Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-19 / 112. szám
1942 május 19. ELLEÍI KM Hogyan látják a szovjetparadicsomot honvédeleik? (M. kir. honvéd haditudósító isaközlése). ■ Senki sem láthat bele jobban a Szovjet ellen küzdő honvédeink lelkébe, mint az, akinek kezén ezer meg ezer levél megy keresztül. Az édesanyához, a feleséghez, a jóbaráthoz írott levelek közvetsen meleg hangja elárulja a lélek minden rezdülését, a levélíró hangulatát, felfogását és jellemét. Alkalmunk volt ilyen helyen megfordulni. S az, amit itt tapasztaltunk, még melegebb érzéseket keltett mindnyájunkban honvédeink iránt. — Honvédeink levelei — mondja komoly tekintettel a bennünket tájékoztató százados — elsősorban arról tanúskodnak, hogy a magyar embernek kitűnő megfigyelő képessége van. A falusi legények az ukrán laikosság életének legapróbb eseményeiből, egy-egy jelenségből olyan találó következte- jéseket vonnak le, hogy az valóban meglepő. I De nézzünk csak meg egy két lábon lapot. Nagy halom levél és zöld tábori lap fekszik az asztalon. A százados találomra kiemel közülük egyet. Nálunk a legszegényebb zsellér se él így, — írja egy tizedes a Dunántúlra — mint ezek az ukránok. A legtöbb házban még csak ágy sincs. Istállójuk meg éppen nincs, nemhogy állatjuk lett volna. Vagyis régebben volt, de a bolsevizmus elemésztette. Azóta az istállójuk is Ovezetíint Más tábori lap: ,,Micsoda népek ezek! itt, komám, parancs nélkül senkiesen dolgozik. Nem is nád, nem ismer. Úgy hozzászoktak a szolgasághoz, hogy talán sose lesznek önálló munkások. Csak várják, hogy valaki jobbra, vagy balra taszigálja őket"4. — Ezt egy öregebb szakaszvezető hja az ukrán földművesekről A százados találomra akar kihúzni még néhányat a levelek közül — Persze, — mondja közben a hazaküldött írások javarészében a gondoskodó magyar lélek örök gondolatai dominálnak. Az otthoni időjárás, a kis család házisája, a föld, a gazdaság, a enyi, a kisborjú, a ló, vagy a disznók sorsa. De lássuk, hogy írnak Ukrajnáról? — A föld jó, — írja egyik kerékpáros — finom, fekete föld. Ha nem tudnánk, hogy huszonöt évig kommunizmus volt, meg se értené az ember, hogyan élhettek ilyen nyomorültül ezek az ukránok, mikor ilyen földjük van. — Talán legérdekesebb ez itt — mutat rá a százados egy Nógrád megyébe, Slapp községbe küldött levélre. Engedelmet kérünk, hogy haditudósító közleményeinkben idézhessünk belőle. Személyes vonatkozásai nincsenek s amellett oly talpraesett s bizonyára mindenkit érdeklő dolgok vannak benne, hogy az alábbiakban bőséges kivonatban hozzuk: „Kedves Jancsikám! Megígértem Neked, hogy kérésedhez híven részletes beszámolót küldök az itteni viszonyokról. Az élet színes, vagy talán nagyon is színtelen oldaláról. Lehet, hogy sok lesz olyan, amit már úgyis tudsz, de azért ne haragudj, mert csak azt akarom, hogy képet nyerjél arról, miis volt itt tulajdonképpen, mi is a szovjetparadicsom valójában. Igaz, hogy én sem vagyok minden részlettel tisztában, de amit sikerült megtudnom, azt az alábbiakban közlöm veled: Amikor a múlt év őszén a határt átléptük, még én is úgy voltam, mint mindenki, aki csak az újságokból és a rádió Stoonvoe hitekbőll alkotott magának képet a Szovjetről, hogy