Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-01 / 224. szám
1 as 10 n »d at ·ri BÎ 18 ’a A 91 d 51 e n »3 OS el «« u V II9 3Î ;os8 »91 gott 201t to iOl ad ni ·19 rra ori extes )nn ori a 31) iV ira éo sori xm úri :oi 9/ 1b i to aA lél 011 on »Su a rB ori tol riri )S5 iM 31 iái ad au bH iol 19 019 IA a a a it sS Közvéleménykutatás Iríflí tí&rwátSu Basma A plakát azt fürheti, hogy ezen a cimon kolozsvári Szabadegyetemen október 2-án, csütörtökön előadást fogok tartani. Ezt az előadásomat szeretném most bekonferálni. * Amiben a rádió terjedelmed kérdőíven kutatja egyebek között a műsoráról kialakult véleményünket is, amikor a Nemzeti Színház igazgatója a bérlőktől ugyancsak kérdőíven tudakolja a műsorra vonatkozó véleményüket, akkor nem kell bővebben bizonyítanom, hogy a közvéleménykutatás a levegőben van. A közvélemény elméleti és gyakorlati kérdéseivel több szempontból foglalkoztam „A közvélemény ellenőrzését" címig, Szegeden 1939-ben az egyetem kiadványai között megjelent tanulmányomban. "A lélekközösség ábrázolásával kísérleteztem Kolozsvári Jogászok című kis cikkemben is (Társadalomtudomány, XXI. 1941. 111—115.) Ahhoz képest, amit az eddigi irodalom a közvéleményről összehordott és megállapított, az ilyen kísérletezés sokkal izgatóbb. Azt hiszem, jobban érdekli a közönséget is. A közvélemény mérésének feltáruló lehetőségei izgató, eleven valóságokhoz vezetnek, míg az irodalom tekintélyes része közhelyekben merül ki. A közvéleménykutatás terén talán ott vagyunk, ahol a természettudomány az első mérőeszközök, a csillagászat az első teleszkóp feltalálásakor volt. Amikor először pillantunk meg az új műszeren keresztül új világot, akkor természetes, hogy nem a régi bölcsességünket kívánjuk újravágni, hanem az új tüneményt az új műszeren át akarjuk minél közelebbről megismerni. Ez legyen a mentségem, ha előadásomban ezúttal kevés elméleti fejtegetés és irodalmi utalás lesz. Amikor ennek az előadásnak az anyagát szűk körben bemutattam, egyik barátom megjegyezte, hogy én magam mit sem nyújtok a közönségnek, ellenben azt a legkiváncsibb módon kikérdezem. Ebben van valami. De mit tegyek, amikor azt, amit be akarok mutatni, csak a közönséggel együtt, annak közreműködésével leshetjük és figyelhetjük meg? Vajjon oly nagy baj-e az, ha a közönség maga is szereplőjévé válik az előadásnak és szokásos passzivitásából kilépve, aktív közreműködővé tesz? Hogyan mozdulhat meg másként értelmetlen a közönség, mint úgy, hogy önmagát a közvéleménykutatás módszereivel kifejezi, portrét hozza? Végre is lássuk meg, hogy minden közvéleménykutatás célja elcsípni azt a valakit, aki láthatatlanul közöttünk jár és csak ritkán jelentkezik félreérthetetlenül! Azt a valamit, amit csoportléleknek vagy lélekcsoportnak nevezünk. Arra a kérdésre is felelni szeretnék, hogy mi köze mindezekhez a jogelméletnek, amelynek professzora vagyok. Persze azért, mert a jogelmélet professzora vagyok, nem vagyok eltiltva attól, hogy a közvéleménynek vagy más szociológiai kérdésnek a kutatója lehessek. A jogászi formalizmus, pozitivizmus és logicizmus híveinek valóban kevés közük van ilyen szociológiai kérdésekhez. De már a történeti jogi iskola a népszellemből vezeti le a jogot, tehát általa a csoportlélek vagy lélekcsoport elsőrendű jogelméleti fontosságot nyer. Ma ott kutatunk legbuzgóbban, ahol a tegnapi elmélet nagy, furcsa, mitikus szavakkal elreteszelte az ajtót. Ha tegnap elhittük, hogy a jog,a hatalom, az ész, a szokás, a megegyezés, az erkölcs vagy a népszellem „kifolyása“, ma igen kíváncsian világítunk bele mindezen társadalmi tényezőinek a szövedékébe. A közvélemény csak egyik szelvénye annak, amit csoportléleknek neveznek. A véleményküzösség egy bizonyos fajta lélek,közönség. Szeretném ezzel a cikkel is előmozdítani azt a célt, amit előadásom is