Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-03 / 100. szám

ELLEN­ZÉK Nagy érdeklődés mellett tartotta meg évi közgyűlését a Gazdasági Hitelszövetkezetek központja (»g izdag eredményekről számoltak be a jelentések KOLOZSVÁR, május _­ Nagy érdeklődés mellet tartotta meg évi közgyűlését április 26-án a Gazdas­áti és Hitelszövetkezetek Központja. A közgyűlésre országrészünk minden­­ időkéről nagy számban jöttek el a szövetkezetek képviselői. A közgyűlést, melyet a központ hivatalos helyiségé­ben tartottak meg, gróf Béldy Kálmán elnök nyitotta meg. A központ vezető­sége részér­e megjelentek azon dr. Gyárfás K­lemér, gróf Müller Isván, dr. Mikó László é­s Zoltáni Pál választott igazgatósági tagok, valamint Trica Mac­haria és Zeicu b­an kinevezett igazga­tósági tagok, Kiadó Jenő, Gyarm­athi Árpád és Vári Domokos felügyelőbi­­zottsági tagok, dr. gróf Bethlen László v­ezérigazgató, dr. Ferencz József igaz­gató és Elekes Béla aligazgató. Az igazgatósági jelentés letárgyalása után Bakk József, a radnótfáji tejszö­­vetkezet kiküldöttje emelkedett szó­lásra, Isten áldását kérve a központ további munkájára, egyben a szövetke­zetek háláját fejezte ki dr. gróf Beth­len László vezérigazgató és az igazga­tóság tevékenységéért, hogy ezekben a nehéz időkben s különösen az elmúlt év nehézségei közepette oly eredmé­nyesen irányították a központ kötelé­kébe tartozó szövetkezetek életét. In­dítványozta egyben, hogy gróf Bethlen László vezérigazgatónak, valamint az igazgatóságnak külön-külön jegyző­könyv­i köszönetet szavazzon meg a közgyűlés. Bakk József indítványát általános lelkesedés m­ellett fogadta el közgyűlés, majd Bethlen László gróf megköszönve az irányába és az igazga­tóság iránt megnyilvánuló bizalmat, is­mertette a jövő év munkatervét. A központ korábbi tervei szerint ez év­ben mgépítésre került volna a harma­dik szövetkezeti tejfeldolgozó telep, ezt a tervet azonban a rendkívüli gaz­dasági helyzetre való tekintettel ez évben nem viszik keresztül, hanem ehelyett a marosvásárhelyi telepet fog­ják kibővíteni. Ezt különösen a maros­­megyei tejszövetkezetek rohamos fej­lődése teszi szükségessé. Rámutatott a vezérigazgató a hitelellátás mai nehéz­ségeire, ismertette a központnak a múlt év során beindított takarékbetétgyűj­­tési és új üzletrészjegyzési akcióját. Ez utóbbi során kiemelte a szövetkeze­tek megértő áldozatkészségét, hogy­ szinte maradéktalanul siettek az új központi üzletrészjegyzésben részt­­venni. Köszönetét tolmácsolta egyben a szövetkezeteknek azért a megértő magatartásért, hogy­ a központra há­ruló újabb adminisztratív költségek viselését egyöntetűen vállalták. A köz­pontnak sikerült a folyó évi visszle­­számitolási hitelkeretét újabb jelentős összeggel kitágítani s ezt a jövőben is munkálni kívánja, hogy a szövetkeze­tek igényét a legmesszebbmenőleg ki­elégíthesse. Bejelentette végül, hogy­ a központ a múlt évben ingatlant vásá­­rolt egy központi székház felépítésé­nek céljából, a székházépítést azonban a rendkívüli gazdasági viszonyokra va­ló tekintettel szintén elhalasztotta az igazgatóság. Az új alapszabályok kap­csán az igazgatóság a szövetkezetekkel való szorosabb