kétkedve fogadtam minden felvilágosítást, minden beszédet. Ez az állapot azonban hamarosan szertefoszlott, mert saját szemeimmel győződkentem meg mindenről. Legelőször is a Lengyelországból idecsatolt rész szegénysége volt szembetűnő. Szegény emberek azt mesélték, hogy nagyon sokan már hónapo-kon át csak gombával tartották magukban az életet, a Szovjet nem adott nekik semmit. Amikor aztán Ukrajnában jártunk, látható lett az itteni gazdálkodó rendszer minden hibája. Még 1933-ban bevezették az ötéves munkatervet, akkor teljesen megszűnt minden magántulajdon. A földeken, szarvasmarhát, lovat a kolhoszok vették át, ezután már csak a közre lehetett dolgozni, mindent a kolhoszba kellett adni, viszont az is adta ki az élelmet. Hogy aztán ott hogy gazdálkodtak, az már megint más lapra tartozik. Elég tokán egy példa erre: minden koldosa részére az állam kiadott egy vagy több kombinált arató-cséplőgépet, úgyhogy aratásnál a gépből kijövő magot a gép után haladó teherautóra rakták és máris vitték el, nem törődve azzal, hogy akik dolgoztak vele, azoknak marad-e, vagy sem, mert minden kolbász részére meg volt szabva, mennyi gabonát köteles kiszolgáltatni. Így volt ez 1933-ban is, amikor gyenge termés volt és olyan éhínség húll Ukrajnában, ahol Európa legjobban termő földjei vannak, hogy falukon nem volt olyan víz, ahol az éhség következtében a halál ne aratott volna. Például az egyik, 1280 lakosú községben öt hónap alatt 475 volt a halálozások száma. A gazdaságok el vannak hanyagolva a gazdasági gépek összetörve, igas állatjaikteljesen leromlott állapotban, szarvasmarha alig van, az egyik faluban, ahol jártán, egy két és félezer hektáros birtokon van 208 ló, 46 darab tehén, de olyan rossz állapotban, hogyha a bőr össze nem tartaná, akkor a csontjaik széthullanának, no meg vagy 30 drb. juh. Minden község, illetve kolbászban a lakosság csoportokba volt felosztva. Minden csoport felett közvetlen felettes, illetve csoportvezető „brigádor", aki a részükre kijelölt területet dolgoztatta meg. Mindenkinek meg volt engedve tartani egy darab tehenet, ami a kolbász tulajdona volt. Az adta, és egy darab sertés, már ha el tudta tartati, hiszen enni is csak a kolhoszból adtak ki, mindenkinek a munkája után. De ezzel szemben, ha tehenet tor lőtt, le kellett adni 95—100 liter tejet, 15 kg. vajat, 4 puttony, illetve 64 kg. túrót és 80 kg. húst évenként, tekintet nélkül arra, honnan veszi a húst. f l l a a '■lira Ul''* jaze’’ már -o’gyik', ; rendszerint a tehenet em-.tek, mert már két jj darab volt. A sertésnél ugyanez volt a hely*zet, hogy húst és zsirtt kellett beszolgáltatni, míg a baromfi után, tekintet nélküli arra, hogy volt-e vagy 10 drb., évi 150 drb. tojást és darabonként 1,5 kg húst. A munka napirenden volt, ünnepeket nem ismertek, még állami ünnepeken is dolgozni kellett. A ledolgozott munkanapok után kapták az ennivalót, ha egy családban voltak akárhányan és csak egy dolgozott, csak tíz az egy kapott.. A jelszó az, aki nem dolgozik, ne is egyen. .Pénzügyileg is nagyon gyengén állottak. Bár pénzt nem kerestek, csakkörülbelül évi 50—500 rubelt, személyenként fejadót évi 500 rubelt kellett fizetni. Ehhez jött még a sok büntetés, vöröshadsereg-kölcsön, amit