Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-03 / 26. szám
fms *•**•«* & ti ti ti Mi ur 1*Mint német és mint író szemlélem az emisari sorsok kavargását e történetem viharában../1 - to moldo is a Solozsváron tar.'úzködj Bruno Brekiin IKitünően festettek Csipapalnál a magyar fiuk. Szép ez az, enött Erdélye ... KOLOZSVÁR, február 3. Mimi ahogy előjelesen jelentesük volt, Bruno Brekinschrés német író, 13 világháború trilógiájának és sok más magyar nyelven is megjelent és ismert műnek szerzője, szombaton este Szófiából jövet megérkezett Kolozsvárra. A bolgár fővárosból egyenesen a Német Tudományos intézet meghívására jött Kolozsvárra, ahol a vármegyeháza dísztermében felolvasást tartott. A magyar olvasóközönség már első jelentkezésekor úgy ismerte meg Brehmet, mint a volt Osztrák-Magyar Monarchiatörténetének, emberei életformájának ,veracnak legbeavatottabb ismerőjét, de egyben igen sikeres kőművészét, aki úgylátszik írói pályájának jelentős részét az egykor nagyhatalmi szerepet játszó Monarchia közelmúltja megírásának szentelni. Érthető, hogy első nagyobb műve, A Vágbábani trilógiája (így kezdődött: Ez lem a vége, A kétfejű sas lehűlt), az Ssswomlw utáni Magyarországon egyszeribe az érdeklődés előterébe került 6 kft. feárítt és kedvelt olvasmányává vált. Brehmnek és a műve különben azzal is megnyerte magyar olvasóközöttsegéneke fetszéséit hogy akkoriban igen elterjedt ferde és célzatos beállítású hasonló természetű könyvek tömkelegében, Brehm a svakavaszott történetiró pártatlan ponjjósságával, részrehajlás nélkül ábrázolta az eseményeket s a magyar vonatkozású részletekben tárgyilagosan, jól látható s rokonszenvet írta meg, talán óhonok a világon, T sza küzdelmét a habom ellen s azt a folytonos hősi lendülettel te fes kitartást, amellyel Magyarország érdekei ellenére is — becsüle,bfíí — végigharcoltai is világháborút. Breban tudatában volt annak, hogy a kettős monarchiának a kiegyezés után Magra romság volt a legformásabb pillére. Hogy s hanyatlásra'■téü? moza.lk-nagyhatal’rom sfcéthuílását Magyarország sem gátolhatta meg, sőt a kâwhîelimbnî áldozata ellenére legnagyobb vesztesként kerül? ki. ez a fény látható rokonsaenvr© hangolta az írói Magyarország és s magyar kérdések iránt. Az smT'orl osztrák tiszt mm ismát katsn^ Ezek, mintt különösen érdekesnek találtuk az íróval való beszélgetést. Előadásának megtartása előt szállóbeli lakására keresőik felkeszes udvariassága az egykori katonatisztre, kedves közvetlensége azonban a századforduló korabeli A11 szíra nevelésére vall, — úgy hallottuk, hogy sokat utazik mostanában. Mester." Nem mondaná el hitjának célját. — tesszük fel a kérdést Bruno Brehmnek. — Persze, sokat utazom. Most tulijdoraképen Szófiából jöttem, bizony a kegyetlen tél okozta különféle közlekedési nehézségek között. Eredeti útitervenk szerint először Bukarestbe kellett volna mennem, de a Dunán semmiképpen sem lehetett átkelni így aztán bukaresti és brassói fatam egyelőre elmarad . .. Hogy régóta vagyok-e uttán? Hát meghiszem azt. Éppen a bulgáriai, illetv T® göroszországi felvonulás óta. A görögországi események lezajlása után a keleti frontra merítem s azóta mostanig, mondhatn megszakítás nélkül a nagy arcvonal valamely szakaszán tartózkodtam. Mint a vezérkarhoz beosztott századom, ma is katona vaskok ... — De írói élmények keresése céljából iartózkodik a fronton? — Természetesen. Az iró szemevei mwe, ezek a bábom.? idők kimeribrile?hri? élményanyagot rejtenek mnszukban. Ezt éreztem különben a világháborúban iff. Ma német volt nmen idviîî trâniîâ» ivói «élkrmzésekre Síwspma^oritott erővel (SzemlelffTra as emberi sorsok kavargása? A történelem viharában. (Ez jellegzetesen ^oSani gaasidas tEtt, féve& tiUoai^Tinav történeti tárgyú írásaiban sem hanyagolja el az ember egyéni sorsa iránt tanús lőtt érdeklődését. Szenvedélyes szemlélője és ábrázolója a türlémieli viharba sodort embersorsoknak ) Aztán útjának további célja felől érdeklődünk. — Magyarországra a budapesti Német Tudományos