Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-01 / 274. szám
Szellemi jól esik a mának gondjai és félszei közt kirándulni a szellemi élet területére, ahol a tartomány és művészet önkéntesen nyújtja nekirak és ívesen a legkülönbözőbb tiszta örömöket s fejlesztő tényezőket. Ma sűrűbben jelentkeznek ez étnél szedett és finomult elemek a jelenségei, csöndes megnyugvásodni lilik lelkünket mert jogos és szabad rentenyünk, hogy mégis csak rendbejön a völág és hosszú ideig a nyugalom ölébe ülhetünk, mint a sors megszelídült gyermekei. Még borid agyira az égbolt, még cikáznak villámok, még dörgések hallhatók s a nagy tavaszi megújulás következményei még közönünk juldámzanak, a középkeleteurópai nagy kérdések még nem kristályosulnak teljesen s a gyárindi kérdés egy elsg árnyat vet földünk, de mindamellett próbáljuk és gyakoroljuk agyors elcsendesedés és megbékélés bizalmát. Ami még aggasztó, az már csupán következmény, amit helyre lehet hozni főleg Amerika erélyes érdeklődésével és nem nyívó ok aibb megpróbált órtások létesítésére. Legfőbb bizonyíték, hogy a szellemi élet örvendetes jelenségei halmozódnak ,az emberek kezdenek megint többet foglalkozni a könyvvel, a zene és színművészeti eseményeivel a Nobeldíjas tudósok megjutalmazásával és tiszteletbeli doktorrá való hivatásával, a tudomány új kérdéseivel. Hia igaz, hogy a háborúban hallgatnak a muzzsák, akkor igaz, hogy a békében megszólalnak és mentőt több értékes jelzést adnak, annnél inkább biztatnak a béke anejtisztirtásával, gyökéreresztésével, bossz ítéletre való készülődéseivel más ez örvendetes, mert az élet annyi zajlása után, mint amenyingi csak ebben a még be sem fejezett esztendőben és nem is mindjárt kezdetétől fogva átiohajzott rajtunk, valóban jogunk van, hogy azz izgalmak és rettegések után a nyugalom és a munka válogatott örömeit élvezhessük. Mindez abból az alkalomból jut eszünkbe, hogy városunkban feltűntek a nagy francia zenész, Thibaud estélyét jelentő falragaszok. Olyanok társaságában, amelyek a tudományos előadások szakadatlan sorát ígérik. Hogy mind a két színházban a honi és külföldi szerzők darabjainak bemutatói sorakozóellik föl. Közeli múltban és közeli jövőben. És mindez azután foglalkoztati, hogy máris részt vehetünk értékes előadási sorozatokban s néhány hangversenyt már élvezhettünk, holott a téli évad éppen csak beköszöntött. Ma pedig örömmel és megnyugvással forgathatjuk az Erdélyi Múzeum Egyesület téli előadássorozatáról szóló tájékoztatót, amelyből megtudjuk, hogy a tél folyamán 4 népszerű előadás, a bölcsészet nyelv és történettudományi szakosztályban 6, a természettudományi szakosztályban 12 tudományos jellegű előadás fog elhangzani, nem beszélve az omosi szakosztály tevékenységéről, ahol minden hétfőn beszámolnak az orvostudomány legfontosabb dolgairól. Örömmel állapítjuk meg, hogy a népszerű előadások sorában több fog megemlékezni a magyar klasszicizmus és eszményiség legtisztább képviselőjéről, a száz évvel ezelőtt meghalt Kölcsey Ferencről, akinek emlékezetét országunk magyarsága már számos helyen megünnepelte , és szó esik a 19-ik század derekának legnagyobb és legművészibb bölcséről, az amerikai Emersonról. Mert szükségünk van ilyen nagy, másvilági emberek intelmeire és példáira, mikor egy új klasszicizmusba jutottunk, egy új humanizmus szükségletébe anélkül, hogy