szolgál. Szeretném az előadást a közönségre nézve a legvonóbbá és leghasznosabbá, a kutatásra nézve pedig a legtanulságosabbá tenni. Legyen szabad azért elmondanom, hogyan mennék el én, mint hallgató, erre az előadásra. Elmennék, mert szivemen feküdne, hogy a közvelménykutató a népes hallgatóság körében menjen végbe s az eredményben az én véleményem is benne legyen. Bizonyos kritikus érdeklődéssel mennek el. Várnék valamit az előadástól, de nem vernék túl sokat Meggondolnám, hogy bár a kutatás már rátalált a ritka vad nyomára, de gyermekcipőkben jár még ahhoz, hogy csallatalanul elfogja magát a vadat. Semmiesetre sem mennék haraggal, előítéletekkel, kárörömmel. Az előadóra nem haragudnék azért, amiért kérdésekkel ostromol. Hiszen az előadó nem faggatni akar, hanem csakis azoknak mutatja meg az utat kérdéseivel, akik akarnak nyilatkozni. Itt a kérdés nem jól fekszik nekem, vagy talán egyenesen bánt, ezt a körülményt minden felindulás nélkül feljegyzem a közlendő módon és jellel. Ha untat a dolog, egyszerűen nem veszek részt a véleményadásban, igyekeznék elkerülni a két leggyakoribb hibát. Tartózkodnám a kérdések fekicátnülésétől, a kákán is csomót kereső kifogásolásától. Óvakodnék azonban attól is, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsak nekik, hogy csupa skrupulocitásból, aggályoskodásból ne tudjak fölélni. Rugalmas, frisse lelki tartással ülnek neki a dolognak. Nem fejtörő, gyötrő feladványról van itt szó, hanem könnyed megnyilatkozásról. Az a jó felelet, amely könnyen, természetesen, gyöngyözve buggyan ki a kérdezettből. De viszont pattanjon, találjon is az a felelet, érezhessük rajta, hogy sikerült általa önmagunkat kifejeznünk és jellemeznünk! Egyszóval igyekeznék derűs és éber lelki állapotban részt venni a közvéleménykutatásban. Kényelmesen neki is készülődnék, mint valami izgalmas mérkőzésnek. Nem felejtenék otthon egy jókora ív papírt, meg alátétnek Valami kemény táblafélét, amit a papír alá helyezhetek és Végül iránt, amivel írjak rá. Teljesen őszintén felelnék minden kérdésre, mert semmi ok sincs az ellenkezőre. A feleleteimet tartalmazó ívet nem kell és nem is szabad aláírnom. Nem gyónásról van itt szó és nem is a vallomás egyéni értéke itt a kérdés. Minden egyéni vallomás csupán egy-egy vonás azon az arcképen, amely itt bennünket egyedül érdekel. A kísérlet sikere attól függ, hogy gyorsan, csendben, miretlen zavaró befolyás nélkül peregjen le a kérdezés-felelős. Ennélfogva igyekeznék a teljes hallgatás szabályát betartani. Meggondolnám, hogy a legcsekélyebb zaj vagy megjegyzés is kiszámíthatatlanul befolyásolja a végeredményt. v_ . . . Végül meggondolnám, hogy nem halálos ítéletről van szó. Nem rágódunk soká egy kérdésen. Nem hasogatnám a szőrszálat. Elvégre mindig csak három eset lehetséges számomra: igennel ,vagy nemmel felelek, vagy nem tudok felelős-A legkedvezőbb mindenki számára bizonyos könnyed és éber, derűs és kritikus beállítottság. Így jutunk legkönnyebben és a legszórakoztatóbb módon a Láthatatlan Ember nyomára, akiről a végén kiderül, hogy nem is láthatatlan és nem is ember, hanem a Lélekcsoport. Persze ezen az előadáson csak a felvétel történik meg, de nem a lemez előhívása. El tudnék képzelni olyan termet, ahol minden ülőhely karfáján villamosgomb lenyomásával lehetne szavazni s az összeredményt a közönséggel szemben felállított táblán azonnal jelezné is a villamos indikátor. Ettől egyelőre el kell tekinteni. A kezdetlegesebbb módszernek is vannak előnyei. Az előadó javára enyhítő körülményül tudnám be, hogy összeállította a kérdések százait, amelyekkel ostromolt. Márpedig a közvéleménykutatásra igazán áll Kant megállapítása, hogy már az is sokat jelent, ha tudjuk, hogy ésszerűen mit kérdezzünk. S habár van is valami abban a kritikában, hogy miféle előadás az, ahol az előadó kijelentő mondatok helyett folyton csak kérdőmondatokban beszél, faggat, ahelyett, hogy nyújtana valamit, én mégis kegyelmet gyakorolnék vele szembe. Észrevenném, hogy mégis csak nyújtott valamit. Megmutatta, hogyan lehet lefényképezni a Láthatatlan Embert! 