Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-19 / 89. szám

­ Becsületes naplopók között Bodor Andris bácsival, a „clochar­­dok“ utódjával „Babilonban“ KOLOZSVÁR, április 19. (Saját tud) Minden emberben él a munka vágya. Ösztönszerű megnyilatkozása ez az em­beri természetnek. A gyermeki öntudat derengésétől kezdve családban és iskolá­ban egyaránt a munkéi szeretetéről, érté­kéről hallunk. És férfiú ésszel magunké­vá tettük a tanítást.­­ Igaz, vannak pillanataink, az elfáradás, elkedvetlenedés pillanatai. Kiesik a „toll“ kezünkből és dologtalanságról álmodunk. De a rossz hangulat tova röppen és el­fojthatatlan szükségét érezzük az ü­dító munkának, így vagyunk mi, a nemzet napszámosai... Az emberi természet megszámlálhatatlan változatában azonban az élet furcsaságai is helyet foglalnak. Vannak emberek, akiknek lelkéből hiányzik a munkavágy boldogító érzése. Még csak elítélni sem lehet őket, mert nem támasztanak igénye­ket életükben. Pár fillérből — mi azt mondjuk, tengetik életük — egzisztenciát teremtenek maguknak, sőt még tekintélyt is. Mindezt az első napsugaras tavaszi délutánon tudtam meg az állomási raktá­rak egyik épületének lépcsőjén, amikor ideges várakozás közben az öreg Bodor Andris mellé telepedtem... * " Lágy, barna kenyér volt a kezében és egy kis darab cérnakolbász. Étvágya sem volt nagyobb. Lassan, kényelmesen vette szájába a kenyeret, mintha az Úr teste volna. S ki tudja, nem volt-e az? Idege­sen nézelődtem és dobogtam lábammal. Az órám is mintha megakadt volna. Ezt már nem tűrhette szó nélkül az öreg Bo­dor Andris.­­ — A­e legyen türelmetlen, mert mit ér az.­­ — Dehát már egy órája várom a kocsit és dolgom is van a városban. — Dolga? — akad meg szájában a fa­lat s fumigálóan végig néz — nekem is lenne, de olyan szépen süt végre a nap, hogy­­ezt itt nem hagyom. Étvágygerjesztően szelte bicskájával to­vább a vékony kolbászt és vérbeli nap­im­ádó odaadásával tartotta fejét a fény felé. — Hát Andris bácsi nem dolgozott? — vettem fel a beszéd fonalát. — Tisztességes ember voltam én fiam valamikor, dolgoztam is. Tisztességem meg is maradt, de a dologra való ked­vem, az elment. Pedig be jó munkás ad­tam... A raktárnak siető léptekkel közeledett. Köszönés nélkül pattanttam fel az öreg mellől. Mikor vagy ötven lépésnyiről visz­­szanéztem, szemünk találkozott. Elvárt volna talán egy adjon Istent... Igaza volt.­­ V­agy hét napra rá ismerőst vártam a pályaudvaron. Nehéz csomagokkal érke­zett. Személypodgyásszal. A szerelvény elé gurult a raktárokig. A hordár nem bírt egyik ládával. Száját sem tátja ki, hogy segítség után szóljon, amikor mellettünk terem egy öreg és már billenti is a ládát. — Hát maga dolgozik, Andris bácsi? ■ Amint lassan szemét rám emeli, látszik, alaposan kutat emlékezetében hangom, arcom után. Az erőlködésről nem tud szó­­layi. Szeme csücske azonban mindig raj­tam volt. — Adj neki öt pengőt — súgom isme­rősömnek — meg akarom szólaltatni az öreget. . . l . • r . . Kérges tenyerében ki tudja, mikor volt akár egy fényétől megszabadult száz lejes is. Vizsgálta az ötpengőst s visszaadta nekem. Én ezért nem dolgoztam még. Két pengőt kérek. Ennyi jár — s sanda sze­mekkel végigmér. Ér­zem, tapintatlan voltam. — Modtam magának, fiatalember, hogy tisztességes vagyok. De ha meghív egy liter borra a maradékból, azt elfogadom — vág a szemével. f * . Szemerkélő esőből léptem be a közeli Babilonba“. A cigaretták ontották a füstöt s a félig telt „lámpások“ a fulluisz­­tó pálinkabozt. Sürü fellegeken túl, a kályha melletti sarokban már bóbiskolt két kiürített „lámpás“ között Aiub­is bácsi.­­Az '„egy liter“ szóra mosollyá válto­zott az egész ember. A két „lámpás “ és két-három pohár bor csillogóvá tette sze­mét s megoldotta nyelvét.