Intézet hívott meg egy sorozat felolvasás megtartására. Kolozsvárról Budapestre, Debrecenbe és Pécsre utazom. (Pécset mond és nem: Fünf* kirchent A Debrecen „c“ benjét pedig ,,cs“-nek ejti.) Onnan haza megyek, de otthonra tíhrább f®Iyt«koraî fapolyai*ciát*r mat. Most valami váratlan sugallatra megkérdezzük, hogy találkozott-e magyar honvédekkel a keleti fronton. A mester mosolyogva szólt — Igen, Tarnopolnál, ha jól emlék*szem, ott találkoztam egyizben egy honvéd páncélos osztaggal. A kelet felé vevő út jó részét aztán együtt tettük meg a magyarokkal, barátságosan elbeszélgetve. Annyit mondhatok, hogy igen jó erőben és nagyszerű hangulatban voltak a magyar fiúk. Kitűnően festettek . . . Érdekes kártalanítási per a Felépíleti ház körül Hatvani* trestles'®?? kárfa^arItrst ft ít meg m hígé- P^tfrlshov^cli Ho^Fátli Emilünk KOLOZSVÁR, február 3. (Az Ólén* zék munkatársáról.) Bonyolult kártalanítási pert tárgyalt a napokban a kolozsvári járásbíróság. Egy régi, 23 év eleji nagyobb ingatlan adásvétele körül kellett keze a bonyodalom, amelyet annak idején báró Petr devth Horváth Emil volt iskolaügyi kormánybiztos, később államtitkár adott el a Banca Generala román pénzintézetnek, majd a bank később dr. Martian Ivius nyugalmazott miniszteri tanácsosnak adta el az ingatlant. Ennek az érdekes adásvételnek az előzményei és a huszonhárom, év utáni fejleményei a következők: A Főtér 11. szám alatt levő emeletes házat báró Petrichevec Horváth Emil 1 millió 200 ezer koronáért adta el a Banca Generalanak, majd néhány év múlva az ingatlan ismét gazdát cserélt. A román bank dr. Mariián Trvius erdősísegriónak, a Resita később igazgatójának- jelnlegi tagy miniszteri bnácsosnak adta el három emal a 700 ezer koronáért. A ház eredeti tulajdonosának már az el-35 adásvételi szerződés után azonnal távoznia kellett az épületből, később pedig Erdélyből. Most, 23 év elmúltával, a vonatkozó törvényrendelet alapján kártalanítási pert adott be a bírósághoz, amelyben azzal az indokolással, hogy az ingatlan eladásából kifolyólag tetemes károsodás érte, 210 ezer pengő kártérítés megitélését kéri. Dr. nemes /Vagy József járási író elet? a napokban folyt be az érdekes per tárgyalása, amelyen dr. Petrichevích Horváth Emilt dr. Bernád Ágoston, míg a Banca Generala dr. Adorján Dezső, dr. Martian Liviust pedig dr. Hadfahidy Pál képviselte. Hosszas jogvita után dr Martin Livius azzal érvelt, hogy ő amúgy* is nan.v Összeget fizetek az ingatlanért s a későbbi évek során még újabb tetemes ős.??,ebeket kellett kiadnia a ház javítási költségeire. — Különben is mondotta a Resia ekkori igazgatója— a román uralom , ahol korántsem volt olyan jó dolgom, meg a román állam még a nyugdíjamat ELEKE KÉPVISELET! ISNCK STÉLJE 1942. február 7-én a Mátyás Király Diákházbak. Beszélgetés Kolozsvárról... Most megkérdezzük, hogy milyen benyomást gyakorolt rá Kolozsvár? — Sajnos, ez a sizmarás tél és nagy hideg a legkevésbé alkalmas a várostanuulmányra, sokszor él,rejti a látogató elől az emberek alkotta és a természet környezet szépségét. A délelőtt folyamán megtekintő terv a város nevezetességeit. Sokáig időztem a Szent Mihály-, si Fetrentrendi- és a Piarista-templomban. Sajnálom, hogy nem láthatnám azt a szép gótikus protestáns templomnál, itt az egyetem utcájában .. . A mester rövid felvilágosításokat kér a templom történetére és ,belső kiképzésére vonatkozólag, majd elmondja, hogy igen mély benyomást gyakorolt rá Fadrisz világhírű Mátyásszobra, M°glátogaéa s nagy király szülőházát is. Majd megkérdezi hogyan hívják a Szamos tlső partján álló hegyet, milyen épületek és berendezések vannak ottan? — Guti Mi, a Nemzeti Színházat, Kolozsvár egyik büszkeségét említjük fel. Megkérdjük, látta-e? — Sajnos, csak kviliről. Sajnáltossza mombrchiakorabeli, pontosabban: berkes épület — föléli Brehm. Vezetőim valósággal áradozva dicsérték a Bohémélet, kolozsvári előadását. Sajnálom, hogy legalább egy operaelőadást nem láthatottam, illetve nem hallgathattam meg. De- hát sürget az idő