Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-01 / 199. szám

-1913 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kelozsvér, K­isszöllősíai­ utca 18., I. emelet. Telefon: 11—09. arel­­gyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29 — 23 IXI LXII. ÉVFOLYAM, 19­9. SZÁM. AlAPÍTOTT L: BARTHA MIKLÓS mm— HÉTFŐ KOLOZSVÁR, 1941 SZEPTEMBER 1. Sla§!ét!Sí2!|!É 3 E 8 S: P 3 L ! B S 4fi. M. Kolozsvár. Elfttzsu­si árak: I273M3 2.73, assisti&igs 6, fatea­m, *W3 32 A finn területek mindenütt felszabadultak a szovjet megszállás alól Imseki Béla gróf beszéde az EMGE hatal­­mm­as méretű székelyföldi felvonuláson; rangy,aMragag?ggra;;nM’0ft^.­^)RtT^MTMua!gk­ uilBlUMJT3a:g?T*.'«raggK5!sraca w»«rt^.r».r:'reETOwra«a»MB,ngireri»TO«'»«·w»TMra»«‘«MJ^»»›^›TM3ES»S3»f.i3a83?.z.­Enrv­tsd.-.'/- .vmmwiHxn^m­taeia Mindenkinek tudnia kell fent és lent, hogy a székely­ség nem néprajzi érde­kesség, hanem az erdélyi élet tengelye SEPSISZENTGYÖRGY, szeptember 1. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A zászlódíszbe öltözött város utcáin ezrek tolonganak. A négy székely vármegye gazdái, falusi asszonyai és leányai adtak egymásnak találkozót. Ünnep van, a bécsi döntés évfor­dulója. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet háromszék megyei kirendeltsége ezen a na­pon nyitja meg a visszatérés utáni első székely kiállítást. A Székelyföld pihenőt nem is­­merő munkájáról ismert népe ez alkalommal mutatja be, milyen eredménnyel is járt a kisebbségi időkben végrehajtott gazdaszervezkedése és ennek irányvonalán kifejtett te­vékenysége. Mert ez a nép arra rendeltetett, hogy csodákat műveljen. Az ijesztő sötét­ségben 13, amikor mások kétségbeesve, bizonytalanul tévelyegnek, emelt fővel és fém­­a határozottsággal halad előre. A vidámgyűjtotta pillanatnyi fényjeleket is megragadja, csakhogy tájékozódjék. És a székely gazdák meg is találták a helyes utat. Öntudatosan léptek rá, hogy a nem­zeti vagyon új forrásait nyissák meg.­­ Ezzel a gondolattal a szívében vette kezébe a kiállítás megrendezését Séra István, az EMGE háromszék megyei kirendeltségének kiváló vezetője. A gazdák megértették a hívó szót és egyre többen jelentkeztek bizonyságtételre. A haza ma megköveteli, hogy minden egyes polgára alkosson és a székely gazdák ide hajlandók számot adni nemzeti hivatás­tudatukról. " Szombaton délelőtt nyílt me® a felál­lítás a Mikó-kollégám udvarán Az EMGE kiállítása szombaton délelőtt nyílt meg a Székely Mikó-kolégium udva­rán. Ebből az alkalomból Háromszék, Csik, Udvarhely és Marostorda megyékből több­­ezer székely gazda sereglett egybe. Az EMGE elnöksége részéről Teleki Béla gróf vezető­idéinek, Mikó László udvarhely megyei főispán é­s Kádár István nyujtódi kisgazda-alelnö­­kök, Telegdy László ügyvezető alelnök, Demeter Béla és Seyfried Ferenc osztályvezetők vettek részt. A földművelésügyi kormányt Balogh Vilmos dr. miniszteri tanácsos, a FM erdélyrészi kirendeltségének vezetője, a minisztériumot Hazai Árpád dr. miniszteri taná­csos, a kolozsvári m. kir. gazdasági akadémiát vitéz Bíró Gyula dr. igazgató és J­ariássy Béa dr. tanár képviselte. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet elnökségének megbízá­sából Konkoly-Thege Sándor főtitkár jelent meg. A Duna—Tisza­ közi Mezőgazdasági Kamara kiküldöttje Tölgyes Árpád dr. főtitkár volt. A földművelésügyi kirendeltség tisztviselői karából pedig Solthy Ernő dr. miniszteri titkár, Kárász József, Móger László, Joó A­pár gazdasági felügyelők, Forgács Ferenc munkaügyi felügyelő és Suchy György neveit jegyeztük fel. De ott láthattuk még Szakáts Zoltán székelyudvarhelyi, Gaal Sán­dor Csíkszeredai EMGE kirendeltségi vezetőket, Bibó Béla dr. háromszék megyei tanfel­ügyelőt, Anghi István szárhegyi gazdaköri elnök, országgyűlési képviselőt, Sebesi János dr.-t és Ugrón Istvánt Udvarhely megyéből és még sokan másokat. Száztagú lovasbandérium Árkoson A székely gazdák ünnepélyes fogadtatásban részesítették az EMGE központi elnök­ségét. Teleki Béla grófot Árkos község határában száztagú lovas­bandérium fogadta. A székely gazdák legszebb lovaikon, hatalmas nemzetiszinü zászlókkal vonultak ki. Az EMGE vezetőjét bőször Vajda Mihály dr., majd Gál Sándor ikefalvi gazda köszöntötte. Teleki Béla gróf rövid válaszában megköszönte a magyaros fogadtatást, majd a menet el­indult a város felé. Amerre elhaladt, az utakat szegélyező székely gazdatömeg mindunta­lan hatalmas éljenzésben tört ki. A kollégium kapujában Teleki Bélát Sára István, a ki­állítás rendezője fogadta. Néhány perc múlva érkeztek meg Balogh Vilmos dr. miniszteri tanácsos és a székely megyék vezető férfiai. Sebesi Ákos dr. udvarhelyi, László Dezső dr. csiki főispán, Ábrahám József dr. csiki, Szentkirályi Kálmán dr. udvarhely megyei alispán, Korpárics Ede, a Hangya Hnöke, Koncz Árpád dr. sepsiszentgyörgyi polgármester, akiket az egybegyült gazdák rideg ünneplésben részesítettek. Apor Péter báró főispán üdvözlő beszéde A megnyitó ünnepséget a helyi tűzoltó­­zenekar Himnusz­a vezette be, majd Apor Péter báró, Háromszék megye főis­pánja, emelkedett szólásra,­­ aki elnöke volt annak a kiállítást rendező bizott­ságnak, amelyik Séra István és Szentt­­iványi Gábor dr. eredményes munkájá­val a kiállítást összehozta. *- M «SSfe Bevezető szavaiban üdvözölte a meg­jelent vendégeket, majd utalt arra, hogy Háromszék megye gazdaságilag igen sú­lyos időket él. Mezőgazdasági területé­nek egy része a határokon túl maradt, vasúti összeköttetése nincs s a háború okozta nehéz gazdasági helyzet nagyon is érezteti hatását az elnyomatásából alig egy éve felszabadult területen. Ennek ellenére a Székelyföld népe vállalta a kiállitást, mely a kisebbségi sorsban el­töltött munkájának eredményéről ad szá­mot. , - *?..• ' -*• ~ — Az EMGE által rendezett kiállítás bemutatja mezőgazdaságunk beállítottsá­gát, fejlődési irányát, annak előnyeit és hátrányait. Ebből okulhatunk és tanulha­tunk mindannyian. De a kiállítás alka­lom arra is, hogy az anyaország megis­merje mezőgazdasági életünket és meg­lássa azt, hogy hol szorulunk támogatás­ra. Hol vagyunk erősek és hogyan és mily irányban kell fejlődnünk a jövő­ben. Teleki Béla gróf a székelység rendeltetéséről A főispán megnyitó beszéde után Teleki­­­délyi Gazdasági Egylet vezetője szólt a Béla gróf országgyűlési képviselő, az Er-­­ tömeghez: * .