Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-05 / 101. szám

1940 május 5. [Alkoholizálás alkonya A megrögzött részegeseknek most sa aztán befellegzett. Legalább is nálunk. .. De csak a beteges részegeskedőknek. ik."Nincs szó róla, hogy eltiltsák az alkohol mértékkel élvezését, mint ahogy öt törvény eltiltotta például Norvégiában », és a magasrendű közszellem törvény senegítsége nélkül Finnországban az ivást, ki Nehéz ügy is volna ez. Gondoljunk csak rá, hogy évtizeden át súlyos harcot idézzett elő az Unióban az általános szeszett tilalom a „szárazok és nedvesek’ partijai között: politikai jelszó is volt elnöki választásokon és fejlesztette a gangsztteri világot az alkoholcsempészés hatai rí más kifejlődésével. Nálunk, nagydöntését ságu bortermő országban, a pálinkás rí kisüst és szeszgyár jelentősége mellett , elképzelhetetlen is lenne a teljes szeszt tilalom, bármennyire óhajtanak népi mentők, az egykor kinevezett Good-ot templar páholyok neveltjei s az orvosok, mert jól tudják, hogy Macaulay híres tétele: „Bortermő országok lakói többnyire józanok“, nem egészen igaz, mirt ahogy minden közszólás és hasonlat sántít valamennyire. Amióta vegyész konyhájukban a középkori arab alchimisták felfedezték az alkoholt és Noé kedves bűnözésének eredendő oka köztudomású lett, megerősödött az emberiségben a tudat, hogy a szesz a gyakorlati életben szükséges és a magánéletben se érdektelen s ha már rávezetett bennünket a természet az ő ismeretetére, akkor ez nem ok nélkül történt, így hasznát kell vennünk s nem szabad mesterséges eszközökkel megakadályozni, hogy iparcikk, életvidámító eszköz és gyógyszer ne legyen. A mi törvényhozásunk igen bölcsen az aranyközép*« utat választotta: nem tilalmaz, hanem csak a megrögzött alkoholistát üldözi, aki önmaga egészségére, sőt életére támad, esetleg a társadalom biztonságát veszélyezteti. Köztudomású, a II. Károly büntetőkönyv egyik szakasza a súlyos részegeskedést az üldözhető bűnök sorába helyezte. Mint a házasságtörést is. Most a napokban aztán kitűnt, hogy nem holt betűről van többé szó. Minthogy a részegesek nem ijedtek meg a törvénytől — a szesz sokszor a gyengéből is oroszlánt nevel — megkezdték a törvény szigorának alkalmazását. A fővárosban minap egy kihágási razzia során hurokra került rögzött korhelyt elzárásra, pénzbüntetésre és újkori kispellengérezésre, vagyis nevének nyilvános helyen való kifüggesztésére ítéltek. Az ítéletnek legfontosabb része volt, hogy szigorú megtorlás terhével megtiltották minden italmérésnek az elítélt részére szeszes italok eladását. Ezzel azonban még nincs vége a hadjáratnak. A fővárosi rendőrség a vendéglősök és pálinkások részére írásba szedi majd a közismerten beteges italozók nevét és ezeket nem szabad többé kiszolgálni. Ez hatásos lesz. Nyilván komolyodik az idült alkoholizmus ellen való harc így és bár erősen benyúlnak az egyéni szabad elhatározásba, mégis végét vetik egy veszedelmes és álromantikának. A mai súlyos időkben, mikor a szokottnál is több ember fanyalodik rá gondűzőre és bűfelejtőre, a bűnös alkoholizmus terjedésének lehetőségével számot kell vetni. Mint az idegromboló kábítószerek ellen harcolnak világszerte, úgy harcolni kell most már a veszélyes alkoholista kicsapongás ellen. Csak a túlzás ellen. Mérsékelt mennyiségben bizonyára