Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-22 / 114. szám

­ FALUNAK IS VAN REGÉNYE... Király Zsiga, szilágyság! földműves regényeket irTM Egyszerű magyar zsellér, nappal kapál és földet hord, éjjel forró fejjel regényt ír a lócán.— A „Tiltott szerelem“ című háborús regénye falujából indul és heppiend nélkül oda is tér vissza. — Nem olvas, csak ír, de minden vágya, hogy könyvekhez jusson.— Kiket ismer Király Zsiga a magyarországi és erdélyi irók közül? KOLOZSVÁR, május 21. Az olyan emberekre, mint Király Zsig- Laptól, azt szokták mondani, hogy őstehetség. Falusi gazdálkodó. A szilágyságban lakik, Sárm­aságon. Ott született, ott is akar meg­halni. Na, még nem most, esze ágában sincs ilyesmi. Csak később, amikor már semmilyen kiút nem lesz a halál elől. Egyetlen hold földje van és semmi egyebe, ami kézzel fog­ható vagyonnak számít. Ő ugyan idesorolja vitathatatlan íráskészségét, amit sokért nem adna, de az megint más. Negyvenkét éves, re­formátus és magyar V­arga Gyuri mellett ő­s község esze. Szállásadó gazdámnál, Forgácsoknál ismer­kedtem meg vele. A tisztalelkű háziasszony elém­ tálalta Király Zsiga minden erényét: „verseket ír, regényt ír, olyan az esze, mint az uraké, meg aztán vág, mint a borotva.“ Értelmes ember. Ismeri a falut, de ismeri a várost is. Többször megfordult Kolozsvárt. Részt vett a világháborúban. Emlékei vizionál­san még ma is visszatérnek. Ha emberre néz , kutat. Keresi benne azt, ami szabadszem­mel nem látható. Egyéniséget, jellegzetessé­get és még valami más egyebet, amit nem tud kifejezni, de érzi, hogy szüksége van rá, ta­lán típust, amire építeni tudna. Építeni? Igen, építeni, hiszen egy regény megírásánál „az építőművészet tudományára is szükség van.“ — A regények úgy kikívánkoznak belőlem, hogy ha le ne tenném mondanivalóimat pa­pírra, talán meg is fulladnék — mondja. Sokszor éjjel, ha megébredek, meggyújtom a lámpát és azonmód, ott a lócán, megirom azt, ami furdalta az oldalamat. Verset, vagy más egyebet. A regényeim is így készülnek. Vaskos csomagot ad át. Súlyra is tekinté­lyes. Harminchárom iskolai füzet rengeteg oldala sűrűn teleírva. . — Ez a regény már kész. Sok esztendővel ezelőtt íródott, szeretném, ha nyomtatásban is megjelenhetne. Talán még pénzt is keres­hetnék vele,­­— de az igazán nem fontos. Nem azért írtam. — Hanem? — Mit tudom én? Meg kellett írnom. Mintha szellem szállott volna meg. A tollam is magától csúszott. Régen tartogatom az al-r­máriumban. Sajnos, a vége hibázik. Lerágták a sz egerek. De azért igy is meg lehet érteni. Magamhoz vettem s most elolvastam. Őszintén sajnálom, hogy nem forgattam át még Sarmaságon. Az eleven és színes írás sze­replőiről sok értékes felvilágosítást kaphat­tam volna s talán arra is adódott volna sor, hogy kapcsolatba jöhessek velük. Az első füzet borítólapjára ez van ráírva: A falunak is van regénye s aztán alatta: TILTOTT SZERELEM irta Király Zsigmond. Nem tudnám hamarjában megmondani, hogy a 33 füzet hány lapból áll, de elég vas­kos csomagot tesz ki. Ez már úgynevezett tisztázat, amit Király Zsiga gonddal és s­zere­­tettel másolt be a kékvonalas irkákba. Se­hol egy kihúzás, sehol egy elsietett vonás, minden görbületnek megvan a maga helye. " / SARMASÁGRÓL INDUL... Háborús regény. Ezerkilencszáztizenhétben játszódik le Galíciában. Az ottani harcok egyik megrázó részletét foglalta írásba. Hát­tere és egész váza természetesen szerelem, mely átszövi a véres eseményeket s heppiend nélkül ér véget. A szilágysági faluból, Sarmaságról indul a történet. A jómódú parasztgazda lánya és az ágrólszakadt csordás közt titokban izzó sze­relem fejlődött. De az apa hallani sem akart arról, hogy az ő szép Erzsije másé legyen, mint akit ő szemelt ki, mert szegénylegény­nek nincs helye a házában. A falu birájának fia a kiválasztott, ő vele kell megesküdnie, ha tetszik, ha nem. Pedig Erzsi Ernőt, a csordást szereti. Hiába! ..Ha árvíz jő, a szorgos kezek gátat emel­nek és visszavetik a vizet, ha tűzvész tá­mad, elfojtják az emberek, de a szerelem­nek ellentállai nem lehet.