mindenkinek fizetni kellett, így hát amijük volt, azt kellett eladni. Persze, kivételek is voltak. Sokhelyütt a zsidók, a fontosabb párttagok, a GPU tagjai. Nagyjából hát ilyen volt az orosz szovjetparadicsom, ahol minden megvolt, esik jólét nem. Ha valamikor hazakerülök, üszszeülünk és bővebben elmesélem élményeimet,többet fogok mondani. Addig is sokszor gondol rád és kedves családodra, szeretőitől kiván jó egészséget és mindenkit csókol öcséd, Béla“. Eddig a levél. Egy a sok közül. De ezer és ezer levél és tábori top számol be állandóan az otthoniaknak arról, hogy mit látnak, mit tapasztalnak honvédeink — a ,,szovjetpáradicsomírta". f Guilardba fasil®Jl az amerikai „termelési hadjárat BUENOS AIRES, május 19. (Stefani.) Az Egyesült Államok sajtója megállapítja, hogy a ,,termelési hadjárat“ egyáltalán nem hozta meg az északamerikai ipari vállalatokban a várt eredményeket. A termelők a kudarcért a szakszervezetekre hárítják a felelősséget, amelyek szerintük szembehelyezkedtek a jelenleg rendelkezésre álló segélyforrások fokozottabb kiaknázásával. A szakszervezetiek viszont kijelentik, hogy a kudarc fő oka a nyersanyaghiány. Az EgyesülÁllamok gazdasági köreiben hangsúlyozzák másrészt, hogy ezekhez az okokhoz hozzájárulnak még a szállítás terén mutatkozó hiányok is. El vagyok ragadtatva a kolozsvári operatársulattól * mondja Németh Mária Beszélgetés a világhírű magyar énekművésznővel KOLOZSVÁR, május 19. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Központi szálló halljában szőke, kékkabátos hölgy ül, kinéz az esteledő város szívébe, a Mátyás király-térre. Arca csupa figyelem, érdeklődés. Egész lényével tészta magába az ősi város képét, száz színét, hangulatát. A kékkabátos, szőke hölgy: Németh Mária, Kolozsvár világhírű vendége. Szinte rossszul esik megzavarni őt ebben a pillanatban. Meleg kék szemének pillantása és kivesző oltása is. Ahogy leül velem, ahogy meghallom halk, nagyon puha, bársonyos hangját, az a ritka érzés fog el, amit csak egészen kivételes esetekben érzek, hogy az idők végtelensége óta ismerem Németh Máriát, nem tirtből fényképekről, rádióból, hanem személyszerint, valóságosan. Leírhatatlan melegség, jóság és emberszeretet sugárzik belőle, pillanatok alatt összekapcsolódom vele s valahogy megmelegszik ettől a szivem... Ritkái ''asszony és ritka művész. Soha póztalanabb emberrel nem találkoztam még. Csak a legnagyobbak tudnak ilyen szerényen, egyszerűen beszélni önmagukról, azok, akik fúlják, hogy művészetük Istentől nyerd ajándék, hogy minden földi taps és kitüntetés, siker és dicsőség olyan semmiség a Mindenség életében. S Németh Márkiban van ezenkívül valami nagy-nagy alázat is a művészettel szervben. Mintha papnő lenne, pogány és szépséges vallás papnője, olyan vallásé, ami* Iben minden idi sínek lxi,mii es viga-Szumci inteni kell: a művészeté. — Jártam Kolozsvár minden templomában, — mondja — egészen egyedül voltam, s oly jólesett imádkozni ezekben az idegen templomokban. Aagyart, vallásos vagyok, s hitem nélkül alig tudnám elviselni ezt az életet. Rettentő szomorúság van bennem, ami talán csak a színpadon oldódik fel, amikor egész telkemmel és szívemmel, mizodzsi érzésemmel és gondolátommal csak a