Ma este továbbutazom az önök fővárosába. Közben, szinte egy dobon óránkra tekintünk. Félhat. A mesternek át kell öltöznie felolvasásához Búcsúzáskor még elmondja, hogy mennyire meghatotta, hogy a fején „nagy“ könyvkereskedések kirakataiban midegyre megpillanthatta Baján műveinek magyar és németnyelvű kiadásait. — Igen, Kolozsvár ily módon is iikánszenvét akarta nyilvánítani ön iránt? Mester — jegyezzük meg rendesen. Már az előszobában vagyunk, amikorf megkérdi Brehm: — Ahogy a mondják magyarul ezt a szót: Siebenbürgen? — Erdély, Erdély — ismeli el többször magyarul. Nagyon szép ez az önök Erdély® ... A gigzomitá tana . A vármegyeház zsúfolásig telt dísztermében az egybegyűltek lelkes tappsal üdvözölték Bruno Brehmet, íróknál csak nagyritkán fellelhető előadói késztséggel olvasott fel részleteket a keleti arevoaston szerzett éleményének feldolgozásából. A monarchia egykori tisztje — mint írói vallomásából de kiderül — tökéletesen egybeforrott az új osgonémet birodtívummal. Elképzelhető-e ennél szerencsésebb sors kora és népére egyaránt?! A felolvasás végeztéével hallgatóságaitsofcág lelkesen ünnepelte Bruno Brehmsnet ... (sz. i.) ri ’' « MftAL.VRÍ8ZI«HANGYA vegyészenyára is egész alacsonyan áll pitott meg s jóvedősebb jövedelmem volt, mint most, a magyar uralom alatt, amikor a ministeri tanácsosi nyugdijamat méltányosain állapiották meg. A Banca Generala jogi képviselője, dr. Adorján Dezső szntén számos indokot hozott fel, amellyé® azt igazolta, hogy 8 bank annak idején a rendes vételárat fizette az ingatlanért. A későbbi vevővel, dr. Martian Liviussal együtt a kártalanítási per elutasítását kéri. A tárgyalást vezető dr. Nagy József sír érdemi tárgyalás befejeztével meghozta a döntését, melynek érdemélyen az igényelt 210 ezer pengő kártérítési összeget leszállította 63 ezer pengőre és ennek megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a Banca Generálót és dr. Maetian Liviust. A járásbíróság döntés ellen a felperes báró Petricherich Horváth Emil jogi képviselője az Ítélőtáblához felebbértett, ígyszintéra felebbeztek az alperesek is. 11.3 t'szlylse 8 belalalása A legutóbb visszatért magyar ítríileiek egyik vármegyéjében beiktatok a körvéravhatóság fiiső tiisztviselőjét, a főispánt. Annak rendje, módja szerint. Az idegers megszállás ífileíi csfik nemrégiben felszabadult Isptsfíwink az eseményről beszámoló tuáC -. sitásának ezt a főcímet adta* ^t'nno^ pélyes külsőségek között iktatták bei méltóságába X. Y„ főispánt«... y Hát ez az, amibe nem nyűgödha»tünk egykönnyen bele. Hogy t. ■. neutff a hivatalába vagy a tisztségébe iktat,, ták be a megye első tisztviselőjét, hanem a méltóságába. Nem elég, hogy amísgyis fulladásig úszunk a nyakat ékért, hízelgő* képmutató és körmönfont megszólítások és adóás*» lások magyartalan és korszerűtiesti tirádáiban, ráadásul már a különöm észszerű és pontos kifejezésre térmelt nyelvünkben az értelmi egyensúlyt is megbontani gyekszenete ebekkel az idejét mult szolgai barokk szólamokkal! ! De ez már sűtn is csak szólam* Nem is „urambátyám“, meg ».kegyesiked.fél', hanem súlyos fogalmi zavar? A fő spánság, legalábbis mai értelme** zésben, hivatal vagy tisztség, ezés? felül pedig munkavállalás, felelősség, elkötelezettség, legfőképpen: szolgá»lat, de semmiesetre sem méltóság. Nincsenek külső megkülönböztető jelvények és egyéb disze „ nesn ess£^(di hűbér és nem öröklődik. Olcsó volna rávenni erre, hogy a kicsinyesség. Dehogy kérem. Nem kicsinyesség. Egyébként elolvastuk i1 szóbanforgó főispán beszédét. Olvsza követelményeket támasztott saját hivatali működésével szemben és oly megvalósulásokat ígért megyéjének, hogy ezek után még csak ildomos sem volt elvenni tőle a hivatalt és „méltósaerolt* adni ese’yébe. A’t' MN munkát, amire elkötelezte magát, nc*n 8s lehet puszta méltóságban Ülve megvalósítani. Csakis egy munkás* szellemü hivatalban, Azért févertés ne essék: sw* nesíSl vagyunk a méltóság ellen, sőt barát^ ja vagyunk a méltóságnak, 4b az aesfifeerTi raaéRtésA gleafc, c