együttműködés megva­lósítása érdekében propagandabizottsá­got szervezett. Kéri a közgyűlést, hogy­ a propaganda bizottság tagjait úgy vá­lasszák, hogy abban minden megye képviseletet nyerjen. A propaganda bi­zottságba a következőket választotta b­e a közgyűlés: Imreh Zsigmond, Dá­vid Sándor, Pálffi György, dr. Karda Ferenc, László János, Magasi Árpád, Páll Dénes, Polgár Gyula, dr. P. Tré­fán Timotheusz, Becsky István, Tőkés József, Dósa Árpád. A szövetkezeti propaganda kapcsán számos hozzászólás történt. Kővári Ja­kab, a kénosi tejszövetkezet képvise­lője, a vidéki szövetkezeti értekezletek rendezésének kérdésével foglalkozott. Gruja Farkas, a nyárádszentbenedeki szövetkezet kiküldöttje, a szövetkezeti propaganda oly irányú kimélyítését kí­vánja, mely a tejszövetkezetek szövet­kezeti öntudatát növelné. Gadó Jenő k­éri az igazgatóságot, járjon közbe az KGB-nél, hogy a téli gazdasági tanfol­yamokon szövetkezeti tárgyú előadá­sokat is tartsanak. Dr. P. Tréfán Ti­motheusz mély gondolatokkal telített hozzászólásában a propaganda erejét fejtegette. Kocsis János a szövetkezeti vezetők új nemzedékének a kiképzésé­re kétéves szövetkezeti tanfolyam léte­sítését hozta javaslatba, vagy a szövet* t kezeti pályára törekvőknek az állami­­ szövetkezeti iskolákba való irányítá* ■­­át. Dr. Mikó László, Balogh­ József,­­ Vári Domokos és Zoltani Pál hozzá­szólásai után Bethlen László vezérigaz- t­gató rámutatott arra, hogy a központ a­­ propaganda terén, mint a múltban, úgy­­ a jövőben is a szövetkezeti tagok belső uton való nevelésére fekteti a fősúlyt. A legjobb propagandát a tárgyi ered­mények felmutatása képezi s ezt az eddigi munkásal sikerült elérni. A szö­vetkezeti értekezletek rendezése, me­lyek már többéves múltra tekintenek vissza, szép és tartós eredményeket mutatnak fel. A propaganda kérdése iránt megnyilvánult nagy érdeklődés azt mutatja, hogy a szövetkezeti moz­galom jövőjét mennyire szívén viseli a szövetkezeti tábor. Bejelentette egy­ben, hogy a népközösségi szervezetben a szövetkezeti ü­gy számára külön al­osztályt szerveztek, melynek elnökéül Haller István gr., a „Hangya“ szövet­kezetek elnökét, titkárául Horváth Jó­zsefet, a központ főtisztviselőjét dele­gálták. Élénk érdeklődés mellet tárgyalta a közgyűlés a szövetkezetek betétgyűj­tési lehetőségeinek a kérdését is, mely­hez szintén sok kiküldött szólt hozzá. Dr. Béldy Kálmán elnök zárószavai után­­ a résztvevők közeléden vettek részt.­­ 19­39 május 3. Szervezetünk ápolása, nem a betegség jele, hanem elővigyázatosság ! A mindennapos Urodonal kőzetét méregtelenít, újjáéleszt. Megszabadítja a vért, az izom és ideg­ rostokat az összes salakoktól, mérgektől és mikroszkopikus baci­­lusoktól. Szabályozza a vérnyomást és a vérkeringést, jóváteszi a szer­vezetben az élet által természet­­i gy­szerűleg okozott elhasználódást. URODONAL megvéd az érelmeszesedéstől, amely az emberiség 70°/o-át megtámadja. Kapható gyógyszertárak­­an és drogériákban flóraméi mankó alán nyították meg a stuttgarti kertészeti kiállítást Az Ellenzék berlini munkatársa a kiállítás sajtóbemutatóján. — Hogyan képzelik el Németországban a jövendő munkájának életét? - A