Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-13 / 35. szám
1938 február 13. ASSZONYOK ROVATA Megnyíltak Párás kapui Rovatvezetői Dr. DÉVAINÉ ERDŐS BÖSKE Olyan izgalom, olyann páratlan forgalom, méghozzá idegenforgalom volt a múlt és e héten Párisban, hogy az ember szédült bele. Február 5-én kezdték a pária’Ss, nagy szalonok bemutatni tavaszi és nyári kollekciójukat, a külföldi szakmabeliek számára. A világ minden tájáról idesereglett divatszalon-tulajdonosok, divatkereskedők, riporterek csak úgynyüzsögtek Páris utcáin. Minden kiis és nagy étteremben, lokálban csupa idegen, arról tárgyal, hogy mi lesz holnap, mi lesz a divat. A ,,privát asszonyok“ is lesik izgatottan a párisi divathíreket, hogy várjon mit tudnak „átmenteni“ tavalyról, mi lesz a divat, jól fog-e állni, vagy le kell hozzá fogyni egy kicsit rojtott, izgatott hangulat a szalonokban is. Rettegnek a ,,becsúszott“ idegenek, pláne, akik nem ismerik a helyi viszonyokat és nagy nyugatommal előveszik jegyzeteiket és jegyeznek, vagy Uram bocsáss, rajzolni kezdenek. De csak a kezdetnél maradhatnak, mert azon nyomban lecsapnak rá, mint a, héjják és igazoltatása után engedik csak meg, hogy bent maradhasson a teremben, de a két kezére úgy vigyáznak, mint a börtönőrök. Megjelenik az első hat manneken. Káprázatos, tobzódó színekben. A leglehetetlenebb harmóniátlan disszonancia. Vörösliláskék és zöld. Mindez pediig egy proszgarn délutáni ruhán van... Általános jellemzés: a divat sokkal nőiesebb, mint az előző években. Eltűntek a nagy, kitömött vállak, lankadtan diadalmaskodik saját vállunk a ruhában, ami szokatlan ugyan egy kicsit, mert nem vagyunk ilyen keskenységhez hozzászokva, most tnik ki csak igazán, hogy kinek mennyi vattára volt szüksége eddig.. . Az anyagok gyönyörűek. Még mindig a tweed anyagot szeretik legjobban a kosztümökre és azt átmeneti, nagyon bő kabátokra. A csipővonal, mintha egy kicsit lejebb került volna, ezért már most ajánlatos elkezdeni a tornázást, mégpedig kizárólag olyan gyakorlatokra szorítkozni, amelyek a csípőt egy kicsit lefogyasztják, mert természetesen a csípőt ezek a vonalak lényegesen jobban kihangsúlyozzák. A ruhák hosszúsága nem változott, tehát egyelőre a rosszlábúaknak nem lesz keservesebb sorsuk, mint eddigelé volt. Új színkénta zöldet hozza sok nagy ház, mint a tavasz favoritját. A zöld minden árnyalata divatos és különösen az átmeneti kabátok halványzöld tweedje gyönyörű. De emellett a kéket is hangsúlyozzák, ez is minden árnyalatban. Az limprimé mintha egy kicsit háttérbe szorult volna, de csak egy nagyon kicsit, mert voltak házak, amelyek ugyanannyit hoztak belőle, mint az előző években. Ellenben a csipkéknek se szeri, se száma. Gyönyörű, nagy és kis mintákban, egészen vékony formában jelenik meg az idén. Komplé, bolero, kepp alakjában fogjuk viszont látni tavasszal és a Hochsommerben, amelyek miniden egyes alkalommal talbtal lesznek kibélelve. Ennyit egyelőre az új divatról. Tessék további híremig ezt jól megrágni, kaszszát csinálni és mire helyi divatbemutatóról teljes képet közlök, addigra pénztárcánk és ideáink toilettejeinkről teljesen készen álljon. HETI ÉTLAP: Hétfő: Ebéd: Zöldborsóleves, sertésborda rántva, burgonyakrokett, alma; vacsora: Vagdalt borjúhús, savanyu. Kedd: Ebéd: Gombaleves, párolt marhanyelv, borsópüré, almás pite; vacsora: Paprikás burgonya kolbásszal. Szerda: Ebéd: Köményleves, libamelle vadasam