Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-02 / 172. szám

»Mi csak a magunk o horta és a mi külön törvényeink szerint élhetünk!“ — mondotta a debreceni szabadegyetem megnyitásán Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter —s dr. Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár a nemzetiségi politika irányelveiről mondott beszédet DEBRECEN, augusztus 2. (MTI.) A nyári egyetemet vasárnap délelőtt nyitották meg ünnepélyesen. A kormány részéről részt vett a megnyitáson Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter is. Ilaender Vilmos rektor megnyiitása után Fáy István kultuszminisztériumi államtitkár szólalt fel. Beszédében rámutatott arra, hogy bár Európa nyugati keresztény kultúrájáért századokon át vérünkkel áldoztunk, ezek a viharos századok nem rendíthették meg elszánt helytállásunkat. A magyarság elpusztíthatatlan életerővel, felemelt fejjel hordozta sorsát és a nagy tragédiák után mindig újjászületett, mert erényei, kultúrája állandó felemelkedésre késztették. Ezután Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter szólalt fel. Rámutatott beszédében arra, hogy a magyarság mind földrajzi elhelyezkedésével, mind népi közösségével összekötő és kiegyenlítő szerepet töltött be kelet és nyugat között. A magyar kultúra ennélfogva nem jelenti sem keletet, sem nyugatot, hanem a kettőt együtt. A jövőben is az lesz a küldetése, hogy kiegyenlítő és egyensúlyozó szerep legyen a keletről nyugatra és a nyugatról keletre áramló eszmeáramlatok között. — Soha nagyobb szükség nem volt mélyebb, öntudatosabb és igazabb magyarságra, mint ezekben a válságos napokban, amikor nemzeti történelmünk talán legsúlyosabb megpróbáltatásait éljük — mondotta a miniszter. — Ezek felett úrrá kell lennünk mindenáron, mert ettől függ jelenünk és jövőnk is egyaránt. Európa és a világ számára csak addig jelentünk értéket, míg az európai népek lelki kincseinek a magunk részéről biztosított állományát sajátságos magyar értékekkel gazdagon megőrizzük, mégpedig úgy egyéni, mint közösségi vonatkozásban. — Elismerjük minden más nép egyéni és közösségi életberendezkedését, értékét és magasrendűségét, de mi csak a magunk hozta és a mi külön törvényeink szerint élhetünk és csak addig élhetünk, amíg így élünk. . A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a nemzetvédelmi programnak különös jelentősége van napjainkban. A BELSŐ FRONTON MÉG CSAK FEL SEM SZABAP MERÜLNI A NEHÉZSÉGEKNEK — Számunkra életkérdés — mondota —, hogy a belső magyar front minden körülmények között szilárdan és épségben álljon és soha egyetlen pillanatra meg ne lazuljon. Erős és törhetetlen meggyőződésem, — hangsúlyozta a miniszter —, hogy a külső front is le fogja győzni az átmeneti nehézségeket, amelyek minden háború természetes velejárói, de a belső fronton még csak fel sem szabad merülni nehézségeknek. Súlyos példa áll előttünk: 1918 példája. 1918-ban egy világ omlott össze körülöttünk. De ha megtartottuk volna lélekjelenlétünket, és erőinknek csupán egy morzsáját a jelentéktelen és alacsony rendű erőkkel szemben, nem lett volna Trianon és elmaradt volna mindaz, ami Trianon után következett. A jövőben nem lesz így, mindez másodszor nem ismétlődhetik meg. És, hogy valóban meg ne ismétlődjék, azon dolgozik ma minősen számottevő tényezője az országnak. Azon dolgozunk, hogy minél jobban megy előre a háború, annál több és jobb magyar erő álljon remdelkezésre. PATAKY TIBOR ÁLLAMTITKÁR: MEGÉRTŐ NEMZETISÉGI POLITIKÁT FOLYTATUNK A miniszter nagy tetszéssel fogadott beszéde után Pataky Tibor dr. miniszterelnökségi államtitkár szer lallt fel. Hangsúlyozta, hogy a magunk fajtájához való tHrh®tetlen hűség, a kemény, guineai magyarságunk mellett megértő nemzetiségi poliitikát folytatunk. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a magyar haza másajkú fiai megértést tanúsítsanak és kifejezzék az államhoz való ragaszkodásukat és hűségüket. A mi különleges viszonyaink közepette nemzetiségi politikánk alapja az erős magyarság és az erős, független magyar állam. Ennek a célnak munkálásában ki kell, hogy vegyék részüket a nem magyarajkú honfitársaink is, mert az erős, független magyar állam az ő boldogulásuknak éppúgy feltétele aként minekünk. S Ha mi elnyomtuk volna az ezer éven át ide beköltözött, idegeneket, mint ahogyan ezt ránk fogják, akkor ma még hírmondója sem lenne a nemzetiségeknek. Az államtitkár beszéde utánJules Brevié, Franciaország magyarországi követe szólalt fel. A Kolozsvárra érkező famennyiség 50 százalékát kiskereskedőknek osztják szét . KOLOZSVÁR, augusztus 2. A tüzelőanyagbeszerzési nehézségekre való tekintettel polgármesteri rendelet értelmében 1943 július hó 15-től kezdődőleg a kolozsvári tüzelőanyagnagykereskedők címére érkező tüzelőanyagnak 50 százalékát át kell adják a Közellátási Hivatal, elosztója által akiskereskedőknek. A Közellátási Hivatal a rendelet kijátszásának megakadályozása végett figyelmezteti a tüzifanagykereskedőket a rendelet szigorú betartására, mert ellenkező esetben a vétőkkel szemben a legszigorúbban fog eljárni. Az Erdélyi Párt zilahi tagozatának beszámolója ZILAH, augusztus 2. Az Erdélyi Párt zilahi tagozatának intézőbizottsága beszámolót tartott. A megbeszélést Köblös Endre zilahi pártelnök nyitotta meg s felkérte az intézőbizottság tagjait, hogy legalább havonként egy-egy ülést tartsanak, majd dr. Bölöni Zoltán képviselő ismertette az Erdélyi Párt eddigi tevékenységét. A társadalmi kérdések fejtegetésével kapcsolatban dr. Bölöni Zoltán képviselő kijelentette, hogy azok a kormány intézkedései folytán biztosítva lesznek. Ezért felkér minden magyar embert, hogy teljes odaadással támogassa a kormányt, mert a mai küzdelmes időkben nem bírálatra, hanem az idők parancsainak végrehajtására van szükség. Sok társadalmi kérdés van még megoldatlan, mely az ifjú nemzedékre vár. Az ifjú nemzedéket kellő nevelésben kell részesíteni. Az Erdélyi Párt tagjai — mondotta dr. Bölöni Zoltán képviselő — kötelességüknek érzik teljes erejükkel támogatni a magyar kormányt, amely hivatva van lerakni az új szociális Magyarország alapköveit. A beszámolót SzászÁrpád Wesselényikollégiumi igazgató és Erdélyi Sándor kereskedő felszólalásai követték. Végül Köblös Endre, a zilahi tagozat elnöke mondott záróbeszédet. AZ ELÉRHETETLEN JAPAN Ausztráliában és az Egyesült Államokban egyre szaporodnak azok a figyelmeztető hangok, amelyek Japán egyre növekvő hatalmi súlyára utalnak. Amerikai statisztikusok kiszámították, hogy a japánok a birtokukban lévő természeti kincsek kiaknázásával gazdasági és háborús teljesítőképességüket annyira fokozhatják, hogy az az angol, amerikai és szovjetorosz háborús potenciált együttvéve is felülmúlja. Japán részről már rámutattak arra, hogy szükség esetén Japán száz évig is tudna háborút viselni. A délcsendesóceáni szigeteknél vívott szívós állóharcok mindenesetre bebizonyították, hogy a jelenlegi módszerekkel lehetetlenség a japánoknak komoly veszteségeket okozni. A szövetségesek ezért azon törik újabban a fejüket, hogy miképpen támadhatnák meg a japán anyaországot. Egyetlen alkalommal sikerült egy amerikai bombázó köteléknek a csekianoi (kínai) repülőterekről kiindulva a japán fővárosra és környékére néhány bombát dobni. Japán ellenrendszabályai hamarosan véget vetettek annak a lehetőségnek, hogy ezt a támadást az amerikaiak megismételjék. A tenger felől nem lehet Japánt észrevétlenül megközelíteni. Az ellenséges repülőgépangahajóknak többezer mérföldes utat kell megtenniük olyan vizeken, amelyek Japán ellenőrzés alatt állnak. A szövetségesek ezért a Szovjetunióra gondoltak, melynek távolkeleti repülőtereiről, különösen Vladivosztokból, könyen el lehetne érni a japán szigeteket. A szomjet itteni repülőtereinek az angolszászok részére való átengedése azonban japán—orosz háborút vonna maga után, de a szovjetnek semmi kedve sincs a távolkeleten második frontot létesíteni. Ilyen körülmények között kénytelenek az angolszászok beérni azzal a hűn reménységgel, hogy egyszer csak eljön az ideje annak, hogy minden erőt összpontosítva támadják meg Japánt. De azok a népek, amelyek napról-napra nehezebb pénzügyi és gazdasági terheket viselnek, türelmetlenül kérdezik hogy mikor jön el ez az idő. Tlesti tnnul Meg hazai szemmel nézve és mérve is minden olyan szűk Pesten, hogy jó ha felt kívánkozol be tudja fogadni. Áll ez mindenekelőtt a partfürdőkre, a különféle látványosságokra, de az éttermekre is, nem beszélve a közlekedés alkalmatosságairól. Kezdjük mindjárt a partfürdőknél, amelyek a tömegek szükségletét volnának hivatva kielégíteni. Nos, tekintélyes tömegek férnek be, de sokkal nagyobb a száma, azoknak, akik ebben a tikkasztó, fojtó kánikulában sem juthatnak néhány órára üdüléshez. Még ádáz közelharc árán sem. Pedig hihetetlenül elkeseredet közelharc folyik a strandpénztárak előtt különösen a kora reggeli és a déli órákban. Öklöző férfiak fogvicsontása és sikoltozó nők szolgáltatják a kísérőzenét ezekhez a nap-nap után ismétlődő jelenetekhez, amelyek bizony kissé megingatják a „Budapest fürdőváros‘‘ jelmondatba vetett bizalmunkat. Az az oka ennek a helyzetnek- A hirtelen s csak a közelmltban is az országnagyobbodással megnövekedett főváros valamennyi fürdőjét és part fürdőjét a reális szükségletnél jóval kisebbre méretezték. Egy előrelátó várospolitika a maga idejében nem nagy áldozattal megelőzhette volna ennek az állapotnak bekövetkeztét. Ezt a helyzetet súlyosbítja még egy antiszociális intézkedés; vasárnap és ünnepnapokon jelentős összeggel drágábbak a fürdőjegyek, s a kisembert még ez is gátolja a korszerű testedzés, az egészséges nyári örömök élvezetében. Csak azt nem tudjuk, miért beszélünk annyit szociális politikáról, a jogos tömegigények korszerű kielégítésének útján tett, élőhaladásunkról?, A kávéházak — minden ellenkező értesüléssel szemben — valójában elnéptelenedtek a parazita razziák után. Nem dúlnak ádáz bridzs- és kártyacsaták. A szigeti Casinoban bánatosan mutat a pincér a kártyázók számára fenntartott térségre. Üres, még a székeket is elhordták. A fogyasztóközönség is lassan ritkul, vagy rendeléseiben igénytelenebbé válik a számolólap bevezetése óta. ■ Állítólag a háborús állapottal van összefüggésben a színházak, mozik s mindennmű látványossági helyek állandó túlzsúfoltsága. Ennek a nagy látványossági konjunktívának természetesen a színvonal adja meg az árát. El a minden körülmény közt minden „cikk"ékkel, minek törjük magunkat azért a fránya ,,művészetért“ Azért a tucatnyi kelekótya és sznob kritikusért? A közönség nél — Így gondolkoznak a derék direktorok, s bizony a jó közönség valósággal falja estéről-estére a színházaknak csak felerészben értékes, a moziknak meg teljességgel ludbőröztetően silány előadásait. Annak ellenére, hogy a magyar filmgyártás kérdése, vagy még inkább csődje tengeri ki-, gyává dagadt már a fővárosi sajtóban is. Mindkét oldalon álló sajtóban nap-nap után hasábos cikkek mennydörögnek, fenyegetőznek és követelnek, ankétokat sürgetnek, „nemzeti szégyenről“ beszélnek, de minden hiába. Az üzletes szellemű gyártókat sokkal keményebb fából faragták, mintsem meg lehetne hajlítani őket. A tömegek esküsznek a magyar, filmnek elkeresztelt csinálmányokra, mert egyszerűen nincs más. Háborús pszichózis volna?) Szó sincs róla. Semmi sem indokolja, hogy a háborúban mért nem lehetne művészetért lelkesedni? A pesti utóidénynek mindössze két művészi eseménye volt, Pirandello Elat szerep keres egy szerzőt című darabjának a Vigszm-házban és Ibsen Rosmersholm-jának a Madách Színházban való előadása. A Margitszigeti szabadtéri színpadon Leisár időt állóan szép operettjét játsszák nagy közönségsikerrel. Sajnos, a balettet nem számítva, sokkal hatásosabb és értékesebb volt a tavalyi, a Bécsi keringő előadása. Szólalnunk kell még a Fővárosi Operettszínházban színre került Egy boldog pesti nyárról. Milyen volt? Az utolsó felvonást menekülésszerűen kellett otthagyni. A zaj miatt. A zenekar rikottozott, a rezesbanda bömbölt, a társulat énekelt és mókázott egyszerre, a vadító színekben pompázó színpad pedig forgott. Szó sincs róla, hasonlított a milleniumi időkhöz. Boldogságot azonban nem volt. Legfeljebb pesti, * 'ij J » or Ár p t a* 'iof* a n u y V w, v l ő ül *0' 3 V*, s te /. .iü HTV J /'á r- n P^’ f s a » I w' . é cí tat 19/ <s í, j? te/ or p k’ aí í *n éj 11 ■ *JY i 1 ’ i ' iü v. vi,*, a-? bibi1 <•11 Sa ot » n » Iv w ít ^ ,v jy y ’ •’* f ' ITl J í k' * * 'ől A ». v »apAuí jM 'J í * 1 V.. . .r v Lu* IV .VA1 1 r , i i .* a U r V ÜAj.’i Â \ I k 3 Á & ti 'tr\ zái L V 1 1 ír i f A » A M T ,/v ,1 Jr yl a te t. cl -í .« v a y f r 4 .; B aar « £i jjh a JA»» Á£ L\ tr\n a A * ’ ^ '* I 1 j Al ki % 'P . f » i A, h \ r ţ / « it* 1A ’ t ,/•*,'/ tr a jg f *. * tkf ,»jr t i'bnr’. A ß , * Alr / T m ke jri > ’iíf ? » or ß fi t? Jga 1 at it p 1 A ' iV' a / <ű t? 1 f < A < 1