Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)
1940-10-01 / 225. szám
? A művészet érdekében A visszatért erdélyi területekre érkező jó rendelkezések sorában az egyik legjobb volt a Képzőművészeti Társulat közlése, hogy a az erdélyi képzőművészek is résztvehetnek az Iszterházypályázaton. Ennek a jó hírnek jósága eredeti tartalmán túl abban rejlik, hogy feltűnő h már érkezett ide, az új unió szinte már első napjaiban és minden innen fölmenti emlékeztetem vagy je** lent kez. s nélkül a magyar képzőművészet legfontosabb vezető szerve önmagától megérezte, hogy 22 esztendő alatt, a siralmas viszonyok ellenére, szépen és érdemesen folytatódott Erdélyben a régi magyar képzőművészet élete, de mellette felcsendült egy uj is, mely az őserdélyi szellem sugallatait igyekezett kifejezni az uj idők hatásai mel* lett. Ebben az örvendetes tényben e szerint három jóleső elem van: az egység hangsúlyozása, ennek az egységnek gyors alkalmazása és önkéntelen megnyilatkozásé. Különösen az utolsó hat melegen a nagy ünnepségeket követő és óhatatlanul komoly feladatokkal és történelmi gondokkal telített hétköznapokon. Mégpedig azért, mert a kép** zőművészeknek nem kell kiáltó életjelt adni magukról, nem kell az egyéni jövőért folyó fájdalmas harcban tusálkodósra jelentkezni, nem kell az ú. n. sebeket és külön kisebbségi érdemeket fölmutatni. Meggyőződésünk, hogy fölösleges mind a közönség, mind a művészek tudatába visszaidéznünk az Eszterházy díj körülményeit. Köztudomású, hogy Eszterházy Pál hg. néhány év előtt egy gigantikus összeget ajánlott föl közművelődési célokra és ebből 24 ezer pen** gőt kapott a Magyar Képzőművészeti Társulat, hogy 80. fennállása ünnepén, 1941-ben esedékes kiállításán 3 fő és 6 vigaszdíjat adjon a versengő képzőművészeknek. Ezt a versenyt nyitotta meg a társulat az erdéyieknek és közölte a sajtóban a szükséges tudnivalókat. Mi örömmel állapítjuk meg a tényt és szerencsét kívánunk az erdélyi művészek-nek, mert bizonyára részt vesznek a pályázaton. Reméljük, hogy sikert és dicsőséget fognak aratni. Erre támasztékot nyújt a 22 év alatt nyilvánult ki kitűnő magatartásuk és a nehéz súly alatt — pálmaszerűen — kibontakozott és elismert képességük. Ez a magatartás és teljesítmény egyébként már most szót érdemel és mi fölhasználjuk a szólás alkalmát. Az Erdélyről most özönével termő cikkek sűrűn foglalkoznak a 22 év alatt szereplő politikusainkról, íróinkról, sajtómunkásainkról, gazdasági kiválóságainkról, fiataljainkról, olykor szabadságvesztést szenvedő hőseinkről, de nagyon mérsékelten képzőművészeinkről, akik anyagi és erkölcsi tekintetben a szó szoros értelmében átvészelték a román uralmat. Miért nem cselekszik? Sokat lehetne írni Nagybánya tragédiájáról, ahol a festőiskola és telep lehetőségeit lépésre lépésre tönkretették, a közösségi és egyéni kiállítások lassú megritkulásáról és költségvetési hiányairól, az egyes külön élő művé**iszék nehéz létküzdelméről, a Bukarest- I be való átszivárgás méltatlan kényszerűségéről, a Budapesten való kiállítá**|sok politikai nehézségeiről, valódi meg- s szervezkedés tárgyi és személyi akadá-lyairól, az erdélyi magyar mecénás' és | vásárlási lehetőségek gyors elpusztuldásáról. Temérdeket lehetne írni arról, hogy az erdélyi képzőművészek mégisi1 fenntartották