zsemlyegombóc; vacsora: Szardínia, tea, vaj. Csütörtök: Ebéd: Kelbimbóleves, császárhús tormával, rántott alma; vacsora: Pirított borjúmáj, tört burgonya, naramcs. Péntek: Ebéd: Almaleves, rántott fogas tartárral, túróslepény; vacsora: sült burgonya, vajjal, tea, lágytojás. Szombat: Ebéd: Húsleves, marhahús paradicsom-mártással, narancs; vacsora: felvágott, sajt, gyümölcs. Vasárnap: Ebéd: Karfiolleves, székely gulyás, vesepecsenye maccaronival, gesztenye-torta; vacsora, virsli szaftban, burgonyával, déli torta. CUKROZOTT DIÓ. A diót óvatosan feltörjük, úgy, hogy mind a két fele egyegy darabban maradjon, finom sárga hártyáját lehúzzuk, azután forgpiszkálóra téve, egészen süni cukorszörpbe mártjuk, hogy a cukor megjegecesedjék rajta. A régi dióról is lehúzhatjuk a hártyát könnyen, ha egy éjjelen át vízben áztatjuk. FINOM TEPERTŐS POGÁCSA. Húsz dekai igen finom tepertőt húsz deka zsírral, húsz deka vajjal és egy kiló húsz deka liszttel összedolgozzuk, belemorzsolunk két deka élesztőt, két tojás sárgáját és rendes potgácsa keménységű tésztát gyűrünk, egy kis sót adunk még hozzá, tejfellel jól összegyúrjuk. Hideg helyen egy éjjelen át állni hagyjuk és másnap, készítés elött nyolc, tizszer kigömbölyitve, kétujjnyi vastagságra elnyújtjuk s kiszakítva, lassú tűznél sütjük. Felemennyiségből is készülhető. FARSANGI FÁNK. Három deka élesztővel, három négy kanál langyos tejjel és egy kis liszttel kovászt keverünk. Míg a kovász kel, azalatt melegített tálbain elkavarunk öt deka vajat, öt deka cukrot, egy kis sót, hat tojás sárgáját és egy negyedliter langyos tejet. Ila a kovász jól megkell, azt is közzé öntjük és fél kiló nullás liszttel az egészet elkeverjük. Ha keménynek találnék, akkor langyos tejjel meghigitjuk s azután addig keverjük, mig hólyagos nem lesz. Akkor betakarjuk és olyan helyre tesszük, ahol állandó melegben, lesz. Mikor megkelt, lisztezett, melegített tálra borítjuk, ujjnyi széles vastagra nyújtjuk, fánkszúróval kiszúrjuk és sütésig ismét kelni hagyjuk. Na' ' gyon azonban ne hagyjuk elkelni, mert ' akkor nem lesz pántlikás. ELLENZÉK Az ember és a gép küzdelme a munka mezején Gépesített élet és CLUJ-KOLOZSVÁR, február hó. Éppen a napokban emékeztünk meg a helybeli gyáripar lesújtó helyzetéről. Az általános pangás, — rendelés, itt-ott anyag hiányában — száz számra teszi feleslegessé a szorgos munkás kezeket. De a vidékről még elszomorítóbb hírek érkeznek: a legnagyobb üzemek is munkáslétszám leszállítást visznek véghez, esetenként ezer és ezer embert sorozva a munkanélküliek fenyegetően növekvő táborába. Ilyenkor önkéntelenül eszünkbe ötlik: a munkának már nincs is emberkézre szüksége. Helyette gépek végzik el. Segítőtársból — versenytárs Pedig nem egészen így áll a dolog. Bár a ma meglévő összes gépek termelése kétezer millió ember (tehát az egész élő emberiség) keze munkájával ér fel, — tizenkétórás munkanap mellett, — mégis ezekének a gépeknek a szolgálatára, pusztán csak a működésben tartásukhoz, az emberek összességének kétharmada áll. A „világ ura“ lassan-lassan hozzá szokott szó a munka joga kös gondolatvilágát, kérlelhetetlenül áttörő legújabb eszközéhez, amelyet ugyan eleinte inkább csodaszámba vett, de később, nagyszerűen alkalmazható volta miatt, magától értetődőnek, sőt, szükségszerűnek tartott. Ma azonban egészen megváltozott a helyzet: munkakönnyítő eszközeinkből korunk legnagyobb kérdésévé, mondhatni, gondjává