elegendő eszményi fegyverrel és eszményi célzatú eszközzel rendelkeznénk. Kétségtelenül időszerű jelentősége van, hogy az erdélyi történelem és szellemi élet, az erdélyi föld és az erdélyi társadalom kérdés ismertetés célja lesz. Amikor a spanyol és kínai harctér eseményei már alig foglalkoztatnak, viszont heves érdeklődést kelt a forrongó Palesztina, jó megérzés, hogy a szent földről szükséges a kortársat alaposan kioktatni. Viszont komoran int a jelen lappangó veszélyére majd egy előadás, amely vetített képekkel a harci gázokat és az ellenük való védekezést ismerteti Természetesen, amikor a béke és megértés nyugodt és válogatott szellemi kielégítésére vágyódunk, akkor az EME a tél folyamán is gondol a közeledés, megértés és csereforgalom lehetőségére és figyelmet fordít a román irodalom, főleg a román történetírás és újságírás ügyére. Önmagában véve nem világrendítő dolgokról írunk, legalább is első látszatra nem jelentősekről, de kitűnő tünetekről és hasznos jelenségekről. Ezek az erdélyi magyar szellemi élet más hasonló történéseivel aranyláncba fonódnak, továbbá hozzáilleszkednek az egész országi, egész Európa és az egész emberiség hasonló munkásságához. E nemescapcsokban és láncolatokban új lelkiségek és új erőket mozgató áramok keletkeznek és keringenek, amelyek idővel megváltoztathatják sorsunkat és történelmünket, szóval fölidézhetik a béke és munka üdítő korszakát, amelyben újabb lépést tehetünk az emberibb emberiség felé. Szónal, mindig érdemes elszigetelt és szűkebb jelentőségű szellemi tüneményekről is megemlékeznünk, elgondolkozni róluk, beléjük merülni, mert így többékevésbé részesei és tényezői leszünk a fejlődés és jobbulás mozgalmának. 'BSZ'BSZ BK Nem töltik le a városi füjegyzői állást ' •’•MÁOI.OZSVAR, november 30. Megirtuk már, hogy dr. Pop Violol’ városi fojepy/D láv(v.o!) a polgármesteri hivaitalból, mert a kinevezése ellett beadott keresettük a bucureştii közigazgatási tábla helyett idolt és ti kinevezést megsemmisítette. Jogosi köv.kibem év központi közigazgatási tábla határ azat nagy keglepetést keltett, mert arra még nem volt eset, hogy királyi dekrétummal történt kinevezést bírói jóm.nink met)semmisítettek volna. lmláro/alh.i a. főjegyző nem nyugodott fe rá, mert bár állásuit otthagyta, a bucureştii közigazgatási frasla határozatát a semmitőszökhöz jelefettezte meg. A főjegyzői állás betöltését a vonási tanács" nem írtki pályázatot és nem is fog kiírni 'hídig, amig a kinevezés ügye jogerős befejezést nem nyer. A főjegyzői tisztséget addig is, amíg meglesz a végleges döntés, dr. Trifu Baba pnztügyi tanná esős tölti be. 1038 december 1. 50.000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött ÜVEG-UDVAR CLUJ-BUCUREŞTI MINDEN VEVŐ KAP MÁR 50 LEI VÁSÁRLÁSNÁL PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE: Ötven napig a Krátter tetején Menekülők között a Kárpátok tövében Figyelem! Helyszíni közvetítésünk megkezdődött. A rövid szünetben a bemondó helyszín képet ad és bevezetést ahhoz, amit később a hanglemezek eredeti felvételek alapján elmesélnek. I dé 1. szeptember közepe. Színhely: a Magas Tátra. Szereplők: az egész világ. Népség és katonaság. A háttérben a lomnici csúcs, amelyről tiszta időben el lehet látni északon Krakkóig, délre Miskolc felé, át a poprádi fensíkon és nyugat felé horzsolja a szem a síkságot, amelyen