“ Az apai szigor nem enged. Hogy a fiatalo­kat elválassza egymástól, suskussal elintézi, hogy a 18 esztendős fiatalembert háborús közmunkára rendelik be. A fiú nem retten meg, önként jelentkezik katonának. De mi­előtt elmegy, szerelmeséhez szökik búcsúzó­­ra. Egymást átölelik és sírnak. „Í­gy néztek ők ki, mint amikor a kerti fehér liliom, hófehér csengőal­akú szirmai zajtalanul egymás fölé hajolnak . . . Vagy mint a harangvirágok, amidőn egymás mel­lett szomorúan lehajtják fejüket, mely még szebbé, még ékesebbé teszi őket.“ Ernő elmegy. „Siri csend honol a falu felett, mindenki édes álmát alussza, hogy kipihenhessék a nappali munkának fáradalmait és, ha eljő a hajnal áldott pirkadása, ajad erővel kezdhessenek az élet küzdelmes és fárad­ságos munkájához.“ A fiatalember katonáéknál rendkívül ügyesnek bizonyul. Menetszázaddal kikerül a harctérre. A legmerészebb vállalkozásokat si­kerrel végzi el Egymásután kapja a kitűnt e-­­j­téseket és előléptetést. Súlyosan megsebesül. Amikor a kolozsvári csapatkórházba szállít­ják, már tiszthelyettes. A galíciai harcok elbeszélése izgalmas és közvetlen, meglátásai egé­sen jók. Néha egy­­egy megjegyzése meglepetésszerűen röppen fel. Egy helyen így ír: „Vájjon miért is csinálták ezt a háborút? Hiszen háború nélkül is meg lehetne élni, a kérges tenyerükkel megtörölték átnedve­sedett szemeiket.“ Másutt meg mély keserűséggel mondja:­­tenni kellene valamit, hogy a szegény sorsban lévő fiatalság is érvényesülni tudjon az iskolai kiképzésnél. Hány, meg hány lángész, satnyul el a nép körében, mert nincs módjában tovább folytatni a tanu­lást . . . akik talán kimagasló alakjai lenné­nek a hazának s derék, hasznos tagjai a tár­cdalomnak; de“ a nyomor, a létért való küzdelem kiöli belőlük a szikrát s proble­­ntőbb kegyetlenül el kell veszniük az­ élet sodrában. Pedig miyen más lenne a társa­dalom arca, ha osztályozáskor a tehetség lenne az irányadó. Az iskolai oktatásra a testi munkásnak is épp olyan szüksége van, mint a szellemi munkásnak, hogy a létért való küzdelmet sikeresebben vehesse ft-1e, néhány oldallal tovább, így folytatja: „de jó lenne, ha mindenki felismerné az em­berben az embert s éberen tartaná önmaga lelkiismeretét. És de jó lenne, ha ki lehet­ne ölni a népek és nemzetek szívéből az egymás iránti gyűlöletet. Akkor eltűnne az egymás feletti uralomravágyás és mind­örökre eltűnne a háború.“ Láb­adozik. Testi fájdalmainál sokkal na­gyobb lelki szenvedése, am­it Erzsiért kell ki­állania. Gyanakszik, hogy a lányt elveszti s egy Sarmaságról jött hű­vös levél csak meg­erősíti hitében. Így érlelődik meg benne az öngyilkosság gondolata. Elküldi bucsusorait és ott, a kórházi ágyon golyót ropit szivébe. ELLENZIK ... és oda tér vissza A faluban nagy a sürgés-forgás. Virág Er­zsit esküvőre készítik. Már a menyasszonyi ruhát igazgatják rajta ... a biró fia ünneplő­ben várja . . ., de: „mielőtt esküvőre ment, kivette Ernő fényképét, nézte, nézte, m­ig szemei elho­mályosultak és hosszan, fájón megcsókol­ta .. . s aztán visszahelyezte szive fölé. A szekrényhez támolygott és kivett egy po­harat, mely csordultig volt méreggel s egy kétségbeesett pillantást vetve a szoba mennyezetére, melyet sóhajtott és utolsó csöppig katta a gyilkos oldatot.“ Távol ál tőlem a kísérlet, hogy bármilyen formában bíráljam a regényt, nem is tartozik ide megállapítani, várjon jó-e, vagy rossz, ami végeredményben mindegy. Mondjuk, rossz, mondjuk, hogy mértéken aluli. A lé­nyegen a hangsúly, hogy egy eldugott falucs­kában él egy ember, akire fel kell figyelni. Király Zsiga, ez a sarmasági zsellér, aki kérges tenyerével pirkadástól késő estig fá­rasztó földmunkát végez, éjjel felébred, fel­könyököl ágyában, aztán odahajok a lócára, meggyújtja petróleumlámpáját, előveszi ceru­záját és kiteregetett papírlapokra irni kezd. Regényt ir ez az egyszerű magyar földműves, regényt, tartalommal, cselekvéssel, meseszö­véssel, olyat, amilyen éppen kikívánkozik be­lőle. Nem a kiadónak és nem a közönség­nek, önmagának. Mint mondja, szükségszerű­ség, sőt még ennél is több: megszállottság, önkéntelen engedelmesség egy parancsnak, melyről nem tudni honnan jön, mért jön, de sodró erővel, mint a fergeteg jön. — A falunak is van regénye — mondja Ki­rály Zsiga — álmatlan éjszakákon, hús-vér embereket rajzol betűkből, szivet-lelket önt beléjük, beszélteti, megfogja a kezüket és vé­gigvezeti valamennyiüket életük végéig. „Nappali munkám a földde”” Amikor szemtől-szembe voltunk, csendes borozgatás mel­lett beszélgettünk. A jó bor megoldja a nyelvet s a szűkszavú ember is bőbeszédűvé válik. Azt kérdeztem: —­Olvasni szokott? — Kolozsvári lapok járnak ide, azokat vé­gigolvasom a hirdetések utolsó soráig. — És könyveket? — Nagyon ritkán. — Miket olvasott? — Megvallom, keveset, az is olyan pengős regény volt. — És komoly irodalmi munkákat? — Sajnos, nem. — Névleg ismer néhány nagy írót? — Névleg igen. Akikkel az újságok foglal­koztak. Az erdélyieket majdnem mind. Nyí­rét, Kós Károlyt, Karácsony Benőt, Tamási Áront és a többieket is, de csak névleg. Pe­dig nagyon szeretném olvasni munkáikat. Nem bírok hozzájutni, így vagyok a magyar­orsági írókkal is. Névleg ismerem őket, mert az újsághirdetés­ek bőven foglaloznak velük. Színdarabot is szeretnék írni. Csak tudnám, hogyan kell. Szeretném olvasni Katona Bánk bán­ját, Madách Ember tragédiáját, aztán­­Molnár Ferenctől, B­ay Jánostól. — Szeretne író lenni? — Hogyan értsem? — Úgy, hogy csak írással foglalkozzék. — Bajos dolog. A nappali munkám a földé. Az írást el lehet végezni éjszaka is. Nem hi­szem, hogy nappali munkámtól meg tudnék válni, pedig kemény napszámos munkát vég­zek. De azért megvallom, szeretném rendsze­resíteni az Írást. Délben és este tanulnék, mert a négy elemi osztály nem elég és olvas­gatnék tudományos és szépirodalmi könyve­ket, éjjel meg imám a magam dolgait, egy­másután, folyton . . . — És mikor aludna? Legyint. — Egy pár óra abból elég. A sok alvás tu­nyává teszi az embert. * Este lett. Király Zsiga feláll, kezet szerít és megy. Haza? Igen. Csendes, szerény ott­hona, a gerendás kicsi szoba várja. Meg­gyújtja a petróleumlámpáját és asztalhoz ül. A meleg fészek éledni kezd. Vágyak és ál­mok keringőt járnak a lóca körül. Aztán egy láthatatlan kéz papírt tesz elé és Király Zsi­ga irni kezd. Regényt. (j- j-) KEDVEZMÉNYES BAB A MEZŐ­GAZDÁK RÉSZÉRE. Az utóbbi héten a b­eteg idő állandósult és a csapadék is nagyban segítségére van a vetések hely­zetének javulásához. Az időjárás kedvez a babvetésre. Ennek megkönnyítésére a mezőgazdasági minisztérium húsz száza­lék kedvezményt nyújt a vetésre szolgáló bab eladásoknál, amelyhez az egyes me­zőgazdasági kamarák újabb öt százalékot adnak. Azok a mezőgazdák, akik igényt tartanak babra, forduljanak a megyei me­zőgazdasági kamarákhoz.­­ -A VÁLLALATOK FŰTŐANYAG ÉS PET­RÓLEUMTERMÉKEK KÉSZLETEINEK EL­­LENŐRZÉSE. A helyben mozgósított sze­mélyzettel bíró ipari vállalatok a petróleum kormánybiztosságának a Monitorul Oficial április 11-iki 87. számában közzétett rende­lettel köteleztettek arra, hogy annyi sűtő és petróleum, valamint olajanyaggal lássák el magukat, amennyi az üzem éjjeli és nappali folytonos működéséhez szükséges. A beszer­zésre adott idő most járt le és a kormány­­biztosság a megfelelő szervek útján az ellen­őrzést megkezdi. A kihágást elkövetők elleni bírság igen súlyos. 