szerepemé vagyok. Már ma este is csak félig vagyok én, s félig Aida. Szerepemre gondolok, újra és újra, ezerszer átélem, hogy holnap este nagyon szépen énekelhessek . „ Csupa szeretet a hangja, ahogy mondja: — Úgy szeretném, ha eljönnének a kolozsvtíriak és meghallgatnának. Most vagyok itt először, idegen és mégis ismerős a sáros és jól érzem el magam. Fenn jártam a Botanikus kertben és láttam a távoli hegyeket és elhatároztam, hogy elmegyek oda messze és hogy bejárom a Székelyföldet is, mindent, ami szép és ami Erdély . .. Híres. Az élete csupa siker volt. A bécsi Staatsoper ünnepelt tagja, kantora énekem ő, ünnepük, ha fellép. Miért szóntam mégis? Sima fickalapját leveszi, aranyszéba haját megsimítja. — Egyetlen fiam és nővérem, két ember, akit legjobban szeretek a földön, évek óta betegek. Oly tehetetlen vagyok szenvedésükkel szemben és tehetetlenek az orvosok is. Szenvedek, mert szenvednek s ez az a nagy szomorúság, amit megérez bennem. Csak Istenbe vetett hitem vigasztal, az, hogy életünk minden szenvedése áldozat s az életen túl valami más valóság van, s hogy legdöntőbbek és legfontosabbak a lélek dolgai... — Azért vannak örömök áts, ugye? — Istenem, hogyne. Hálátlan lennék, na azt mondanám, hogy nincsenek. Az énekszerepek, Aida, Tosca, Túrandó!. És boldog négy hetem a Szombathely melletti nemesholtai birtokomon, ahol gazdálkodom, s amelyre olyan büszke vagyok, örülök ennek a kolozsvári vendégjátéknak is. Meghallgattam a Bohémélet egy felvonását. El vagyok ragadtatva a kolozsvári opera fiataljaitól. A próbán is meglepett az a sole rendkívül értékes hang, amelyet hallottam. Csupa tehetség valamennyi. Vaszy Viktor igazán büszke lehet erre a fiatal operatársulatra. Bárhol megállaná a helyét az egészen kiváló zenében ral együtt... — Arra kérem, beszéljen vahrmát a maii Béen zeneiéletéről. — Óriási a zenei élet — feleli. — Minden fiatag versenyre, minden operaelőajánsra már egy hónappal azelőtt nem lehet jegyet lépni Ennek oka az is, hogy nagyszerű rendszerrel új közönséget neveltek a zenekulturájaik Németországban. Ma már nemcsak lávaisagesoké a hangverseny és az opera, hanem a legszélesebb rétegű nagy tömegeké. Külön előadásokat rendeznek katonák, munkások, kishivatalnokok részeire, így új követelet nyertek a komoly zenének, mert ezeket az előadásokat, amelyeken a legnagyobb sztárok, énekesek és zeneművészek szerepelnek, a legminimálisabb áru belépőjegyekkel rendezik meg. A szociális német gondolkozás valósága ez zenei téren és hatalmas eredménnyel jár. — Legnagyobb élményem volt, — mondja — mikor legutóbb Bécsben sebesült katonáknak énekeltem. Fogékony vagyol, minden szenvedés iránt és Unióm, hogy solul, soha nem énekeltem úgy, mint akkor este, mikor ezek a fiúk hallgattak engem... Kicsit fátyolos a két szeme az emlékezésre s úgy mondja csendesen. . . Szeretnék őt Kolozsvíren nagyon szerem énekelni, hogy úgy emlékezzenek rám, ahogy én emlékezem erre a városra, szeretettel és a viszontlátón reményében... Marton Lili 5 megAgfíÁL M& ’mm'núndcnii MJt&m— ÜkSÍlT TŐIT MA6ÄHAK i ümmicn.i * ksfisvári lyábirtokrendezési szolgálathoz Budapest, május 19. (MTI.) A földművelésügyi miniszter a földbirtokrendezési szolgálati személyzet fogalmazási Létszámában dr. Torcs Zseb László püspöki elei, dr. Landis János paksi és dr. Szabados Dezső budapesti Lakosokat kolozsvári állomáshellyel ideiglenes minőségű m. h. telepítési fogalmazóvá a tizedik, fizetési osztályba, dr. Boross János bv., diapesti lakost ,kolozsvári állomáshellyel, dr. Érsek György mátyásföldi, dr. Kovács Dezső sóskúti lakost kolozsvári állomáshellyel. Tövissé József budapesti lakost kolozsvári állomáshellyel, dr. Róka Miklós ba,jai lakost kolozsvári állomáshellyel m. kir. telepítésügyi gyakornokká, kinevezte. A földművelésügyi miniszter a földbirtokrendezési szolgálati személyzet mérnöki létszámában Csaba Gyula békéscsabai lakost kolozsvári állomáshellyel, Szászhelyi Jáver kolozsvári lakost Budapest állomáshellyel, Andelich László regői lakost kolozsvári állomáshelyel idíeiglenes minőségű kir. mérnökké a kilencedik fizetési osztályba kinevezte. A földművelésügyi miniszter a földbirtokrendezési szolgálati személyzet, műszaki létszámában Benedek Gábor budapesti lakost kolozsvári állomáshellyel ideiglenes minőségű első osztályú műszaki tisztté a tizedik fizetési osztályba kinevezte. A kolozsvári és vitréki gyermekkórusok hangversenye KOLOZSVÁR, május 19. Vasárnap délelőtt volt a kolozsvári és vidéki gyermekkórusok hangversenye a Mátyás Király Diákházban. A kolozsvári elemi iskolák közül a Mariamra, az Auguszteum, Szentpéteri népiskola és a Lyceumi fiúiskola, a vidéki népiskolák közül a kolozsi, jegenyei, kisbácsi és szászfenesi iskolák vettek részt. A hangversenyen Csendőr Jenő plébános mondott bevezető beszédet. A kolozsi népiskola Kovács Anna vezénylésével, a kisbácsi népiskola Kristóf László vezénylésével Bárdos-műveket, a szászfenesi gyermekkórus Martoni ás Karájek Sándor műveketénekelt A jegenyei népiskola Cserei József tanító vezénylésével Kodály-művekkel szerepelt. A szentpéteri népiskola kórusát Fernanda nővér, a Marianum gyermekkórus itt Kotsis M. Cecília zenetanárnő vezényelte. A líceumi fiúiskola Halmos és Kodály művekkel szerepelt, vezényelt Péter Loránd. Szünet után a kolozsvári iskolák egyesített énekkara Bár,dós és Kodály számokat adott elő, végül az iskolák egyesített kórusa Bárdos: „Szálljon dal" című kánonját énekelte Péter Loránd vezénylete mellett. A világháborús katonák figyelmébe! A m. kir. hadilevéltár több előfordult esetből ki- folyólag felhívja a volt világháborús katona és hozzátartozóik figyelmét, hogy a kitüntetések igazolására kizárólag a m. kir. hadilevéltár illetékes. A Károly csapatkereszt és a sebesültek érme néni kitüntetés, ennek igazolása nem tartozik a hadilevéltárhoz. A kitüntetések igazolását a hadilevéltár által kiadott és a folyamodó által lehetőleg sajátkezűség kiállított ,,Kutatóiven" teái közvetlenül a vn.■ kir. hadilevéltár személyügyi hivatali osztályától kérni. A folyamodónak 3. pengő 50 uit.i kutatási dijat kell a m. kir. hadilevéltár bianco csekklapjára befizetnie. Az igazolásnak a folyamodó részére postán való kikér , besitáse díjtalan. A m. kir. hadilevéltár parancsnoksága felszólítja az érdekelteket, hogy a hadilevéltárhoz intézendő bármely kérésnkét akár személyesen, akár írásban adják el és ne vegyék igénybe közvetítők segítségét, illetve ajánlkozását.