11 október 1. ELLENZÉK mmmumm 3 Jessisivalélk a hadfelszerelési adóró! | KOLOZSVÁRt október 1. (Saját tud.) A hivatalos lap vasárnapi száma három oldalon keresztül közli a pénzügyminiszter rendeletét a hadfelszerelési adó kivetéséről és betajtásáról. Ebből a rendeletből alább azokat a pontokat ismertetjük, amelyek az alkalmazottakat és ezek munkaadóit érintik közelről. Hadfelszerelési adót tartoznak fizetni többek között a kereseti adó után Az adó alapja az általnos kereseti adó és az alkalmazottak kereseti adója, valamint az alkalmazottak külön adója. Az adó kulcsa a kivetés alapjául szolgáló adók összegének 10 százaléka. Az alkalmazottak kereseti adója és ennek állami pótlékai, járulékai, valamint az alkalmazottak különadója után a hadfelszerelési adót a munkaadó köteles a kifizetett szolgálati illetményből szavatosság mellett levonni és az államkincstárba beszolgáltatni. Az ügynökök és alkuszok jutaléka után ugyancsak 10 százalékkal kell pótlékozni az általános kereseti adót, amelyet a munkaadó vállalat szintén köteles levonni és az államkincstárba befizetni. A munkaadó az alkalmazottakról a kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések alapján vezetett illetményjegyzéket a hadfelszerelési adónak tételenkénti bevezetésére szolgáló hasábbal kiegészíteni, abban az alkalmazottak kereseti adójának, különadójának és rokkantellátási adójának együttes összege alapján megállapított hadfelerelési adót köteles bevezetni. Ugyanez vonatkozik az ügynökökre, ahol a jutalékot fizető vállalat köteles a hadfelszerelési adót bevezetni és megállapítani. Az alkalmazottaktól a kereseti adóval egyidejűleg kell beszedni a hadfelszerelési adót. Az illetményből levont hadfelszerelési adót annak a hónapnak a 25. napjáig kel beszolgáltatni, amelyben az illetmény kifizetése történt. Ha a kifizetés 25-e után történt, az adót a következő havi adókkal kell beszolgáltatni. Az ügynökök és alkuszok jutalékából levont hadfelszerelési adót annak a negyedévnek a végéig kell beszolgáltatni, amelyben a jutalék kifizetésre kerül. Ezeknél az adóknál október hó 1-től kezdődőleg kell, kivetni és levonni a hadfelszerelési adót. nagysikerű értekezletet rendezett Naigybárnyán az Erdélyi Párt Vasárnap délben tartotta meg Nagybányán a pártvezetők részvétele mellett népes értekezet keretében Figuslinyi Albert erdélyi párti országgyűlési képviselő beszámolóját. Az értekezleten, amelyen mintegy száz környékbeli és nagybányai pártvezető jelent meg, valamint Szatmárnémeti város és Ombőd község népes küldöttsége, Ajtai Nagy Gábor, az Erdélyi Párt nagybányai elnöke elnekölt. Figyellányi Albert nagy figyelemmel és gyakori tetszésnyilvánításokkal fogadott beszámolójában először a világpolitikai helyzetet ismertette, amely fokozott felelősséget és áldozatkészséget ró manapság minden magyar polgárra és munkásra.“*■ Legfőbb törekvésünk folytatta , hogy a huszonkétévi visszamaradottság romjait eltakarítsuk. Ezen a téren máris több történt, mint amennyit a mai súlyos viszornyok között remélhettünk. Úgy az építés, mint a szociális segítés terén a kormányzat maximális teljesítményt végzett. Ezután az új mezőgazdasági törvény intézkedéseit ismertette Figus-Ulinyi Albert, hangsúlyozva, hogy az intézkedések egész sorozatát tartalmazza az egy milliárd pengőt igénylő törvényes intézkedés a több és jobb termelés biztosítása érdekében. Nagy érdeme az új törvénynek, hogy kikapcsolva a bürokráciát, az érdekelt gazdákra bízza sorsuk intézését. A munkáskérdésben már nem ilyen előnyös a helyzet. Ezen a téren egyedüli helyes megoldás, hogyha