10­4­0 május 2­2. Nehézségek a tüzifaellátás körül Az érdekelt szakköröket élénken fog­lalkoztatja a tűzifabesz­erzés problémá­­ja. Mint ismeretes, a nemzetgazdasági minisztérium utasítása alapján rende­let jelent meg, amely kötelezővé tette a fakereskedők részére, hogy már most gondoskodjanak a fogyasztók tűzifa szükségletének biztosításáról és ez év július., végéig szerezzék be szokásos tű­­zifaforgalmuk mennyiségének felét, másik felét pedig szeptember végéig kell beszerezniük. A fakereskedők körében az a véle­­m­ény alakult ki, hogy a rendelet csak abban az eset­ben hajtható végre, ha megfelelő hitelek állanak majd a fake­­reskedők rendelkezésére. Egy közepes­nél nagyobb tű­zifatelep évi forgalma ugyanis mintegy 300 vagon tűzifa, melynek kétharmad részét a telep a fűtési idény alatt, egyharmad részét pedig a nyári hónapokban forgalmazza. Ennek a mennyiségnek ma­ beszerzési ára 2 millió 500 ezer lej. Ezek szerint tehát a tű­zifakereskedőnek július vé­géig­­ és egyngyed milliót, további két hónapon belül pedig újabb 1 és egyne­­gyed millió lejt kellene befektetni. Ilyen forgótőkével egyetlen vidéki fa­­kereskedő sem rendelkezik. Nehézsé­gekbe ütközik azonban a rendelkezés végrehajtása azért is, mert több olyan fatelep működik, amely a tűzrendészeti rendeletek értelmében csak bizonyos mennyiségű tűzifát — átlagban csak 4—5 vagont — raktározhat el telepén, mivel ezek a telepek lakóházak között­t fekszenek és a nagymennyiségű fa­anyag felhalmozása tűzveszélyes lehet. Egy másik ok ezenkívül az is, hogy a tűzifatermelés ez időszerint folyik és ennek a termelési folyamatnak egy ré­­sze csak a későbbi őszi és téli hóna­pokban kerül kiszállításra, vagyis a ki­termelt tüzifamennyiség kezelítése a csúsztatócsatornákhoz és kifuvarozása a vasúti raktervitekre ekkor történik. Számtalan olyan tűzifatermelő hely vált, ahonnan a termelt tüzifamennyi­ség egészben vagy nagyrészben csak a tél folyamán fuvarozható ki szánokkal, azaz a tüzifarakások csak szánon köze­­líthetők meg. Az elmúlt évben egyébként Bukarest főváros is hasonló rendeletet adott ki a tű­zifaellátás biztosítása érdekében. Ekkor azonban gondoskodás­­történt arról is, hogy a fakereskedőknek a tü­zifamennyiség beszerzése céljából meg­felelő hitelt nyújtsanak, sőt a CAPS csak maga a­z állam adott a termelés ígda­kozására 80 millió lej kölcsönt. Hason­ló intézkedést hoztak annak idején Svájcban is, ott pedig az árubeszerzés céljából kamatmentes kölcsönt adott a kereskedőknek a jegybank. Mindezekre való tekintettel a tűzifakereskedők kö­rében az a vélemény alakult ki, hogy a fenti rendelkezés végrehajtása csak akkor biztosítható, ha gondoskodás tör­ténik arról, hogy a fakereskedők meg­­felelő hitelforrásokhoz jussanak. Határiidő napló Május 25: Nyersolaj fogyasztási adójá­nak befizetése. Május 31: A negyedévi adó 5 százalékos kedvezménnyel való fizetése. Június 2: Lakbérleti szerződések illeté­­kezése. Június 10: Kereskedelmi könyvek lap­jai utáni pótbélyeg (laponként 1 lej) be­fizetése. Június 15: Az 1939. évi rendkívüli jö­vedelmekre vonatkozó kimutatás. Junius 30: A pénzügyi kihágások kedvezményes rendezésének utolsó napja. A kereskedelmi és ipari adóamnesztia alapján az évi adó százalékának befize­tése. Kérvény a kereskedelmi és ipari adó­­amnesztia igénybevételére. arkettezési munkálatokat jutányosan vállal Lőrificz­ & Go. Str. V. Goldiș G. és Iuliu Maniu 1. Cseke-cukrásida).

Next