magukat a sodró ár fő** előtt. Az utolsó pillanatig dolgoztak, olykor kiállítottak és kisebb-nagyobb mértékben szervezkedtek is. Még Nagybánya szelleme se halt meg egészen. A művészeti haladás meg éppen együtt lépdelt az idővel véges végig: a legújszerűbb áramlatok, amennyiben a jövő szépségét csakugyan ígérték, meglelték híveiket. Egész sereg művészünk nagy hírre tett szert itt is, a román fővárosban is, Budapestenis. A nehéz világ-a történelem, a nemzeti elfogultságok, a gazdasági válságok nem tudták útját állani se az egyéni tehetségeknek, se a tömegben rejlő őserőnek és helyzeti hatóképességnek. Egy nagy művésszeti forradalom lehetősége is megnyílt az újra hatásossá vált gazdag népművészeti források buzgása révén. Szóval, a művészek magatartása egy borzasztóan mostoha sorsban kitűnő és hasznos volt. Most aztán végre itt vagyunk egy nagy erdélyi helyrehozatal és újjászerentés édes forgatagában. A védelem, folytonosság, önfenntartás borzasztó és gyakorta meddő harca után, mely a közvetlen és haladó munkának csak ritka órákat engedélyezett, ime itt van a sok és szabad lehetőség az alkotásra. Küszöbön a gazdasági felvirágzás, mely a művészetek legfőbb táplálója. Azt hisszük, hogy az erdélyi képzőművészek most már a boldogulás és boldogsg tés minden feltételét megkapják. Akadálytalanul kifejthetik, amit a két évtizedes erdélyi kor felhalmozott bennük és a jelen odakínál nekik. Köszönjük, amit jelentettek és adtak, kívánjuk nagy érdemeik méltó jutalmát. ELLENZÉKI gif) október 1. ramusban» máGmílRKfl! 1 nYflKKERDŐK. MiS!"1 Export öt világrészbe. Import. Csak nagyban. Nyakkendő Kereskedelmi Kft. Budapest, V. Bálvány-u 4 Visszaadja a román hadsereg a Magyarországhoz visszacsatolt erdélyi területekről elrekvirált lovakat K()LOZS\l/i. október 1. Néhány nap aja Kolozsváron át a feleki határátlépési irányból többszázas csoportban lovak vonultak át. Mint illetékes helyről értesültünk, ezek a lovak a román hadsereg elvonulásakor magánosoktól igénybe vett és a magyar kormány közbejárása révén most visszaszolgáltatott állatok. A lovaknak abba a járásba való továbbítása, ahonnan a román hadsereg annak idején igénybe vette azokat, folyamatban van. A katonai közigazgatás nagy gondossággal ügyel arra, hogy az átvett lovak állategészségügyi ellenőrzés alatt maradjanak. Megkezdődött az erdélyi magyar cserkészet újjászervezése KOLOZSV 4R. október 1. A mindenkori román uralom meglehetősen mostoha módon kezelte a kisebbségi tanintézeteket, minden lehető eszközt megragadott, hogy akadályokat gördítsen azoknak fejlődési útjába és megakadályozza a magyar ifjúságot abban a kötelességében, amely mindenekelőtt való volt, hogy magyar legyen. A hivatalos órákon nem lehetett a magyar ifjúságot nemzeti öntudatra, gyakorlati kiképzésre oktatni. A magyarság vezetői ekkor olyan szervezet megalkotásán fáradoztak, amely magyar szempontból pótolja az iskolai rendszer hátrányait. A kitűzött feladatnak kiválóan megfelelt a cserkészet, amely rövid idő alatt igen népszerű lett a magyar középiskolákban és nagy szerepet vitt az új nemzedék szellemi és gyakorlati előkészítésében. Egyre-másra alakultak meg a magyar tanintézetek cserkész csapatai. MEGALAKUL AZ ORSZÁGŐS SZERVEZET Nem tudni, melyik vezető román államférfinak támadt az a balszerencsés