nem veszélyes, talán hasznos is a bor és egyéb szeszesneműek fogyasztása — legalább kitűnő orvosok szerint a kevés sziesz kevésbé veszedelmesebb, mint kevés nikotin — ez ellen az állam nem lép fel, de igen, mikor itt most végzetes túlzás megfékezése lett szükséges. Itt nincs vitának helye. De nyitott ajtót döngetnénk akkor is, ha most elkezdenénk a delirium tremensről, az alkoholmámorban fogant gyermekek sokszor borzasztó végzetéről s az alkoholizmus szerepéről a bűnözések világában beszélni. Köztudomású dolgunk. De igenis, gondoljunk rá, hogy a múltban voltak igen komoly mozgalmak, amelyek szívreszólóan kérték az érettségi bankettek eltörlését vagy szeszmentes és korai befejezését, hogy az új ”érettek“ ne valósággal „hivatalosan“ dobják magukat az éjjeli élet rohamos megismerésébe az első szabad éjszakán, mikor az italosság nemi bajok veszedelmébe sodorhat óhajtatlanul. És voltak a múltban komoly mozgalmak, amelyek óva intették az emberenket a nászlakomák alkoholista kicsapongásától, főleg az ifjú házasokat. Szóval nem az ital mérssékelt élvezetére törnek a mozgalmak, törvénykönyvek, ítéletek, nem is az életet édesítő ritka és veszélytelen mámorokra, hanem a fenyegetéssel teli szenvedélyre. Szabad iddogálni, néha talán becsípni, de nem szabad vadul berúgni és állandóan kirúgva a hámból, az iszákosság borzasztó bűnébe és betegségébe zslleni. Főleg szőlőtermelőknek, szeszfőzőknek, vendéglősipart űzőknek nincs okuk ijedelemre, hogy most már rájuk nézve végzetes következmények jön-enek, még akkor sem, ha történetesen a hétvégi szigorú alkoholtilalmat is életbe léptetnék. Az állam nem tör hasznos és szükséges termelési rendekre és hasznosító iparokra. Milliárdnyi vagyonok és milliós adóalanyok mennének tönkre nálunk és világszerte az alkoholháború tökéletes kibontakozásával és lefolytatásával. Viszont érthető,hogy meg kell menteni az embert, amennyire lehetséges, önmaga pusztító szenvedélyeitől és a társadalmi bűnök szolgálatától. Ebből a szempontból az egyik legfontosabb tennivaló a vészes alkoholizmus megszüntetése. ELLENZÉK " Ne féljünk a fogorvosi széktől ! Aki helyes ápolással igyekszik fogainak épségét meg- ist tartani , annak nem kell fájdalmaktól félnie, ha fogorvosát felkeresi. Helyes fogápolás : a Kalodont fogápolás ! Ez az egyedüli fogkrém, mely sulfurizinoleat tartalmánál fogva a tisztításnál eltávolítja fogkövet a fogbetegségek kórokozóját. Fogai csak akkor maradnak épek és erősek, ha azok fogkömentesek. A sajtó fiatal munkatársai a színpadon Szép siker jegyében zajlott le az ifjú újságírók estje Vidám hangulatú műsoros est keretében személyes találkozóra hívták meg tegnap a közönséget a színházba a kolozsvári sajtó ifjú munkatársai, a fiatal újságírók. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat, hogy egy kis ízelítőt kapjon, bepillantást nyerjen a sajtómunkásainak, a hírlapíróknak örökös láztól fűtött munkájába, életébe. Ez a találkozó a legszebb siker jegyében folyt le. És a kritikus nyugodt lelkiismerettel megállapíthatja: a toll, illetve ma már a kattogó írógép ifjú munkásai nemcsak a szerkesztőségi asztalok mellett, de a színpadon, a kulisszák világában is megállják a helyüket. Nemcsak ambiciózusak, de tehetségesek is! Nem akartak mást adni, mint néhány órai gondtalanságot, vidámságot, derűs mosolyt és nevetést és — tegyük hozzá azonnal azt is: mindezt sok finomsággal, elegáns könnyedséggel és választékos eszközökkel oldották meg. Színpadi kiruccanásuk, egész produkciójuk így nem is lehetett más, mint a legteljesebb, legőszintébb siker! Amit méltán meg is érdemeltek. A bemutatkozásnak szánt prológusban tömör rövidséggel finoman cizellált közösen irt és előadott költeményben fejezte ki tizenkét fiatal újságíró a hírlapírói hivatás alapgondolatát és a toll melletti hitvallást, amit a közönség lelkes és meleg megértéssel és tapsokkal fogadott. Hegyi Endre, a tehetséges fiatal költő versei is megtalálták az utat a közönség szívéhez. Nagy Elek és Szabó Endre érdekes vitája a közönségről és a kritikáról magvas, komoly, értékes munka volt. Kristóf Elly és Kern István pompás technikával előadott Paganini-koncertszáma valamint Bázsa Éva akrobatikus jazz-tánca, Nemes Ferenc ötletes, verses konferansza csupa melegség és csipkefinona hangulat A műsor igazi slágerszáma a „Lapzárta előtt*1 című kollektív színdarab volt, amely hat fiatal újságíró együttes munkájából született meg. Szerzői: Horosz Béla, Martor Lili, Dávid Iván, Nagy Elek, Nemes Ferenc és Ványolós István. A vidám tréfa, az ötlettől sziporkázó, több képből álló humoreszk egy képzeletbeli szerkesztőség érdekes keresztmetszetét mutatja be. Mi minden is történik azokban az ördöngős redakciókban, ahol az újságírók dolgoznak? Hogyan születnek a napi szenzációk, a nagy riportok, mennyi idegesség, milyen felfokozott láz a kísérőtársa ennek a munkának, amíg végül a nyomdán keresztül eljut a lap az olvasói kezébe. Ezt az érdekes, különös világot, a szerkesztőség belső életét tükrözi vissza ötletesen karrikirozva, éles reflektorvillanásokkal ez a szellemes együttes humoreszk, amelyért külön-külön dicséret mindegyik szerzőnek. Az előadás amatőr sztárjai: Marton Lili, Horosz Béla, Ványolós István és Mátrai Béla. Ez a kitűnő, pompás négyes olyan teljesítményt nyújtott, amely már-már profi izű volt. Az ember önkéntelenül is azt kérdezte: mi ez? Hiszen ezek a színpadon is otthon vannak, nemcsak a szerkesztőségben! Mozgás, hang — a játék minden árnyalata a helyén volt. De elismeréssel és dicsérettel adózunk a négy sztár mellett a többi újságírószereplőnek is, elsősorban Dávid Ivánnak, aki a szerkesztő szerepében „nyújtott sikerült alakítást“, továbbá Bakos Aladárnak, Nagy Eleknek, Fülöp Sándornénak, Kiss Ilonkának és Varga Lászlónak. A legfrappánsabb jelenet talán a Marton Lili— Horosz duó és Ványolós—Rajnay duó jelenete volt, amelyet a közönség viharos tetszése kísért. A profisztárokról százszor és százszor, elmondtuk már a véleményünket. Fülöp Sándor, Rajnay Elly és Sándor, a széphangú Kovács Kató, Csóka, Czoppán, Szendrey és Szentes egytől-egyig kitűnőek, ők adták meg az előadás tempóját és külön elismerés és hála fáradhatatlan munkájukért. Feljegyezzük még Bogdán Kálmán és Sándor Jenő nevét és végül — ott lebegett láthatatlanul az egész produkció izzásában és lendületében az est egész műsorát művészien egybehangoló kiváló rendező, Gróf László, akit értékes munkájáért a siker oroszlánrésze illet. A kiapadhatatlan ötlet, a vidám humor, a nívós, választékos műsor minden egyes száma nem csoda, ha könnyen megtalálta az utat a zsúfolt ház közönsége szívéhez, amely egy valóban jól sikerült, kedves és hangulatos vidám est emlékével távozott. (g. a.) IBZa—aHKHBi Mit tartalmaz 3 telepítési örvény? KOLOZSVÁR, május 4. A Hivatalos Lap 98. számában megjelent a telepítési törvény szószerinti szövegét, melyről lapunk más helyén megemlékezünk, a következőkben közöljük: I. FEJEZET. 1. szakasz: A földművelésügyi minisztérium telepítési kereskedelmi osztálya jelen törvény szerint végzi a telepítést, mely alatt telepítésre szánt területeken telepesek elhelyezését, továbbá a telepítési központokban való jó birtokba helyezésüket és kulturális, szociális és gazdasági megszervezésüket kell érteni. Telepítést a már meglévő vagy új falvakban kell eszközölni, melyek csak akkor létesíthetők, ha a kérdéses terület legalább 30 telepes család összpontosított elhelyezését engedi. A telepesek lehetőleg úgy csoporto-sítandók, hogy ugyanazon központban ugyanazon vidékről való, ugyanazon vallású Lakcusok nyerjenek elhelyezést. 2. szakasz: A földművelésügyi minisztérium telepítési osztályának kereskedelmi jellege van, melyre vonatkozólag a földművelésügyi minisztérium megszervezéséről szóló és a Hivatalos Lap 1939 április 6-án, 82. szám alatt kelt számában foglalt törvény 20. szakaszát kell alkalmazni. Ami az előzetes ellenőrzést, illeti, a számviteli törvény 43—48. szakaszai,ban megjelölt általános szabályok irányadók. A telepítési munkálatokat egy igazgató-bi- zottság vezeti, melynek élén igazgató áll és amelynek 3 tagja van, kiket a földművelés-ügyi miniszter nevez ki. Az igazgató és igazgató-bizottság hatáskörét, valamint díjazásukat jelen törvény végrehajtási utasítása fogja megállapítani. 3. szakasz: A földművelésügyi minisztérium jogosított a telepeseknek könnyítéseket nyújtani, mint a lakásépítés, építéshez szükséges anyagok szóosztása, mezőgazdasági felszerelés, vetőmag, stb., melyek értékével jelen törvény szerint a telepeseket megterhelik. Továbbá a telepítési hivatal lehetőségeihez képest mezőgazdasági központok létesíthetők a telepítési központokban, ahol közérdeket szolgáló iskolák- templomok, kulturotthonok, vízberendezések, stb. építhetők. Intézkedés teendő véderdő telepítése érdeké- ben is. A beültetett terület községi tulajdon lesz és községi erdők módján kezeltetik. Ezek a munkálatok egészben, vagy részben a kincstár költségén, házi kezelésben, vagy vállalkozók útján eszközölhetők. II. FEJEZET. Telepítési ingatlan-vagyonalap. 4. szakasz: Az agrárreformmal kapcsolatos törvények alkalmazása révén rendelkezésre álló területek, továbbá az Új-Dobrogea megszervezésére és az ottani felmérési munkálatokra vonatkozó területek és az állam tulajdonát képező területek, vagy azok a területek, melyeket a kincstár a török állammal kötött és a Hivatalos Lap 1936. évi 264. számában meghirdetett egyezmény alkalmazásával az elővételi jog gyakorlása útján, vagy más módon szerzett, telepítési célra adatnak és „telepítési ingatlan-vagyonalapot“ képeznek. A földművelésügyi minisztérium ebből az alapból közérdekű intézmények részére szükséges területeket átengedhet. A földművelésügyi minisztérium legalább, 40.000.000 lejt vesz fel szubvenció címén rendes évi költségvetésébe, mely összegű lakásépítésre, közérdekű intézmények építéséhez és közérdekű munkálatok végzéséhez, valamint a telepítési hivatal működésének biztosítására szükséges. (Folytatjuk.)