túl már Ostrau gyárai ontják a fekete füstöt az ég felé... II. (COPYRIGHT by Jób Patt. Utánnyomás tilos.) A poprádi állomáson megindul velünk az autó Szepesszombaton és Nagyszalókon át a Tátra felé. Megkérdezem a sofőrtől: — Milyen volt a szezon? — Nagyszerű. Nyáron nem lehetett szobát kapni. Még a főorvos úr ordinációját is kiadtuk. Boldog volt az, aki hotelszobához jutott. Augusztus végén esni kezdett, akkor sokan elutaztak, de most újra tele van a Tátra. Menekülőkkel. — Menekülőkkel? Úgy néztem a sofőrre, mint akit fejébe kólintottak. Hát honnan és mért menekülnek lazi emberek? Hiszen talán csak nincsen baj. Igaz, én nem olvastam külföldi lapokat. Aztán hirtelen eszembe jutottak a katonavonatok. Talán mégis csak készül valami. De a Prager Tageblatt tegnap azt írta, hogy Runciman lord tanácskozásai kilátásokkal kecsegtetnek. . . , Ma este Nürnbergből Hitler be*szél . . . Megkérdezem mégegyszer: kik és honnan menekültek. Mondja a sofőr: — Brünnből és Ostrauból jöttek a né* metek, Reichenbergből, Karlsbadból meg a kömnyéküikről a csehek, Pozsonyból a zsidók. Megtetszik majd látni a Tátrában, hogy milyen cirkusz van fenn. Még nyáron se volt ilyen jó szezon, mint most. Mesélik, hogy még lenn Késmárkon is sokan vettek ki lakást. Tegnap lenn voltunk, akkor költözött a Wieland báró úr most épült villájába egy prágai óváros, akinek hat gyára van. Két autóval jött, magával hozta a családját, szobalányát és szakácsnőjét. Az egyik kocsija Rolls-Roy, a másik nyolchengeres Skoda. — Ki ez a gyáros? Cseh? — Nem. Orosz. Azt mondta, hogy ő már tudja, mi a háború . . . Lomnicon, ahol jobbra kanyarodott az itt, egész csomó idegen rendszámú kocsit láttunk. Egy tábla azt árulta el, hogy a Hotel Praha zárva van. Nevetve mondja a kocsivezető: — Tegnapelőtt még ötvenen laktak benne. De hirtelen kiürítették. Azt mesélik, hogy a szobákat rezerválták. — Rezerválták? Kinek? Tétován feleli: — Azt kérem nem tudom . . . Aztán egy csöndes, földszinti villára mutat: — Ez a Hodzsa miniszterelnök villája. És mosolyogva hozzáteszi: — Azt tetszik tudni kérem, hogy a lomnici fürdőigazgató, Ország mérnök úr a szlovenszkói országos elnök öccse . . . Késő este volt már, amikor megérkeztünk Madárházára. A Hotel Esplanade volt két hónapon keresztül az otthonunk. A Hotel Esplanade földre álmodott paradicsom a Magas Tátra égbe nyúló csucsainak tövében. Július elejére készült el, de még nedvesek voltak a falain a tapéták, amikor megtelt már minden szobája. Egy finom, költői lelkű, minden szép iránt fogékony nagyasszony szíve rendezte be ezt a szállodát. Tarka szőnyegek egészen beborítják a szobái padlóját és széles erkélyein túl a világ legszebb panorámája integet felénk. Színek tobzódnak körülöttünk az erdőben, a parkban és benn a hotelben egyaránt. Az étteremben apró boxokben ültünk és szemben a falakon hatalmas szarvasaggancsok tövében égett öreg kastélyok gyertyáit utánozva a villany. Voltak hetek, amikor ezek a lámpák nem gyúltak ki. És ezekben a hetekben fekete papirossal kellett bevonni a széles ablaktáblákat.. Jobbra a bélai mészhegyek vonultak el, innen hozták le maszatos gyerekek a hamvasi gyopárt. Balra a Kőpataki csúcs. Mellette a Késmárki és Hunfalvi csúcsok. Aztán a Szépkilátó, meg a Feketetorony. Csörgedező patakok mentén vitt fel az út az Ottóhoz. Azon túl már Lengyelország van. De közben még Zoljár, ez a 8 kilométer hosszú falu. Ahol az emberek vasárnaponkint sehol nem látott tarka ruhákba öltöznek és a legények évmilliókat hordanak cérnára fűzve a kalapjuk körül. Fehéren csillogó kagylókat, amiket ott találnak a mészhegyek barlangjaiban. Ezek a kagylók még abból az időből maradtak itt, amikor a Kárpátok sziklái a tenger fenekén várták meg az özönvizet. Kémény nincsen egyetlen zdljár ház padlásán és ha bemegyünk a házakba, azt hisszük, hogy füstölt szalonnából vannak a falak. A leggazdagabb ember a korcsmáros, övé a falu egyetlen modern penziója. Úgy mondják, hogy a vagyonát akkor szerezte, amikor 1920-ban népszavazás volt itt. Gyakran járt abban az időben Krakkóba és Prágába. . . . Múltkor azt mesélte, hogy talán jövőre megint felépíthet egy házat. * ötven napot töltöttem el csavargásaim osztályostársával, feleségemmel együtt a Hotel Esplanadeban, ahova két heti pihenésre jöttünk. És ha az ötven nap múltával most behunyom a két szememet, ezt a félszáz napot ilyenformán képzelem el. Valahol messze, Gibraltáron túl,, a Kasníbi szigetek tájékán áll egy fárosz. Világítótorony, amit a tengerből kiugró sziklákra építettek valamikor nagyon is régen. Cementből, vastraverzek köré tervezték meg a tornyot és körbefutó párkány szaladt a torony tetején. Felette hol kialszik, hol meggyullad a sötét éjszakába bevilágító fényesség. A torony alján kicsiny házikóban lakik családjával az őr. Valahonnan messziről vendégei jöttek. Talán nem is vendégek, hanem hajótööröttek, akiknek elpusztult a viharzó tengeren rozoga hajójuk. És a hajótöröttek türelmesen várnak itt, amíg a ismeretlen keletről, vagy nyugatról hajó érkezik és elviszi őket a szikláról, amelynek falait éjjel és nappal vadul csapkodják a hullámok . . . Ott állnak ők a sziklára épült világítótorony körbefogó párkányán és kidülledt szemekkel bámulják a tengert. Hetek óta tombol a vihar. A tenger, amelyik tegnap még kék volt, mint nyári napsütésben fürdő pillangó, ma haragos. A hullámok magasabbra csapkodnak, mint a sziklákon pihenő farostz. Ismeretlen, soha nem látott rémes teremtéseit Istennek hozza fel a tengerek mélyéből a vihar. Villámok cikkeznak és hasítják gyöngyökre a hullámokat. Valahol messze, ott, ahol a horizont ölelkezik össze a habok haragjával, a vizek tetején bizonytalanul táncol egy hajó. Egyike az óceánok úszó palotáinak. Innen látni: a kapitány és a kormányos nem ura már a gépeknek. A fényes ablakokban néhol még égnek a lángok, de egyre több alszik ki. A fényes ablaksor csillogó vonalában egyre több a sötét folt. A szirénák búgnak. ... s... o... s. Mi pedig állunk a sötét éjszakában és dideregve nézzük a hajóóriás kétségbeesett küzdelmét. A világítótorony őre mondja: ismerem ezt a hajót, sok baj volt már vele. A mérnökök, akik építették, hibáztak. Már tavaly se szuperált a kormány . . . . . . Az a pár ember ott, a fárosz körbefutó párkányán pedig csak bámul bele az éjszakába. Megvárja, amíg elmúlik a vihar és újra csöndes lesz a tenger . . . ***** fixwWW. Uj Hunyady Sándor könyvi A tigriscsikos kutya Hunyady remek elbeszélései ma már a magyar és külföldi közönség legkeresetebb olvasmányai, mert tud művész és gyanakkor érdekes lenni. Ez a legújabb ötete 99 lejért kapható az Ellesis ki könyvosztályában Cluj, Piața Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítják.