Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-03 / 99. szám
A vasérc útja A nélkülözhetetlen arzén és pyret szintén ezen az útón érkezik Narnikra A sarki fény legyező módjára széttárja, majd újra megüngyülgeti szivarvínyos drapériáit a sarki éjszakában. ütvén, nehéz vasérctömbbel megrakott vasúti kocsi nehézkesen dübörög a Narvik felé vezető síneken. A kocsik Kiruna felől jönnek. Kiruna a svéd Lappföldön van. A súlyos kocsik éjt-napot betöltő tompavajjal vonulnak keresztül Kebnekaise vidékén a norvég tengerpart felé. De megkönnyebbülten, sokkal csendesebb gördüléssel térnek vissza. A vasércszállítás ominózus útvonala ez, amelyről annyit hallunk mostanában. Ezért folyik a vér megint ott fenn északon, nem sokkal az elcsendesedett finn tragédia után . . . A NEMZETKÖZI BÁNYAVÁROS Kiiina. Kis bányaváros, de a Lappföldön fővárosnak számít. A vas fővárosa. Mert itt az élet a bányák körül forog. Fent a ködös napvilágon lapp nomádok, rénszarvascsordák és szél . .. Ez mindenami életet jelent. De lenn a bányákban, vakító villanyfény mellett, nappali világosságban dolgoznak a svéd norvég, orosz és lapp nemzetiségű munkások. Észak minden nációja összegyűlt itt. A városban pedig minden második ember német mérnök vagy svájci geológus. Minden és mindenki a bányászatot szolgálja: mozik, szállodák, kórházak. Mindenki a vasércből él. A tehervonatot csak néha váltja fel az expressz. A vonal is különös: nyílegyenesen megy keresztül hegyen, völgyön, síkságon s a sarkkör láthatatlan, de mégis valahogyan jelenlevő öve mentén. A tájképet cserjék és zuzmók hintik be. Legelésző rénszarvasok rálépnek a sínekre. A ndkacsák hegyes szárnyaikkal vagdossák a tó tükrét, melynek partján körös-körül vándorkövek — a hajdani jégár kavicstörmeléke — hevernek szanaszét. Alacsony termetű lapp pásztorok kerülnek elő. Pirospozsgásak, széles övuk s olyan sapkájuk van, mint a bohócoknak. Ahogy keresztül ugrálgatnak a bozóton a gombák között, mintha kerti törpék elevenednének meg szemünk előtt. Terelik a rénszarvasokat. Ebből áll az egész lappföldi táj. Szürke tavak, piszkosfekete, ormótlan hegyek — mintha csak a mozdonyok füstjétől kormozódtak volna be. S a tájat beszegő sínpár csillog a napfényben .A sínpár a végtelenbe folyik. Kietlen pusztaságon megy át s váratlanul északra fordul. Hegyszorosokon s a Kebnekaise masszívumán, morénábon, a Törne Traskon át vonul a norvég határ felé. Íme, az első fjord' Igazi norvég fjord. S odább igazi norvég város: Narvik A vasércszállitás másik sarkpontja. Itt rakják hajóra a drága ércet. . . KIRUNA Már jóideje sokat hallunk Kirunáról s erről a vasércszállításról. Tévedés volna azt hinni, hogy itt csak vasércről van szó! Svédország északi részén még egy ilyen értékes fémet bányásznak, amely legalább is olyan nélkülözhetetlen Németország számára a háború folytatása szempontjából, akárcsak a vas. Az arzénről van szó, amit Bolidar mellett bányásznak — tekintélyes mennyiségben. Itt van a világ leggazdagabb arzéntelepe Miben áll az arzén jelentősége? Először is nélkülözhetetlen a mérges gázok (kékkeresztes gáz) és a legkülönbözőbb robbanóanyagok gyártásában Németországban évenként egymillió kilogramm arzént bányásznak, Svédországban azonban negyvenszer anynyit s a németek számára ma ez az egyetlen beszerzési forrás. Míg a gazdag franciaországi arzéntelepek jól ellátják a szövetséges államokat, addig Németország egyedül Svédországból szerezheti be ezt az értékes fémet, melyért legalább annyira érdemes küzdeni, mint a sokat emlegetett