­­..._ —­ Örömmel jöttem el székely gazda testi ereim mai ünnepi megnyilatkozására — mondotta többek között, —­ amelynek időpontja egybeesik azzaal az évforduló­­val, amikor a bécsi Belvedere-palotában lefolyt tárgyalások meghozták a döntést: Erdély egy részének, az általunk lakott területeknek felszabadulását. Ezen a na­pon adjunk hálát az Istennek és emlékezzünk arra a fogadalomra, amit a kisebb­ségi időkben önmagunkban folyton ismételtünk: ha kell, életünket és vagyonun­kat is feláldozzuk, csakhogy újra szabadok lehessünk. Ma már újra azok va­gyunk. A haza azonban még nem kér tőlünk véráldozatot, csak azt, hogy törté­nelmi időkben történelmi hivatást teljesítsünk. Az EMGE székelyföldi kiállítása éppen ennek a követelménynek teljesítése, mert bizonyítja, hogy ez a nép már a kisebbségi sorsban is fajtájának történelmi küldetésében járt és aszerint csele­kedett. Azokban az időkben alkotta meg, vagy fejlesztette tovább azt a közösségi­­ munkaszervezetét, amelynek keretében dolgozva, gazdatestvéreink ilyen csodá­latraméltó eredményeket értek­ el. Mert valójában bámulatraméltó az, ha egy el­nyomott társadalom sajá erejéből, minden külső támogatás nélkül alkot. A ki­állítás anyaga ugyanis annak a tanulás­nak és vállveteti munkának a gyümölcse, amit gazdatestvéreink a káseb­bségi idői­ben kifejtettek. De a munkát tovább kell folytatni és be kell tetőzni. Minél többet és minőségileg minél kifogástalanabbat kell termelni, hogy gazdasági adottságaink bölcs kihasználásával megteremtsük gazdasági fejlődésünk lehetőségeit is. . . . — Volt idő, — mondotta továbbá Teleki Béla, — amikor a székelység a keleti határok védelmét látta el. Rendeltetését is ebben fejezte ki. De azóta vál­toztak az életkörülmények, ma újabb, az egész nemzet egyetemére kiható szerep­kör és feladat vár a székelységre. A magyarság éltető forrásának kell tekinteni, hiszen az egész magyar nyelv­területen itt a legtisztább a népiség. Ez a nép ide­gennel nem keveredett. Éppen ezért egész jövője attól függ, mennyiben ismeri fel újirányú nemzeti hivatását, hajlandó-e népszaporulatával berajozni mindazokat a területeket, ahol hiány mutatkozik, képes-e a népből eredő új magyar értelmiség­nek kiapadhatatlan forrásává válni, vagy nem. Mert szűklátókörű, vagy a székely­­ségnek s a magyarság egyetemének bűnös ellensége az, aki ezt nem­ látja meg és körül akarná határolni a négy székely megyét, ennek alapján pedig külön gaz­dasági vagy más szervezkedésre gondolna. Hála Istennek, nincs ilyen elképzelés, de ha meg is születnék, tévelygők agyában, a székely nép magas értelmi szín­vonala határozottan elutasítaná azt. — MINDENKINEK TUDNIA KELL FENT ÉS LENT EGYARÁNT — HOGY­­A SZÉKELYSÉG NEM NÉPRAJZI ÉRDEKESSÉG, HANEM AZ ERDÉLYI ELŐ TENGELYE. AZ ERDÉLYI KÉRDÉST TEHÁT AZ OLDJA MEG, AKI MEGOL­DOTTA A SZÉKELYFÖLD KÉRDÉSÉT.­­ Ezen a vidéken­­ folytatta Teleki Béla gróf - nagyon sok a rende­zésre váró kérdés. Talán okosabb, ha kevesebbet beszélünk ezekről és ezzel szem­ben intézményes, átfogóbb jellegű munkával látunk megoldásukhoz. A közteké

Next