, hogy végrehajtási utasítással fogják megállapítani mindenféle vállalatnál azokat a működési területeket, amelyek a törvény által fentebb elősorolt osztályolatba esnek. A vezér, ügyvezető és kereskedelmi igazgatói állásokat idegenek is betölthhetik, de a vállalat felsőfokú személyzete nem haladhatja meg velük együtt a 20 százalékot. A negyedikszakasz úgy módosul, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezésétől eltérően a jelen törvény első szakaszában megjelölt vállalatok kötelesek román nyelven vezetni az iktatókönyvet, a naplót, a leltárt, a főkönyvet és egész belföldi levelezésüket. Az ötödik szak ezt is módosították, mégpedig olyan értelemben, hogy az állam biztonságának érdekében, minden olyan ipari vállalatnál, amely természete szerintközvetlen összeköttetés ijén van a nemzetvédelemmel, az egész idegen és román személyzet beosztását az ipar és kereskedelmi minisztérium felhatalmazásával lehet csak elvégezni. Ezt a felhatalmazást egy bizottság jelentése alapján adják meg, amely bizottságban helyet foglalnak aminiszterelnökség, az ipar éskereskedelem, a faunkaügyi miniszter és a nagyvezérkar képviselői. Ebbe az osztályba tartozik a bányaipar, a szállítási eszközök, a hadianyagok és lőszer készítéséihez alkalmas fémipar, gáz -ésrobbanószerek gyártására alkalmas kémiai üzemek, voltamint a hajtóerő fejlesztőipar, Antonescu a rendeleti kormányzásról A kormányrendeletek kibocsátására felhatalmazást adó törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet lapunk más helyén ismertetünk, Antonescu igazságügyminiszter az este nyilatkozott az újságíróknak. — Ez a javaslat, — mondotta — melyet egyesek a teljhatalom vagy törvényrendeletek javaslatinak neveznek, nem más, mint a közszolgálat és bizonyos sürgős gazdasági és pénz- sügyi intézkedésekre vonatkozó javaslat. Az a célja, hogy újra felvegye és az 1932-es Mironescu-féle törvény intézkedéseit, amely felhatalmazta volt a kormányt az országgyűlés jóváhagyásának feltétele mellett, hogy felülvizsgálja a jövedékek és az önkormányzattal bíró intézetek költségvetéseit, amelyek közvetlen összeköttetésben állanak az általános költségvetéssel. A felülvizsgálás célja márakkor is az volt, hogy megtakarításokat eszközölhessenek. A dolgok mai állása mellett senki sem akar arra gondolni, hogy újabb terheket rójjanak az adófizetők villáira. A jövedelmek kiegyensúlyozása a közkiadásokkal nem jöhet létre, csak a kiadások csökkentése útján. Ezért a folyó évi költségvetés mintegy nyolcszázmilliós takarékosságra számít és ezt a számot nem lehet másként elérni, csak a közigazgatási szervezet egyszerűsítése útján. Az egyszerűsítés munkálatain már külön bizottság dolgozik. Négymilliárdos lesz a belső kölcsön A belső kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatot, amelyet Slavescu pénzügyminiszter tegnap terjesztett be a legfőbb törvényhozó tanács elé, kedvező véleménnyel fogadták. A törvényjavaslat négymilliárdos belső kölcsön kibocsátásáról szól és valószínűleg még a jelenlegi rendkívüli ülésszakban megszavazzák. A javaslat nem szab határozott időt a kölcsön kibocsátására, csak általános felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy véleménye szerint a legkedvezőbb időpontban, a belföldi pénzpiac alkalmas állását felhasználva, bocsássa jegyzésre a belső kölcsönt. lett az évek során át egy valamikor hatalmas székely-magyar közös vagyon hányattatásaiból és úgy látszik, az marad. A Csikmegyei Magánjavak név alatt ismert, 62.000 hold erdei birtokot, városi ingatlanokat, egyéb értékeket magában foglalt, a békeidőben 106 millió aranykoronánál becsült vagyonról van szó, amely a csikmegyei volt határőr családok leszármazottait illette meg és a székely nép kulturális és gazdasági céljait volt hivatva szolgálni a tulajdonosok közös vagyonkezelése mellett. Idestova öt éve, hogy a tulajdonosok az állami birtok címén történt elvétel miatt a genfi rögös útra léptek. Idestova kérve, hogy a genfi fórum meghozta határozatát, amely visszaadni ígéri — az elvett vagyont? De hogy! Jó genfi szokás szerint annak — egy ötödét. S még ez az egy ötödrészre menő ígéret is, úgy látszik, csak ígéret marad. Mert olyan feltételek mellett akarják visszaadni azt az egyötödet is, amineket a genfi határozat nem ismer és amiket a tulajdonosok nem fogadhatnak el. Az történt ugyanis, hogy két évi hallgatás után most terjesztették be azt a törvényjavaslatot, amely némi nagyzással azt állítja magáról, hogy a genfi határozatnak a végrehajtása. Lássuk csak kissé, minő végrehajtása? Vannak biz annak némi szépséghibái. Olyanformák, mondjuk, mintha valakinek a fél lába le van amputálva. Elvégre attól még járhat is, amennyire a mankó engedi. Ezt a hatalmas vagyont az osztrák önkényuralom elkobozta annak megtorlásául, hogy a székelyek a szabadságharcban szintén részt vettek. Amikor pedig az alkotmányosság helyreálltával Ferencz József, már mint megkoronázott magyar király, az egész vagyont — és nem annak egyötödét — visszaadta, a visszaadó okmányba beletette, hogy az a vagyon a székely nemzet boldogulását és előmenetelét van hivatva szolgálni. Úgy is volt megszervezve a vagyon igazgatása, hogy ez a cél elévessék és a kezelésbe illetéktelenek ne avatkozhassanak. A vagyonigazgatás szervei a megyei közgyűlés és az ez által választott igazgató tanács — ennek elnöke az alispán — voltak. De nem mint megyei szervek, mert a vagyon nem volt megyei vagyon. Ki volt mondva azalapszabályokban, hogy a közgyűlési tagok és az alispán csak abban faiz esetben vehetnek részt a vagyon igazgatásában, ha a vagyonhoz jogosult, a megyében illetékes, székely polgárok. Sőt kimondja az a régi alapszabály egyenesen, hogy ez a szervezet csak az akkori megyerendszer fennállásáig marad meg és ha az megszűnne, akkor a tulajdonosok egy húsz tagú önálló bizottságot választanak a vagyon kezelésére. A genfi határozatban pedig az áll, hogya Magánjavak igazgatósága az alapszabályok szerint állíttatik vissza. Ilyen kicsiségekkel a javaslat nem törődik. Megteszi egyik igazgatási szervül egyszerűen a megyei közgyűlést, tehát olyanokat is, akik lehet, hogy székelyek, de a vagyonhoz joguk nincs, vagy éppen nem is székely magyarok, mindkét esetben tehát nem lehet joguk az igazgatásba beleszólni. Megteszi másik szervnek a megye által választott volt magyar alispán helyett, akinek szintén a vagyonhoz jogosult székely polgárnak kellett lenni, a kormány által kinevezett és az ő exponenseként szereplő prefektust. Hát igen, a „székely polgár“ prefek tus és az ő szája ize szerint alakított me- gyei interimár — mert hiszen ez a rend- szer, a választott megyei tanács a kivétel — fogják ezentúl a székely nemzet boldogulását és előmenetelét szolgálni. Vígan haladhatnak a boldog székelyek ezen az úton, már amennyire a prefektusi és interimári mankó megengedi. Ezzel azonban még nincs vége, mert a javaslat azt is kimondja, hogy az egyötöd vagyont is csak skkor kapják meg a székelyek, ha további jogaikról egy-s szers mindenkorra lemondanak. Képtelen is kívánság, amiről a genfi határozatban egy betű sincsen. Jogi és erkölcsi lehetetlenség. Amikor azt a genfi határozatot meghozták, Románia képviselője kifejezte, hogy a román kormány jelentést fog tenni a Nemzetek Szövetségének a határozat végrehajtásáról. Megjegyzendő, hogy az a határozat nem volt egyéb, mint a Nemzetek Szövetsége által való elfogadása annak a javaslatnak, amelyet Ro-Imániái tett. Ez a javaslat teljesen meg-s másítja a genfi határozatot. Még van idő megjavítani és bízunk Titulescuban, Románia méltán büszkeségében, aki ezt a javaslatot egészen bizonyosan nem látta, hogy ez meg is fog történni. Mert különben mit fog a kormány Genfben jelenteni? Hogy nem a határozatot hajtotta végre, hanem csinált egy egészen más rendezést? Ez olyan képtelenség, amit az állam nemzetközi tekintélye meg nem enged. Letartóztatták a Papén beszédét közzétevő lap munkaterét és kiadóiét óriási feltűnést kelt a két letartóztatás Németországban BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) A német politikai életnek újra szenzációja van. Alig csendesedett le az izgalom, melyet Papén alkancellárnak a marburgi egyetemen elmondott beszéde okozott, ahol éles szavakkal bírálta a nemzeti szocialista rendszert, most ugyanebben az ügyben újabb szenzáció történt. Tegnap letartóztatták Edgar Jung újságírót, aki Papen beszédét a Führerbriefe nevű konzervatív hetilapban közzétette és letartóztatták vele együtt Walter Schottét, a hetilap kiadótulajdonosát. Mindkettőről köztudomású dolog, hogy igen közel állanak az alkancellárhoz és Jungnak állítólag szerepe is volt az alkancellár nagy feltűnést keltő beszédének összeállításában. A letartóztatások híte hatalmas szenzáció Németországban. Papen alkancellár már második hete elmondta beszédét, azóta támadások érték több minisztertársai részéről, főleg Goebbels propagandamimiszter mondott több éleshangú beszédet a veszedelmes bírálgatókiról, amivel minden kétséget kizáróan az alkancellárra célzott. Papen beszédének terjesztését is betiltotta a propagandaminiszter. Az alkancellár azonban továbbra is a kormányban maradt, sőt nyilvános ünnepélyeken Goebbelssel együtt jelent meg. Papient német politikai körökben Hindenburg elnök bizalmasának tekintik, akinek közbelépése elősegítette annak idején a nemzeti szocializmus uralomra jutását. Mindenki azt hitte, hogy a kormányban való szilárd helyzete is, melyet a marburgi támadás sem ingathatott meg, ennek a bizalomnak tekinthető. Papent a német konzervatív nagybirtok és a rajnai nagyipar képviselőjének is tekintik a birodalmi kormányban. Az ellene intézett támadás tehát ezeket a köröket is érinti. Most érthetően nagy érdeklődéssel várják, hogy a birodalmi kormányban megindult belső harc hogy fog végződni. Egy hasonló esetben, mikor a német nemzetiek vezéréről, Huggenbergről volt szó, az összeütközés Huggenberg bukásával végződött, aki azóta teljesen el is tűnt a politikai küzdőtérről.