vasért. A másik értékes nyersanyag, a pyrit, csak Norvégiában található nagy mennyiségben. Évente körülbelül 100 ezer tonnát bányásznak. A vegyiiparban és lőporgyártásban nélkülözhetetlen. Nem kevésbé értékes ásvány a molyhben. A kohászatban használják. Szintén csal, innen szerezheti be Németország. Hasonló a szerepe a mikoltak. Norvégián kit ül egyedüli beszerzési forrása Görögország. De térjünk vissza Narvikba. A Lufotenszigetek ősrégi fekete gránit falán megtörnek a tenger zöldeskék hullámai. A hajók óvatosan ki is térnek előle, a sok apró sziklatörmelék zátonyai nem ismernek tréfát. Most Svolver felé megy a hajó. Itt van a halászat középpontja. Kis lavi piros faházakkal. Kikötője azonban nagy. A kikötőben árbócerdő, nagy halüzemek. A levegőben terjengő halszag úgy önt el mindent, akárcsak a brazíliai Sao Paoloban a kávé illata. Úgy látszik, földünk nagy konyha, amely előre elárulja, mit főznek ma ebédre. FALURÓL-FALURA, KIKÖTŐRŐL-KIKÖTŐRE Nézdeljünk csak tovább a térképen. Lofotentől elkanyarodik a vasútvonal távol a parttól, majd a fjordok labirintusával vésődik így kísér mindenütt faluról-falura, kikötőrül-kikötőre a surii fastcom-jlvaia mozdony vagy gőzhajó ziháló, nehéz lélekzete Súlyos terhet cipel. Végigvonul a vason, a norvég part mentén A hajó éjjel világi totornyak útbaigazítása mellett kerülgeti a fjordokat, sziklazátonyokat, a vízből kiemelkedő sima hegy falak árnyékában. A partról néha piros faházak, apró fehér templomtornyok villannak elő s a tenger végtelen horizontján szintén Németországba vagy Dániába igyekvő, farakományt szállító orosz teherhajók tmedeznek fel. Ez az egész, amit látni lehet. Ami mögötte van, az politika. De ez minden bizonyosság: a sarki fény, a fjordokat besötétítő, jéghideg, komor hegy tömbök, az ijesztő fjeik a tomboló vihar, az égen átcikázó villámlás . . . A többi már nem a Természet dolga. Politika — úgy mondják, Mihnos császárnak valamikor nyaralója volt a Trollfjordban. . Ls ez itt most a svéd vasérc útja... Mert sokat változott azóta a világ. . Ince Andor. ELTEN 2'11R A nemzetvédelmi minisztérium határozata az idegen hadseregben szolgált tisztek és altisztek ügyében BUCUREŞTI, május 2. (Rador.) A nemzetvédelmi minisztérium a következő határozatot hozta: Az idegen reguláris hadseregekben szolgált és román állampolgárrá lett tartalékos tisztek, altiszteknek a román hadsereg tartalékos kereteibe való felvételére vonatkozólag elrendeljük a következőket: 1. Erdélynek, Bukovinának és Besszarábinak a román anyaországgal történt egyesülése következtében román állampolgárrá vált és az idegen reguláris hadseregekben szolgált tisztek és altisztek, akiket még nem vettek fel a hadsereg tartalék kereteibe és nem állapították meg rangfokozatukat, folyó év augusztus elsejéig kérhetik felvételüket a nemzetvédelmi minisztériumtól a következő iratuk alapján: 1. Egyéni kérés. 2. Rangfokozatról szóló bizonyítvány (a háborít idején kiadott eredeti okmányok alapján). 3. Állampolgársági bizonyítvány. 4. Tanulmányi végzettségről szóló bizonyítvány. 5. Erkölcsi bizonyítvány. 6. A román nyelv ismeretéről szóló bizonyítvány 7. Anyakönyvi kivonat. 8. Orvosi bizonyítvány. 9. „Libera Practica‘'-ról szóló bizonyítvány. II. Az előírt határidőn túl benyújtott kéréseket nem veszik tekintetbe. Azok a tisztek és altisztek, akik 1940 augusztus elsejéig nem tisztázzák katonai helyzetüket és nem adják be a szükséges iratokat, elveszítik rangjukat és közlegényi minőségben fogják őket illetékes helyen törzskönyvelni. Illési Mamos a Magyar Népközösség elnöki tanácsa CLJ (KOLOZSVÁR), május 2. A romániai Magyar Népközösség elöki tanácsa az elmúlt nap folyamán Kolozsváron Bánffy Miklós elnökletével ülést tartott, amelyen Jósika János báró, dr. Szász Pál, Kós Károly, dr. Gyárfás Elemér, dr. Kolumbán József, gr. Teleki Ádám, gr. Haller István, gr. Bethlen Bálint elnöki tanácstagok, dr. Tusa Gábor jogtanácsos, dr. Gross László központi igazgató és dr. Mikó Imre, a Népközösség bucureştii irodájának főtitkára vettek részt. Bánffy Miklós javaslatára dr. Kakuk Jánost, a bánsági szervezet elnökét, aki részt is vett az ülésen, egyhangúan rendes tagnak hívták meg az elnöki tanácsba. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte az új tagot, akinek az elnöki tanácsban való jelenléte még erősebben kimérili a bánsági magyarság és a központ közötti kapcsolatokat. Dr. Kakuk János köszönetet mondott az elnöki tanácsnak a bánsági magyarság sorsa iránt megnyilvánuló gondoskodásáért. Ezután az elnöki tanács meghallgatta a legutóbb tartott ülései óta végzett szervezői munkáról szóló jelentést. Megelégedéssel és elismeréssel vette tudomásul, hogy még csak egyetlen vármegyében kell megtartsák az alakuló közgyűlést. A többiekben ugyanis már intézményes népközösségi munka folyik. Az időszerű kérdések megvitatása során az elnöki tanács foglalkozott a magyar ifjúság problémáival is. Folytatólagosan a Nemzeti Újjászületés Frontjának magyar főtanácsi tagjai és a parlamenti csoport tartott együttes ülést Bánffy Miklós elnökletével. Ezen dr. Szász Pál dr. Jósika János, dr. Gyárfás Elemér, dr. Bartha Ignác, dr. Teleki Ádám, dr. Foló Ferenc, dr. Soós István, dr. Kováts Károly, Orosz Károly, Péter János, Mikó László, Tompa Lajos, dr. Gross László és dr. Mikó Imre voltak jelen. Az ülés folyamán részletesen megtárgyalták az új fronttörvénnyel kapcsolatos kérdéseket. A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfelszerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4,5 százalékkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratú bon, ahogyan a jegyzőjét akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (29 százalékát) visszafizeti, míg a három vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 százalékos részlettel és a szelvény öszszegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a névérték. 70 százalékának megfelelő rotubardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. • Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szíven viseli, köteles pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Cluj (Korozs) megye prefektusa MANOLE ENESCU ezredes. J IQ 40 május 7. Tragédia a Süld mélyében CLUJ (KOLOZSVÁR), május 2. A mintegy futószalagra beállított napi hírszolgálat iramában meg kell állnunk egy pillanatra az előtt a sorstragédia előtt, mely egészen közelről érintette szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk minden egyes tagjának lelkét. Egyik szorgalmas, kedves tisztviselőnőnk, Kovács Gizuska gyászában osztozunk most, a mély részvéttel még minduntalan ajkunkra tolul a kérdés, amely fel-felkarvarja ennek a szegény leánynak szivét s a vigasztalanság legforróbb, legégetőbb könnyeit lopja riadt szemébe: — Hogyan történt a szerencsétlenség? Kovács Gizuska, akinek 66 éves édesapját munka közben magával ragadta a halál, elsírja fiatal élete legnagyobb fájdalmát. Szaggatott szavakból, félmondatokból, könnyből, sóhajtásból bontakozik ki a megrendítő tragédia. Kovács László kolozsvári volt bányaüzemvezető