váltak. Diesel Rudolf még halála előtt rajongva mutatta fiának az általa konstruált „Diesel-motor“, akkor legtökéletesebb, 86o lóerős alkotását, melyet az emberi alkotóerő legszebb segítő eszközének és kivitelének vélt. Valósággal művészi teljesítménynek, melyet ehhez hasonló nemes cél, szent hevület vezet: az ember boldogítása. Mennyire megváltoztak a vélemények azóta! Ha vannak manapság, akik egészen az istenítésig emelték a gépek magasztalását, mások viszont poklokra kívánják a technika összes nagyszerűségeit, mely — szerintük — csupán arra szolgál, hogy testünk után, lelki értékeinket szintén igájába hajtsa. Áldás, mely áldozattá teszi az embert A technika áldásainak élvezői helyett a technika áldozataivá lettünk. Holott ioo óta, nemcsak jóval emelkedett az általános életszínvonal, „könnyebbé“ vált az élet, hanem — az akkori közgazdasági elmélet szerint — a már túlnépesnek tartott Európa lakossága kereken a kétszeresére növekedett. Tehát két annyi lakos, legalább még egyszer olyan jól ellátva, e mérleg igazolja a géptechnika eredményeit. Válság idején azonban — legyen gazdasági, vagy politikai, mely okozatilag úgyis összefügg — a gép jó tulajdonságai feledésbe merülnek s azt látjuk, hogy túl sokat, sőt igen jót termel, ami szintén hiba, mert drágább és későbbre kerül ki a forgalomból, tehát a fogyasztás rovására megy. A csökkenő keresletet áresés, bérletörés, elbocsátások és munkanélküliség követi — a szokásos cirkulus vitiosusként. Ilyenkor indul meg a hajsza újabb piacok szerzésére, ez pedig politikai viszályokat, gyakran háborút von magával. Az elkeseredett ember erre habozás nélkül dobja az egész nyomorúság vétkét a gépek terhére, mit még jobban tetéz a háborús technika emberpusztító bűne. Ám a valóságban magának az embernek megszervezettlenségében kell keres-I nünk a hibát, szemben a rendszeres és ész- szerűen termelő gépekkel. Mert nem a termelés tökéletessége, vagy túlsága okozza a zavart, hanem egyes egyedül a helytelen elosztás. Azolt aképen a termelést a mindenkori szükség kellene meghatározza. Ez megint az igények fokától függ. A XV. században a kor dámái még megelégedtek egyetlen szál inggel s a kettővel rendelkező VII. Károly király felesége az igények netovábbját jelentette. Századunk „Pandora-szelencéje“ Hogy manapság minderről ajkbigygyesztve beszélünk, a gépipar lendületének köszönhetjük. De ez a lendület akkora erővel történt, hogy magát az indító rugóként szereplő embert is kimozdította nyugalmi helyzetéből. S a saját elgondolása szerint megalkotott gép ezúttal farkasszemet néz teremtőjével; bosszút áll mindenhatóinak képzelt zsarnokán. Egyéniségét Taylor-rendszerének mechanizmusa váltja fel; futószalag diktálja a tempót, sőt hangját, izét, a lét valódiságát, mind a mechanikai termékek modoros tömegtermelése váltja fel — amazt gramofon lemezek, ezt esszencek lemezt a fénykép és mozi árnyhatásaival. A XX. század gyermeke arra döbben, n logy földünknek, e „vág“-nak urát, a mindenható embert legkomplikáltabb alkotása, aj gép, détronizálja. A gép, mely, már a mozgások összes változatait átvette, keresztül viszi: lát, hall, tapint, ha kell. Tiszta szerencse, hogy ennek ellenére még szüksége van emberre, bár mind kevesebb mértékben, de szüksége van rá. 1919—-1938-ig a termelés 60%-a emelkedett, míg a termelésben foglalkoztatott emberi munkaerő változatlan maradt. És e munka egyre kisebb körre szűkül. Maholnap