­­— Ott, a lépcsőn, azt mondtam, hogy nem szeretem a dolgot. Hát nem is. Én sem. Másik sem. Jócskán vagyunk m­g az állomás környékén. Néhány fillér elég a kenyérre, egy pár meg kolbászra, sza­lonnára s minek több? Nincs,se csalá­dom, se rokonom, azaz atyafiságom vol­na, de nem­ állnak velem, szóba, mert azt mondják csirke fogú, lusta ember vagyok. Fiam meghalt, mielőtt a feleségem meg­csalt volna. Szégyenletemben az ingyen vonaton feljöttem ide. Ha egy nehéz lá­da akad, már meg is kerestem a napra valómat. Több pedig már nem kell... — És télen mit csinál? hisz látom, sze­reti a meleget. Meleg ruha, szoba, étel nem hiányzik? — Azért örvendek a tavasznak. Jó me­leg este nyújtózni nagyot a zöld fúvón. A tél? Az rossz., akkor két láda után is kell nézni­­—■ teszi hozzá kuncogva s nagyot hörpint az ingyen borból.­­ * I A nagy város mindig eltartja a vidék esett embereit. A vonatok ki-berakása­kor, csomagok hordozásakor, egy-egy virágcsokor „házhoz“ szállításakor meg­keresik azt a néhány fillért, ami a „hosz­­szúlépésre vagy pálinkás „lámpásra“ szükséges. Télen meleg levesért ingyenes népkonyhára járnak, vagy kifőzdék ajta­ja előtt rostokolnak, míg elcsípik a kis maradékot. Aludni pedig zsúfolt mene­dékhelyre járnak, nyáron a zöld pázsit­ra ,a durmdirtjegyet. Akiben azonb­an még munkavágy van, avagy ékesebb a szokottnál, beáll naphosszat a Szamos vi­zébe, hűvösebb napokon a partra és hor­gászik. Polgárnak vallják magukat s tudán gázmaszkra is fizettek a román prés alatt. Nem okoznak botrányt, semmi dolguk a rendőrséggel. Az őrszemek le-lenéznek rájuk s vidámhangu megjegyzéssel men­nek tova. Ők pedig az ellenkező irány­ba: a háborítatlan szabadságba. * ] — Hogy lett Andris bácsi, hogy is mondjam csak, izé... —•­­Naplopó? így hívnak maguk min­ket az újságokban. Én az asszony miatt, másik a kártya, harmadik meg a bor miatt. E pedig mind egy kutya. De ká­dasok, meg tolvajok nem vagyunk, ezt je­gyezze meg jól. Csak úgy kirekedtünk az életből s már nem „smakkol“ a munka, meg aztán minek is. Eltelnek sorba a na­pok, mig az utolsó jön. Akkor aztán meg igazán minden mindegy... A bor is megfogyatkozott a literesben, szememet is égette a korcos, nehéz leve­gő. Bodor Andris pillái is le-leakadtak és ásitása valahová a híd, raktárak mögé, vagy eldugott sétányok zöldjére küldte az „ágyvelőt“.­­! . — Hát ilyen az élet... — mondja s eszembe jut a francia regények ,,clo* chard“-jainak c‘est la vie-je. Összekap­csolom a már letűnt párisi „clochard“-ok fogalmát az öreg Bodor Andris személyé­vel. Milyen kevés a különbség. Maszatos kolozsvári tavaszi éjszaka. ·Az első lámpaoszlopig együtt ballagunk hóll­­gatagon. Már nincs mit egymáshoz szól­junk. Én megismertem, egy különös élet­­felfogást, ő meg borhoz jutott. — Adjon Isten szép álmokat, fiatal úr — csúsztatja kérges tenyerét az enyémbe. — Szép álmokat — kívánom szívből neki, de felötlik a kérdés bennem: hová mehet most ebben az időben. Ez a titka maradt, ezt nem árulta el... Minek? SZABÓ ENDRE. 1941 április 19. ELLENZÉK EDISON mozgó All­a Csak még egy pár napig látható a legkedvesebb magyar film! A legjobb $*e:erőkkel: Szeleczky Zita, Simor Erzsi, Csortos, stb. Számozott helyek! Telefon 31—60. SZINHgglEMI Az évad nagy zenés vígjáték sikere! Pistás néni Pjer Lili vendégfellép­ővel F. hó 22-án, kedden este filléres esti előadás! Vihar­osZ Edith Eliis világhírű darabja Poór Lili vendégjeleptável Gyergyói hál Szilágyi László és Huszka Jenő óriási sikerű a 1­9. hó 23-án. Szerdán este kerül­ bemuta­tásra az idei szini évad legnagyobb bomba­sikere, Szilágyi László és Huszk­a Jenő lát­ványos nagyoperettje, a Gyergyói bál, a ko­­zsvári közönség kedvencének, Poór Lilinek vendégfelülép­téval. A Gyergyói bál, amelyet a budapesti Magyar Színház elő­adásaival párhuzamosan mutat be a Magyar Színház, az 1848—49-iki szabadságharcban játszódik és ennek a legendás időnek egyik érdekes és gyönyörű epizódját