hosszabb időn át tartó kényszerült pihhentő után munkaalkalmat talált a Szilágy- megyében lévő farkasmezői szénbányában. A kiváló képességű szakember, aki 12 éven keresztül megszakítás nélkül segédkezett a „Mica ” társaság brádi aranybányájának fellendítésénél s még néhány évtizeden át lankadatlanul dolgozott Erdély valamennyi bányájában, nyugtalanul keresve újabb és újabb lelőhelyeket a vasérc és szén gazdag kiaknázása érdekében — szegényen maradottan, a jövő, a gyermekei sorsa felett való aggódásában számot vetett a hozzáérkezett munkaajánlattal s ugy találta, hogy az ideiglenesnek ígérkező állást be kell töltenie, mielőtt fiatalabb, tapasztalatlanabb munkáét el nem ragadja előle. Kovács László megkapaszkodott a felényujtott gyönge szalmaszállba. Kiment a farkasokról elnevezett mezőre, bebújt a hegyoldalba vájt sötéten tátongó tárna aknájába, arcvonalba állította a felügyelete alá rendelt sápadtarcúak kis hadseregét s miután külön-külön megismerkedett velük és megismertette magát, még a napfény gyorsaságával ébredt rokonszenv friss* derűjével az arcán, megadta az oly régen íz-, lelt varázslatos jelszót. ..Szerencse fel!“ Két hónapja dolgozott már Kovács László, helyettes üzemvezető a föld mélyében. Hétfő* volt, 18 óra 5 perc. Fent már bealkonyodott., Az ősthajnal sürü, komor felhőfátylat terie s tett az aknanyitásra. Lent már megálltak a gépek s az üres csillesor mellett ott kigyózott a fáradt menet a felvonókészülékek felé. Az üzemvezető szétnézett az egyre néptelenebbé váló tárnában, szemügyre vette az olajat izzadó gépeket s úgy találta, hogy a légszivattyú egyes alkatrészein gyors javítást kell eszközölni. Utasítást adott egyik gépészének, hogy indítsa meg a dinamót, mert próbára akarja tenni a nitolások ellenállóerejét. A gép sziszegve, dübörögve indult, az elektromos kapcsoló kattogott a márvány táblán a gépész keze alatt. — Lazítsad! Kapcsold! Lazítsad! Kapcsold! Rajta! Még a munka lázában, a lelkiismeretes vizsgálódás ösztönző erejétől hajtatva, Kovács László mélyen a ventillátor tengelye fölé hajolt. Kigombolt kabátjának szárnya repkedve csapódott a jobbján őrült gyorsasággal forgó lenditőkerékhez. Nem vette észre. Ebben a pillanatban csak az volt fontos, hogy megtalálja a vélt hibát. Egyetlen másodperc alatt aztán bekövetkezett a tra-* gédia. A lenditőkerék külsőjére csavarta a vastag posztódarabot s annál fogva magához, csavarta a szerencsétlen üzemvezető testét. A gépész rémülten kapott a kapcsolóhoz. A gép megállt, de Kovács László ekkor már félholtan feküdt a tengelyágy között. A bányászok Zsibóra telefonáltak orvosért, aki az első segély után az injekcióktól ideig-óráig magához tért üzemvezetőt gépkocsin beszállította a zilahi közkórházba. A szörnyű belső vérzést szenvedett Kovács László az utca talán életerejének utolsó fellobbanásában arra kérte az orvost, hogy ne értesítsék családját azonnal a szerencsétlenségről. Ekkor már tudta, hogy meg fog halni. A kórház műtőasztalán, mire sor kerülhetett volna a sebé-szi beavatkozásra, kiszenvedett. — Ez történt hétfőn... — mondja zokog- va a testben-lélekben megtört fiatal lány. — Azon a napon levelet vártunk Farkasmezőről... És csak csütörtökön érkezett a távirat, hogy édesapát elvesztettük... A ravatalon láttak viszont, temetése napján. * . A zilahi temetőkertben, a lombosodó fal alatt megásták a sirt, amely kissé emlékeztet a hegyoldalba vájt akna bejáratához: sötét, csöndes tárna, mely az Örökkévalóságba vezet. Ki tudná felmérni mélységét és magasságatf. 1 V-G-).