ötlete, hogy fel kell oszlatni a romániai cserkészalakulatokat és létesítsenek helyükbe az egész ország ifjúságát magába foglaló egységes intézményt. Jellemző a román gondolkozásmódra, hogy a gondolatot hamar elfogadták, megalakították az Országőrszervezetet, amely csak külsőség volt, forma és egyenruha, soha lelki mozgalmat nem jelentett. Tagja volt minden iskolás gyermek, kiknek minden tevékenységük az volt, hogy hét elején megjelentek a zászlófelvonásnál, hét végén a zászlólevonásnál, amelyet szokatlanul jellegzetes formaságok között bonyolítottak le. Mindezek mellett időnként gyűjtéseket is végeztek, olyan alapok javára, amelyeknek sorsa iránt igen melegen érdeklődik a mostani tisztító hadjáratot hirdető román kormányzat. Az Országőrszervezet a végét jelentette a magyar cserkész csapatoknak. Ez az intézkedés derékba törte a szépen fejlődő erdélyi cserkész-mozgalmat, amely látszólag megszűnt. FELTÁMADÁS! De csak látszólag, mert a lelkekben továbbra is ott élt a cserkészideál, amely csak a kedvező alkalmat várta arra, hogy mint mindig, elpusztíthatatlanul megnyilatkozzék. A bécsi döntés után az erdélyi magyar cserkészmozgalom vezetői azonnal munkához láttak. Érintkezésbe léptek a budapesti központtal, ahonnan rövidesen három cserkész vezető tiszt érkezett Kolozsvárra, hogy megkezdje az erdélyi magyar cserkészet újjászervezését. Tekintettel arra, hogy mindenekelőtt a cserkésztisztek átképzésére volt szükség, haladéktalanul megszervezték a cserkésztisztek átképző tanfolyamát, amely szeptember29-én, vasárnap reggel meg is kezdődött a Monostori-út, volt diáklány-otthon pompás parkjában és helyiségeiben. SORAKOZÓ! Vasárnap délután. A város boldogan zsong, az utcák tömve. Ünnepel mindenki és örvend a magyar vasárnapnak. Csak az átképző tanfolyam résztvevői nem pihennek. Az udvaron félkörbe állva figyelmesen hallgatják Kolozsvári Béla országos vezetőtisztet, aki az alaki kiképzésről tart előadást. Megmagyarázza, hogyan kell a cserkész egységeknek felállani. Majd parancsokat ad és ifjak, öregek fürgén ugranak a vezényszóra. Sorakoznak, szétszélednek, ismét sorakoznak, fáradhatatlanul, amíg kifogástalanul nem megy a gyakorlat. Kissé szokatlanok az újszerű mozdulatok, de néhány bemelegítő mozdulat után minden simán megy. A tanfolyam napi programján gyakorlatok, előadások, alaki kiképzés szerepel, ebéd után szabad idő, este tábortűz fénypontja a programnak a minden reggeli felkelés. Ha valaki avatatlan betévedne az ébredő cserkésztelepre, komolyan meghökkenne. Megdöbbenve látná ugyanis, hogy a komoly urak, fiatal, vidám fiúk egymás után másznak fel egy tekintélyes kerítésre, nagy lendülettel átvetik magukat, majd a túlsó oldalon kisebb-nagyobb szerencsével földet érnek. A falramászás a reggeli tornának kiegészítő része. Igazán üdítő gyakorlat. Aki nem hiszi, próbálja meg. A TANFOLYAM RÉSZTVEVŐI A tanfolyam résztvevői a volt cserkészcsapatok parancsnokai, kik a magyar cserkészek számára szükséges tudnivalókat tanulják, hogy azokat majd tovább adják a kezük alá kerülő rövidnadrágos hadseregnek. A kiképzést Éry Emil országos ügyvezető igazgató vezeti, akinek szakszerű felügyelete alatt komoly akarással készülnek a hallgatók arra, hogy a jövőben megállhassák helyüket és tovább vigyék a nemes hagyományok szellemében az