a kormányzat az egész országra kiterjeszti azoknak a törvényeknek hatályát, amelyek az elnyomatás éveiben Erdély és a Partium területén a román elem boldogulását és a magyarság teljes letörését szolgálták. A jelenlegi rendszer elhibázott Lehetetlenség, hogy ugyanannak a munkáskérdésnek intézésénél három minisztérium legyen iletékes. Az iparügyi miniszter ismételten megígérte, hogy ebben a kérdésben teljes egészében megvalósítják az Erdélyi Párt programját. A kisiparosság helyzete alig különbözik a munkásságétól Meg kell alkotni a kisipari kamarákat, hogy az idejétmúltó ipartestületi intézmény helyett a, iparosságnak is módja legyen saját sorsa intézését a kezébe venni. A kereskedelem terén szintén a kamarai intézmény reformját látja szükségesnek Figus Illinyi Albert. Legyen a budapesti kereskedelmi és iparkamara egy hatalmas központi szervezet, amely az irányító munkát végzi és a megyeszékhelyeken szerényebb keretek között működő kirendeltségek szerepe egyen az adminisztráció intézése. Tarthatatlan állapot, hogy pl. a nagyváradi kereskedelmi és ipparkamarához kelljen a legegyszerűbb ügyben is fordulniok Szatmár- ésMáramarosmegyék EGYETEMI TANKÖNYV SEGÉDKÖNYVnál érdekelt iparosainak és kereskedőinek. A szórványkérdést, majd a felekezeti iskolák ügyét ismertette azután Figus-Illinyi Albert, megjegyezve, hogy mindkét nagyfontosságú probléma ügyébe® teljesen kielégítő megoldást hozott a kormányzat. Tartalmas és magas színvonalú beszámolóját a képviselői összeférhetetlenség és a protekciórendszer kérdéseinek sűrű tetszésnyilvánításokkal fogadott ismertetésével fejezte be. 1. — A jövőben — mondotta •— nemcsak az képez összeférhetetlenséget, ha a képviselő áthágja az előírásokat, hanem az is ok lesz a mondatomfoszlásra, ha magatartásával, ténykedésével válik a képviselői tisztségre méltatlanná. A protekciórendszert illetőleg reméli, hogy sikerülni fog rövidesen kiirtani álltam életünknek ezt a kártékony fekélyét. Szűcs Kálmán, a szatmárnémetii iparosotthon elnöke vol a következő szónok. A kereskedelmi és iparkamarák decentralizációja, önálló kisiparos kamarák létesítése és az iparos nyugdíjintézet felállítása mellett foglalt állást. Tréger Lajos, a nagybányai ipartestület elnöke lelkes és lendületes beszéddel csatlakozott Szűcs Kálmán javaslatához. Gyötre Lajos (Szatmnárnéműi), Szőke József (Ombód), és Oláh Sándor, az Erdélyi Párt nagybányai járási elnöke szólaltak még fel. Utóbbi meleg szavakkal köszöntötte az értekezleten megjelent vendégeket. A mindvégig lelkes hangulatban végbement képviselői beszámolót társasebéd fejezte be, amelyen Cs. Károly István ombódi gazda tolmácsolta Figus Illinyi Albert és az Erdélyi Párt iránt a magyar gazdaközönség szeretétél és ragaszkodását. PÉCS VÁROS A SOKGYERMEKES CSALÁDOKÉRT. Pécs városa példaadóan jár elől a sokgyermekes családok érdekeinek védelmében. Most, mikor a fokozódó lakásínség a város vezetőségét is nehéz feadatok elé állítja, Pécs városa elhatározta, hogy a nehéz időkben elengedhetetlenül szükséges egészséges szellemű magatartásra kényszeríti az antiszociális érzelmű háztulajdonosokat, akik vonakodnak sokgyermekes családokat befogadni házaikba. A város vezetősége módot talál rá, hogy az ilyen háztulajdonosokat, mint káros elemeket, kivonják a gazdasági életből és ezen túlmenően megszüntet velük színben minden kedvezményt, mert a közié csak az várhat jót, aki szem előtt tartja a S 1 Jr® $S ^ JL? ig5( «Ai ér terjedt el a hire annak, hogy szebb filmet s Újét lm ifi! i? még alig játszottak Kolozsváron, mint a ST ifdermszimfónia I i I 1 már egész napon át ostrom alatt áll az Egyetem BbM 9f«| pmfttAi Hoxgó pénztára. — Mindenki látni akarja a M $ HHf SWldonié * m Az Egyetem Mozgó közli a közönség- filmegét, hogy a Modern szimfónia már csak ivel és hét napig látható még Kolozsváron.