csak az indítás és megállítás, a szerelés munkálataira szorítkozik. Az életnek ilyetén való gépesítése bizony nem valami rózsás jövővel kecsegtet Bár tény: amint a konzerv holt zamaita nem pótolhatja a friss gyümölcs ízet, úgy a gramofon sem még az énekest. Legalább a jelen kornak még nem. Lehet a jövő másként fog gondolkodni Legfőbb kérdés marad azonban, mi lesz ezután tulajdonképes szerepe a gépnek Erre vonatkozólag megoszlanak a vélemények: vannak derűlátók és vannak kishitűek. Azt látjuk, a gözeke öt ember és tíz ökör munkáját végzi el, az óriásgyorssajtó félkiló súlyú lapokat állít elő. Bizonyos fúrógépek egész emberins munkáját váltják meg. Ami nekünk még félig-meddig meglepetés, a jövő nemzedéknek természetes lesz. Magától értetődő valaminek fogják fel a kézbe kapott hatalmat. Használhatóság — kiváltság — jog A technika nagy gondolkodója, Dessner Frigyes megmondotta már, midőn az érték különböző régióiról (művészet, tudomány, erkölcs) elmélkedett: — Ha a művészet a szépet, az etika a jót haszonmentesen, önmagáért kultiválja, miért ne tehetné a tudomány a gépek „kategorikus imperativuse“-szává a használhatóságot. Századunk embere még magához méltatlan módon, vakondként, a föld gyomrából kell előkotroltja gépei, táplálkozására a szükséges anyagot. A jövő század talán már a víz és hő energiájával oldja meg ezt. A testi munka egyre jobban fogy, átalakul szellemi munkára. Egy leheli, nincs messze az az idő, midőn a munka nem a szegények „kiváltsága“, hanem a tehetség joga lesz. (r. i.) Egyetlen verebet figyel egész Ausztrália Perth városkában évek óta működik egy Perth egyesület, melynek célja a verebek és nyulak irtása Ausztráliában. Tudni kell, hogy úgy Amerikában, mint Ausztráliában néhány évtizeddel ezelőtt ismeretlen állatnak számított a veréb, a legfiatalabb földrésze pedig a nyulakat egy Benthi nevű hajó vitte be. Ez a hajó Délamerikából Kina felé tartó útjában erősen megsérült és a mai Melbourne tenger részén zátonyra szaladt. Rakománya húszezer nyúlból állott. Ezt az állatseregletet kellett volna Kínába vinnie. A nyulak legtöbbje elérte a szárazföldet és szétszaladt, a ma pedig Ausztrália legnagyobb veszedelme, mert milliárdszámra tenyészik és óriási károkat okoz. Ausztráliában bárki vadászhat nyúl a kinn, sőt jutalmat kap, ha minden hónap hetedikén legalább negyven nyúl farkat beszolgáltat. A veréb ma is ismeretlen ott, de már ez is kezdi felfedezni Ausztráliát. Megállapították, hogy a verebek egyedül csak a keleti tengerpartokon fordulnak elő ritkán és a földrész keleti fele most ismerkedik össze velük. Az Egyesület híradása szerint egy veréb eljutott Perthbe, mégpedig a vasúti kocsi tetején. Ezt észrevették és azonnal fellármázták az egész tartományt. Ezer és ezer férfi nyúlt puskához és száz font jutalmat tűztek kia veréb elejtőjének. A perthiek tisztában vannak a veréb kártékonyságával s ha a madár idejekorán vissza nem repül, oda, ahonnan jött: feltétlenül pusztulás vár rá. A veréb ügyben egyébként Kelebusztrálta, is jutalmat tűzött ki, így az egyetlen madár miatt az egész földrész irgalmatlan hajszát folytat. Kéze. Kovács László: Isteni művészet E könyv a teremtő Istenér, az alkotó Ember gyönyörű művészetével foglalkozik. A tudományosság és a költészet ölelkezik benne. Számos képmelléklettel fűzve 198.—. diszkötésban. 264.—*lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj-Kolozsvár. Vidékre utánvéttel