erdélyi magyar cserkészetet. (ui.) Feljegyzések az elv : magyar utasszállító gép kolozsvári megérkezéséről Ahogy madár nagyságából óriási gép lesz az első Kolozsvárra érkezett magyar utasszállító repülőgépből, ../. a fogadtatás legszebb pillanata. Ahogy fekete, kicsi pontból óriás, ezüstszürke erőplánn válik. Simán száll le s elénkszalad, hatalmas szárnyai alatt remeg a térség füve. Most már látjuk oldalán a piros-fehér-zöld szikeket ( kiolvassuk nevét is: Vitéz Szentkirályi Dezső). Magyar Légiforgalmi Rt. Budapest nagybetűs felirata mellett elolvashatjuk a gyönyörű gép minden adatát. Önsúlya 7120 kilogram, terhelése 3380 kg. Repülősúlya 10.300 kg. Utasszáma 18. * Gyönyörű kép maga a repülőtér, a hangárok, az új, pompás fehér épület. A várakozó tisztek, előkelőségek, újságírók mellett egyetlen kolozsvári hölgy, elegáns, fiatal társaságbeli asszony. Vele van a kisfia is, aki rettentő lelkesedéssel és izgalommal várja a gépeket. Mikor aztán megérkeznek— az utasszállító és postagép — nem lehet vele bízni. Szaladgál, mint egy kiscsikó. Végre megengedik neki, hogy felmásszon a postagép szárnyára, édesanyja előveszi a fényképezőgépét, hogy lekapja. A kisfiú, aki két perccel azelőtt még okvetlen pilóta akart lenni, most ott ül nagyon csendesen a gépen s mikor valami gyanús berregést hall, megijed szörnyűmód: — Jaj, anyuka, anyuka, elindul, már indul, érzem, hogy mozog... — Jaj, te csacsi, hát hogy indulna el, mikor nincs benne a pilóta... Mert más ám elméletben pilótának lenni. Vitéz dr. Héjjas Iván miniszteri osztályfőnök érdeme, hogy napok alatt bekapcsolódott a légi forgalom a visszakerült erdélyi területeken. A gyors szervezés tette ezt lehetővé s ma már a MALERT gépei rendesen közlekednek és szállítják a postát. Az első kolozsvári utas a Budapestrőlhazatért Pilis Kornél volt. Elragadtatva mondja, hogy remek volt az ut s olyan csendes és sima a repülés, hogy szinte észre sem vették, hogy a levegőben vannak. Nyolc óra előtt 5 perccel indultak el Budapestről, 9-kor aradon voltak, ahol ugyancsak ünnepélyesen fogadták a gépet s háromnegyed tízkor már meg is érkeztek Kolozsvárra. Történelmi esemény volt ez a magyar repülés történetében, mert Erdély fővárosába nem érkezett soha ezelőtt magyar utasszállító gép. Huszonkét évvel ezelőtt még az utópiák világába tartozott a rendes légi forgalom. A polgári repülés rokonszenves kolozsvári parancsnoka mutatja be az újságíróknak az alhadnagyot, aki a kárpátaljai harcok egyik nagy ezüsttel kitüntetett pilótája volt. Fiatal, gyerekember számba menő repülő, aki a fiatal magyar repülőnemzedéket személyesíti meg egyéni bátorságával, tökéletes képzettségével * ötven pengő a budapest—kolozsvári repülőút ára. A vasúti árakhoz hasonlítja: bizony kissé drága, ha összehasonlítjuk az itteni kereseti lehetőségekkel és árakkal. Kérjük a MALERT urait, vegyék fontolóra a különleges erdélyi viszonyokat s tegyék lehetővé, hogy a közönség szélesebb rétegei is igénybe vehesse a remek magyar utasszállító repülőgépeket. (M. L.) JOGI, GAZDASÁGI KÉZIKÖNYV (Dr. Sitkassay) III. kiadás. Vállalkozók, kereskedők, iparosok minden tudnivalója: könyvelés, adózás, Ipartörvény, Keresked. törvény. Minden egyben. Két kötet, 782 lap, vászonkötés 14 pengő Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket.