Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-01 / 123. szám

eI LENZÉK A semleges nagyhatalmak E5H magatartásáról közöl fi­gyelemre­­méltó cikket az Universul Nagy érdekesség is fejtegetésekben ismerteti a buka­resti lap az olasz álláspontot, Oroszország magatar­tását, Japán célkitűzéseit és Amerika terveit BUKAREST, május 31. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban az Universul­'­ermű­ lap hosszabb cikket közöl a semleges nagyhatalmak, elsősor­ban Olaszország magatartásáról. T­öbb, mint két hete annak — írja a lap — hogy a gigantikus csata kezdetét vette a nyugati fronton. A nagyhatalmak várako­zási álláspontra helyezkednek és a nyu­gati háború sorsától függ jövő politikai magatartásuk. Kétheti harc­ után tehát a nemzetközi helyzet még sok tekintetben rend­kívül tisztázatlan, a háborúban még részt nem vevő nagyhatalmak azonban kezdik leszögezni álláspontjaikat és sej­tetni engedik a folyamatban levő harcok­kal szemben tanúsítandó jövő magatartá­sukat. MIT TESZ OLASZORSZÁG? Ezideig Olaszország az, mely legtávo­labb ment magatartásának kinyilvánításá­ban. A Duce, a hírek ellenére, nem tartott beszédet Nápolyban és — mint nemrég kijelentette — csupán akkor beszél, mi­dőn bejelenti döntő határozatát. Ciano gróf azonbéni milánói beszédében annyira tisztán szögezte le Olaszország állásfoglalását, hogy ennek lényege már nem képezheti vita tárgyát. A­irginio Garda cikke, melyben hangoz­tatta, hogy Olaszország nem maradhat tá­vol az európai háborútól, továbbá Giovan­ni Ansaldo cikke, melyben kijelentette, hogy az olasz nemzeti és birodalmi érde­keket ki kell elégíteni a jelenlegi háború nyomán, világos bizonyítékai annak, hogy Olaszország megjelölte állásfoglalását és csak a döntés pillanata várható. Nyolc hónapi „nem háborús“ állásfoglalása után tehát Olaszország azon az uton marad, melyet 1035—1936-ban Abesszínia meg­hódításával és a császárság proklamálásá­­val választott magának. Egyetlen nemzet­közi politikai eseményt sem ítéltek meg oly tévesen, mint Olaszország bejelenté­sét, melyet — ahelyett, hogy reális tör­ténelmi jelentőségében méltatták volna — egyszerű haszonleső, ideiglenes politikai lépésnek tekintettek. Az olasz politika alakulásának 1936 óta nagyrészt ez a té­vedés volt az alapja. Négy esztendővel ezelőtt Olaszország abba a helyzetbe ke­rült, hogy változtatnia kellett kontinen­tális, földközitengeri és birodalmi érde­kei között, mire a fasiszta Itália mi­után intézkedést tett Olaszország száraz­földi határainak biztosítására elhatá­rozta, hogy a tengeren keresi sorsának javítását. Az olasz haditengerészethez tar­toz­­ hadihajók és tengeralattjárók számá­nak szüntelen szaporítása és a légi­erő növelése melynek a Földközi-tenger tiszta légkörében különösen nagy fontos­sága van — szükséges előkészületet je­lentettek a kikerülhetetlen európai bá­bomra. Olaszország a döntés szakához ér­kezett. Naponta szaporodnak azok a je­lenségek, melyek az olasz közvélemény előkészítésére irányulnak: — az olasz ne­hézipar Volpi gróf útján kifejezést adott annak, hogy kész teljesíteni a Duce pa­rancsát. a római egyetem rektora — a többi egyetemek rektoraival együtt — rendíthetetlen engedelmességet fogadott a Ducénak, az olasz Akadémia szintén kö­zölte, hogy bizalommal tekint a Duce po­litikájára. Orosz semlegesség Nem ennyire határozott a nyugati har­coknak a Szovjetunióban keltett vissz­hangja. Az orosz sajtó hangjából arra le­het következtetni, hogy a Szovjetunió ki­tart a moszkvai paktum mellett és — mint ezt Molotov legutóbbi beszédében hangoztatta, semleges politikát folytat és gazdasági téren együttműködik Németországgal. További irányadó hivatalos közleménynek lehet tekinteni a ..Tass“ ügynökségnek azt a hírét, mely az orosz—angol keres­kedelmi tárgyalásokra vonatkozik. Ami Japánt illeti — állapít­ja meg az „Universal“ — túlságosan el van foglal­va a kínai háborúval, melynek során há­rom év óta, változó szerencsével, nehéz harcokat folytat. Hivatalosan is közölte, hogy fenn akarja tartani a holland indiai status quot, megszüntetve így a szélső­keleti háborús veszedelmet. Japán imperialista körökben azonban revízió alá akarják venni a be nemavat­­kozás politikáját, hogy az új európai háború esetleges befejezéséből előnyö­ket húzhassanak. A hivatalos japán politika pillanatnyilag óvatosságot tanúsít az európai háborúval szemben, előre látható azonban, hogy Ja­pán túlságosan nagy érdekei nem engedik, hogy tétlenül nézze az európai háborús események alakulását. A nyugati hadszíntér térképe 1040 június 1. ) AMERIKA SAJÁT­ BIZTONSÁ­GÁRA GONDOL Amint várni lehetett — folytatja a­. ,,Universul“ a francia területen folyó háború nagy visszhangot keltett az Egye­sült­ Államokban. Ezideig közös eszmék és kereskedelmi érdekek kötötték az Egye­sült­ Államokat Angliához és Franciaor­szághoz, ma azonban a hart téri helyzet és a f­öld­közi tengeri háború kilátásai arra ösztönzik Amerikát, hogy saját biztonsá­gára gondoljon. Az európai demokrata nagyhatalmak épp úgy védik az Egyesült­ Államokat, mint saját biztonságukat. Ame­rika jól tudja, hogy a szövetségesek vere­sége esetén sebezhetővé válna a Csendes­óceán és Atlanti-óceán vizein és maga kell majd védekezzen. Az óriási hadi ki­adások megszavazása első lépés volt. A hadfelszerelés sürgőssé vált, mert Ameri­ka — épp úgy, mint a szövetségesek —­ túlságosan bízott az időben, ez a politika azonban meglepetést hozott. Az európai háborúba való beavatkozását politikai kö­­­rökben, pártállásra tekintet nélkül, elővi­gyázatossági lépésnek tartják, hogy egy még súlyosabb helyzet elébe vágjanak. A­ kérdés most már az: nem túlságosan késő a beavatkozás? Pillanatnyilag az Egyesült­ Államok fokozzák katonai felkészültsé­güket és a szövetségeseknek nyújtott tá­mogatást. Hibát követnénk el, ha ebből a körülményből további magatartására vo­natkozóan végleges következtetést von­nánk. BŰNÜGYI ELJÁRÁS INDULT EGY TÁRGYALÁS ELHALASZTÁSÁNAK KÍ­SÉRLETE MIATT. Elefterescu Alexandru bukaresti kereskedőnek egy ügyében tárgya­lást tűzött ki a tábla, de amit a kereskedő el akart ha­sztatni. Elefterescu dr. H. H. orvoshoz fordult, aki bizonyítványt adott arról, hogy a kereskedő ágyban fekvő beteg. A soros ügyész és a törvényszéki orvos ki­szálltak a kereskedő lakására, de az ágyban­fekvő beteget nem találták otthon. Az ügyész az orvos ellen okmányhamisítás miatt, a kereskedő ellen pedig felbujtás és hamis okmány felhasználása miatt indított eljárást.

Next