dolgozza fel,­­azt a­­történelmi tényt, mikor Lenkey János huszorszázados egész lelkes magyar huszár­­csapatávall hazasietett a mindenfelől lángba­perettje,­­ Poór Lili vendégfelléptével, borult magyar haza védelmére. Természete­sen ez a fel­edhetetle­n Szép történelmi mo­mentum egy lenyűgözően érdekes mese ke­retében vann feldolgo­zva, mely tarkítva van a legpompásabb humorral és drámai jelene­tekkel. Huszka Jenőnek, az Erzsébet hírne­ves zeneszerzőjének szebbnél-szebb zeneszá­­mai váltogatják egymást ebben a nagy ki­­állítású és mozgalmas darabban, melyben a nagyszerű Poór Lili, Fedák Sári híres szere­pét alakítja. A többi főszerepet az operettegyüttes leg­jobbjai alakítják. A színházfilicselif Szombat d. u. 3: DEBRECENBE KÉNE MENNI. (Filléres helyárakkal ) Este 7: PISTA NÉNI. (Poór Lili ven­■ dégfelléptévekl . . ......... ) Vasárnap d. u. 3: CSÁRDÁS (Olcsó hely­­árakkal1.) Estie 7: PISTA NÉNI. (Poór L­ili ven­dégfell­éptével.) Hétfőn este fél 8: HAJNALODIK. (A Ko­lozsvári Tizes Szervezet előadása. Beveze­tő beszédet mond: dr. Sáry István, a Szer­vezet jogtanácsosa.) 9 ff Valódi preparált „CELLOPHAN beffer” kártya kolozsvári lerakatok csakis nagybani eladásra. Baumann Gyula R. T. Kolozsvár, Folio R. T. Kolozsvár, Deák Ferenc-u. 1ő. Leitner Ferenc Kolozsvár, Mussolini-u. 37. Kedd fél 1t­: FILLÉRES ELŐADÁS! VIHAR AZ EGYENLÍTŐN. (Poór Lili vendégfel­léptével.) Szerda fél 8: GYERGYÓI BÁL. (Szilágyi László és Huszka Jenő óriási sikerű op­rettje a budapesti Magyar Színház előadá­saival párhuzamosan. Poór Lili vendégfel­léptével Főszereplők: Krémer Manci, Sán­dor Stefi, Kovács Kató, Czoppán Flóri, Ditrói Béla, Túras Margit, Homm Pál, Csó­ka József, Csengeri Aladár, Deésy Jenő, Borovszky Oszkár, Senkáltzky Endre Rét­hely Ödön, Szentes Ferenc stb. Rendező: Deésy Jenő. Vezényel Stefanidesz József. A táncokat betanította Komáromi Attila. Premierbérlet 17. szám.) Csütörtök fél 8: GYERGYÓI BÁL. (Poór Lili vendégfelléptével ) Péntek fél 8: GYERGYÓI BÁL. (Poór Lili vendégf­ellép­tévék) Szombat fél 8- GYERGYÓI BÁL. (Poór Lili vendégfelléptével.) Vasárnap d. u. fél 4: POZSONYI LAKODA­LOM. (Első olcsóhelyáras előadás.) Vasárnap este fél 8. GYERGYÓI BÁL. (Poór Lili vendégfelléptével.) Parkettezési munkálatokat jutányosan vállal Urinezi ét­re. Zápolya­ utca 6. sz. és Szentegy­­ház­ utca 1. (Cseke-cukrászda.) M­ozik műsor® CAPITOL: BEÁTA ÉS AZ ÖRDÖG! A leg­újabb magyar film. Egy fenkeit nagy szerettem lebilincselő meséje. Főszere­pekben: Szöréntyi, Páger, Vaszary. Elő­vétel d. e. 11—1-ig. Előadások: 3, 5, 7 és 9.20 órakor. Vasárnap délelőtt Mati­né. Híradókban a szerb háború és dél­vidék felszabadítása. EDISON: ÁLL A BÁL. Főszereplők: Sze­leczky Zita, Simor Erzsi, Csortos Gyula. Rio mozgó: GÜL BABA, Martos—Huszka operettje filmen. Főszerepekben: Szeleczky Zita, Jávor Pál, Makláry Zoltán. Műsor előtt: Híradó. Vasárnap délelőtt 11 órakor olcsó MATINÉ, általános belépődíj 60 fill. Royal: ZANZIBÁR, dzsungeltörténet a legs­sötétebb Afrikából. Vadállatok harca — férfiak küzdelme. Főszereplők: Lola Lane, James Craig. Műsor előtt: Legújabb híradó és trükkfilm. Állandó jegyelővétel. EGYETEM: LOVAGIÁS ÜGY. Hunyadi Sándor közismert Színdarabjának nagy­szerű filmváltozata, főszerepekben Perczell Zita, Ráday Imre, Kabos Gyula. URÁNIA: EGY TÁL LENCSE. Karády Ka­talin vígjátékremeke, főszerepekben: Csortos Gyulai, Mály Gera, Jávor Pál. Értelmiségi munkarendezés összes jogszabályai és döntvényei. A zsi­dótörvény kiterjesztése Erdélyre, stb. írták: dr. Németh—dr. Kincsesy­ -dr. Kőfalusy. (Legújabb.) Ára 12 pengő. LEPAGE-nál, Kolozsvár. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST OUNIIPARION Előkelő családitszál­­lotta, olcsó árakkal. Egyágyas szoba 7 panifelő!. Kétágyas szoba már 12 pen­gőtől. Kitűnő étte­rem és kávéh­áz. — Előzékeny kiszolgálás I­S!

Next