stuttgarti birodalmi kertkiállítás érdekességei BERLIN* május 1. A német birodalomban minden évben igyekeznek azokat az értékeket­ felszínre hozni, amelyeket a nép érdekében mind­­ezideig nem használtak ki. Ezek között elsősorban a belterjes kertgazdaságot emelhetnénk ki. Az ország igen nagy ré­­szét fö­ldművesfésnív alkalm­allan talaj al­­kotja, a­melyet azonban megfelelő növény­zettel és megfelelő megműveléssel­­ki lehet használni és értékesíteni lehet. Ezt­­a­z ed­dig elhanyagoló kérdést most megfelelően propagálják az egész birodalomban. Rá akarnak annak a fontosságára mutatni, hogy­ az a kisember, aki családi háza mel­lett kis udvarral és kerttel rendelkezik, hogyan tudnia kevés földjén olyan kis paradicsomot teremteni, amely nemcsak életét teszi kellemessé, hanem emellett anyagilag is jelentősen hozzájárul a család szükségleteinek fedezéséhez. Ebből a célból rendezik évenként a bi­rodalom különböző részein az ú. n. ker­tészek kiállításokat. A tavaly Nyugatné­­metországban, az idén pedig Délnémetor­szág egyik központi városában, Stuttgart­ban rendezték meg a kiállítást. A pusztából a paradicsomot Schot­gart város már három, esztendeje készül a kiállítás megrendezésére. Ez a három esztendő lázas munkával­­telt el. Ez nem is csoda, hiszen Stuttgart egyike Németország legfejlődésképesebb városai­nak és igy az építkezések a város minden településtre alkalmas területét igénybe vet­ték. Volt azonban a várostól nem mes­­sze egy top holdas terület, amelyet sem­miféle célra fel nem használhattak. Kő, dudva, repedések és mélységek összevisz­­szátságából állott az egész terület. És még­is ezt a területetőt kellett kiválasztani a ki­állítás színhelyéül. Három esztendeig hordták a követ, irtottak a dudvát, 12 méteres szakadékokat hoztak egyenes szintre, majd házukat épi'-Ct'ttek, lugasokat varázsoltak, virágoké ültesek, mestersé­ges tavakat és vízeséseket képeztek és vé­gül április 22 én megnyitották a kiállítást. főtőkék, hanem különböző jó- és rossz­­minőségű földben élnek a növények. Így, bemutatják azt, hogy milyen földben, melyik évszakban mit lehet­ termeszteni. Még arra is kiterjed a gond, hogy izléste­­­len falusi temetők helyett a falu milyen részében lehet berendezni a halottak biro­dalmát. Terméskövekből epitete kicsi ká­­­polna mutatja a falusi képnek azt, hogy, kőművestudomány­­nélkül hogyan lehet összeállítani azt a kis kápolnát, ahonnan az elhunytat utolsó újjára kisérhetik. A kiállítás látványosságai Noha a kiállítás elsősorban a­­kisember praktikumára néz, mégis egyes részei szemkápráztató pompával vannak beren­dezve. Mesterséges tavak felelő száz és száz szökőkút lövell a vizet a magasba, hogy sokszínű megvilágításban permetez­­­­zen szét a többholdas rózsaligetek mellett. Csörgedező patakocska csobog a szín­­pompás tulipánágyak­­között. Hetvenezer primusa van a világ minden részéből ágyasokban úgy csoportosítva és úgy te­nyésztve, hogy­ itt ezek a virágok egész esztendőben virítanak. A szekfák csodála­tos színekkel és csodálatos illattal ragad­tatják el a sétálót, hogy pillanatok alatt szines tulipánokat­ lásson maga előtt, ame­lyek színváltozata elragadtat­o­n­ kiáltásra ragadják az embert. A hatalmas csarnokok melegágyai, pompás, praktikus megoldások a­ háziker­tészek részére, a gyönyörűen kiképzett terraszok, mind azt a célt szolgálják, hogy a szemlélő a szépet és a hasznosat együtt, élvezhesse. A tavalyi essen! kiállítást százezrek­ nézték meg. Erre a kiállításra, is, amely­őszig marad nyitva, már előre olyan számmal jelntkeztek a kül- és belföldi vendégek, hogy az a háromévi kemény munka­, amit­ ide befektettek, bőséges er­kölcsi sikerrel fog kamatozni. Tóth Bálint. a kisemberek boldogulásáért A külföldi és belföldi sajtóemberek bi­zonyos hazódozással gondolhattak arra a meghívásra, amellyel a német élelmezési központ kereste meg, hogy őket Berlinből elvigye a kiállításra. Külpolitikai húzások, gazdasági tanácskozások, balsalmjas moz­gató erők harcának szemlélése helyett so­kaknak szinte nehezére esett, hogy egy napi út után egy kertészeti kiállítást­ lás­sanak. De ez a hazódozás egyszerre el­tűnt az arcokról, amikor kitűn­­, hogy it­t minden munka az emberért történt, azért i a Hősemberért, aki elsősorban megérdemli, hogy nehéz munkával eltelt napjai után, kellemes és boldog otthon fogadhassa.. Németországban már régi törekvés az, hogy a hatalmas munkáskaszárnyák he­lyett, o­lyan otthont lehessen más munkásnak biztosítani, ahol családi házban élhet és a bérkaszárnyák zűrzavara helyett egy­szerű­, de bájos otthon fogadja e­­a napi munka után. Nem elég azonban az, hogy ilyen családi házak felépülnek, hanem az is fontos, hogy a munkás csinossá, lakájossá és emellett hasznossá varázsolja. Egyik fontos célja ennek a kiállításnak tehát­­az, hogy példát ad arról, hogy ho­gyan lehet egy ilyen családi otthont elkép­zelni v - - ' u- - -r • 7 - w Ott áldanak *a különböző típus­ú családi házak a kiállítás területén. Terjedelme, magassága,­­levegője azt mutatja, hogy egy ennyi és ennyi na­gy családnak, milyen otthont ketll juttatni. A ház körül kis ud­var és Overt. Csodálatos leleményesség és praktikusság népesíti be az otthont és a kertet egyaránt. Kiszámítva a területet és a csa­l­ád ráérő idejét, mindent elrendez­nek. A ház mell­ett hatalmas tábla és ezeken száraz statisztika helyett beszédes képek állanak. Ezek a­ képek mutatják be, hogy milyen évszakban mit termelhet a csa­lad, milyen házialaitokat kell­­tartania, ha gaz­daságosan alkarja­­kis területét felhasználni Óriási jelentőségű dolgok ezek! Otthont­ akarnak nyújtani a kétkezi és szellemi munkásoknak. Ez az akció Németország­ban mindjobban tért hódít. Ahány ház, annyi szokás • Ahány ház, annyi szokás, mondja a közmondás. Ezen­­a kiállításon ezt a mon­dást így módosíthatnánk: Ahány föld, annyi termés. Ezért­ ez a kertkiál­lt­ás valósághoz ragaszkodik. Nem kitűnő, humusz földben virítanak­ a virágok, vi­rágoznak a fák, vagy_ lombosodnak a szé" Az *,El Hakim“ írójának új könyve: John Kniffe!: Tm Hala Az utóbbi évek egyetlen regénye sem vetett fel oly mély erkölcsi problémá­­kat és nem birkózott meg velük anya­nyi művészettel, mint a Via Mara. Olyan hatalmas ez a regény, mint ma­guk a svájci Alpesek, melyek közt le­játszódik. Ára díszkiadásban 290 lej az Ellenzék könyv­osztályában- - év­M

Next